Mészárosok és Hentesek Lapja, 1899. július-december (7. évfolyam, 28-53. szám)

1899-07-07 / 28. szám

1899. Julius 7. Mészárosok és Hentesek Lapja. Drexler József dr. kifejti, hogy a szövetkezeti törvény 81. szakaszában vannak erre nézve támpontok. De hogy radikálisan lehessen segíteni, új törvényt kellene hozni erre nézve. Balkay Adolfnak az a meggyőződése, hogy a miniszter a mezőgazdaság érdekeit a szívén viseli, de a szövetkezeti törvény megváltoztatása nehézségekbe fog ütközni. Szónok elismerő szavakkal emlékezik Zechmeister titkár elaborátumáról. Indítványozza, hogy ragadja meg a sopromegyei gazdasági egyesület az iniciatívát arra nézve, hogy a Zechmeister titkár tanulmányati jelentésében megvilágított a bajor bizt. módszer mintaképére Magyarországon is életbe lépjen az állami állatbiztosítás. A keresztülvitel érdekében pedig indítványozza, hogy egy szűkebb bizottságot küldjenek ki, melynek feladata lenne az állami állatbiztosításra vonatkozó törvényjavaslat-tervezetet és egy állatbiztosító szövetkezetre vonatkozó alapszabály-tervezetet kidolgozni. Az elaborátumokat aztán azzal a kérelemmel terjesztenék a földművelési miniszter elé, hogy az állami állatbiztosítás intézményét mielőbb léptesse életbe. Azon reménynek ad kifejezést, hogy a megye érdeksége sokkal szűkebb keretet nyújt, semhogy az állatbiztosítás intézménye e keretek közt megvalósítható volna és hogy egy szövetkezet ezen az alapon nem lenne életképes. Gallé állatorvosnak az a nézete, hogy a szövetkezeti alapon létesített országos biztosító intézet a kockáztatot járványok alkalmával, melyek egyes vidékeken gyakoriak, nem vállalhatná el. Ő perkorreskálja az állami alapon való állatbiztosítást. Bauer Mihály megcáfolja Gallé aggodalmait. Balkay hangsúlyozta, hogy járványok alkalmával az állam azon földmíveseknek, kiknek állatai elhullanak, pénzbeli kárpótlást nyújt. Az állam, mely a kereskedelem és az ipar érdekeit előmozdítja, hihetőleg az állatbiztosítást is védelmébe veszi. Frölich Miklós rámutat a német agrárius mozgalmakra és kifejti, hogy Magyarország földmivelőinek jól felfogott érdekükben erélyesen kell követelniük az államtól érdekspkarájuknak védelmét. Miután Gallé saját álláspontja érdekében még egyszer szót emelt, Bauer Mihály kijelentette, hogy Gallé és Soós állatorvosok ismeretes tervezetét nem mellőzik, hanem inkább tovább lesz fejlesztve. Balics Lajos dr. ajánlja egy tervezet kidolgozását, mely tervezetet be kellene mutatni a miniszternek, aki, ha jóváhagyja az országos alapon szerkesztett tervezetet, jó, ha nem, akkor a vármegyei állatbiztosítás életbeléptetéséről történjék gondoskodás. Drexler József dr. nem sokat remél ettől a tervtől. Soós állami állatorvos utal Pest vármegyére, amely a saját hatáskörében és területén akarja létesíteni az állatbiztosítás intézményét. Szilvásy Márton dr. a Balkay indítványát legcélirányosabbnak tartja, ezáltal, ha egyebet nem , azt elérjük, hogy a vármegyéé a kezdeményezés. Döry Miklós fölemlíti, hogy az állatbiztosítás tárgyában már beszélt Darányi miniszterrel, aki annak a nézetének adott kifejezést hogy csak örülne, ha valamely életrevaló eszmét támogathatna. Horváth Xavér meg van győződve, hogy a miniszter az állatbiztosítás ügyét nem csak elvben, hanem anyagilag is támogatná, annál is inkább, mert már létezik egy állatbiztosító országos szövetkezet, mely annak daczára, hogy voltaképen magánszövetkezet, úgy hiszi, állami szubvencióban, de mindenesetre állami támogatásban részesül. (Hohó ! Csak nem azt a bizonyos „magyar királyi“ (!!) állatbiztosító intézetet értette ?) Zechmeister Jenő az ügy érdekében valónak tartja, ha elfogadják a bajor mintát, azzal a különbséggel, hogy előbb létesítsenek állatbiztosítást és ha ez bevált, gondoskodjunk arról, hogy a tűz- és jégbiztosítást is a saját hatáskörükben, illetve országos alapon létesítsék. A nagy többség elfogadta Balkay indítványát, egyszersmind a szakosztály köszönetet mondott Zechmeister Jenőnek, amiért a tanulmányútra vállalkozott s annak eredményét megírta. Ezután elnök indítványára megválasztották a törvényjavaslat- és alapszabály-tervezetet előkészítő bizottságot, melynek tagjai lettek: Solymossy Ödön báró, Balkay Adolf igazgató, Drexler József dr., Szilvásy Márton dr., Fröhlich Miklós, Horváth Xavér, Zechmeister Jenő, Gallé és Soós állatorvosok. E bizottságnak albizottságaiba beválasztottak Drexler József dr. és Balkay Adolf, akik a törvényjavaslat és Zechmeister Jenő és Horváth Xavér, akik még az alapszabály-tervezetet fogják kidolgozni. A törvényjavaslatnak, illetve az alapszabály-tervezetnek a miniszter elé jutattása határidejét szeptember hónapot tűzte ki a szakosztály. A budapesti mészáros ifjak nyári mulatsága. Ötödször lengette a szél a kőbányai régi sörházban azt a zászlót, melyet a budapesti mészáros ifjak első nyári mulatsága alkalmával készíttettek és ötödszben is bebizonyult, hogy a mészáros ifjak mulatsága azon összejövetelek közé tartozik, amelyek a régi jó időkre emlékeztetve, nemcsak a szakipar művelőit gyűjtik egybe, de megjelennek ott a jóbarátok és ismerősök is, hogy kedélyes együttlétben lerázzák kissé a hétköznapok terhes gondjait. Az idei jótékony czélra szánt mulatság — a tiszta jövedelem a budapesti mészárosok betegsegélyző és temetkezési egyletének jut — úgy látogatottságra, mint eredményre nézve talán az eddigieket mind felsámulta. A kedvező idő folytán, aki csak tehette, kirándult Kőbányára és már délután 3 órakor elkezdődött a vendégszállító fogatok szakadatlan érkezése és a régi sorház udvarán kocsi kocsi mellé szorult, úgy, hogy a később érkezett vendégek, már a bejáratnál voltak kénytelenek leszállani. Hogy a mulatság milyen jól sikerült, annak legfényesebb bizonyítéka az, hogy délután 4 órakor már alig lehetett helyet kapni, az óriási kerthelyiségekben az asztalok mind el voltak foglalva és szinte ember-ember hátán tolongott. A 84 tagból álló rendezőbizottság a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett azon, hogy mindenkinek kívánalmai ki legyenek elégítve, s ami, hogy sikerült, annál nagyobb érdemül tudható be a tevékeny rendezőségnek, mert igen enyhén számítva, legalább 2000 ember vett részt a vasárnapi mulatságon. A sikerben egyaránt osztoznak a rendezőbizottság összes tagjai, az oroszlánrész azonban Maródy Nándoré, a bálbizottság derék elnökéé, aki már hetekkel ezelőtt éjjel-nappal fáradhatatlanul munkálódott azon, hogy a mulatság régi jó hírnevéhez méltó maradjon, magán a mulatságon pedig a legodaadóbban arra törekedett, hogy a vendégek jól mulassanak. A vendégek pedig éltek is az alkalommal és kivették részüket a szórakozásból. A fiatalság a világpostával volt elfoglalva és a postás hölgyek Nieberl Ferencz postamester vezetése mellett alig győzték kihordani a levelezőlapokat. A postásság tisztét Lubinszky Etelka, Schäffner Gizella, Máday Erzsi, Kodlács Teréz és Josefin, Gőtz Mariska, Kovács Mari, Marady Mariska, Machy Irma, Bőcz Róza és Zwertsek Hermin kisasszonyok töltötték be nagy buzgósággal és nekik köszönhető, hogy az összes levelezőlapok elkeltek. A mulató hölgyek pedig ugyancsak iparkodtak, hogy minél több levelezőlapot kapjanak, mert számos értékesnél értékesebb díj volt kitűzve azok számára, akik a legtöbb levelezőlapot kapták. Az első díj nyertese Stőhr Katicza lett; a többi nyerők névsora ez: Kleinhackel Józsefné, Steirer Mária, Szloboda Boriska, Czeglédi Aranka, Habal Anna, Schäffner Gizella, Szikora Stefánia, Wichart Miczi, Kovács Mariska, Breuer Ignáczné, Tóth Gizella, Wertheimer Sarolta, Gőtz Mariska, Obendorfer N., Fanda Guszti, Muzsik Antalné, Haba Antónia, Sik N. Mások a dijtekézésben lelték örömüket. Délután 3 órakor már vígan repültek a golyók és hullottak a bábok, ami nem is csoda, mert ugyancsak értékes jutalmakért folyt a harcz: az első díj 100 korona, a második 50, a harmadik 25, a negyedik 10 korona volt aranyban. Az első és második díjat Winkler József nyerte, a harmadik Wiener hajósé lett, míg a negyedik Stőhr Jánosnak jutott. De harczoltak a hölgyek is a dicsőségért és a női tekézésnél is vígan ment a dolog, hol szintén három értékes díj volt kitűzve. Az első díjat — egy tehénszarvból készült gyönyörű vadászkürt — amelyet Haberhauer vágóhídi felügyelő, a bál védnöke adományozott, Muzsik Antalné nyerte, az övé lett a harmadik díj is, míg a második Macsek Rozáliának jutott. 5 órakor érkezett meg a védnök, Haberhauer Károly székesfővárosi közvágóhídi felügyelő nejével és családjával. A rendezőség sorfalat képezve fogadta a védnököt, aki családjával együtt a Rákóczy-induló hangja mellett foglalt helyett a számukra kijelölt díszhelyen. Maródy Nándor elnök erre keresetlen, szívhez szóló szavakkal üdvözölte a védnököt és annak nejét, megköszönte nekik, hogy megjelenésükkel megtisztelték a mulatságot és kérte a védnöknek további jóindulatát a szakipar számára, majd dörgő éljenzés között nyújtott át a védnöknőnek egy óriási méretű csokrot. Haberhauer védnök meghatva köszönte meg a megtiszteltetést. Szívesen jött azok közé a szakiparosok közé — úgymond — akik körében életének munkássága lefolyik és meg van róla győződve, hogy szívesen látják őt, mert ismeri a mészárossegédek derék gárdáját, akik törekvő, becsületes, igaz munkások. Mivel mindegyikkel kezet nem szoríthat, ám kezet szorít az elnökkel és kéri őt, hogy vigye meg a többi segédeknek is azt a biztatást, hogy mint eddig, úgy a jövőben is azon lesz, hogy a szakipar művelőihez békés barátság kösse. Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.