Mérleg, 2002 (38. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám
JEGYZETEK A MAGYAR KÖNYVKIADÁS már jóval a 73. Ünnepi Könyvhét (június 6-10.) előtt, karácsonyra, újévre, a IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra (március 16—április 1.) és a 10. Szent István Könyvhétre (május 13-18.) érdekesebbnél-érdekesebb, értékesebbnél-értékesebb könyvekkel lepett meg bennünket, ami bizony megnehezíti az áttekintést. Kezdjük a kézikönyvekkel. Örömmel vettük át annak a „Magyar Nagylexikonénak a tizenharmadik (Mer-Nyk) és tizennegyedik kötetét (Nyl-Pom), amely nemcsak kiállításával, hanem állandó használat közben kipróbált eligazító tartalmával is meggyőzött bennünket (Magyar Nagylexikon Kiadó). Ennek csak kiegészítésére vállalkozhatna katolikus szempontból a „Magyar Katolikus Lexikon”, amely ezzel ellentétes koncepcióját követve és fokozatosan tökéletesedve már a VI. és VII. köteténél (Kaán-Kiz, Klacs-Lond) tart (Szent István Társulat). Számos más indokolt szócikk mellett örömmel fedeztük fel Gánóczy Sándort a szerzők között (Kálvin). A fordítók haszonnal forgathatják Hessky Regina főszerkesztő új „Német-magyar kéziszótár”-át, amelyben az eddigi szótárainkból hiányzó szavak is megtalálhatók (Nemzeti Tankönyvkiadó/Grimm). Valóságos csoda, hogy a „Biográf Ki Kicsoda 2002, Kortársaink életrajzi lexikona” Hermann Péter főszerkesztésében a jogi viták ellenére az év végére a kezünkbe kerülhetett (Enciklopédia). A felfedezett hiányosságokat nem soroljuk fel, mert ezek inkább az érintett személyiségek elhatározására vagy passzivitására vezethetők vissza. Nagy nyereség, és nemcsak egyházi berkekben, az „Országos Katolikus Névtár” II., szerzetesi kötetének elkészülte. Teológiai irodalmunk is gazdagodott. Szennay András OSB: „Visszatekintés, Válogatás az elmúlt negyedszázad interjúiból, előadásaiból, írásaiból” (Pannonhalmi Főapátság) c. gyűjteményének talán az a legfontosabb mondanivalója (vö. Mérleg, 2001/2. 138.1.), hogy hazánkban el vagyunk maradva a II. Vatikáni Zsinaton érvényesült és az azóta is továbbfejlődött, megújult katolikus gondolkodás meghonosításában. Hogy ez a deficit milyen súlyosan esik a latba, fájdalmasan érezhettük a választási kampány idején, és várhatóan érezni fogjuk az elkövetkező évek egyre fokozódó missziós, ne adj Isten, kultúrharcos helyzetében. A Gaudium etspes zsinati lelkipásztori konstitúcióval és a világegyház gyakorlatával ellenkezik, ha egy helyi katolikus egyház valójában vagy csak látszólag egy politikai párt mellett kötelezi el magát, és így az egyetemesség, teljesség (katolicitás) helyett a részt (pars) szolgálja. Véleményünk szerint ehelyett a minden ember és csoport iránti nyitottság, az őszinte párbeszédkészség és béketeremtő, hídépítő (pontifex) tevékenység a hivatása, amint ezt II. János Pál pápa „egyházpolitikája” is tanúsítja. Külön felhívjuk a figyelmet Willigis Jäger, a hazánkban is népszerű münsterschwarzachi bencés „Hullámaiban a tenger” c. interjúkötetére, amelyben Christoph Quarch evangélikus filozófus szakavatott kérdéseire válaszol (Editio M). A 76 éves meditációs mestert egyébként röviddel ezelőtt tiltotta el a nyilvános szerepléstől a római Hittani Kongregáció, amihez ő nem nagyon tartja magát. A tilalmaknál ezért is gyümölcsözőbbnek tartjuk a kritikus párbeszédet ezzel az eredeti és új szellemi utakat kereső teológussal. Magunk is úgy érezzük, hogy misztikus vagy inkább metafizikainak nevezhető víziójában túlhangsúlyozza a lét azonosságát a különbözőségek kárára, következésképpen .