Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-04-26 / 96. szám

Hatodik évfolyam, 96. szám. Ipa 1000 korona Szombat, 1924. évi április hó 26 MAGYAR JÖVŐ Előfizetési év egy hónapra 20000 korona Fixfizetéses alkalmazottak 20 százalék kedvezményt kapnak. Egyes szám ára úgy helyben mint vidéken mindennap 1000 K. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal , Miskolc Kossuth-u. 5. szám. Telefon­­ Felelős szer­kesztő: 866, szerkesztőség és kiadóhivatal­­ 184. — Nyomda­i Deák-u. 9. sz., telefon 882. A leletek békéje (ha) Különösen sokat emlegetik most a lelkek megbékélését azok, akik szeretnék, ha Rakovszky Iván belügyminiszter helyéről távoznék, vagy a saját helyén utat engedne az emigráció vissza­jövetelének.Ugyan­­azok, akik a magyarság lelkét több emberöltőre feldúlták, most abban keresik a lelkek megbékélését, hogy szűnjék meg az internálótábor és térjenek vissza az „emigránsok“. A szabadságjogok — kétségtele­nül — mindnyájunk közkincse. A mi lelkünket éppen az dúlta fel be­láthatatlan hosszú időre, hogy a szocialista-radikális berkekből egy sötét napon kiszabadult terror rá­tette gyilkos markát a­­ torkunkra és máról-holnapra semmivé tett minden szabadságjogot, még a sötétben buj­káló gondolat vigasztaló fényének legegyénibb szabadságjogát is. Mi ma a lelkek békétlensége­? Az, hogy nem járnak-kelnek közöttünk szabadon, bántatlanul, felemelt fő­vel azok, akik a magyar állam, a magyar társadalom, a magyar lélek és erkölcs elleni dühödt indulatuk­kal feltárták, felborították, hóhérkézre juttatták a magyarságot ? Ha vannak lelkek, akik emiatt — és csakis e miatt — békéiknek, azok ne is békéljenek meg soha, mert az ő lelki megnyugvásuk azt jelentené, hogy ismét szabadkézzel dolgozhatnak közöttünk a gyújtoga­­tók, az örök ellentmondók, a hazát, vallást gyűlölettel tagadók, a zava­rosban halászók, a felbomlás és bom­­lasztás élősdijei, a nemzeti életerő ellenségei, a cinikusok és gúnyoló­­dók, minden hit megrendítői, az ál­­lamépítő erők repesztői, ép gerincek őrlő szái, a sírok feletti ördögi ka­cagás és lakmározás sóvárgói, a káosz lakói és ragadozói. Akkor, amikor a nemzeti érzés izzó napsütésére, egész országot munkában tartó frenetikus hajtó­erejére van szükségünk, akkor a lelkek megbékélése valóban azon múlna, hogy a nemzetköziség fog­lalja el ismét régi, zavartalan ural­mat közöttünk? Mikor idegen iga alatt kell meg­görbíteni nyakunkat, hogy puszta testünket, gazdasági létünket fen­­tarthassuk és meg kell csókolnunk a szöges dorongot, amelyet a ha­súnkba eresztettek, hogy feltápász­­kodjunk, de csak az igánkkal együtt, akkor a lelkek megbékélésének va­lóban pusztán azoknak a távolléte volna akadálya, akik ellenségeink mentalitását éveken keresztül elle­pnünk uszították, haragját gerjesztet­ték, megvetését oktatták, gyűlö­letét kérték ? Kik azok, lehetnek-e magyarok azok, akiknek a lelki békéje, ön­magukkal való harmóniája ezen — és pusztán ezen — múlik? Disztingváljunk egy kicsit. Azt még el lehet felejteni az idők távla­tában, a fájdalmak kimerülésében, egy engesztelő jobb jövő első simo­gató hajnali szellőjére, az előttünk álló, több nemzedéknyi munka zavartalanságának parancsoló szük­ségéből, a megbocsátás felemelke­dettségével, amit a históriánk őrü­letében, egy lelki nyavalya járvá­nyában, hályogos és tüzesen lüktető beteg aggyal egyesek a nemzetük ellen a múltban vétkeztek. A vezek­­lésnek, a kijózanodásnak, egy rabbá tett nemzet megkövetésének mi sem állott és nem áll útjában. De hogyan bocsáthatunk meg azoknak, akik a sirja fenekén is tovább üldözték szerencsétlen nem­zetüket ? Akik nem bocsátottak meg a hazájuknak ? Akik még csak el sem szigetelték vádjaikat a saját egyéni sérelmeikre, vagy egyesek túlkapásaira, vagy egy rezsimre, ha­nem a vak gyűlölet általánosításá­val egész nemzetekre, az egész ma­gyarságra dögrovást kiáltottak a vi­lág piacán. Ott vágtak az önérze­tünkbe, ahol a legérzékenyebbek voltunk. Vérig gúnyoltak, epébe mártottak, pellengérre állítottak ben­nünket s a szégyenpadon röhögve csiklandozták tollakkal égő agyve­lőnket. Ellenségeink sötét besúgói voltak. Megszállásunkról paktáltak. Lenyűgöztetésünk, sirba visszataszít­­tatásunk diplomáciája számára ajánl­koztak fel. A bosszú, a megtorlás politikájában, onnan kívülről, elve­temülten és gyáván, ők voltak az intranzigensek, a kérlelhetetlenek. Ez már nem a múlt és nem egy elmúlt korszak felszámolása, hanem ami azután következett és tartott, tart a máig. Mit gondolnak a felszámolni aka­rók, mi lesz a lelkek békéjével, ha ezek az urak egyszerre csak itt fog­nak járni-kelni megint közöttünk ? Van-e fogalmuk arról, milyen fel­fordulás, milyen vad vihar kereked­nék ettől ismét a már-már lecsitult lelkekben ? Ki teszik-e magukat en­nek? Erre feleljenek. Német és cári tisztek vezetik Románia ellen az oroszokat Az orosz hadsereg átlépte Besszarábia határát — Antant­ segítség nélkül el­pusztul Románia — Kitörőben az orosz—román háború Kolozsvár, április 25 (A Magyar Jövő kolozsvári tudó­sítójától.) Bratianu oláh miniszter­­elnök félbeszakítva erdélyi körútját, váratlanul Bukarestbe utazott, hogy a közelgő orosz támadással kapcso­latban a szükséges óvintézkedéseket megtegye. Bratianu megítélése sze­rint a veszedelem katasztrófális je­lentőségű az oláh államra nézve és véleménye szerint Oláhország csak abban az esetben menekülhet meg az elpusztulástól, ha a kis- és nagy­antant közös erővel készül az orosz támadás leszerelésére. A bukaresti ellenzéki lapok éles­­hangú kommentár kíséretében közük Zinovjev orosz szovjet vezérnek nyi­latkozatát, mely szerint Szovjetorosz­­ország lemondana Besszarábia fegy­veres annexiójáról, ha az oláh ál­lam a terület egy részét békés útán átengedné. Az oláh lapok szerint ez a kijelentés alávaló hazugság, ami mellett mindennél ékesebben tanús­kodik az orosz hadseregnek a hatá­ron való csapatösszevonása. Átlépték a határt az orosz katonák Kolozsvárról jelentik: Besszarábia határát a bukaresti napilapok köz­lése szer­int több helyen átlépték az orosz katonák. A hadsereget a cári hadsereg és a német katonaság tiszt­jei vezetik. Bukarestből jelentik : A Lupta című oláh lap szerdai száma terje­delmes cikket közöl, melyben ki­jelenti, hogy az orosz-oláh háború kitörése nemcsak Románia, de az egész kisantant teljes pusztulását is jelenti, mert Jugoszláviát Mussolini fascistái tönkre fogják tenni és Bul­gária föltétlenül beleavatkozik a háborúba. A szenzációs cikk szerint a kisantant órái meg vannak szám­lálva. Brassóból jelentik : Besszarábiában a lakosságon óriási pánik vett erőt.. Sűrűn fordulnak elő anarchista me­rényletek. A drágaság ijesztő mér­tékben növekszik. A határhoz ki­küldött csapatok egy részét vissza kellett rendelni a belső rend helyre­állítására. Szerbia nem segíti az oláhokat Belgrád, ápilis 25. Franciaország­nak a fáradozásait, hogy a délszláv királyságot egy, Romániával Orosz­ország ellen kötendő szövetség szá­mára megnyerje, a nyilvánosság a leghatározottabban céltalannak tartja, mert Szerbia Oroszország ellen so­hasem fog hadat viselni, legkevésbbé Besszarábia miatt. A kormányt támogató radikális Vremje kijelenti, hogy az SHS. ki­rályságot semmiféle érdek nem kény­szerítheti arra, hogy mélyebb érzései és a testvériségi kötelék ellenére síkra szálljon egy kétes szövetséges mellett. A Politika kifejti, hogy a romá­nok a törököknél kereshetnek segít­séget Oroszország ellen, sőt esetleg találhatnak is, Belgrádban azonban sohasem. A Novosty, a szerb agrárok lapja azt írja, hogy Románia új orientáló­dása a kisantant végét jelentené, mert egy Oroszország elleni szövet­séget a Románia és Csehország, va­lamint az SHS királyság közti szö­vetség nem viselhet el. Ez a két utóbbi állam sohasem fog Oroszor­szág ellen fellépni, sőt ellenkezőleg az orosz nép oldalán fog állani. Bukarestben a Bratianu kormány helyzete rendkívül súlyossá lett. A kisebbségi jogok gyalázatos elnyomá­sának következményei minden téren jelentkeznek. Most a magyar tiszte­ket és altiszteket igyekeztek maga­sabb ranggal a román hadseregbe való belépésre csábítani, dupla zsold mellett, hogy a fenyegetett Bessza­­rábiába vigyék, de nem jelentkezett úgyszólván senki.­­ Külföldön is szövetségesek után kapkod a Bratianu-kormány és Lengyelországot, Észtországot, Litvá­niát és Finnországot szeretné érdek­szövetségbe vonni, hogy Besszarábiát megmenthesse, de eddig mindenütt visszautasításra talált. A cári Orosz­országtól elszakadt és önállóságukat visszanyert államoknak, mint a lengyel sajtó nyíltan rá is mutat, nem érdeke, hogy vért ontson Romániáért és segítse Besszarábia megtartásában. Nagyvárad, április 25 Tegnap román és magyar nyelvű plakátokat ragasztottak ki, amelyek elrendelik, hogy 42 éves korig a férfilakosságnak készenlétben kell állania, katonai behívó esetére. Szilágy megyében kifüggesztett pla­kátok szerint 42 éves korig, a moz­gósítási parancs után 24 óra alatt mindenki tartozik bevonulni. Szavalásra bocsátották a nyomdászok között a munkaadók ajánlatát Budapest, április 25 (Saját tudósítónktól.) A nyomdá­szok és munkaadóik között válto­zatlanul áll a küzdelem. Tegnap délután Walko kereskedelemügyi miniszter megbízásából Schilling ke­reskedelemügyi miniszteri tanácsos felhívta a nyomdász szakszervezet képviselőit, hogy délután öt órára jelenjenek meg tárgyalásra a keres­kedelemügyi minisztériumban. Ez meg is történt. A tárgyaláson maga a kereskedelemügyi miniszter elnö­költ. Kijelentette, hogy a kormány megbízásából hívta össze a két harcoló felet. A kormány­­ mon­dotta nem nézheti tétlenül ezt a harcot gazdasági és politikai szem­pontból. Kérte, hogy lehetőleg ma délig egyezzenek meg, hogy Bethlen miniszterelnököt ma délben még értesíthesse a tárgyalás eredményéről. Ez a tárgyalás tegnap este három­negyed kilenc óráig tartott, mind a két részről élénk harc közepette, közeledés azonban nem történt.­­A munkások képviselői kijelentették, hogy a múltkori megállapodást ismét a főbizalmi testület elé ter­jesztik. Ez ma délelőtt 10 órakor­­meg is történt s a főbizalmiak ülése hosszú vita után a munkaadók múltkori ajánlatát újra elvetette. Egyben feleletül arra a vádra, amelyet a „Magyar Sajtó“ hangoz­tatott, hogy ezt a bérharcot tulaj­donképen nem is a nyomdai mun­kások összessége kívánta, hanem csak a főbizalmi testület, — kimon­dották, hogy a holnapi nap folya­mán leszavaztatják a sztrikciókat, el­fogadják-e a munkaadóknak a főbi­zalmi testület által visszautasított javaslatát. A főbizalmi testület értekezlete déli fél egy óráig tartott. A szava­zás ma, szombat reggel kezdődik nyomdák szerint a nyomdászszak­szervezetben és minden valószínű­ség szerint késő éjszakáig eltart. A lapszedőket, akik­ hajlandóknak mu­tatkoznak elfogadni a lapkiadók ajánlatát, minden bizonnyal lesza­vazzák majd a werkmunkások, úgy, hogy semmi kilátás sincs arra, hogy a sztrájk rövidesen megszűnjék.

Next