Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-01 / 27. szám

1897. évi badeni nemzetközi­ kiállításon koronás aranyéremmel kitüntetve. A Magyarországi Mészárosok és Hentesek Országos Szövetségének hivatalos közlönye. A budapesti hentes-ipartestületnek, a budapesti mésssáros-ipartestületnek, a budapesti mészáros-ipartestü­let betegsegélyző pénztárának, a budapesti hentes-ipar­­testület betegsegélyző pénztárának, a debreczeni, a marosvásárhelyi és a nagykárolyi mészáros-társulatoknak, a debreczeni első sertésvágó-társulatnak, a kassai első mészáros-társulatnak, a szatmári mészár­os-ipartársulatnak, (Szimonisz Albert és Társai), a som­ogymegyei mészáros- és hentes-ipartársulatnak, valamint az aradi és pécsi mészárosok és hentesek szakcsoportjának, a győrvárosi mészárosok és hentesek és a győrvidéki mészárosok ipartársulatának hiva­talos lapja; a kolozsvári, kecskeméti, miskolczi, nyíregyházai, nagykárolyi, nagykanizsai, nagyváradi, pozsonyi, pápai, rimaszombati, soproni, szegedi, szatmári, szabadkai, székesfehérvári, esztergomi és veszprémi mészárosok és henteseknek hivatalos értesítője. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csokonay­ utcza 10 (Népszinház-n. sarok), hová levél és minden küldemény intézendő. Hivatalos órák: ünnep­ és vasárnap kivéte­lével délután 3—6 óráig.­­ Kéziratok nem adatnak vissza.­­ Válaszra bélyeg melléklendő. HIRDETÉSEK díjszabás szerint számíttatnak. Lapvezető: KOMÁROMI SÁNDOR. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: SAS (SCHATZ) ÁRMIN. Előfizetési árak: Egész évre házhoz küldve ........6 frt, Fél évre......................................3 frt, Hirdetéseket elfogad az osztrák birodalom részére: Mosse U. és Hasenstein és Vogler, Dukesz M. Bécs; egész Németország részére Eisler hirdetési irodái : Hamburg, Berlin, Frankfurt M.m., Havas Brü­sselben, John V. James Párisban, Milano, Flórencz és Rómában E. Obligt, Londonban Deacon és Társa. VI. évfolyam._____________Budapest, 1898. július 1-én._________________27. szám. MÉSZÁROSOK A HENTESEK LAPJA. A mészáros- és hentes-ipar, a hús- és állatkereskedelem, valamint az állattenyésztés és kapcsolatos érdekek közlönye. ■V" Egyes szám ára 12 br. -MH TELEFON 58—21. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. TELEFON 58-21. Bármely közleményünket csak a forrás teljes megnevezésével engedjük meg lenyomatni. A vásárcsarnokok jelentése. Amit olyan régen vártunk és néhányszor meg is sürgettünk, végre elkészült­ a vásárcsarnokok évi jelentése. Annyira ugyan nem jutottunk még, hogy, mint minden valamire való külföldi városban, nyomtatott évi jelentést adjanak a város egyes közérdekű intézményeinek mun­kásságáról; de hát az is valami, ha a nagytekintetű fő­város leereszkedik annyira, hogy néhány adatot eljuttat valamelyik kőnyomatos ha a hangulatcsinálónak. Olyan «Rapport­annuel»-t, aminőt pl. Páris közélelmezéséről kiadnak, olyan «Verwaltungs-Bericht» eket, amileket Berlin és más német városok tanácsa a közélelmezés egyes részeiről közzétesz, vagy csak olyan jelentéseket is, aminek az «Amtsblatt der k. k. Reichshaupt- und Resi­denzstadt Wien»-ben megjelennek — eszünkbe sem jut itt nálunk keresni, ámbátor magunknak is kissé különös, hogy mindezekből korábban és jobban értesülünk ide­gen nagy városok közélelmezési dolgairól, mint azok­ról, amelyek tulajdon hazánk szeretett székes főváro­sára vonatkoznak. Ez azonban csak kitérés. A fő az, hogy mit is mond hát tulajdonképpen a vásárcsarnokok évi jelen­tése? Röviden összefoglalhatjuk. Azt mondja, amit min­denki tud, amit a nem hivatalos észjárású emberek előre láttak, hogy a vásárcsarnokok nem feleltek meg a hoz­zájuk fűzött várakozásoknak. Hogy nem feleltek meg, ennek oka mindenki és minden, élő és holt — kivévén a vásárcsarnokok sok fejű vezetősége, bizottsága. Ellen­ben a jövedelem fényes, nem várt, a fölöslegesen befek­tetett millióknak 4­6%-a! A fényes jövedelem pedig arra való, hogy még egy csomó új embert kívánjanak alkal­mazni, ami kétségtelenül helyes volna, ha ez az alkal­mazás azon embereknek kívánna existenc­iát juttatni, a­kik eddig a vásárcsarnokokban, vagy általuk tönkre mentek. A budapesti marhavásártéri vásárpénztár üzleti jelentését lapunk Állatpiacz rovatában közöljük. Ilyesmiről azonban szó sincs,nagyon természetes. A fő czél az, hogy újabb terheket kapjon a vásárcsarnokok intézménye és ez az ismert fővárosi gazdálkodás mellett okul szolgáljon, újabb er­őszakos jövedelmek szerzésére. Hogy a készség erre megvan, azt láttuk akkor, midőn a mészárosokat és henteseket meg akarták akadályozni abban, hogy a központi vásárcsarnokba jéghűtőket állít­sanak be. A vásárcsarnoki tudomány, a pénzügyi ér­deken és az adminisztrác­ió külsőségein túl nem terjed, ezzel már tisztában vagyunk. És tisztában voltunk mielőtt az intézmény megkezdte munkáját. Nem változtat ezen az a programm sem, melyet a közélelmezés össze-visszagabalyízott ügyének rendezé­sére a Vili. ügyosztály mostani vezetője a tanács elé terjesztett. A jóakarat meg van benne, elismerjük ; de hátra van a vásárcsarnokok csődtömeggondnoka, Ma­­tuska úr, a­kinek saját külön közélelmezési elvei vannak s ezekkel az ügyosztály vezetőjének is számolnia kell. E kérdéshez egyébként még lesz szavunk. A monopólium mellett, melyet a vásárcsarnoki övezeten belül a vásárcsarnokok érdekében létesítettek, összesen 22 millió klgram fölhozatalt tudtak elérni az összes árukból, az összes vásárcsarnokokban, holott pl. maga a húsfölhozatal a párisi központi vásárcsarnokok­ban 1897-ben 45 millió kilogrammot túlhaladott, míg a bécsi közp. vásárcsarnokban megközelítette a 21 milliót. E néhány adat szembeállítása, amikor tudjuk, hogy Magyarország első­sorban állattenyésztő ország egy­maga a lehető legsújtóbb kritikája a budapesti vásár­­csarnokok közélelmezési jelentőségének. Való tehát, hogy bár új intézményeknek a kíváncsi­ság is, tapasztalatszerűleg, nagyobb vonzóerőt kölcsönöz,­­ a vásárcsarnokok Budapesten az élelem­forgalom tekintetében, a nekik szánt szerepet nem voltak képesek betölteni.

Next