Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-01 / 27. szám
1897. évi badeni nemzetközi kiállításon koronás aranyéremmel kitüntetve. A Magyarországi Mészárosok és Hentesek Országos Szövetségének hivatalos közlönye. A budapesti hentes-ipartestületnek, a budapesti mésssáros-ipartestületnek, a budapesti mészáros-ipartestület betegsegélyző pénztárának, a budapesti hentes-ipartestület betegsegélyző pénztárának, a debreczeni, a marosvásárhelyi és a nagykárolyi mészáros-társulatoknak, a debreczeni első sertésvágó-társulatnak, a kassai első mészáros-társulatnak, a szatmári mészáros-ipartársulatnak, (Szimonisz Albert és Társai), a somogymegyei mészáros- és hentes-ipartársulatnak, valamint az aradi és pécsi mészárosok és hentesek szakcsoportjának, a győrvárosi mészárosok és hentesek és a győrvidéki mészárosok ipartársulatának hivatalos lapja; a kolozsvári, kecskeméti, miskolczi, nyíregyházai, nagykárolyi, nagykanizsai, nagyváradi, pozsonyi, pápai, rimaszombati, soproni, szegedi, szatmári, szabadkai, székesfehérvári, esztergomi és veszprémi mészárosok és henteseknek hivatalos értesítője. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csokonay utcza 10 (Népszinház-n. sarok), hová levél és minden küldemény intézendő. Hivatalos órák: ünnep és vasárnap kivételével délután 3—6 óráig. Kéziratok nem adatnak vissza. Válaszra bélyeg melléklendő. HIRDETÉSEK díjszabás szerint számíttatnak. Lapvezető: KOMÁROMI SÁNDOR. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: SAS (SCHATZ) ÁRMIN. Előfizetési árak: Egész évre házhoz küldve ........6 frt, Fél évre......................................3 frt, Hirdetéseket elfogad az osztrák birodalom részére: Mosse U. és Hasenstein és Vogler, Dukesz M. Bécs; egész Németország részére Eisler hirdetési irodái : Hamburg, Berlin, Frankfurt M.m., Havas Brüsselben, John V. James Párisban, Milano, Flórencz és Rómában E. Obligt, Londonban Deacon és Társa. VI. évfolyam._____________Budapest, 1898. július 1-én._________________27. szám. MÉSZÁROSOK A HENTESEK LAPJA. A mészáros- és hentes-ipar, a hús- és állatkereskedelem, valamint az állattenyésztés és kapcsolatos érdekek közlönye. ■V" Egyes szám ára 12 br. -MH TELEFON 58—21. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. TELEFON 58-21. Bármely közleményünket csak a forrás teljes megnevezésével engedjük meg lenyomatni. A vásárcsarnokok jelentése. Amit olyan régen vártunk és néhányszor meg is sürgettünk, végre elkészült a vásárcsarnokok évi jelentése. Annyira ugyan nem jutottunk még, hogy, mint minden valamire való külföldi városban, nyomtatott évi jelentést adjanak a város egyes közérdekű intézményeinek munkásságáról; de hát az is valami, ha a nagytekintetű főváros leereszkedik annyira, hogy néhány adatot eljuttat valamelyik kőnyomatos ha a hangulatcsinálónak. Olyan «Rapportannuel»-t, aminőt pl. Páris közélelmezéséről kiadnak, olyan «Verwaltungs-Bericht» eket, amileket Berlin és más német városok tanácsa a közélelmezés egyes részeiről közzétesz, vagy csak olyan jelentéseket is, aminek az «Amtsblatt der k. k. Reichshaupt- und Residenzstadt Wien»-ben megjelennek — eszünkbe sem jut itt nálunk keresni, ámbátor magunknak is kissé különös, hogy mindezekből korábban és jobban értesülünk idegen nagy városok közélelmezési dolgairól, mint azokról, amelyek tulajdon hazánk szeretett székes fővárosára vonatkoznak. Ez azonban csak kitérés. A fő az, hogy mit is mond hát tulajdonképpen a vásárcsarnokok évi jelentése? Röviden összefoglalhatjuk. Azt mondja, amit mindenki tud, amit a nem hivatalos észjárású emberek előre láttak, hogy a vásárcsarnokok nem feleltek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak. Hogy nem feleltek meg, ennek oka mindenki és minden, élő és holt — kivévén a vásárcsarnokok sok fejű vezetősége, bizottsága. Ellenben a jövedelem fényes, nem várt, a fölöslegesen befektetett millióknak 46%-a! A fényes jövedelem pedig arra való, hogy még egy csomó új embert kívánjanak alkalmazni, ami kétségtelenül helyes volna, ha ez az alkalmazás azon embereknek kívánna existenciát juttatni, akik eddig a vásárcsarnokokban, vagy általuk tönkre mentek. A budapesti marhavásártéri vásárpénztár üzleti jelentését lapunk Állatpiacz rovatában közöljük. Ilyesmiről azonban szó sincs,nagyon természetes. A fő czél az, hogy újabb terheket kapjon a vásárcsarnokok intézménye és ez az ismert fővárosi gazdálkodás mellett okul szolgáljon, újabb erőszakos jövedelmek szerzésére. Hogy a készség erre megvan, azt láttuk akkor, midőn a mészárosokat és henteseket meg akarták akadályozni abban, hogy a központi vásárcsarnokba jéghűtőket állítsanak be. A vásárcsarnoki tudomány, a pénzügyi érdeken és az adminisztráció külsőségein túl nem terjed, ezzel már tisztában vagyunk. És tisztában voltunk mielőtt az intézmény megkezdte munkáját. Nem változtat ezen az a programm sem, melyet a közélelmezés össze-visszagabalyízott ügyének rendezésére a Vili. ügyosztály mostani vezetője a tanács elé terjesztett. A jóakarat meg van benne, elismerjük ; de hátra van a vásárcsarnokok csődtömeggondnoka, Matuska úr, akinek saját külön közélelmezési elvei vannak s ezekkel az ügyosztály vezetőjének is számolnia kell. E kérdéshez egyébként még lesz szavunk. A monopólium mellett, melyet a vásárcsarnoki övezeten belül a vásárcsarnokok érdekében létesítettek, összesen 22 millió klgram fölhozatalt tudtak elérni az összes árukból, az összes vásárcsarnokokban, holott pl. maga a húsfölhozatal a párisi központi vásárcsarnokokban 1897-ben 45 millió kilogrammot túlhaladott, míg a bécsi közp. vásárcsarnokban megközelítette a 21 milliót. E néhány adat szembeállítása, amikor tudjuk, hogy Magyarország elsősorban állattenyésztő ország egymaga a lehető legsújtóbb kritikája a budapesti vásárcsarnokok közélelmezési jelentőségének. Való tehát, hogy bár új intézményeknek a kíváncsiság is, tapasztalatszerűleg, nagyobb vonzóerőt kölcsönöz, a vásárcsarnokok Budapesten az élelemforgalom tekintetében, a nekik szánt szerepet nem voltak képesek betölteni.