Magyar Jövő, 1936. november-december (18. évfolyam, 251-296. szám)
1936-11-06 / 254. szám
MAGYAR JOVŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ára egy hónapra 1 Pengő 60 fillér. — Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári befizetési lap. **24.054. szám, az előfizetési osztályhoz ,XII a hirdetési osztályhoz jelzéssel. MISKOLC, 1936. ÉVI NOVEMBER HÓ 6 PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM 354 (5028) SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy* utca 5. — Felelős szerkesztő és szerkesztőség telefonszáma: 8—65. — Kiadóhivatal telefonszáma: 1—84. — Leveleim: Miskolc 1. számú posta. Eden angol külügyminiszter: Il status quot lehetetlen örökké fenntartani A Népszövetség reformjának a területi revíziót is lehetővé kell tenni — Anglia reméli, hogy elkerülhető a katasztrófa London, november 5. Az alsóház csütörtöki ülésén az interpellációk befejeztével Eden külügyminiszter kezdte meg nagy érdeklődéssel várt beszédét, amelyben Mussolini vasárnapi beszédére válaszolt: — Mindnyájan aggodalommal érezzük — mondotta — a nemzetközi helyzet komolyságát. Bizonyos körökben divat lett a Népszövetség gúnyolása, de reméljük, hogy ez a gúnyolódás indokolatlan. A Népszövetség nem az a szervezet, amelynek látni szeretnék. A valóság felismeréséhez tartozik azonban annak megállapítása, hogy a Népszövetség mégis ma a lehető legjobb a nemzetközi ügyek elintézésére. Bizonyos nemzetek most nem osztják ezt a nézetet és amíg így gondolkoznak, addig a Népszövetség tekintélye nem lesz tökéletes. Az angol kormány egyébkém mindent megtesz a népszövetségi reform elősegítésére Lehetetlen a status quo fenntartása . A népszövetségi reformjavaslatok nem érintik a Népszövetség alapszerkezetét és céljuk kétirányú javítás: 1. hogy lehetővé tegyük, hogy a Népszövetség a lehető leggyorsabban járjon el bármely vitában. 2. A második reform pedig a Népszövetség ellen emelt arra a vádra vonatkozik, amely szerint a Népszövetséget kizárólag a status quo fenntartására használják fel. Már magában az alapokmányban belátták, hogy lehetetlen a status quot minden időkre fenntartani és a Népszövetség bizottságának az a feladata, hogy a Népszövetség jövendő politikájának ezt avonatkozását vonja meg. Az angol-francia és angolnámet viszony — Ami Anglia viszonyát a külhatalmakhoz illeti, viszonyunk a francia formánynyal most nagyon szoros és szívélyes. Amit Franciaországra mondottam, az áll Belgiumra is. — Németország részéről ismételten hangoztatták azt a kívánságok hogy a német kormány szorosabb együttműködést kíván Angliával. Ezt a kívánságot Angliában őszintén viszonozzuk. (Éljenzés.) A legfontosabb kérdés a világkereskedelem forgalmának növelése, ami Németország kivitelé- i növelné. Az angol-olasz viszony megjavítása — Az angol-olasz viszony romlása annak tulajdonítható, hogy Anglia igyekezett népszövetségi kötelezettségeit teljesíteni. Eden ezután részletesen idézte Mussolini beszédének a Földközi tengeri úttal foglalkozó kitételét. Nem vonjuk kétségbe Mussolini szavait, hogy Olaszország számára a Földközi-tenger maga az élet, de a Földközi-tenger az angol birodalom nemzetei számára is létérdek, a szó legteljesebb értelmében. Tudomásul vesszük és örömmel üdvözöljük Mussolini ami kijelentését, hogy Olaszország nem szándékozik ezt az utat fenyegetni, vagy megszakítani. Ez nekünk sem áll szándékunkban. Nem elkerülhetetlen a katasztrófa A távolkeleti helyzet áttekintése után a következő fejtegetéssel fejezte be beszédét: — Eléggé komoly képet festettem a nemzetközi helyzetről, de nem tartom elkerülhetetlennek a katasztrófát. Bízom abban, hogy Európa jövendő békéje jórészt attól a szereptől függ, amit Anglia játszani fog. Biztosan és szilárdan megalapozott európai elrendezés Anglia életbevágó érdeke. Azonban ezt az elrendezést nem hozhatjuk létre, ha szándékaink nem szilárdak és haderőnk nem hatalmas. Szinte közhely az a mondás, hogy minél erősebb Anglia, annál nagyobb ma a világbéke. Programunk három fő érve a következő: 1. A Népszövetség’ tekintélyének növelése. 2. Az európai elintézést célzó tárgyalások. 3. Anglia fegyverkezése. — Ehhez a feladatunkhoz nem a csüggedésnek, hanem az elhatározásnak szellemében fogunk, hogy céljainkat megvalósítsuk. A cseh külügyminiszter siráma Mussolini Belgrádnak tett megkülönböztető kijelentései felett Prága, november 5. A szenátus ülésén Krofta külügyminisztert utalt arra, hogy Mussolini milánói beszédében Jugoszlávia irányában kifejezett megkülönböztetés szokatlan a csehekre, hiszen az abesszín kérdésben Jugoszlávia Csehországgal azonos módon járt el Olaszországgal szemben. A külügyminiszter ezután cáfolja azt az állítást, hogy Csehország titkos megállapodást kötött volna a szovjettel. Fejedelmi pompával fogadják Rómában és Bécsben Horthy kormányzót és feleségét Budapest, november 5. A következő hat hét alatt egymásután öt olyan külpolitikai esemény következik be, amelyek nemcsak Magyarországra nézve döntő fontosságúak, hanem az európai politika szempontjából is rendkívüli súllyal esnek latba. A küszöbön álló események középpontjában Horthy Miklós kormányzó római és bécsi hivatalos látogatása áll. A magyar államfő már régebben megkapta al. Viktor Emánuel meghívását Rómába és erre a legalább négy napot igénybevevő olasz utazásra november hónapjának harmadik harmadában fog sor kerülni. Rómából visszatérve, Horthy kormányzó ugyancsak hivatalos látogatást tesz Bécsben is Miklós szövetségi elnöknél. Mind a római, mind a bécsi útra elkíséri a kormányzót felesége is, valamint Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán, külügyminiszter. A kormányzói látogatások mindkét fővárosban fejedelmi külsőségek között, ünnepélyes pompával bonyolódnak le. A küszöbön álló külpolitikai eseményeket Ciano gróf olasz külügyminiszter bécsi látogatása vezeti be, Ciano gróf feleségével, Mussolini leányával, Eddával együtt vasárnap érkezik meg hivatalos látogatásra, az olasz fővárosba. Hétfőn és kedden tárgyalásokat folytat az osztrák kormány vezető államférfiaival, szerdán és csütörtökön pedig részt vesz arómai államcsoport, vagyis Olaszország, Ausztria és Magyarorzág külügyminisztereinek hármas konferenciáján, amelyre Kánya külügyminiszter szerdán hajnalban érkezik meg Bécsbe. A hármas értekezleten a három országot közösen érintő külpolitikai és gazdasági kérdéseket vitatják meg, de a konferenciával kapcsolatban fényes ünnepségek és fogadások is lesznek. A bécsi konferencia befejezése után Ciano gróf olasz külügymi(Folytatás a 2. oldalon.) Ára 6 dilúr A Turul és Miskolc Nem akartuk magunkat — különösen polemikusan nem — beleártani a Miskolc egész keresztény és nemzeti gondolkozásai társadalma által annyi szeretettel övezett Turul Szövetség itteni táborozásának dolgaiba. Nem akartuk beleártani magunkat sem igy, hogy a fájó és végső erőfeszítéssel reménykedő magyar lélek hangján, reklamáljuk az 1920-as évek elszántságát, tisztánlátását, tüzét és súlyát, sem úgy, hogy a csalódott szeretet hangja jelentkezzék akár valódi, akár vélt hibák keserű felhánytorgatásában, legkevésbé pedig úgy, hogy a minden más nemzetnél oly féltő és büszke szeretettel dédelgetett, védett, támogatott ifjúság jogos és nélkülözhetetlen önkormányzatának ügyeibe avatkozzunk bele illetéktelenül. Azonban Végvári József, az eddigi és — úgy látjuk és kívánjuk is — leendő Turul fővezér csütörtökön -este elmondott beszédében aposztrofálta és úgy aposztrofálta Miskolcot, hogy a Magyar Jövőnek, melyet Miskolc város keresztény fáradalmának alapvető elvi kérdésekben kompromisszumokra, hulyorgatásokra nem hajlandó része tart fenn s mely nemcsak részese, hanem előharcosa is volt itt mindig a keresztény közéletnek — ennek a Magyar Jövőnek tehát foglalkoznia kell ezzel a beszéddel. Azt mondta ugyanis a fővezér, hogy szükség volt idejönniük, mert ez a mi városunk tényleg egy olyan város, ahol sok magyar lélek megerősítésére van szükség. Mert itt sokan vannak — mondotta —, akik majd egyszer szeretnének közöttük lenni, de nekik a konjunktúra lovagjaira nincs szükségük. Hát igaz, Miskolcon is sokan vannak, akikben meg kellene erősíteni a pislákoló magyar lelket. Vagy mondjuk csak ki világosabban — Végvári is bizonyára így akarta —: azt a keresztény és nemzeti gondolatot, mely az ellenforradalom világító tüzében gyűlt fel a tömegekben s melynek az lett volna a hivatása, kötelessége, szerepe, hogy ne egy ilyen társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedésű ország legyen mára a miénk, melynek legtragikusabb áldozatai ép azok az ifjak, kiknek képviseletében összegyűlt itt ez a követtábor. Hogy idejutottunk, hogy még mindig csak a jövő reménykedésénél tartunk, hogy még mindig csak terveket kovácsolunk, hogy az igazán magyar életet még mindig csak élni készüljük, az tényleg azért van, mert itt Miskolcon is annyiunkban gyengült meg a magyar lélek, lett szégyenlős, suta, tehetetlen kolonccá az 1920-as években és az akkori turulisták által oly világosan megőrzött és hittel hordozott keresztény és nemzeti gondolat. Azonban más város talánkülönb? Más városban talán kevesebb az ingadozó, bizonytalan, hasznavehetett