Magyar Jövő, 1931. július-szeptember (13. évfolyam, 146-219. szám)

1931-07-26 / 167. szám

Vasárnap, 1931 július hó 26. mcVMjOvO Eger a szenior • Miskolc a hölgyszámokban számít bajnoki címekre Erős küzdelmek az ifjúsági bajnokságokban a B. válogatott győz Miskolc sportélete egyik legnagyobb idei eseményének lesz színhelye ma délután a Strandfürdő uszodája, amely­ben a kerület legjobb úszói adnak egy­másnak találkát, hogy nehéz és komoly küzdelemben eldöntsék, melyik­ leg­­különb a legkiválóbbak közül. A nagy eseményt, a bajnoki küzdelmek soroza­tát a B. válogatott vízipóló csapat miskolci bemutatkozása teszi még von­zóbbá, minden várakozáson felül érde­kessé. Az az érdeklődés, amely­ a MúSz északi kerületének mai bajnoki úszó­­versenye iránt a miskolci sporttársa­dalom minden rétegében megnyilvánul, elsősorban természetesen a válogatott vízipólózóknak szól. Az a csapat, ame­lyik ma Miskolcon a vízbe száll, nem sokkal kisebb tudású, mint a többszö­rös Európabajnok magyar válogatott, tehát közel jár a világklasszishoz. Nagy várakozással tekint Miskolc sporttársadalma a válogatott csapat mai szereplése elé. Sokat vár azoktól, akik rövid idő múlva a nagy váloga­tott esetleges időközi gyenge pontjait lesznek hivatva erősíteni és reméli, hogy várakozásában nem fog csalódni. Olyan játékot vár a mai bajnoki úszó­­versenyre kíváncsi miskolci közönség, amilyent a legjobbaktól várni lehet. Ezt annál inkább is elvárja, mert a kerületi válogatottnak, amelyet­ ellen­felének jelöltek ki, előlegez olyan tu­dást, amellyel a B. válogatott minden tagját tudása és képességei teljes ki­fejtésére kényszerítheti. A férfiak részére kiírt kerületi baj­noki számokban az egri versenyzők fölényes győzelme várható. Egyik miskolci vagy „vidéki“ — nem egri — versenyző sem veheti fel velük a küz­delmet. De ez nem is kívánható. Eger természetes meleg forrásokon épült uszodája a késő őszi és a kora tavaszi hónapokon is kedvező tréning és ver­senyzési­­lehetőségeket nyújt az egri úszóknak. Azt az előnyt, amit ez je­lent az egri úszók számára, a többi vidéki egyesület 3—4 hónapos tréning­­­s lehetőséggel rendelkező úszói még a legszorgalmasabb munkával sem hoz­hatják be. Hatalmas küzdelmek lesznek a hölgybajnoki számokban. Ezekben az MVSC és a MUE indít nagyszámú versenyzőt. Hölgyversenyzők­ egyéb­ként csak Gyöngyösről jönnek s így ezekben a számokban miskolci győzel­mek várhatók. Még nagyobb küzdelmek várhatók az ifjúsági bajnoki címekért, az egri és a többi vidéki városok ifjúsági úszói között. Ami az ifjúsági úszó­sportot illeti, ebben az egriek már nem állanak olyan nagy magasságban a többiek fölött mint a szeniorok, Ózd, a Vasgyár és Miskolc is felvonultat néhány olyan ifjúsági úszótehetséget, akik az egrieknek minden tekintetben egyenrangú ellenfelei. Éppen ezért a nap legszebb küzdelmeit az ifjúságiak részéről várjuk. A program többi, nem bajnoki szá­mában főleg miskolci versenyzők álla­nak starthoz. Azért ezek a verseny­­számok sem érdektelenek, mert az utánpótlás szempontjából számba ve­hető úszók tudásáról győződhetünk meg azokban. A válogatott előtt az MVSC és a M­­ŐVTK teljes első csapatai ''játsza­nak egymás ellen. A mérkőzés tulaj­donképpen reváns az MVSC korata­vaszi ózdi vendégszerepléséért, amely alkalommal az MVSC érzékeny veresé­get szenvedett az ózdiak akkor már erősen formában lévő csapatától. A két válogatott az általunk már közölt összeállításban, tehát a követ­kezőképpen áll fel: B. válogatott: Mezei (BSzKRT)— Ravasz (MKT), Hujba (til. ker.)— Szabó (MTK)—Rajki H. (MTK), De­zső (III. ker.), Halász H. (MAC). Északi válogatott: Mezei—Mátray, Baranyai—Tarródy—Bolyki, Harvalyi, Bieber. * A verseny pontosan 4 órakor kezdő­dik. Vízipólóban Ha lelkesedésben nem marad alul az Attila, nyílt a mai szegedi első osztályozó mérkőzés ------------------O""—■—o----------------­ Attila—Bástya, Szeged Még nem volt példa arra a pro­fesszionizmus fennállása óta, ki­véve az első esztendőt, hogy min­den bajnoki évet bezáró osztályo­zó mérkőzések egyik résztvevője ne az Attila lett volna. A röviddel ezelőtt befejezett bajnoki év kivé­telnek indult ez alól a már sza­bállyá váló végzetszerűség alól. Úgy látszott, hogy ezúttal nem teljesedik be az Attilát üldöző dátum. A csapat, ha nem is fölé­nyesen, de biztosan nyerte a má­sodik liga bajnokságát. Már bent érezte magát az első ligában, ami­kor jött a Turul feljelentés és kez­detét vette a professzionizmus egyik legcsúnyább vesztegetési botránya, amelynek eredménye­ként mégis beteljesedett a fátum: az Attila újból egyik résztvevője az idei bajnoki évet lezáró osztá­lyozó mérkőzéseknek. Sokat vitatott kérdés a futball­ban az, hogy jobb-e ilyen döntő fontosságú kettős mérkőzést elő­ször idegenben vagy otthon ját­szani. A vélemények arra vonat­kozólag nagyon megoszlanak. Szabályt felállítani nem lehet eb­ben a tekintetben, mert ez mindig az adott körülményektől függ. Az Attila esetében az a véleményünk, hogy számára kedvező az osztá­lyozó mérkőzések sorsolása, így, mintha fordítva lett volna. Még ha jobb is a Bástya, mint az At­­tilla, amit azonban a mai Bástyá­ról nem mondhatunk, akkor is kedvezőbb az Attilára az, hogy el­ső mérkőzését Szegeden játssza. Csak ügyesen kell kihasználnia ezt a kedvezőbb helyzetet. Abból az álláspontból kell kiindulni a csapatnak, hogy az osztályozót Miskolcon kell megnyerni, Szege­­den elveszíteni nem szabad. Vagyis a szegedi meccsen nem szabad az Attilának győzelemre törekedni. Egyetlen célja lehet, hogy a mérkőzést döntetlenné te­gye, vagy, ha ez még­sem volna lehetséges, a Bástya győzelmi ará­nyát a legminimálisabbra redu­kálni. Ha erre képes lesz az Attila, akkor máris az osztályozó győzte­sének lehet tekinteni, mert a mis­kolci revánsmeccsen a minimálist meghaladó gólaránnyal fog győzni. Arra a kérdésre, hogy képes-e az Attila Miskolci nélkül erre, azt felelhetjük: igen. Miskolci hiánya nagy, de nem pótolhatat­lan hendikep az Attila számára. A Bástya hallsora így sem képvisel nagyobb játékerőt. Közvetlen vé­delemben a Bástya látszik jobb­nak, jobb csatársorral ellenben az Attila rendelkezik. Olyan tudás­beli differenciát, amely az egyik csapat feltétlen és elháríthatatlan győzelmét tenné indokolttá, sem az Attila, sem pedig a Bástya nem tud kimutatni a maga javára. Éppen ezért a mérkőzést teljesen nyíltnak tartjuk. Az eredmény ki­alakulásában azonban nagy része lesz a küzdelembe vitt lelkesedés­nek is. Ebben a tekintetben a Bástya az Attila előtt jár. A sze­gedi csapat, főleg hazai közön­sége előtt, olyan lelkesen játszik minden, még kevésbé fontos mér­­kőzésein is, amely a profi futball­ban ritkítja párját. Ez ellen a lelkesedés ellen csupán még na­gyobb lelkesedéssel lehet ered­ményt kivívni. Ha az Attila csa­pata ebben a tekintetben nem mond csődöt, úgy a mai szegedi meccs döntetlennel, vagy balsze­rencsés esetben kis gólarányú At­tila vereséggel végződhetik.. A sorsdöntő mérkőzésre a két csapat a következő összeállítás­ban áll fel: Attila: Szemző — Vadász, Dan­­kó — Szabó, Pogány, Bán — Pimpi, Nemes, Rudas, Sipos, Ha­jós.­ Bástya: Benedek — Sirály, Emődi — Kurunczy, Tóth, Raf­­fai — Hernádi, Körösi, Havas, Harmat, Korányi IX. SPORTHÍREK A DVTK kirándulása a Ládi-er­­dőbe. A DVTK, mint minden évben, ezidén is tagjai és azok családtagjai szórakoztatására nyári kirándulást rendez a vasgyári Ládi-erdőbe. A ki­rándulásra vasárnap délelőtt 10 óra­kor vonul ki testületileg a DVTK. A vasgyári zenekar és egy cigányzene­­kar közreműködésével szórakoznak egész nap. A kirándulás résztvevői estek­ szórakozás lehetőségének bizto­sítására villanyvilágításról is gondos­kodott a DVTK vezetősége. A kirán­dulásra, amelyen a DVTK tagjain kívül minden évben idegenek is nagy számmal vesznek részt, ezúton hívja meg sportbarátait a DVTK vezető­sége. Az országos vasutas céllövőbajnok­­ságot ma rendezi az MVSC Martin­telepi új sportpályáján épült pompás céllövő pályáján. A versenyen 20 fő­városi és vidéki egyesület legjobb céllövői indulnak s így az pompás küzdelmeket és jó sportot ígér. A verseny reggel 7 órakor kezdődik és befejezésig­ megszakítás nélkül tart. MÁK hírek. A MÁK birkózó szakosztálya ma, vasárnap este 7 órai kezdettel rendezi házi birkózó­­versenyét a népkerti tornateremben. A versenyen 4 szenior ás 2 ifjúsági súlycsoportban 40 birkózó indul, úgy, hogy szép küzdelmekre van kilá­tás.­­ Az északi kerület másodosz­tályú atlétikai körviadalán a MÁK részéről a következők indulnak: Hei­­lein, Rácz, Kord­ády, Illencsik, Bé­res, Dollák, Schon, Botos, Bohus, Lieszkovszky, Müller, Benedek és Szepessi. Felsorol­tak ma, vasárnap délután fél 3 órakor pontosan jelen­jenek meg a Horthy Miklós­ téri vil­lamos megállónál. A MÁK következő játékosait: Kővágó, Oláh, Reffka, Varga, Szabó II., Majoros, Dezső­­házy, Szabó II., Szepessi, Fried, Jarjabka felhívom, hogy ma, vasár­nap délután fél 2 órakor a népkerti pályán jelenjenek meg. Intéző: Mai amatőr mérkőzések. Ma az al­­szövetség területén három mérkőzést játszanak, egy nemzetközit és két barátságosat. Zagyvapálfalván a PROSE a Füleki TC-t látja vendé­gül, Hatvanba a Népjóléti Miniszté­rium, Egerbe a J. Lehel látogat el. Mindhárom mérkőzésen az északi csapatok győzelmét várjuk. Részletes program. Eger: MESE — J. Lehel, bíró: Klein Sándor, Hatvan: HVSE —NMSE, bíró: Adorján, Zagyvapál­­falva: PBVSE — Fü­leki TC. A. H. osztályú diósgyőri triálmérkőzést Poppé vezeti. — Itt említjük meg, hogy a SAC ma a megszállt Felvidé­ken éspedig Tőketerebesen játszik nemzetközi mérkőzést. A lillafüredi evezősverseny, ame­lyet az Amna-bállal kapcsolatban ma rendeznek meg a hámori tavon, nem­csak a fürdőhelyen, hanem Miskol­con is élénk érdeklődés tárgya. Mis­kolc és a Vasgyár sportegyesületei közül az MVSC, MÁK és a DAC eve­zősei indulnak a nagyon érdekesnek ígérkező lillafüredi versenyem. Isten atlétái (Schmiedt Béla dr. könyve) Schmiedt Béla dr. lelkes, derék, buzgó munkája az Úr szőllőjének — nemrégiben ritka értékes, fe­lette érdekes és élvezetes könyvvel ajándékozta meg a magyar egy­házi irodalmat. Isten atlétái cím­mel megírta a katolikus papság apológiáját. A bevezető sorokat dr. Tóth Tihamér írta a könyvhöz és már maga ez is jó ajánlólevél s csakugyan: Schmiedt Béla dr. könyvének lapjain nem közönsé­ges, nem elcsépelt gondolatokkal találkozik az olvasó. A katolikus papság s vele együtt a katolikus intelligencia nem túl­ságosan bővelkedik olyan munkák­ban, amelyek a papság életét is­mertetnék. Esztendők­­hosszu sora óta várja már a katolikus közön­ség egy olyan könyvnek a kiter­melését, amely a papság intézmé­nyét közelebb hozná :a­ lelkekhez s maguk a papok vágyva­ vág­­olyan olvasmány után, amelyben szent hivatásuk meleg tűzzel, ra­jongó szeretettel, nagyraértékelés­­sel és sok megértéssel van meg­írva. Az utóbbi esztendőknek ez növekedő katolikus igénye, a­­ kék halászat felelősségének egyre élénkebb átérzése valahogyan meg­változtatták a közönség lelkében a papi hivatást illetően a véle­ményt. Örömmel hallunk róla, hogy az érdeklődés a papi hivatás iránt egyre növekedőben van, a szemináriumok kapuin egyre sű­rűbben kopogtatnak ifjak, akik hallani vélik szívükben, lelkükben Krisztus hívó szavát. De még min­dig több pap kellene, még mindig sokan vannak, akik süketek a krisztusi hivő szó meghallására és szent hivatásukat a nagy világ pia­ci lármájában teljesen elprédál­­­ják. Nos, Schmiedt Béla könyve ezeknek is íródott. Ő ugyan első­sorban az ifjúságnak, a gimná­zium felső osztályainak padjaiban ülő diákságnak szánta ezt a köny­vet. Az igazság azonban az, hogy ezt a könyvet legelsősorban igazi és mély lelki örömmel, nemes elé­­gültséggel a növendékpapok és még inkább a fölszentelt papok ol­vashatják. A szerző végigvezeti olvasóját a papi élet egyes fázisain. Benéz a szemináriumba, elkíséri a növen­dékpapot a fölszentelő püspök elé, bekopogtat a káplánszobába, meg­nézi a modern lelkipásztornak a társadalmi élet forgatagában fo­lyó nagy munkáját, fiatal szavakat az ezüstmisés papok lelki világá­nak megfestésére, elmondja az aranymisének sok-sok örömét, meg­áll az ismeretlen pap sírjánál és felkíséri a papot a Krisztus előtt tartandó ítéletre. Mindez, amit el­mondottunk, első tekintetre sablo­nosnak látszik, mert bárki ima a papi hivatásról, körülbelül ezt a rendet tartaná be. De Schmiedt Béla könyvénél nem ott van a Hangsúly, hogy mit ír, hanem a mód, ahogyan ezt megírja. Lelki olvasmány, de nem rendelkezik a lelki olvasmánynak azzal a tulaj­donságával, hogy az ember időn­­kint olvasson belőle keveset. Ezt a könyvet, aki a kezébe veszi, elol­vassa szinte egy lélegzetvételre. Eredeti meglátások egész özöne, újszerű beállítások, megkapó for­dulatok, amellett mindvégig ra­jongó szeretet a papi hivatás ne­messége és magasztossága iránt, mind-mind olyan tulajdonságai ennek a könyvnek, hogy biztosít­ják számára nemcsak­ a sablonos sikert, hanem minden papi lélek­hez a ragyogó diadalutat. Elég lesz talán, ha fejezetcí­mekből néhányat ideiktatunk. Rö­vid lélegzetvételű olvasmányok ezek, amelyekben mázsás igazságok és a lelket mély és iszta örömmel megtöltő meglátások hömpölyög­nek: Prohászka csókja. A mosoly országa. Bucsukihallgatás. Válasz Hugó bácsinak. Hosanna filip Dá­vid! Ezüstfütty a nádasban. Tru­badúr vagy zsonglőr?... Papok napja. Mi az ezüstise ? A modern plébánia. Apostol bácsi. A fenyő­mag álma. Nem hiányzol majd senkinek. Az ismeretlen pap sírja. Ezek csak kikapott címek a sok frappáns olvasmány közül. Mind­mind gyöngyszem, amelynek ol­vasására gyönyörödik az ember szive és újra­­érzi a fölszentelés el­ső tüzének perzselését lelkében. Schmiedt Béla dr. fiatal papja a­ szatmári egyházmegyének. Ezzel a könyvével nem beköszöntött, nem is belépett, de valósággal be­robbant az egyházi írók közé. írá­sán meglátszik Tóth Tihamér ha­tása, hiszen szemináriumi éveiben tanítványa volt. Ez a hatás azon­ban nem olyan nagymérvű, hogy az egész könyv felfogásában, el­rendezésében, csodás tartalmassá­gában ne volna érezhető teljesen eredetinek. Schmiedt Béla dr. szép munkát végzett. Dicséret, elismerés és hála neki, hogy lelkének meleg kohójá­ból előkanalazta, ezeket a tüzes írá­sokat és eljuttatta paptársaihoz. Szeretnék hinni, hogy a katolikus klérus csakugyan annyi becsülés­sel fogadja ezt a könyvet és olyan szívesen, annyi épüléssel forgatja majd, amilyen becsülést és szíves fogadtatást ez a könyv csakugyan megérdemel. A könyvet Petrasovszky Manó festőművész hangulatos, finom és minden izében művészi hatású raj­zai ékesítik. A szerző címe: Nyirmada (Sza­­bolcs megye), ahol a könyv meg­rendelhető. Ára 4 pengő. u ’*%*%*fcl,*l­rll,a*****^*^**l^*^r***^wvwv. fOLfttim SZEMLÉJE —OOOOO" Magyar Művészet. A Szinnyei Merse Pál-társaság művészi folyó­irata. Szerkeszti: Majovszki Pál dr. Megjelenik havonta. Előfizetési ára évi 40 P. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal: Budapkest, VII., Erzsébet­­körút 7. sz. A legújabb szám változatos tarta­lommal, gazdagon illusztrálva jelent meg. Gerevich Tibor dr. beható elem­zéssel mutatja be a római magyar mű­vészeket, kimutatva azt a jótékony ha­tást, melyet fiatal magyar művészek­re a római tartózkodás gyakorolt. Oettinger Károly dr. bécsi művészet­­történetíró Tizian és Paris Bordone vi­szonyát új szempontokból mutatja ki, melyből kiderül, hogy Bordonera elein­te Palma volt nagyobb hatással, csak később került Tizian döntő hatása alá. E megfigyelés alapján több Bordone­­képet ismer fel. Végh Gyula az Ipar­művészeti Múzeum francia és angol bútorainak új elhelyezéséről, Rapaics Raymund dr. pedig a XV. század ma­gyar várkertjeiről értekezik egykori források és illusztrációk ismertetése alapján. Ringer Erzsébet a mallorcai kertek szépségéről ir. Gazdag művé­szeti rovatok zárják be a dúsan illusztrált füzetet, melynek színes mű­­melléklete a Szépművészeti Múzeum egyik remek Barabás vízfestményének tökéletes visszaadása. A Magyar Asszony. A MANSz Lapja. Szerkeszti Ambrózy Migazzi Lajosné grófnő. Megjelenik havon­ként. Előfizetési ára évi 4 pengő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda­pest, VH, Rózsa­ utca 23. sz. A 7. szám tartalma: Am­on Vilmos­­né: A magyar nyár. Szentmihályiné Szabó Mária: A sárospataki vár nagy­asszonya. Krnizselyi Erzsébet: Nyár nászban. Reményik Sándor: Kivil menyasszonyok. Gramaulik Margit: Régi nyarak a Balaton mellett. Takács Attila: Trianoni ítélkezőkhöz. Emich Gusztávné: A Budavár kövei. U­dvardy Miklósné: Debreceni nyári egyetem. Geőcze Anna: Egy nap a cserkész­lányok táborában. Erdélyi hírek. Fel­vidéki hírek. Szabolcska Mihály: Cso­daszer. Szövetségi élet. Lányok mun­kája. Csiky­­Jánosné receptes könyvé­ből.

Next