Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)

1790-05-29 / 17. levél

ne essen, a’ szü­kségnek szava el­ hallgattatta benne a’ betsű­letet és a­ lelki esméretet; hi­hető , hogy illyen ki - fogással, hogy az igazságtalanságot eggy nap ki-pótolja. —* Az Ifjú Gróf Chesterfieldnek , a’ ki hajdan tanítványja volt, keze­ írását követvén , négy ezer két­száz Sterlinget (minden Sterling ki­­lentz Rh. forint) kért Manlytöl, az öreg Grófnak Banquierjétől, vagy Kints-tartó­­jától, a’ ki azt egyszeriben a’ Levélt mu­tatónak ki is fizette. De minthogy eggy kis mocsok esett az írásban, mellyet oko­zott hihető a’ Dodd kezének erre az igaz­­ságtalanságra lett meg­reszketése; Mánly az Ifjú Grófhoz ment, ’s tisztábban írtt kéz­ írást kívánt tőle. Az Ifjú Gróf el­halt rajta , és azt maga keze­ írásának nem ismérte. Mán­ly Úr ment egyenesen az Öreg Grófhoz , ’s azután, minthogy másra gyanakodni ne­mi lehetett , Doddhoz. Ez egyszeribe el­pirúlt, a’ pénzt, melly még minden híjja nélkül volt, vissza-adta, de minthogy a’ tsalárdság­­ban és bűnben gyakorlatlan volt, a’ kéz­ írá­­sát vissza nem kérte, holott ha ezt vissza kérte volna, úgy semmit sem lehetett volna elle­ne bizonyítani. Ezen keze­ írásánál fogva törvénybe tzitáltatott, ’s halálra ítéltetett. De egyszer’smind a’ Bírák ajánlották ötét a* Királynak kegyelmességébe, ’s mindenek azt reménylték , hogy a’ Király a’ halál alól fel­fogja szabadítani. A’ Dodd szám­os barátja! R 2 min­ *•s

Next