Magyar Élet, 1939. június (1. évfolyam, 83-106. szám)
1939-06-01 / 83. szám
MAGYAI ÉLET Előfizetési ára egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. Egyes szám ára 8 fill. Szerkesztőségi telefon éjjel fél 1 után: 25-69 KÉR. POLITIKAI NAPILAP Csütörtök Miskolc, 1939. junius 1. Szerkesztőség: Miskolc, Rákóczi utca 7. Telefon : 17-12. Kiadóhivatal: Széchenyiutca 19. (Weidlich-udvar) Telefon: 17-13. I. évfolyam, 83. szám CSÁKY ISTVÁN KÜLÜGYMINISZTER: Ne hagyjuk, hogy idegenek a magyar nép közzé éket verjenek! Tudomásom van arról, hogy felelőtlen elemek, hogy felsőbb német helyeken elismerést szerezzenek, néha tapintatlanul beavatkoznak belső életünkbe . Az ilyenek szembe fogják találni magukat a magyar állam erejével, de megkapják büntetésüket a Német Birodalomban is Sopron, május 31 Csáky István gróf külügyminiszternek szerdán ünnepélyes keretek között, határtalanul lelkes ünneplés mellett adták át Sopron város és a Sopron megyei lajstrom mandátumát. Este 7 órakor történt meg a mandátumát A miniszter az üdvözlésekre válaszolva többek között ezeket mondotta: — Mi a magyar élet munkája? Újjáépíteni házunkat, hogy abban mindenki megtalálja a hétköznapi helyét és ha lehet az ünneplő sarkot is. A lecke fel van adva. A kormány mögött hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadta a magyar nemzet a kormánynak. A gazdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig, még akkor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átrétegeződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erővel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldásához. Mindenki előtt csak egy alapelv lebeghet, az, hogy a magyar föld lakóit megrázkódtatás nélkül, de gyorsított ütemben jobb életlehetőségekkel ajándékozhassuk meg. — Tisztában vagyok azzal, — mondotta a továbbiakban a miniszter, hogy a magyarság most vívja meg önmagával a lelki és szellemi harcot és tisztában vagyok azzal is, hogy azt megnyeri. Megnyeri, ha ugyanazzal a hidegvérrel és elszántsággal küzdi át, mint fizikai csatatereken szokta. Ha nem így vétele a városháza közgyűlési termében, melyet zsúfolásig megtöltött Sopron város és a vármegye közönsége. Amikor a választási elnök átadta a miniszternek a megbízólevelet a közönség helyéről felállva percekig tombolva ünnepelte a külügyminisztert volna, akkor nem írná már ezer esztendeje történelmét. — A magyar éghajlat alatt már sok idegen szellemi vagy fizikai termelőerő telepedett meg és fejlődött tovább a kereszténység felvétele óta, vagyis beleilleszkedett a magyar légkörbe és magyarrá lett. — Nálunk csak az sorvad el, ami nem közénk való, de az mindig elsorvadt. A magyar légtér soha nem terjedhetett volna ki annyira, mint amennyire kiterjedt, ha népünknek nem volna meg az a természetes jó ösztöne, hogy minden egészséges termékeny eszmét magába fogadhat anélkül, hogy önmaga átalakulna. A Németbirodalom is megtorolja, ha polgárai belügyeinkbe próbálnak beavatkozni! — Tudomásom van arról, — folytatta Csáky István —, hogy felelőtlen elemek, olyanok, akik azt hiszik, hogy érdemeket szereznek felsőbb német helyeken, ha nekünk igyekszenek nehézségeket támasztani, néha tapintatlanul beavatkoznak belső életünkbe. Az ilyenek szembe fogják magukat találni a jövőben is a magyar állam erejével, de megkapják büntetésüket a Német Birodalomban is, mert a német kormány, valahányszor megalapozott panaszunk van arra vonatkozólag, hogy polgárai tapintatlanul illetéktelen befolyást óhajtanak miránk gyakorolni, nekünk elégtételt ad és az ilyen kilengéseket megtorolja. A Németbirodalom vezetői tudatában vannak annak, hogy sok millió magyar ember őszinte barátsága a birodalom részére is politikai és gazdasági érték és nem óhajtják ezt az értéket néhány megvadult fantáziájú propagandista érthetetlen céljainak feláldozni. Itt rá kell mutatni arra, hogy minél nagyobb megértést és megbecsülést fogunk tanúsítani németajkú honfitársaink iránt, annál kevesebb lesz a súrlódási felület közöttünk és a Németbirodalom között. De ne hagyjuk, hogy idegenek éket verjenek a magyar nép közé. — Mélységes megnyugvással látom, hogy a mi népünket nemcsak fizikai téren, de erkölcsiekben is bátor, elszánt népnek ismerik külföldön s ezért bíznak a jövőnkben. Ezért politikai súlyunk lemérlegelésénél már előre leszámítolják biztos jövőnket is és ezért játszuk azt a szerepet a népek számításaiban, amelyet jelenleg tényleg játszunk. A külügyminiszter beszéde igen nagy hatást tett. Amikor beszédét befejezte csak fokozódott az ünneplés. A miniszter a mandátum átvétele után a postapalotába hajtatott, melynek erkélyéről végignézte Sopron közönségének fáklyás felvonulását. A magyarság most vívja önmagával a lelki és szellemi harcot." Ára: 8 fillér Választások után (Vt.) Nem tudjuk, szabad-e ünneprontóknak lennünk. Szabad-e józanul és hidegen gondolkodó aggyal lezárni magunkban egyhónapos választási küzdelmet, programbeszédeket, ünnepléseket, mandátumátadásokat. Odaállni a jelöltekből képviselőkké lettek felvirágozott autói elé és azt mondani, hogy tessék kiszállni a felvirágozott autókból, kitörölni a szemekből a pohárköszöntők kábulatát. Tessék hétköznapian egyszerű, de a nemzet legkisebb egységeivel, a választópolgárokkal testvéri közösségben maradó, szürke, a legfáradtságosabb, legfelelősségteljesebb munkát elvállaló munkásaivá lenni a nemzetnek. A pünkösdi választásokon döntött a nemzet. Felszámolta húsz esztendő politikájának minden ittfelejtett rekvizitumát. Felszámolt embereket, pártokat, paktumokat, kompromisszumokat, felszámolta magát a politikát. A nemzet és a nemzet egészét kitevő egyesek megunták már a politikai harcokat, pártok küzdelmét a hatalmat jelentő pozíciókért, egyének küzdelmét a jó, éspedig mások viszonyaihoz mérten nagyon jó stallumaokért. A nemzet már nem politikusokat kíván, hanem a nemzetért, a szebb magyar életért, a boldogabb Magyarországért áldozatos munkát és kötelezettségvállalást nyújtani tudó munkásokat. A nemzet azt kívánja, hogy a képviselői munka áldozatot jelentsen az egyesek számára. Ne legyen a jövőben a képviselőség a biztos megélhetés mesebeli légvára minden jósvádájú honfinak, aki öt épkézláb mondatot egyfolytában el tud mondani. Érezze a képviselőségi mandátumot minden képviselő hivatásnak és olyan tehernek, amelyet a nemzet érdekében vállalt magára. Munkát akarunk! A földmíves, aki szebb holnapja reményében odaállt a szavazóhelyiségben az urna elé, másnap reggel kiment a kis darabka földjére és munkát követelt önmagától. A munkás, aki a választás időpontjában ítélőbíróvá magasztosult, másnap elfelejtkezve programbeszédek szépszavú ígéreteitől üllők, daruk, gőzkalapácsok monoton zenéjében újra szürke és kékzubbonyos munkássá vált. Az egész magyar társadalom eldobta magától a közel egyhónapos választási harcot, propagandát, kortéziát és csak egyet tartott meg magának belőle: a szebb magyar jövő ígéretét. Ez a szebb magyar jövendő itt jár és kopognak léptei az ablakunk alatt. Problémái sürgetnek minket. Bűnös lenne az, aki ezeket a problémákat ki akarná kerülni. Pünkösd ünnepén döntött a nép, ítéletet mondott a múltra, de bizalmat előlegezett a jövőre. A kormány nem fog visszaélni ezzel a bizalommal, de vigyázniok kell az egyeseknek is, mert ezt a népet, amelyik szabad prédája volt húsz esztendő minden politikai kóbonovagjának, minden lázálmú országszabadítójának, rosszakaratú kalmároknak és jóakaratú hiszékenyeknek, újból megpróbáltatásoknak kitenni nem lehet Tudjuk, hogy soraink nem illenek be a győztesek diadalmámorába és a legyőzöttek csalódottságának letargiájába. Nem akartunk ünneprontók lenni. De olyan régen, húsz esztendeje jár, várjuk a munkának fokozott ütemét, a kormánytól várjuk a megkezdett munkának továbbfolytatását, hogy nem csodálkozható senki, ha türelmetlenek vagyunk. S szeretnénk, hogyha azt, amit irtunk, annak venné mindenki, aminek szántuk. Annak vennék a választók, megválasztottak, egyesek és pártj a ma előlegezett dicséretének a holnap fáradtságos munkájáért.