Magyar Jövő, 1922. május-szeptember (4. évfolyam, 99-210. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Vasárnap, május 14 MAGYAR JÖVŐ A városé a menekülttelep Budapest, május 13. (A Magyar Jövő tudósítójának telefonjelentése.) A Vay-uti barakktelep ügyében igen kedvező döntést hozott a kereskedelmi miniszter : az állam már most a város tulajdonába engedi át a Vay-uti barakktelepet. A város vagyonának jelentős gyarapodását jelenti ez a döntés, mert a Vayuti baraktelep értéke ma 8—10 millió korona s e tőkeérték mellett még komoly összeget képvisel a telep bérjövedelme is. Az erről szóló leiratot még nem küldték meg a városhoz. A kereskedelmi miniszter a telep átadását csak egy feltételhez köti, ahoz, hogy a város térítse meg azt a többletkiadást, amivel az előirányzatnál többe került az államnak az építkezés. Miután pedig ez a többlet két és félmillió korona, a város feltétlenül előnyös üzletet csinál, mert hisz legalább háromszor akkora értéket vesz meg a két és fél millióval. A Mátyás-szobor pusztulása Kolozsvárott Ezt a cikket a Kolozsvárott megjelent Terror című riportlap közölte. A szomorú és felháborító híradás mellett különös figyelmet érdemel az a bátor magyar hang, amelyet úgy látszik, már engedélyez az oláh cenzúra, mert nem tudja elfojtani. Szegény jó Fadrusz János hiába alkotott világhírű szobrokat, az idő szeszélyes vele szemben s nem akarja, hogy monumentális szobrai megmaradjanak az utókor számára. Örökéletűnek szánt pozsonyi és kolozsvári szobraira az elmúlás bélyegét hamar rányomta az idő. Istentelen, profán kezek összerombolták pozsonyi Mária Teréziaszobrát. ................................ 1■ Windischgrätz Portrét adni, vázlatosat is, mindig nehéz feladat. Politikusról meg küönösen az. A Windischgrätz Lajos hercegről való portré adását azonban felette megkönnyíti az a körülnény, hogy a hű képhez való adaokat maga az adja, akiről íródik a portré. Kaleidoszkópszerűen vesszük eázlat adatait Windischgrätz Lajoserceg 1920-ban megjelent könyvéől, amelynek címe : Von Roten zum Schwarzen Prinzen. (Verlag Ullstein , Co. Wien 1920.) Az itt következő kép teljesen mozaikszerű : színes és érdekes, deindenekfelett jellegzetes dokumenumok, amelyeket a herceg önmaga mond el magáról. Mielőtt azonban az ő kétségteleül érdekes mondanivalóiból ideutatnánk néhányat, elöljáróba hadalézzük Herczeg Ferencnek élesen ellátó szavait arról a mágnástípusrl, amelyhez szerény nézetünk szent Windischgrätz herceg is tartozik. A gazdag és egész családjábanemzetközi életet élő mágnás — in Herczeg Ferencz —, akiből a zelgés exstirpálta az önbírálatot, vagyonára támaszkodva azt hiszi, így ő becsületesebb, biztos társalmi pozíciójára támaszkodva pedig hiszi, hogy ő bátrabb politikus mint más ember. Az is jellemzi ezt a típust, hogy maga személyes érdekeit csökösen összetéveszti a nemzet érdeivel és hogy belőle minden elvi énkezés személyes gyűlöletet vált Mivel nincs semmi belső szolidaritásban az állam gerincét alkotó osztályokkal, nem is igazán konzervatív és ha ellenzékbe szorítják, a túltáplált tenyészember szenvedélyességével ugrik át a fekete reakcióból a vörös demagógiába. Így Herczeg Ferenc. Most lássuk, hogyan ír, mit mond önmagáról és politikájáról Windischgrätz Lajos herceg? Könyvemet — vallja a bevezetésben — azért írtam, hogy megírjam , mikep akartam Ausztria—Magyarországot, az egybirodalmat és népeit és trónját megmenteni akkor, amikor már minden késő volt. Nem nagy politikai éleslátást bizonyít ez a „minden régen későn volt“, de mondatának van érdekesebb oldala is : Windischgrätz, a ma intranzigens magyar, 1920-ban, még buzgó osztrák-magyar volt, aki „az egybirodalmat“ akarta megmenteni. Ezen azonban nem szabad fennakadni, akkor, ha látjuk, büszkén említi, hogy nagyatyja volt az, aki 1848-ban leverte a magyar revoluciót. (Sic !) Mert hisz természetes, hogy Lajos herceg, akinek apja is osztrák generális volt, aki Krakkóban született s katonai, tehát osztrák nevelésben részesült — természetes, hogy ilyen tradíciók, ilyen nevelés mellett csak revoluciónak érezheti és mondhatja a magyar szabadságharcot. Kétségtelen azonban, hogy a temperamentuma nem osztrák katonára vall. Az orosz-japán háború idején, mint önkéntes beáll a japán csatasorba s ott van Port-Arthur ostrománál. Ekkor váratlan és magyar szem előtt érthetetlen és semmiesetre sem rokonszenves fordulat követkeBalogh Bertalan arra kéri a h.polgármestert, hogy eddigi tapasztalatai alapján intézzen az árvizsgáló bizottsághoz egy átiratot, amelyben fejtse ki, hogy nem tartja szükségesnek az árak maximálását. (A rendelet ugyanis az árvizsgáló bizottságra bízza annak megállapítását, hogy indokolt-e és szükséges-e az ármaximálás , az ármegállapítás tehát nem kötelező.) Én a szabad forgalomnak vagyok minden tekintetben a híve — mondotta Hodobay K. polgármester s a magam nézetét ismertetni fogom az árvizsgáló bizottsággal. Ennél többet azonban nem tehetek, mert az új rendelet szerint az átvizsgáló bizottság működésére befolyást nem gyakorolhatok. A küldöttség tagjai ezután elpanaszolták még, hogy a pénteki állatvásárt a városi közrendészet emberei szétkergették, szerintök jogtalanul. A h. polgármester kijelentette, hogy megvizsgálja az ügyet s megteszi a szükséges intézkedéseket. zik : Bécs katonai attasénak rendeli az orosz hadsereghez. Elfogadja a megbízatást s egészen kalandszerü gesztussal megszökik addigi bajtársaitól. Fogságba kerül. A japánok egy hadihajóra viszik, amely belekeveredik a csucsimai tengeri ütközetbe. A fogoly herceg végigéli, tán élvezi is a vizicsata minden izgalmát. Ám nem volt elég a kalandokból. Amerikába megy s első newyorki éjszakáján egy alsóbbrendű mulatóban összeverekedik az ott duhajkodó mu/a//-társasággal, közibük lő, mert ki akarják rabolni s a reggel — a rendőrségen virrad reá. Két ízben vadászik oroszlánra Afrikában, megjárja Szudánt s Kínában találkozik Sir Robert Hart-tal, aki azt a nézetet oltja belé, hogy az igazi nagy politika csak földrajzgazdasági politika lehet. Világpolitikai ideákkal és stúdiumokkal telítve tér haza, — állapítja meg — ezek forrnak benne, amikor beleveti magát a kicsinyes vármegyei politikába. Akkoriban izzott legjobban a magyar hadseregért való harc, írja, ő is azért harcolt s ezzel vonja magára Ferenc Ferdinánd haragját. E harag ilyeténvaló megokolására, mint mindjárt kitűnik, igen komoly oka van a hercegnek. Az annexiós krízis után ugyanis kémkedni ment Szerbiába. Lengyel útlevéllel Konstantinápolyból indul útnak s előbb mint géplakatos, majd pedig mint pincér működik Nisben és Belgrádban. Itt megjegyzi elég naivan, hogy ismeri hát az alsóbb néprétegek életét, pszichéjét. A balkán háború idején már Szófia-közvetlenül azután, hogy a h.polgármester befejezte a miniszterrel való beszélgetését, ismét jelentkezett Budapest s a népjóléti minisztérium közegészségügyi főosztályának vezetője közölte Hodobay Sándor dr.-ral a tífusz ellen való védekezésre való miniszteri rendelkezéseket. A miniszter által elrendelt óvóintézkedések ezek : — Intézkedjék, hogy a vízvezetéki ban van s részletes jelentést küld a balkáni helyzetről Ferenc Józsefnek. Az öreg király a hadiékítményes katonai érdemkereszttel akarja ezért kitüntetni, de a trónörökös Ferenc Ferdinánd ezt írta az aktára : „Ein politisch unverlässliches Individium, ist einer solche Auszeichnung nicht würdig.“ Egy politikailag megbízhatatlan egyén ilyen kitüntetésre nem méltó. Közben azonban itthon is működött. Szerényen jelzi, hogy alig 28 éves korában vezére volt vármegyéjének és megszervezte a parasztságot. Dolgozott együtt Tiszával is. Úgy emlékszik meg Tisza Istvánról, mint aki inkább hasonlított egy kántorhoz, mint államférfihoz! Gúnyos színezettel jegyzi meg még: a vastagnyakú kálvinista.. . Aztán igy intézi el Tisza zsenijét, Windischgraetz 1920-ban. — Amikor láttam Tisza őrültségeit, ott hagytam s ezért Tisza üldözött (!) s még a saját vármegyém törvényhatóságából is kidobatott. Windischgraetz, a világjáró, nem is ismerhette a magyar nép baját, törekvéseit, még kevésbé azonosíthatta magát azokkal, mert hiszen állandó nyugtalan, kalandos bolyongás az élete. 1914-ben a francia orientáció híve. Kiutazik Párisba, tárgyal Pichonnal és Deschanel-lel, majd mikor kitör a háború, hazajön s bevonul katonának. Könyvében fölényes biztossággal állítja, — 1920 — hogy 1914-ben mindenki tévedett csak ő nem ! Mint katona, a IV. hadsereg autós parancsnoka, megjárja Szerbiát. Kolozsvárott már senkit sem vádolunk. A Mátyás Irmfy-szoborról tudja a világ minden kultúrnépe, hogy az nemcsak egy nemzet, de egy egész kor, egy művelődési idő legprezentálisabb alkotása, a XX. század egyik büszkesége, amit megbántani egyet jelent a templomrablással. A Mátyás-szobortól megválni, nekünk annyi lenne, mint minden tradicionális érzésünktől, fajiságunktól, művészetimádásunktól, kultúratudatunktól megfosztatni. Ezért hangsúlyozottan felhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét, hogy a Mátyásszobrot újra kikezdte az idő vasfogas a tavalyi címerlevétel következtében (amit avatatlan kezek végeztek), a szobor középső oszlopa málladozik. Ha ezt idejekorán nem javíttatják meg hozzáértő szakemberrel, nem kőművessel, hanem szobrászszal, akkor a Mátyás-szobor nagyon hamar a múlt idők emléke lesz. Ezért pedig sem a városi hatóságok, sem egyetlen kultúrember nem vállalhatja az erkölcsi felelősséget, önmagával sem, nemhogy a magyarsággal szemben! Irányár helyett maximális ár Az árvizsgáló bizottság visszakapta régi hatáskörét — A hentes ipartársulat első szereplése — A h. polgármester és a húsiparosok A miskolczi hentesek és mészárosok napokban megalakult ipartársulata szombaton délelőtt Balogh Bertalan elnök vezetésével küldöttségileg tisztelgett Hodobay Sándor dr. h. polgármesternél. A tisztelgés után Balogh Bertalan az iránt érdeklődött, hogy igaz-e az a hír, hogy a minisztérium a polgármester kezéből kivette a húsárak megállapítási jogát s visszautalta azt az árvizsgáló bizottság hatáskörébe. Az igenlő válaszra általános ijedelem, zúgolódás volt a felelet. — Akkor nem vágunk ! Állítson fel a város hússzékeket ! — mondták a küldöttség tagjai, akik úgy látszik sehogy sem akarnak megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy a hatóság igenis megvizsgálja, hogy jogosultak-e az általuk követelt árak. A h. polgármester azután részletesen ismertette a most érkezett rendeletet s a szó szoros értelmében már eleve kioktatta a húsiparosokat, hogyan védekezzenek az árvizsgáló bizottság határozatai ellen, amelyek kétségtelenül nem a hentesek, hanem a közönség érdekeit védik. 3 Új szakértők keresik a tífuszjárvány fészkét Megvizsgálják a vízvezeték teljes hálózatát — Hoffmann Károly, egy bakteriológus és egy higiénikus érkeznek Miskolczra — Megérkeztek a miniszteri rendelkezések Hodobay Sándor dr. h. polgármester elnökletével Szabó Ármin dr. tiszti főorvos, Pazár Isván vízműigazgató és Grill Kálmán dr. kir. főügyész szombat délelőtt értekezletet tartottak a tífuszjárvány ügyében. Az értekezlet bizalmas volt s csak az eredményét hozták nyilvánosságra, azt, hogy új szakértők kiküldését kérik a népjóléti minisztertől. A h.polgármester még a délelőtt folyamán tolmácsolta a kérést telefonon Bernolák Nándor népjóléti miniszter előtt, aki készséggel ígérte meg, hogy sürgősen Miskolczra küldi Hoffmann Károly miniszteri tanácsost (aki már több ízben vizsgálta meg a miskolczi vízműveket) s rajta kívül egy bakteriológust és egy higiénikust. A három szakértő mintegy három hétig tartó vizsgálat alá veszi majd a vízvezeték egész hálózatát s állandó megfigyelés alá vetik a vízvezetéki és a kútvizet is. A szakértők ellátását s a felmerülő összes költségeket a város fedezi. A miniszteri utasítások