Mészárosok és Hentesek Lapja, 1899. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
A Mészárosok és Hentesek Lapja 1809. január 1. csarnokok túlnyomó nagyobb részében sem a forgalom mértékét adóztatják meg a vásárcsarnokokban ; de azok a külföldi vásárcsarnokok régiek, amelyeknek régi szervezetén és rendszerén változtatni nehezebb, mint egy újat megalkotni. Avval is tisztában vagyunk, hogy minden árunemre bajos volna a forgalom mértékének megadóztatása , ám azt hisszük, amely árunemeknél a díjtételek magasabbak, amelyeknél tehát a forgalom mértéke jelentékenyebb különbözeteket okoz, ott föltétlenül a forgalom és nem a használt terület megadóztatásával kellene a vásárcsarnokok jövedelmeit biztosítani. A legmagasabb díjtételeket a hús és húsneműekre valamint a hal és halfélékre vetették ki. Az ezen árunemek forgalomba bocsájtására berendezett üzlet- és hülőterületek beruházásai tényleg a legtöbbe kerültek ugyan, de ezen beruházások egymaguk távolról sem indokolják az egyes árucsoportok díjtételei között mutatkozó nagy különbségeket. Elismerjük, hogy a főváros sok idegen mintára hivatkozhatik, viszont nem föltétlenül szükséges a példák másolása és a másolat hibáinak épségben tartása. Egyben-másban ez a nézet az új éra alatt már érvényesülést nyert, mert a halárusító helyek díjtételeit leszállították. Most jönnek a mészárosok és vagy velük egyidejűleg, vagy utólag a hentesek is az ő kérelmükkel és a részükre készített vásárcsarnoki üzleti rekeszek helybérének olcsóbbítását kérik. Ismételjük, hogy e kérelem jogosult. Jogosult, nemcsak azért, mert a hatósági közvetítők s a halászok a kért díjmérséklést már megkapták, sőt a főváros ingyenes árusító helyek átengedését is helyénvalónak tartotta, hanem jogosult különösen azért, mert pl. Bécsben, melynek közélelmezési viszonyai, a fogyasztó közönség igényei szempontjából, a budapestiekkel sokkal inkább vágnak egybe, mint akármilyen más külföldi városé , jelentékenyebben alacsonyabbak a húsárusító helyek bérei, mint Budapesten. Bécsben a kishúsárus a vásárcsarnokok használatáért naponkint és négyzetméterenként 5 krt fizet, avagy czellánként egész havi bérletben 7,50—10 forintot. A nagyban árusító a marhahús után mm.-ként 10 krt, míg az aprómarháért darab szerint (sertés 6 kr., borjú 5 kr., juh, kecske, bárány 2 kr.) fizet. A húsáruk után Bécsben fizetett vásárcsarnoki helybérek eszerint átlag negyedrészét teszik csak a Budapesten fizetendőknek, ami annyit jelent, hogy a magyar fővárosban éppen négyszer akkorák a húsárusítás vásárcsarnoki helybérei, mint Bécsben. Ez az aránylag igen nagy különbözet valósággal uzsorának mutatná a budapesti vásárcsarnokok húsárusítási helybéreit, ha hozzá hasonlókat nem találnánk főképpen a németországi vásárcsarnokokban is. A németországi vásárcsarnokokban azonban a hús forgalma akkora, hogy az a magasabb díjakat is megbírja, míg nálunk a vásárcsarnoki húsárus helyek egyre-másra kénytelenek gazdát cserélni, mert az elérhető forgalom a terheket nem bírja meg. Kiszámítani azt, hogy a vásárcsarnokok első évükben, vagy az. évben mekkora húsforgalmat közvetítettek s hogy abból a husrekeszek kis és nagy forgalmára mennyi esik, nem lehet, mert az adatokat eddig föl nem jegyezték. Evidens dolog azonban, hogy nálunk, ahol huskereskedelem úgyszólván nincs s ahol a központi vásárcsarnok idegen hushozatala az első évben csak 1 millió 300,000 kilogramm volt (Bécsben 20 millió, Párisban 45 millió kig.), ahol továbbá — bár a vásárcsarnokokban körülbelül 150 húselárusító rekesz volt használatban — a vásárcsarnokokon kívül eső mészáros- és hentesüzlet beszüntetések a normális számot és arányokat meg nem haladták, sem nagyban, sem kicsinyben nem volt számottevő húsforgalom. Olyan semmi esetre sem, hogy egy négyszögméter igénybe vett tér, minden egyéb tehertől eltekintve, évente vagy 100 forint helybért veszteség nélkül elbírhasson. A városnak számot kell ezekkel a dolgokkal vetnie s a küzdelmet, amit az iparos a minden erőt fölemésztő versenyben a kenyérért, a megélhetésért folytatni kénytelen, nem szabad a kizsákmányolása alkalmául fölhasználnia. Elvégre a fővárosnak sem az az érdeke, hogy a legsúlyosabb adókkal terhelt húsiparosok egymásután dőljenek ki a közterhek viselőinek sorából ésmegbizhatlan új elemeknek csináljanak helyet a maguk romlásával. Mert mészáros és hentes — különösen az ipartörvénynek ma szokásos kezelése mellett — lesz elég; ettől félni nem kell. De a mindeneket megőrlő harczban az adókat fizetni képes mészárosok és hentesek fognak elfogyni, ami azután baj leszen. Ezen dolgokra való tekintettel az eddig dívó adóigazságoktól eltérően más igazságokat kell megállapítani a terheknek lehetőleg egyenletes eloszlatása czéljából, nemcsak a vásárcsarnokokban, de mindenütt, minden erre való téren is alkalommal. Most a vásárcsarnoki helybérekről van szó. Ezek, amint igazoltuk, túl magasak s a forgalom által sem indokolhatók. Le kell tehát szállítani először az egységárakat, másodszor pedig a forgalom arányában — és pedig külön-külön a nagy- és kisárusítás szempontjából — kell a vásárcsarnoki helybéreket beszedni. A tisztességes verseny föntartására és az egészséges exisztencziák biztosítására, a nálunk adott viszonyok között, egyedül ez a mód alkalmas. Komáromi Sándor: A bőrkartell kudarcra. A budapesti mészáros-ipartestület decz. hó 26 iki közgyűlésétől, melynek egyik leglényegesebb tárgya a nyerstermékértékesítő alkalmi egyesület dolga volt, a nyersbőrkartell emberei sokat vártak. Azt várták t. i., hogy a közgyűlés szerteugrasztja az alkalmi egyesületet, vagy legalább is megvonja tőle a testület támogatását. Hogy a kérdés így dől el, abban annyira bizonyosak voltak, hogy szinte előre ittak a mészárosok bőrére és mindenik készítette a maga sűrü hálóját, amelyben szinarany halacskákat lehet fogni. A mészárosok közgyűlését megelőző napon még gyüléseztek is Wolfner uréknál és ott osztották ki egymásnak a szerepet. A mészárosok közgyűlése azonban csalódást hozott a nyersbőrkartell tagjainak, mert nemcsak hogy szét nem ugrasztották a nyerstermékértékesítő mészáros egyesületet, hanem még azok is hasznairól és támogatásának elsőrendű feladata mellett beszéltek, akik egyébként az egyesületnek nem tagjai. A szubvencziót, 10,000 frtot, pedig egyhangúlag szavazták meg az alkalmi egyesületnek ______Hát ez bizony nagy rubrika és tagadhatlanul kissé konszer-Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak benci figyelmébe ajánlják.