Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)
1924-03-29 / 74. szám
Hatodik évfolyam, 74. szám. Ára IOOO korona Szombat, 1924. évi március hó 29 MAGYAR JÖVŐ Előfizetési ír egy hónapra 20000 korona Fkifizetéses alkalmazottak 20 százalék kedvezményt kapnak. Egyes szám ára úgy helyben mint vidéken mindennap IOOO K. POLITIKAI NAPILAP Fitalis szerkeszti: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Miskolc Kossuth-u. 5. szám. Telefon ! Felelős szerkesztős 885, szerkesztőség és kiadóhivatal 184. — Nyomdai leák-u. 9. sz., telefon 882 Аж almosaiéra Olyan helyről, melyet eddiseié nem Veit szokásban komolyan venni történik hivatkozás a város hagyományainak atmoszférájára, hogy kinyiben kelletlen felfigyelünk a hozzá fzrzött gondolatmenetre. Városunk egyik fajilag tökéletesen determinált, egyébként azonban jámbor sajtóorgánumában olvassuk : »Miskolc város társadalma egy pillanatig sem nyugodnék bele muncipiális jogai■aklyan csorbításába, mely éppen a lakáshivatalt venné ki a kezéből.* „A törvényhatósági bizottság mégsem nyugszik bele a kormányhatározatba és felhatalmazást ad a polgármesternek, hogy amíg a város parlamentjének újabb felirata elintézést nem nyer, tagadja meg a lukáshivatal átadásit.“ „Az államrendőrség egy olyan testület, amelynek tagjai nem a város talajából nőttek ki, nem a város hagyományainak atmoszférájában szívták magukba a miskolci polgár gondolkozását, világnézetét. Idegenek maradnak a miskolci talajon.. Helyben vagyunk. A kuszáti logikájú cikkből annyit kiolvashathogy a miskolci atmoszféra érdekében íródott a kormány alen. Csattanója, hogy a törvényhatóság tagadja meg a Kormány intézkedésének végrehajtását. Kissé fonákul fest a dolog, ha elgondoljuk, hogy közpénzekből szubvencionált kormánylap ilyen tendenciákat melenget vezércikkeiben, de elvégre is ez a kormány dolga Ha mód felett nagy öröme telik abban hogy fizetett ellenségeket dédelget, nekünk igazán nem lehet okunk felháborodni a politikai bölcseség ekkora mértékén. Hanem itt van az atmoszféra. Tökéletesen igaz, hogy az államrendőrség más légkörben izmosodott nemzeti erőtényezővé, mint az idézett újság környezete. Ezért az őszinte megállapításért és distingváló képességért köszönet is jár. A hiba csak ott kezdődik, ahol a város hagyományaihoz kapcsolja magát a cam jure subventionis otthonossá dagadt zsargon és idegeneknek titulálja magyar véreinket. Ez a vastag tréfa kényszerít arra hogy ízlésünk ellenére polemikus vitába szálljunk a szemtelenséggel. 1840 ig tételes magyar törvények mondották ki, hogy zsidóknak a városokban letelepedni nem szabad. Azóta elődeink nemes szabadelvűbe megnyitotta előttük a városok kapuit. Nem is volt velük baj a forradalomig, sőt talán azon túl is megférhetnénk velük egy födél alatt ha nem volnának olyan tékozlóan bőkezűek az ilyen inzultusokban melyekkel naponta illetik a magyar gondolatvilágban gyökerező intézményeinket s főként ha a becsületes zsidóság nem azonosítaná magát hallgatólag a magyarságot minduntalan sértegető tintacselédséggel. Elvégre ezt be kell látniok, hogy a Szent István korabeli Miskolc magyarságával szemben az 1840. óta beszüremletteknek a hagyomá nyok szellemét méltatlanul és hamis fondorlattal fejünkre olvasni csúnya ildomtalanság. Az a társaság, amely a magyar rendőrséget idegennek titulálja, az ezer éves magyar hagyománynak még csak előszobájában áll és a magyar atmoszférából alig szippantott egy lélekzetvételre valót. Csodálatos felmorzsolódása a nemzeti önérzetnek, hogy az ilyen durva sértések megtorlatlanul fúrják lee magukat a kritikátlanul olvasók közé és lassan közvéleménnyé merevedve tényleg átformálják az atmoszférát. Úgy véljük, elérkezett az ideje, hogy az ilyen szellemi gáztámadások ellen jogrendi biztosítékokat követeljünk éppen a nemzeti hagyományok tiszta atmoszférája érdekében. Millerand és Masaryk látogatása a román királynál * Bukarest, március 21 (Magyar Távirati Iroda.) A román királyi pár külföldi utazásának befejezése után Millerand és Masaryk meglátogatják a román király udvarát. A minisztertanács már foglalkozott a látogatás programmjával és elhatározta, hogy Millerandot a Kamarában is fogadja. E célból a Kamara ülésszakát május 21-től meghosszabbítják, Masaryk Sinajába utazik, minthogy látogatása intim jojjá. Százmillió aranykoronát kér a kormány előlegképén a külföldi bankoktól — A exanálási programon az ellenzék előtt — Budapest, március 28 (Saját tudósítónktól.) Bethlen István gróf miniszterelnök Szcitovszky Béla házelnökkel folytatott tanácskozása után ma délben 12 órára tanácskozásra hívta össze az ellenzék vezéreit a kölcsönjavaslatnk ügyében. A meghívottak közül Friedrich Istvánt, Gömbös Gyula, Haller István, Meskó Zoltán, Szilágyi Lajos, Ugrón Gábor és Peidl Gyula jelentek meg. A Kossuuth-párt részéről meghívást senki sem kapott. Meghívta a m тЦniszterelnök Apponyi Albertet és Andrássy Gyula grófot is, azonban ők nem jelentek meg a konferencián. Az értekezletet, amelyen jelen volt Bethlen István miniszterelnök is, Szcdovszky Béla házelnök nyitotta meg. Elnöki megnyitójában kéri az ellenzéket, hogy a szanálási törvényjavaslatokat az ország sorsára való tekintettel mielőbb engedjék törvényerőre jutni. A javaslatoknak törvényerőre való emelkedése — úgymond Szcitovszky Béla — sorsdöntő a nemzet sorsára. Reméli, hogy a mostani konferencián sikerülni fog közös megállapodásra jutni. Ezután Bethlen István gróf emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta : — Tiszteletteljes kéréssel fordulok az ellenzéki vezérekhez, tegyék lehetővé a pénzügyi javaslatoknak husvétig való letárgyalását. Kérésemet indokolom elsősorban az ország pénzügyi szempontjaival, mert szerintem a fedezetlen bankjegyekkel való gazdálkodás tovább fenn nem állhat, ennek megszüntetése pedig csak a belső kölcsönnek sürgős elintézése által lehetséges. Bejelenti, hogy a kormány május havában százmillió aranykorona előleget óhajt a külföldi kölcsönre felvenni, amely nem nyilvános jegyzésre bocsáttatnék, hanem a külföldi bankok útján adatnék meg ez az összeg. Hogy ezt az akciót a kormány végrehajthassa, szükséges, hogy a nemzetgyűlés a javaslatokat húsvétig tető alá hozza. Ez életkérdés az országra nézve. Rendkívül fontos azonban a dolog propagandisztikus oldala is. Ha a javaslatok törvényerőre való emelkedése elhúzódnék, megrendülne irántunk a külföld bizalma. A külföld arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy ha nekünk nem sürgős a dolog, akkor még kevésbé sürgős nekik. Ezért volna veszedelmes, — mondta a miniszterelnök — a dolgok elhúzódása. Meggyőződése, hogy az ellenzék, annak ellenére, hogy tárgyilagos kritikát fog a javaslatok felett gyakorolni, hozzájárul ahhoz, hogy a javaslatok legkésőbb nagypéntekre törvényerőre emelkedjenek. Ezután Gömbös Gyula szólal fel. A kormány súlyos elhatározás elé állítja a nemzetgyűlést, mivel a kormány a javaslatokat csak tegnap osztotta szét és igy az ellenzékiek még nem volt elegendő ideje, hogy a javaslatokat tanulmányozza és ennek alapján ő semmiesetre sinc abban a helyzetben, hogy pártja nevében a javaslatokra vonatkozóan kötelező formában állást foglaljon. A kormánynak nehéz az ellenzéktől bizalmat kérni, mert erre a bizalomra semmiképen sem szolgált rá. Eddigi gazdasági és pénzügyi plitikája mindenben teljesen csődöt mondott. Közli a miniszterelnökkel, hogy a kormány kívánságait bírálat végett pártja elé fogja terjeszteni. Gömbös Gyula után újra Bethlen István miniszterelenök szólalt fel : — Ezúttal nem a kormány iránti bizalomról van szó, hanem a nemzet sorsáról. Az a kérdés, hogy obstrukcióval akarja e kényszeríteni a kormányt helyének elhagyására, ő szívesen elhagyná a helyét ebben a pillanatban is — mondotta a miniszterelnök — ha nem volna meggyőződve arról, hogy ez a szanálási törvényjavaslat segít az országon. Egyébként a pénzügyi javaslatok törvényerőre emelkedése után még mindig lesz elegendő alkalma az ellenzéknek, hogy a kormány ellen obstrukciót kezdjen és megbuktassa. Elismeri, hogy a pénzügyi javaslatokkal rendkívül tág felhatalmazást kér a kormány a nemzetgyűléstől, de kijelenti egyúttal, hogy ebben a vonatkozásban is a kormány mindenért a legteljesebb felelősséget vállalja. Ezután Szilágyi Lajos, majd Friedrich István szólalt fel és mind a ketten elzárkóztak a miniszterelnök kérelmének teljesítésétől. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett Peidl Gyula, a szociáldemokraták megbízottja is. Ugron Gábor, Haller István, Meskó Zoltán és Pakóts József a maguk részéről hozzájárultak ahoz, hogy a javaslatot a Ház még húsvét előtt elfogadja. Az ellenzéki értekezlet délután fél 3 órakor ért véget. Nagy Emil kilépett a kormánypártból Budapest, március 28 (Saját tudósítónktól.) Nagy Emil volt igazságügyminiszter ma délután három órakor a következő szövegű levelet nyújtotta át Mayer Jánosnak, az egységes párt elnökének : Kedves Barátom A szőnyegen forgó nagy kérdésekkel kapcsolatban a nemzetgyűlésben felszólalni szándékozom. Úgy érzem, hogy közérdekű igazságaim megállapításánál az úgynevezett „pártszempontok“ esetleg az ügy érdemének hátrányára feszélyeznének. Mély tisztelettel bejelentem Neked, hogy ebből az okból a bölcs elnöklésed alatt álló pártból kilépek. Kegyeskedjél kilépésemet az általam vngtophab nagyrabecsült párt tudomására hozni. Scivből üdvözöl őszinte régi hived Dr. NAGY EMIL. Nagy Emilnek a kormányzópártból való kilépése az igazi politikai szenzáció erejével hat. Az a tény, hogy a kormánypártnak oly nagytehetségű és tekintélyes tagja, mint a volt igazságügyminiszter, szembe fordul a kormány politikájával és ezt az álláspontját a kormánypártból való kilépésével pecsételi meg, politikai szempontból óriási jelentőségű már csak azért is, mert maga Bethlen István gróf miniszterelnök volt az, aki Nagy Emilt a kormánypárt egyik oszlopának tekintette. Értesülésünk szerint Nagy Emil volt igazságügyminiszternek már régi elhatározott szándéka, hogy a kormánypártot elhagyja. Kilépése eddig azért nem következett be, mert azt hitte, hogy a kormány politikájáról gyakorolt tárgyilagos bírálata megértésre fog találni. Egyébként úgy értesülünk, hogy Nagy Emil kilépését közvetlenül a most benyújtott pénzügyi javaslatok idézték elő, amelyek ellen Nagy Emil most mint keresztény pártonkívüli képviselő harcot fog kezdeni.