Mérnökgeológiai Szemle, 1978 (21. szám)
1978-05-01 / 21. szám
tapasztaltunk, addig a Kossuth tér - Batthyány tér között 50-80 m, a Szabadság híd és Petőfi híd metszeteiben 300-500 m-es vetők húzódnak (7. ábra). A Szabadság híddal párhuzamos metszetben pl. a Duna meder pesti térnegyedében budai márga és a tardi rétegsor alsó szakasza érintkezik (vető mentén) a felső-oligocén aleuritos kifejlődésével. A Petőfi híddal párhuzamos metszetben szintén (7. ábra) tardi és felsőoligocén rétegek kerültek egymás mellé. Ugyanitt a miocén bázisrétegei nekitámaszkodnak az egeken alsószintű képződményeinek. Az említett elmozdulások részben a Duna vonalát jelölő szerkezeti irányokkal determinálhatók. Több szerkezeti irány rajzolódott ki ÉÉK-DDNY-i csapással, melyek miocéntól fiatalabb mozgásoktól erednek. Figyelemre méltó az Óbuda-Angyalföldi terület, ahol a kiscelli és tardi rétegek Dunától jobbra és balra eső rétegei ellentétes dőlésűek. Itt látszik az az antiklinális rögszerkezet, melyről Hajós M. (1955) beszámolt. Ezt a felboltozódást az Óbuda (Újlak)-Újpesti rakpart közti dunamedri fúrások bizonyították. Az antiklinális valószínüleg a szávai orogénben alakult ki, ami meghatározója lehetett a miocén tenger időben kései helyfoglalásának. A máig lejátszódott hegységszerkezeti mozgások által létrehozott zavart települések megismerése, a metróépítés szempontjából éppen olyan jelentősek, mint rétegtani, kőzettani kifejlődések ismerete. A metró alagútjaiban több jelentős elmozdulással járó szerkezeti vonalakat tártak fel. Ezek mentén a kőzetek rendszerint erősen töredezett, morzsolt állapotúak. E morzsolt övezet legtöbb esetben nem cementálódott, ezért ezekben a zónákban a víz behatolása a munkatérbe intenzívebb. A több méter szélességű töredezett pászta kőzettömege kevésbé állékony, ilyen 1806 56