Magyar Jövő, 1922. május-szeptember (4. évfolyam, 99-210. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Vasárnap, május 14 MAGYAR JÖVŐ A városé a menekülttelep Budapest, május 13. (A Magyar Jövő tudósítójának telefonjelentése.) A Vay-uti barakktelep ügyében igen kedvező döntést hozott a kereske­delmi miniszter : az állam már most a város tulajdonába engedi át a Vay-uti barakktelepet. A város vagyonának jelentős gya­rapodását jelenti ez a döntés, mert a Vay­uti baraktelep értéke ma 8—10 millió korona s e tőkeérték mellett még komoly összeget képvisel a telep bérjövedelme is. Az erről szóló leiratot még nem küldték meg a városhoz. A keres­kedelmi miniszter a telep átadását csak egy feltételhez köti, ahoz, hogy a város térítse meg azt a többlet­­kiadást, amivel az előirányzatnál többe került az államnak az építke­zés. Miután pedig ez a többlet két és félmillió korona, a város feltét­lenül előnyös üzletet csinál, mert hisz legalább háromszor akkora ér­téket vesz meg a két és fél millióval. A Mátyás-szobor pusztulása Kolozsvárott Ezt a cikket a Kolozsvárott megjelent­ Terro­r című­ riport­lap közölte. A szomorú és felháborító híradás mellett különös figyelmet érdemel az a bátor magyar hang, amelyet úgy látszik, már engedélyez az oláh cenzúra, mert nem tudja elfojtani. Szegény jó Fadrusz János hiába alkotott világhírű szobrokat, az idő szeszélyes vele szemben s nem akarja, hogy monumentális szobrai megmaradjanak az utókor számára. Örökéletűnek szánt pozsonyi és kolozsvári szobraira az elmúlás bélyegét hamar rányomta az idő. Istentelen, profán kezek össze­­rombolták pozsonyi Mária Terézia­­szobrát. ................................ 1­­■ Windischgrätz Portrét adni, vázlatosat is, mindig nehéz feladat. Politikusról meg kü­­önösen az. A Windischgrätz Lajos hercegről való portré adását azon­­ban felette megkönnyíti az a körül­­nény, hogy a hű képhez való ada­­okat maga az adja, akiről íródik a portré. Kaleidoszkópszerűen vesszük e­ázlat adatait Windischgrätz Lajos­erceg 1920-ban megjelent könyvé­­ől, amelynek címe : Von Roten zum Schwarzen Prinzen. (Verlag Ullstein , Co. Wien 1920.) Az itt következő kép teljesen mozaikszerű : színes és érdekes, de­indenekfelett jellegzetes dokumen­­umok, amelyeket a herceg önmaga mond el magáról. Mielőtt azonban az ő kétségtele­­ül érdekes mondanivalóiból ide­­utatnánk néhányat, elöljáróba hada­lézzü­k Herczeg Ferencnek élesen ellátó szavait arról a mágnástípus­­rl, amelyhez szerény nézetünk sze­nt Windischgrätz herceg is tartozik. A gazdag és egész családjában­emzetközi életet élő mágnás — in Herczeg Ferencz —, akiből a zelgés exstirpálta az önbírálatot, vagyonára támaszkodva azt hiszi, így ő becsületesebb, biztos társa­lmi pozíciójára támaszkodva pedig­­ hiszi, hogy ő bátrabb politikus m­int más ember. Az is jellemzi ezt a típust, hogy maga személyes érdekeit csök­­­ösen összetéveszti a nemzet érde­ivel és hogy belőle minden elvi énkezés személyes gyűlöletet vált Mivel nincs semmi belső szolida­ritásban az állam gerincét alkotó osztályokkal, nem is igazán konzer­vatív és ha ellenzékbe szorítják, a túltáplált tenyészember szenvedélyes­ségével ugrik át a fekete reakcióból a vörös demagógiába. Így Herczeg Ferenc. Most lássuk, hogyan ír, mit mond önmagáról és politikájáról Windisch­grätz Lajos herceg? Könyvemet — vallja a bevezetés­ben — azért írtam, hogy megírjam , mikep akartam Ausztria—Magyar­­országot, az egybirodalmat és népeit és trónját megmenteni akkor, ami­kor már minden késő volt. Nem nagy politikai éleslátást bi­zonyít ez a „minden régen későn volt“, de mondatának van érdeke­sebb oldala is : Windischgrätz, a ma intranzigens magyar, 1920-ban, még buzgó osztrák-magyar volt, aki „az egybirodalmat“ akarta megmenteni. Ezen azonban nem szabad fenn­akadni, akkor, ha látjuk, büszkén említi, hogy nagyatyja volt az, aki 1848-ban leverte a magyar revoluciót. (Sic !) Mert hisz természetes, hogy Lajos herceg, akinek apja is osztrák generális volt, aki Krakkóban szüle­tett s katonai, tehát osztrák nevelés­ben részesült — természetes, hogy ilyen tradíciók, ilyen nevelés mellett csak revoluciónak érezheti és mond­hatja a magyar szabadságharcot. Kétségtelen azonban, hogy a tem­peramentuma nem osztrák katonára vall. Az orosz-japán háború idején, mint önkéntes beáll a japán csata­sorba s ott van Port-Arthur ostro­mánál. Ekkor váratlan és magyar szem előtt érthetetlen és semmiesetre sem rokonszenves fordulat követke­Balogh Bertalan arra kéri a h.­polgármestert, hogy eddigi tapasz­talatai alapján intézzen az árvizs­gáló bizottsághoz egy átiratot, amely­ben fejtse ki, hogy nem tartja szük­ségesnek az árak maximálását. (A rendelet ugyanis az árvizsgáló bizott­ságra bízza annak megállapítását, hogy indokolt-e és szükséges-e az ármaximálás , az ármegállapítás tehát nem kötelező.) Én a szabad forgalomnak va­gyok minden tekintetben a híve — mondotta Hodobay K. polgármester s a magam nézetét ismertetni fogom az árvizsgáló bizottsággal. Ennél többet azonban nem tehetek, mert az új rendelet szerint az átvizsgáló bizottság működésére befolyást nem gyakorolhatok. A küldöttség tagjai ezután elpa­naszolták még, hogy a pénteki állat­vásárt a városi közrendészet emberei szétkergették, szerintök jogtalanul. A h. polgármester kijelentette, hogy megvizsgálja az ügyet s megteszi a szükséges intézkedéseket. zik : Bécs katonai attasénak rendeli az orosz hadsereghez. Elfogadja a megbízatást s egészen kalandszerü gesztussal megszökik addigi bajtár­saitól. Fogságba kerül. A japánok egy hadihajóra viszik, amely bele­keveredik a csucsimai tengeri ütkö­zetbe. A fogoly herceg végigéli, tán élvezi is a vizicsata minden izgal­mát. Ám nem volt elég a kalandokból. Amerikába megy s első newyorki éjszakáján egy alsóbbrendű mulató­ban összeverekedik az ott duhaj­­­­kodó mu/a//-társasággal, közibük lő, mert ki akarják rabolni s a reggel — a rendőrségen virrad reá. Két ízben vadászik oroszlánra Afrikában, megjárja Szudánt s Kíná­ban találkozik Sir Robert Hart-tal, aki azt a nézetet oltja belé, hogy az igazi nagy politika csak földrajz­gazdasági politika lehet. Világpoliti­kai ideákkal és stúdiumokkal telítve tér haza, — állapítja meg — ezek forrnak benne, amikor beleveti ma­gát a kicsinyes vármegyei politikába. Akkoriban izzott legjobban a ma­gyar hadseregért való harc, írja, ő is azért harcolt s ezzel vonja magára Ferenc Ferdinánd haragját. E harag ilyeténvaló megokolására, mint mindjárt kitűnik, igen komoly oka van a hercegnek. Az annexiós krízis után ugyanis kémkedni ment Szerbiába. Lengyel útlevéllel Konstantinápolyból indul útnak s előbb mint géplakatos, majd pedig mint pincér működik Nisben és Belgrádban. Itt megjegyzi elég naivan, hogy ismeri hát az alsóbb néprétegek életét, pszichéjét. A balkán háború idején már Szófia-közvetlenül azután, hogy a h.­polgármester befejezte a miniszterrel való beszélgetését, ismét jelentkezett Budapest s a népjóléti minisztérium közegészségügyi főosztályának veze­tője közölte Hodobay Sándor dr.-ral a tífusz ellen való védekezésre való miniszteri rendelkezéseket. A miniszter által elrendelt óvó­­intézkedések ezek : — Intézkedjék, hogy a vízvezetéki ban van s részletes­­ jelentést küld a balkáni helyzetről Ferenc Józsefnek. Az öreg király a hadiékítményes katonai érdemkereszttel akarja ezért kitüntetni, de a trónörökös Ferenc Ferdinánd ezt írta az aktára : „Ein politisch unverlässliches Individium, ist einer solche Auszeichnung nicht würdig.“ Egy politikailag megbízhatatlan egyén ilyen kitüntetésre nem méltó. Közben azonban itthon is műkö­dött. Szerényen jelzi, hogy alig 28 éves korában vezére volt vármegyé­jének és megszervezte a parasztságot. Dolgozott együtt Tiszával is. Úgy emlékszik meg Tisza Istvánról, mint aki inkább hasonlított egy kántorhoz, mint államférfihoz! Gúnyos színe­zettel jegyzi meg még: a vastag­­nyakú kálvinista.. . Aztán igy intézi el Tisza zsenijét, Windischgraetz 1920-ban. — Amikor láttam Tisza őrültségeit, ott hagytam s ezért Tisza üldözött (!) s még a saját vármegyém tör­vényhatóságából is kidobatott. Windischgraetz, a világjáró, nem is ismerhette a magyar nép baját, törekvéseit, még kevésbé azonosít­hatta magát azokkal, mert hiszen állandó nyugtalan, kalandos bolyon­gás az élete. 1914-ben a francia orientáció híve. Kiutazik Párisba, tárgyal Pichonnal és Deschanel-lel, majd mikor ki­tör a háború, hazajön s bevonul katonának. Könyvében fölényes biztossággal állítja, — 1920 — hogy 1914-ben mindenki tévedett csak ő nem ! Mint katona, a IV. hadsereg autós parancsnoka, megjárja Szerbiát. Kolozsvárott már senkit sem vádolunk. A Mátyás Irmf­y-szoborról tudja a világ minden kultúr­népe, hogy az nemcsak egy nemzet, de egy egész kor, egy művelődési idő leg­­prezentálisabb alkotása, a XX. szá­zad egyik büszkesége, amit meg­bántani egyet jelent a templom­rablással. A Mátyás-szobortól megválni, ne­künk annyi lenne, mint minden tradicionális érzésünktől, fajiságunk­­tól, művészetimádásunktól, kultúra­­tudatunktól megfosztatni. Ezért hang­súlyozottan felhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét, hogy a Mátyás­szobrot újra kikezdte az idő vasfoga­s a tavalyi címer­levétel következté­ben (amit avatatlan kezek végeztek), a szobor középső oszlopa málladozik. Ha ezt idejekorán nem javíttatják meg hozzáértő szakemberrel, nem kőművessel, hanem szobrászszal, ak­kor a Mátyás-szobor nagyon hamar a múlt idők emléke lesz. Ezért pedig sem a városi hatósá­gok, sem egyetlen kultúrember nem vállalhatja az erkölcsi felelősséget, önmagával sem, nemhogy a ma­gyarsággal szemben! Irányár helyett maximális ár Az árvizsgáló bizottság visszakapta régi hatás­körét — A hentes ipartársulat első szereplése — A h. polgármester és a húsiparosok A miskolczi hentesek és mészá­rosok napokban megalakult ipartár­sulata szombaton délelőtt Balogh Bertalan elnök vezetésével küldött­­ségileg tisztelgett Hodobay Sándor dr. h. polgármesternél. A tisztelgés után Balogh Bertalan az iránt érdeklődött, hogy igaz-e az a hír, hogy a minisztérium a pol­gármester kezéből kivette a húsárak megállapítási jogát s visszautalta azt az árvizsgáló bizottság hatáskörébe. Az igenlő válaszra általános ije­delem, zúgolódás volt a felelet. — Akkor nem vágunk ! Állítson fel a város hússzékeket ! — mond­ták a küldöttség tagjai, akik úgy látszik sehogy sem akarnak meg­barátkozni azzal a ténnyel, hogy a hatóság igenis megvizsgálja, hogy jogosultak-e az általuk követelt árak. A h. polgármester azután részle­tesen ismertette a most érkezett ren­deletet s a szó szoros értelmében már eleve kioktatta a húsiparosokat, hogyan védekezzenek az árvizsgáló bizottság határozatai ellen, amelyek kétségtelenül nem a hentesek, hanem a közönség érdekeit védik. 3 Új szakértők keresik a tífuszjárvány fészkét Megvizsgálják a vízvezeték teljes hálózatát — Hoffmann Károly, egy bakteriológus és egy higi­énikus érkeznek Miskolczra — Megérkeztek a miniszteri ren­delkezések Hodobay Sándor dr. h. polgár­­mester elnökletével Szabó Ármin dr. tiszti főorvos, Pazár Isván vízmű­­igazgató és Grill Kálmán dr. kir. főügyész szombat délelőtt értekezle­tet tartottak a tífuszjárvány ügyében. Az értekezlet bizalmas volt s csak az eredményét hozták nyilvánosságra, azt, hogy új szakértők kiküldését kérik a népjóléti minisztertől. A h.­polgármester még a délelőtt folyamán tolmácsolta a kérést tele­fonon Bernolák Nándor népjóléti miniszter előtt, aki készséggel ígérte meg, hogy sürgősen Miskolczra küldi Hoffmann Károly miniszteri taná­csost (aki már több ízben vizsgálta meg a miskolczi vízműveket) s rajta kívül egy bakteriológust és egy hi­giénikust. A három szakértő mintegy három hétig tartó vizsgálat alá veszi majd a­­ vízvezeték egész hálózatát s állandó megfigyelés alá vetik a vízvezetéki és a kútvizet is. A szakértők ellátását s a felmerülő összes költségeket a város fedezi. A miniszteri utasítások

Next