Mészárosok és Hentesek Lapja, 1900. július-december (8. évfolyam, 27-49. szám)
1900-07-06 / 27. szám
1897-ki badeni s az 1899-ki magdeburgi élelmiszerkiállitásokon a koronás arany, ill. a nagy aranyéremmel kitüntetve. Vili, évfolyam.______________ Budapest, 1900. julius 6-án. 27. szám. MÉSZÁROSOK ÉS HENTESEK LAPJA. A húsipar, állatkereskedelem, állattenyésztés és állategészségügyi érdekek közlönye. TELEFON 68—21. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. TELEFON 58—21. Bármely közleményünket csak a forrás teljes megnevezésével engedjük meg lenyomatni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csokonay utca 10. Népszinház-u. sarok hová levél s minden küldemény intézendő. Válaszra bélyeg melléklendő. HÍRHETÉSEK díjszabás szerint számíttatnak. I jj Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Komáromi Sándor.I |!j Előfizetési árak :T" Egész évre házhoz küldve 12 korona, Fél évre ... ... __________ 6 korona 90 Egyes szám ára 24 fillér. "VB a kiadóhivatalon kívül minden bel- és külföldi hirdetési iroda. A budapesti marhavásártéri vásárpénztár üzleti jelentését lapunk Állatpiacz rovatában közöljük. Sas Ármin. Lapvezető: HIRDETÉSEKET ELFOGAD Sertésvész-ankét Ausztriában. Július hó 3-án összeült a sertésvész-ankét Ausztriában. Maga a miniszterelnök, Koerber dr., mint belügyminiszter nyitotta meg. A részvételre a reichsrathban képviselt királyságok és országok hivatalos mezőgazdasági testületeinek képviselőit hívták meg, az osztrák kormányzatot és pedig a belügyminisztériumot Sperk és Daimler dr. min. tanácsosok, Binder tartományi állatorvos, a földmivelési minisztériumot Beck dr. osztályfőnök, Struskiewitz min. tanácsos, Eifelsberg dr. oszt. tan. és Schindelka professor, a keresk. minisztériumot Wimmer dr. min. titkár képviselték. Az ankét előzményeiről hivatalos kommünikét adtak ki, mely a következőképpen ismerteti a helyzetet: Az utóbbi időben sokszor fejtegették a nyilvánosságban azt a kérdést, váljon az 1899. évi május 2-iki csász. rendelettel életbeléptetett sertésvészirtási akczió folytatása a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság érdekében való-e, miközben több oldalról azt a nézetet hangoztatták, hogy a jelenlegi, lényegesen megváltozott gazdasági helyzetben a csász.rendeletnek további hatálya által éppen azok az érdekek érintetnek vagy veszélyeztetnek, melyeknek védelmére az annak idején főképpen kibocsájtatott. Legutóbbi sessióján az alsó-ausztriai tartománygyűlés is foglalkozott ezzel a kérdéssel s ez alkalommal azt határozta, hogy a kormányt föl kell kérni, miképpen az érintett császári rendelet végrehajtását függeszsze föl és a sertésvészirtásra kiadott korábbi, 1895. évi jan. hó 9-iki miniszteri rendeletet további intézkedésig léptesse hatályba. Másrészt azonban olyan fölszólalásokban sem volt hiány, melyek — tekintet nélkül az irtási eljárást befolyásoló némely körülményre — a csász.rendeletnek további végrehajtását a mezőgazdaság érdekében szükségesnek mondották. Nevezetesen ez a fölfogás a képviselőház állatjárvány-bizottságában is kifejezésre jutott, melynek többsége — a vitának legalább eddigi folyamán — elvileg (grundsätzlich) a császári rendeletnek alkotmányjogi jóváhagyása mellett nyilatkozott. Az ily lényegesen különböző nézetek figyelembevételével a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen, a lakosság nagy rétege szempontjából oly rendkívül fontos kérdésben addig nem intézkedik, mig a legközelebb érintett érdekkörökkel közelebbi érintkezést nem keresett és igy a mindkét oldalról képviselt álláspontok alapjául szolgáló viszonyok felől befejezett ítéletet nem nyert, st.. A szakértekezleten, mely a belügyminisztériumban folyt, a meghívottak igen nagy számmal jelentek meg és különösen a bécsi landwirtschaftliche Gesellschaft részéről. A tanácskozások öt kérdés keretében folytak. Az első kérdés az volt, hogy az 1899. évi máj. hó 2-iki csász. rendelet hatályba lépte óta minő eredményeket értek el a sertésvészirtás terén? A második, hogy előrelátható időben várható-e a sertésvész kiirtása ? A harmadik, hogy mely akadályok állanak a teljes eredmény útjában ? A negyedik, hogy mely intézkedések és mely tények károsítják a mezőgazdasági érdekeket? S végül az ötödik, hogy a sújtott érdekkörök károsodása mily módon volna megakadályozható ? Látjuk, hogy elég diplomatikusan csinálták meg a bevezetést és a tervezetet ahhoz az ankéthez, mely végcéljában az Ausztriával kötött állatforgalmi egyezményünk ellen irányul és a magyarországi haszon, valamint a 120 kilónál könnyebb keresk. sertéseknek Ausztriába való bevitelét akarja megakadályozni. Az az 1895. évi jun. 9-iki rendelet, melyet ismét hatályba akarnak léptetni, csak ürügy arra, hogy a magyar sertésbevitelt megnehezítse. Az előrajz az igazi színekkel, azon nagy horderejű nyilatkozatok után, melyek az osztrák törekvések megállítására, az ez évi budget-tárgyalások során, a magyar képviselőházban földmivelési miniszterünk alakéról elhangzottak, nem mer előállani, sőt a helyzetet is úgy ismerteti, mintha a sertésvészirtás révén pusztán az alsóausztriai tartománygyűlés foglalt volna állást az Ausztriával kötött új állatforgalmi egyezményünk ellen. Az ausztriai sertésvészirtás czimén már 1898-ban kezdték a magyar kiviteli érdekeket érinteni. A vonatkozó törvényjavaslatot 1898. okt. 14-én terjesztették az oszták képviselőház elé s az osztrák szaksajtó már akkor kezdte követelni, hogy Magyarországgal hasonló törvényt kell hozatni, amire azután az osztrák képviselőház állatjárványügyi bizottsága s utána a kiegyezési javaslatokat tárgyaló bizottság (1898. decz. 7. és 17.) oly értelmű határozati javaslatot fogadott el, hogy „a sertésvészt a szerződő két állam területén hasonló törvények alapján kell irtani.“ Osztrák részről már akkor hangsúlyozták, hogy ha mi hasonló törvényt nem teremtünk, akkor Ausztria területére addig, míg Magyarországon sertésvész van, magyarországi sertést beereszteni nem szabad. Azon melegében kimutattuk, hogy az osztrákok követelése nemcsak azon óriási pénzáldozatoknál fogva, melyeket a sertésvészirtásnak az Ausztriában tervezett alapon való foganatosítása igényelne, lehetetlen Magyarországon, hanem azért is lapunk mai száma 28 oldalra terjed.