Meteor, 2011 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám
IN MEMÓRIÁM Csillagkoronák barátja 2010. augusztus 8-án elhunyt Vargha Domokosné, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete nyugalmazott könyvtárosa. Százak kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben, és december 16-án is megtelt az előadóterem a Csillagdában. A csütörtöki szemináriumon Vargha Magda munkásságára emlékeztek az előadók. Én is elkezdtem emlékezni... Sokunk számára mindörökre Magdi néni marad Vargha Domokosné (1931. március 16 - 2010. augusztus 8.). Valami egészen különös melegséggel fogadott mindenkit a svábhegyi (akkor még szabadság-hegyi) csillagvizsgáló csodálatos könyvtárában Magdi, nekünk, fiatalabbaknak: Magdi néni. A több tízezres csillagászati könyvállomány „úrnőjeként" egyáltalán nem uralkodóként igazgatta birodalmát. Engem is szeretettel fogadott, a távoli 1977-ben. Mindenkinek segített, és szinte minden könyvről tudott... majdnem mindent. Ezt tanúsíthatom, hiszen valamikor az 1990-es évek végén magam is részt vettem egy nagy revízióban, amikor minden könyvet egyenként kézbe kellett venni, bemondani adatait, Magdi pedig ellenőrizte, néha pedig mesélt is a könyvről. Amikor a régi gellérthegyi állományhoz értünk, nagyon is sokat mesélt. Pasquichról, aztán Weiss Ferencről, Tittelről, Záchról, később, ahogy haladtunk tovább, Konkolyról, Kövesligethyről - kedvenc hőseiről, akikről olyan sokat írt, akiknek kutatta életét, tevékenységét. Akikről olyan sok újdonságot kiderített! Magdi nem volt csillagász, dramaturgnak tanult a Színházművészeti Főiskolán, a könyvtár szakot 1965 után, a Csillagdába kerülését követően végezte el. Nyilvánvalóan emiatt is tekintett más szemmel a magyar csillagászat tudós szereplőire. A dramaturg szemével próbálta megérteni cselekedeteiket, sikereiket és kudarcaikat, kicsit kitekintve a csillagászat világából, és ezzel talán jobban elhelyezve őket abban a korban, amelyben éltek, dolgoztak. Hőseit néha tréfásan „szerelmeimnek" hívta, ami egy hétgyermekes családanyától valóban humorosan hangzott. Aki a Csillagdában dolgozott, előbb-utóbb kapcsolatba került Magdi hatalmasnak tűnő családjával, és nagyon gyorsan maga is családtagnak érezhette magát. És megismerhette férjét, a kitűnő írót, Vargha Domokost is, aki számtalan könyve mellett írt egy csillagászatit is, gyerekeknek: Ég és Föld a címe. Egyike a kevés, jól megírt csillagászati gyermekkönyveknek. A Maros utcai lakásban aztán - a 80-as években - részt vehettem „illegális" előadásokon is, így például felejthetetlen volt Vekerdi László előadása Fülep Lajosról, vagy Szeidl Béla előadása az asztrológiáról. Egykori igazgatóm nagyon okosan, nagyon higgadtan foglalta össze azt, amit az asztrológiáról tudni kell, és nagyon okosan, nagyon higgadtan helyezte oda az asztrológiát, ahol a helye van. Mentesen bármifajta közhelyes indulattól, amit oly' gyakran tapasztalni csillagászati körökben. Máig nem felejtem el azt az előadást. És azt a sok-sok finomságot se, amivel Magdi fogadta a betérőket, kitűnően sütött-főzött, amint az egy hétgyermekes anyától „illik". És a közös „kalandok"! Valamikor a 80-as évek elején együtt vonatoztunk Szombathelyre, a Gothard Obszervatóriumba. Akkor vehettem először kezembe Gothard Jenő eredeti fotólemezeit. Volt persze kudarcosabb utunk is, a Nagy Balatonfüredi Felfedezőutat sokáig emlegettük. Egy műkedvelőtől érkezett a bejelentés a Csillagdába: tudománytörténeti jelentőségű iratok vannak a birtokában! Nosza, útra keltünk Magdival. Azazhogy magával vitt a felfedező útra. A nagy felfedezésből semmi se lett, csak néhány Gothard-füzetről volt szó, melyek közismertek, hiszen az MTA kiadásában jelentek meg az 1880-as években. (Kárpótlásul megnéztük Jókai távcsövét a helyi múzeumban.) Ilyen fiaskók is beleférnek a tudománytörténe-