Mészárosok és Hentesek Lapja, 1899. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

A Mészárosok és Hentesek Lapja 1809. január 1. csarnokok túlnyomó nagyobb részében sem a forgalom mértékét adóztatják meg a vásárcsarnokokban ; de azok a külföldi vásárcsarnokok régiek, amelyeknek régi szer­vezetén és rendszerén változtatni nehezebb, mint egy újat megalkotni. Avval is tisztában vagyunk, hogy min­den árunemre bajos volna a forgalom mértékének meg­adóztatása , ám azt hisszük, amely árunemeknél a díj­tételek magasabbak, a­melyeknél tehát a forgalom mértéke jelentékenyebb különbözeteket okoz, ott föl­tétlenül a forgalom és nem a használt terület meg­adóztatásával kellene a vásárcsarnokok jövedelmeit biztosítani. A legmagasabb díjtételeket a hús és húsneműekre valamint a hal és halfélékre vetették ki. Az ezen áru­nemek forgalomba bocsájtására berendezett üzlet- és hülőterületek beruházásai tényleg a legtöbbe kerültek ugyan, de ezen beruházások egymaguk távolról sem indokolják az egyes árucsoportok díjtételei között mutatkozó nagy különbségeket. Elismerjük, hogy a főváros sok idegen mintára hivatkozhatik, viszont nem föltétlenül szükséges a példák másolása és a másolat hibáinak épségben tartása. Egyben-másban ez a nézet az új éra alatt már érvényesülést nyert, mert a hal­árusító helyek díjtételeit leszállították. Most jönnek a mészárosok és vagy velük egy­idejűleg, vagy utólag a hentesek is az ő kérelmükkel és a részükre készített vásárcsarnoki üzleti rekeszek helybérének olcsóbbítását kérik. Ismételjük, hogy e ké­relem jogosult. Jogosult, nemcsak azért, mert a hatósági közvetítők s a halászok a kért díjmérséklést már meg­kapták, sőt a főváros ingyenes árusító helyek átenge­dését is helyén­valónak tartotta, hanem jogosult külö­nösen azért, mert pl. Bécsben, melynek közélelmezési viszonyai­, a fogyasztó közönség igényei szempontjából, a budapestiekkel sokkal inkább vágnak egybe, mint akármilyen más külföldi városé , jelentékenyebben alacsonyabbak a húsárusító helyek bérei, mint Buda­pesten. Bécsben a kishúsárus a vásárcsarnokok haszná­latáért naponkint és négyzetméterenként 5 krt fizet, avagy czellánként egész havi bérletben 7,50—10 forintot. A nagyban árusító a marhahús után mm.-ként 10 krt, míg az aprómarháért darab szerint (sertés 6 kr., borjú 5 kr., juh, kecske, bárány 2 kr.) fizet. A húsáruk után Bécsben fizetett vásárcsarnoki helybérek eszerint átlag negyed­részét teszik csak a Budapesten fizetendőknek, ami annyit jelent, hogy a magyar fővárosban éppen négyszer akkorák a húsárusítás vásárcsarnoki helybérei, mint Bécsben. Ez az aránylag igen nagy különbözet valósággal uzsorának mutatná a budapesti vásárcsarnokok húsáru­­sítási helybéreit, ha hozzá hasonlókat nem találnánk fő­képpen a németországi vásárcsarnokokban is. A német­­országi vásárcsarnokokban azonban a hús forgalma akkora, hogy az a magasabb díjakat is megbírja, míg nálunk a vásárcsarnoki húsárus­ helyek egyre-másra kénytelenek gazdát cserélni, mert az elérhető forgalom a terheket nem bírja meg. Kiszámítani azt, hogy a vásárcsar­nokok első évükben, vagy a­z. évben mekkora húsforgal­­mat közvetítettek s hogy abból a husrekeszek kis és nagy forgalmára mennyi esik, nem lehet, mert az ada­tokat eddig föl nem jegyezték. Evidens dolog azonban, hogy nálunk, a­hol huskereskedelem úgyszólván nincs s a­hol a központi vásárcsarnok idegen hushozatala az első évben csak 1 millió 300,000 kilogramm volt (Bécsben 20 millió, Párisban 45 millió kig.), a­hol továbbá — bár a vásárcsarnokokban körülbelül 150 húselárusító rekesz volt használatban — a vásárcsar­nokokon kívül eső mé­száros- és hentesüzlet beszüntetések a normális számot és arányokat meg nem haladták,­­ sem nagyban, sem kicsinyben nem volt számottevő húsforgalom. Olyan semmi esetre sem, hogy egy négyszögméter igénybe vett tér, minden egyéb tehertől eltekintve, évente vagy 100 forint helybért veszteség nélkül elbírhasson. A városnak számot kell ezekkel a dolgokkal vetnie s a küzdelmet, amit az iparos a minden erőt fölemésztő versenyben a kenyérért, a megélhetésért folytatni kény­telen, nem szabad a kizsákmányolása alkalmául fölhasz­nálnia. Elvégre a fővárosnak sem az az érdeke, hogy a legsúlyosabb adókkal terhelt húsiparosok egymásután dőljenek ki a közterhek viselőinek sorából és­­megbiz­­hatlan új elemeknek csináljanak helyet a maguk rom­lásával. Mert mészáros és hentes — különösen az ipar­törvénynek ma szokásos kezelése mellett — lesz elég; ettől félni nem kell. De a mindeneket megőrlő harcz­­ban az adókat fizetni képes mészárosok és hentesek fognak elfogyni, ami azután baj leszen. Ezen dolgokra való tekintettel az eddig dívó adó­igazságoktól eltérően más igazságokat kell megállapítani a terheknek lehetőleg egyenletes eloszlatása czéljából, nemcsak a vásárcsarnokokban, de mindenütt, minden erre való téren is alkalommal. Most a vásárcsarnoki helybérekről van szó. Ezek, amint igazoltuk, túl magasak s a forgalom által sem indokolhatók. Le kell tehát szállítani először az egységárakat, másodszor pedig a forgalom arányában — és pedig külön-külön a nagy- és kisárusítás szempontjából — kell a vásárcsarnoki hely­béreket beszedni. A tisztességes verseny föntartására és az egészséges exisztencziák biztosítására, a nálunk adott viszonyok között, egyedül ez a mód alkalmas. Komáromi Sándor: A bőrkartell kudarcra. A budapesti mészáros-ipartestület decz. hó 26 iki köz­gyűlésétől, melynek egyik leglényegesebb tárgya a nyerstermék­­értékesítő alkalmi egyesület dolga volt, a nyersbőrkartell emberei sokat vártak. Azt várták t. i., hogy a közgyűlés szerteugrasztja az alkalmi egyesületet, vagy legalább is megvonja tőle a testület támogatását. Hogy a kérdés így dől el, abban annyira bizonyosak voltak, hogy szinte előre ittak a­­ mészárosok bőrére és mindenik készítette a maga sűrü hálóját, amelyben szinarany halacskákat lehet fogni. A mészárosok közgyűlését megelőző napon még gyüléseztek is Wolfner uréknál és ott osztották ki egymásnak a szerepet. A mészárosok közgyűlése azonban csalódást hozott a nyers­bőrkartell tagjainak, mert nemcsak hogy szét nem ugrasztották a nyerstermékértékesítő mészáros egyesületet, hanem még azok is hasznairól és támogatásának elsőrendű feladata mellett beszéltek, akik egyébként az egyesületnek nem tagjai. A szubvencziót, 10,000 frtot, pedig egyhangúlag szavazták meg az alkalmi egyesü­letnek ______Hát ez bizony nagy rubrika és tagadhatlanul kissé konszer-Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak benci figyelmébe ajánlják.

Next