Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-03-29 / 74. szám

Hatodik évfolyam, 74. szám. Ára IOOO korona Szombat, 1924. évi március hó 29 MAGYAR JÖVŐ Előfizetési ír egy hónapra 20000 korona Fkifizetéses alkalmazottak 20 százalék kedvezményt kapnak. Egyes szám ára úgy helyben mint vidéken mindennap IOOO K. POLITIKAI NAPILAP Fitalis szerkeszti: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Miskolc Kossuth-u. 5. szám. Telefon ! Felelős szer­­kesztős 885, szerkesztőség és kiadóhivatal­­ 184. — Nyomda­i l­eák-u. 9. sz., telefon 882 Аж almosaiéra Olyan helyről, melyet eddiseié nem Veit szokásban komolyan venni történik hivatkozás a város hagyo­­mányainak atmoszférájára, hogy kiny­iben kelletlen felfigyelünk a hozzá fzrzött gondolatmenetre. Városunk egyik fajilag tökéletesen determinált, egyébként azonban jám­bor sajtóorgánumában olvassuk : »Miskolc város társadalma egy pillana­tig sem nyugodnék bele muncipiális jogai­­■ak­lyan csorbításába, mely éppen a lakáshivatalt venné ki a kezéből.* „A törvényhatósági bizottság még­sem nyugszik bele a kormányhatározatba és felhatalmazást ad a polgármesternek, hogy amíg a város parlamentjének újabb fel­irata elintézést nem nyer, tagadja meg a lukáshivatal átadásit.“ „Az államrendőrség egy olyan testület, amelynek tagjai nem a város talajából nőttek ki, nem a város hagyományainak atmoszférájában szívták magukba a mis­kolci polgár gondolkozását, világnézetét. Idegenek maradnak a miskolci talajon.. Helyben vagyunk. A kuszáti logikájú cikkből annyit kiolvasha­­thogy a miskolci atmoszféra érdekében íródott a kormány a­l­en. Csattanója, hogy a törvényhatóság tagadja meg a Kormány intézkedésé­nek végrehajtását. Kissé fonákul fest a dolog, ha el­gondoljuk, hogy közpénzekből szub­­vencionált kormánylap ilyen tenden­ciákat melenget vezércikkeiben, de elvégre is ez a kormány dolga Ha mód felett nagy öröme telik abban hogy fizetett ellenségeket dédelget, nekünk igazán nem lehet okunk felháborodni a politikai bölcseség ekkora mértékén.­­ Hanem itt van az atmoszféra. Tökéletesen igaz, hogy az állam­rendőrség más légkörben izmosodott nemzeti erőtényezővé, mint az idé­zett újság környezete. Ezért az őszinte megállapításért és distingváló képes­ségért köszönet is jár. A hiba csak ott kezdődik, ahol a város hagyo­mányaihoz kapcsolja magát a cam jure subventionis otthonossá dagadt zsargon és idegeneknek titulálja magyar véreinket. Ez a vastag tréfa kényszerít arra hogy ízlésünk ellenére polemikus vitába szálljunk a szemtelenséggel. 1840 ig tételes magyar törvények mondották ki, hogy zsidóknak a városokban letelepedni nem szabad. Azóta elődeink nemes szabadelvű­be megnyitotta előttük a városok kapuit. Nem is volt velük baj a forradalomig, sőt talán azon túl is megférhetnénk velük egy födél alatt ha nem volnának olyan tékozlóan bőkezűek az ilyen inzultusokban melyekkel naponta illetik a magyar gondolatvilágban gyökerező intéz­ményeinket s főként ha a becsüle­tes zsidóság nem azonosítaná magát hallgatólag a magyarságot mindun­talan sértegető tintacselédséggel. Elvégre ezt be kell látniok, hogy a Szent István korabeli Miskolc magyarságával szemben az 1840. óta beszüremletteknek a hagyomá­ nyok szellemét méltatlanul és hamis fondorlattal fejünkre olvasni csúnya ildomtalanság. Az a társaság, amely a magyar rendőrséget idegennek titulálja, az ezer éves magyar hagyománynak még csak előszobájában áll és a magyar atmoszférából alig szippan­tott egy lélekzetvételre valót. Csodálatos felmorzsolódása a nem­zeti önérzetnek, hogy az ilyen durva sértések megtorlatlanul fúrják lee magukat a kritikátlanul olvasók közé és lassan közvéleménnyé merevedve tényleg átformálják az atmoszférát. Úgy véljük, elérkezett az ideje, hogy az ilyen szellemi gáztámadások el­len jogrendi biztosítékokat követel­jünk éppen a nemzeti hagyományok tiszta atmoszférája érdekében. Miller­and és Masaryk látogatása a román királynál * Bukarest, március 21 (Magyar Távirati Iroda.) A román királyi pár külföldi utazásának befe­jezése után Millerand és Masaryk meglátogatják a román király udva­rát. A minisztertanács már foglalko­zott a látogatás programmjával és elhatározta, hogy Millerandot a Ka­marában is fogadja. E célból a Ka­mara ülésszakát május 21-től meg­hosszabbítják, Masaryk Sinajába uta­zik, minthogy látogatása intim jojjá. Százmillió aranykoronát kér a kormány előlegképén a külföldi bankoktól — A exanálási programon az ellenzék előtt — Budapest, március 28 (Saját tudósítónktól.) Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök Szcitovszky Béla házelnökkel folytatott tanács­kozása után ma délben 12 órára ta­nácskozásra hívta össze az ellenzék vezéreit a kölcsönjavaslatnk ügyében. A meghívottak közül Friedrich Ist­vánt, Gömbös Gyula, Haller István, Meskó Zoltán, Szilágyi Lajos, Ugrón Gábor és Peidl Gyula jelentek meg. A Kossuuth-párt­ részéről­ meghívást senki sem kapott. Meghívta a m тЦ­niszterelnök Apponyi Albertet és Andrássy Gyula grófot is, azonban ők nem jelentek meg a konferencián. Az értekezletet, amelyen jelen volt Bethlen István miniszterelnök is, Szcdovszky Béla házelnök nyitotta meg. Elnöki megnyitójában kéri az el­lenzéket, hogy a szanálási törvény­­javaslatokat az ország sorsára való tekintettel mielőbb engedjék törvény­erőre jutni. A javaslatoknak törvény­erőre való emelkedése — úgymond Szcitovszky Béla — sorsdöntő a nemzet sorsára. Reméli, hogy a mostani konferencián sikerülni fog közös megállapodásra jutni. Ezután Bethlen István gróf emel­kedett szólásra és többek között a következőket mondotta : — Tiszteletteljes kéréssel fordulok az ellenzéki vezérekhez, tegyék le­hetővé a pénzügyi javaslatoknak husvétig való letárgyalását. Kérése­met indokolom elsősorban az ország pénzügyi szempontjaival, mert sze­rintem a fedezetlen bankjegyekkel való gazdálkodás tovább fenn nem állhat, ennek megszüntetése pedig csak a belső kölcsönnek sürgős el­intézése által lehetséges. Bejelenti, hogy a kormány május havában százmillió aranykorona előleget óhajt a külföldi kölcsönre felvenni, amely nem nyilvános jegyzésre bocsáttat­nék, hanem a külföldi bankok útján adatnék meg ez az összeg. Hogy ezt az akciót a kormány végrehajt­hassa, szükséges, hogy a nemzet­gyűlés a javaslatokat húsvétig tető alá hozza. Ez életkérdés az országra nézve. Rendkívül fontos azonban a dolog propagandisztikus oldala is. Ha a javaslatok törvényerőre való emel­kedése elhúzódnék, megrendülne irántunk a külföld bizalma. A kül­­föld arra az álláspontra fog helyez­kedni, hogy ha nekünk nem sürgős a dolog, akkor még kevésbé sürgős nekik. Ezért volna veszedelmes, — mondta a miniszterelnök — a dol­gok elhúzódása. Meggyőződése, hogy az ellenzék, annak ellenére, hogy tárgyilagos kritikát fog a javaslatok felett gya­korolni, hozzájárul ahhoz, hogy a javaslatok legkésőbb nagypéntekre törvényerőre emelkedjenek. Ezután Gömbös Gyula szólal fel. A kormány súlyos elhatározás elé állítja a nemzetgyűlést, mivel a kor­mány a javaslatokat csak tegnap osztotta szét és igy az ellenzéki­ek még nem volt elegendő ideje, hogy a javaslatokat tanulmányozza és en­­nek alapján ő semmiesetre sinc abban a helyzetben, hogy pártja ne­vében a javaslatokra vonatkozóan kötelező formában állást foglaljon. A kormánynak nehéz az ellenzéktől bizalmat kérni, mert erre a biza­lomra semmiképen sem szolgált rá. Eddigi gazdasági és pénzügyi p­li­­tikája mindenben teljesen csődöt mondott. Közli a miniszterelnökkel, hogy a kormány kívánságait bírálat végett pártja elé fogja terjeszteni. Gömbös Gyula után újra Bethlen István miniszterelenök szólalt fel : — Ezúttal nem a kormány iránti bizalomról van szó, hanem a nem­zet sorsáról. Az a kérdés, hogy obstrukcióval akarja e kényszeríteni a kormányt helyének elhagyására, ő szívesen elhagyná a helyét ebben a pillanatban is — mondotta a mi­niszterelnök — ha nem volna meg­­győződve arról, hogy ez a szanálási törvényjavaslat segít az országon. Egyébként a pénzügyi javaslatok törvényerőre emelkedése után még mindig lesz elegendő alkalma az ellenzéknek, hogy a kormány ellen obstrukciót kezdjen és megbuktassa. Elismeri, hogy a pénzügyi javasla­tokkal rendkívül tág felhatalmazást kér a kormány a nemzetgyűléstől, de kijelenti egyúttal, hogy ebben a vonatkozásban is a kormány min­denért a legteljesebb felelősséget vállalja. Ezután Szilágyi Lajos, majd Friedrich István szólalt fel és mind a ketten elzárkóztak a miniszter­­elnök kérelmének teljesítésétől. Ugyanerre az álláspontra helyez­kedett Peidl Gyula, a szociáldemo­kraták megbízottja is. Ugron Gábor, Haller István, Meskó Zoltán és Pakóts József a maguk részéről hozzájárultak ahoz, hogy a javaslatot a Ház még húsvét előtt elfogadja. Az ellenzéki értekez­let délután fél 3 órakor ért véget. Nagy Emil kilépett a kormánypártból Budapest, március 28 (Saját tudósítónktól.) Nagy Emil volt igazságügyminiszter ma délután három órakor a következő szövegű levelet nyújtotta át Mayer Jánosnak, az egységes párt elnökének : Kedves Barátom A szőnyegen forgó nagy kérdések­kel kapcsolatban a nemzetgyűlésben felszólalni szándékozom. Úgy érzem, hogy közérdekű igazságaim meg­állapításánál az úgynevezett „párt­szempontok“ esetleg az ügy érdemé­nek hátrányára feszélyeznének. Mély tisztelettel bejelentem Neked, hogy ebből az okból a bölcs elnök­lésed alatt álló pártból kilépek. Ke­gyeskedjél kilépésemet az általam vngtophab nagyrabecsült párt tudo­­mására hozni. Scivből üdvözöl őszinte régi hived Dr. NAGY EMIL. Nagy Emilnek a kormányzó­pártból való kilépése az igazi poli­tikai szenzáció erejével hat. Az a tény, hogy a kormánypártnak oly nagytehetségű és tekintélyes tagja, mint a volt igazságügyminiszter, szembe fordul a kormány politiká­jával és ezt az álláspontját a kor­mánypártból való kilépésével pecsé­teli meg, politikai szempontból óriási jelentőségű már csak azért is, mert maga Bethlen István gróf miniszter­elnök volt az, aki Nagy Emilt a kormánypárt egyik oszlopának tekin­tette. Értesülésünk szerint Nagy Emil volt igazságügyminiszternek már régi elhatározott szándéka, hogy a kormánypártot elhagyja. Kilépése eddig azért nem következett be, mert azt hitte, hogy a kormány po­litikájáról gyakorolt tárgyilagos bí­rálata megértésre fog találni. Egyébként úgy értesülünk, hogy Nagy Emil kilépését közvetlenül a most benyújtott pénzügyi javaslatok idézték elő, amelyek ellen Nagy Emil most mint keresztény párton­­kívüli képviselő harcot fog kezdeni.

Next