Magyar Jövő, 1936. november-december (18. évfolyam, 251-296. szám)

1936-11-08 / 256. szám

Vasárnap, 1936 november 8. *LTr(mim Nemes magyar perzsa, gyapjú torontáli SZŐNYEGEK hatalmas választékban LINÓLEUM SZÉCHENYI UTCA 6. MISKOLC Takarékossági hitel Eheti reklámunk: Plüss falvédők pazar kimintázásban P 480 fa gúnytosságán. De John nem hallott semmit. — Igen —felelte elégedetten — valami pénzről volt szó, ami nem érkezett meg. — Oh, John — mondta Cosy kissé meghatottan — csak nem akarod velem elhitetni, hogy egy olyan öreg globtrettert, amilyen te vagy, olyan könnyen becsapjon egy leány. — Nem, nem úgy volt — felelte John, a nagy költő és végig simította homlokát. — Az éppen a nevezetes! Ez nem olyan leány, amilyennek te gondolod. Elmesélte nekem egész élettörténetét. És tudod, alig van valami, amit nem látott és nem élt volna át! Megmondom, hogy ki ő: egyszerűen egy új női típus, ami most van kialakulóban. Cosy némán nézett rá és aztán szelíden, kissé színtelen hangon kérdezte: — És azután... mi volt azután? — Tudod, rettenetes állapotban volt. Elláttam mindennel, amit fölvehessen, mert nem volt többje, csak ami a testén volt. Aztán elvittem egy orvoshoz, aki azt tanácsolta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, menjen a tengerpartra, a napra, hogy testileg és lelkileg helyre jöjjön. Természetesen azonnal útra keltem vele. — Mit kell nekem tennem tulajdonképpen? — csodálkozott Cosy. John elpirult és újból végig simította költői homlokát. — Hát tudod, úgy történt, hogy ő... hogy ő más módon szeret... nem csak mint apai barátját. — És? — mondta Cosy és nem vette le róla a szemét — Húsz éves — mondta John alázatosan és gyorsan hozzátette: de rengeteget élt és egy egészen új női típus!__ Cosy ezt a levelét küldte haza egyik bizalmas barátjának: Minden velem született udvariasságomra szükség volt, hogy kibírjak itt egy hetet. Tovább nem bírom, de nem is szükséges. Az én jó Johnom, gyermekkorom hőse, fiatalságom álma most azon buzgolkodik, hogy beszerezze minél előbb azokat az iratokat, amik egy polgári házassághoz kellenek. Nem csekély munka, mert a menyaszszony hovatartozandósága nagy bizonytalanságban lebeg. Közönséges kalandornő minden kvalitás nélkül. Akár állok, akár megyek, bizalmatlan, gúnyos tekintettel néz rám, ami átjárja csontomat és velőmet. Ha azt kérded, miért nem akadályoztam meg ezt a házasságot, csak azt felelhetem, mert személyileg érdekelve vagyok és az új női típus ezt tudja rólam és tudta, mielőtt találkoztunk. Egy vagy két év múlva hozzám jön John, egy kicsit megviselve és nagy csodálkozással az új női típus szokásain. És én elfogadom, úgy, amint van. Természetesen most egészen nyomorult vagyok, hogy John ebben a pillanatban ilyen tökéletes bolond — de szeretem ezért is! Cosyd. Valahol benn Valahol benn, nagyon mélyen, minden szívben mennyország van; kis angyalok harangoznak egy-egy percnyi boldogságban. Ég és Föld szerelmét zengik örök égi hárfahangok... de egyszercsak sorba-sorba elnémulnak a harangok! Az angyalok a szívünkből igaz szívért messzeszállnak... — de hányszor is elfelejtünk örülni a boldogságnak! Csak amikor lassan-lassan fájó, nehéz órák jönnek, drága gyöngyként megszületnek az eltitkolt néma könnyek. S valahogy a könny tanít meg édes, forró kis imákra... — talán jobb is a szívünknek csak vágyni a boldogságra! BALÁZS GYŐZŐ. Beszélgetés Järventaus a finn ifjúság problémáiról A Turul Szövetség még itt táborozik Miskolcon. A novemberi eső egykedvűen kopog az ablakpárkány bádogán, de idebent derűs csöndben szürcsölgetjük a török feketét és az északi cigaretták olcsó füstjét. Järventaus Arvi barátunk eltűnődik egy kicsit, aztán megszólal: — Hát igen! Szépek ezek a tollaskalpagú ifjak, akikkel most tele van a város. Néha megállok és úgy elnézem őket az utcán ... Szépek... No meg a Bocskai-kabátjuk! Már én is megrendeltem a magamét, ahogy Miskolcra érkeztem. Majd meglátjátok a jövő héten, milyen kuruc legény vagyok benne!... — Hanem annak a Turulnak valamely összejövetelére jó volna elmenni ... Aztán megint róluk beszélgettünk: a szövetség megszületéséről, az akkori körülményekről, a céljáról, vezető gondolatairól. A magyar ifjúság kérdéseiről átsiklik a szó a finn ifjúságra. Szóba kerül a finnek érzékeny belpolitikai sebe: a svédkérdés, amely annyira szívügye most a finn ifjúságnak, főkép az egyetemi hallgatóknak. A tüntetések és tárgyalások egész sorozata tiltakozott az utóbbi években az ellen, hogy a helsinki finn egyetemen svéd professzorok svéd nyelvei adják elő a legfontosabb tárgyakat, hogy bizonyos anyagból csak svéd nyelven kollokválhasson és disszertálhasson a finn tudósjelölt; a mai látszólagos szélcsend mögött is ott lappang és nyugtalanít még mindig ez a csak részben megoldott kérdés. Talán a „kihalási rendszer“ fogja levenni a napirendről ... — „Milyen jó, hogy a magyar ifjúságnak nincsenek ilyen gondjai“ — jegyzi meg Järventaus. Nem felelünk. Jobb, ha ezt hiszi. Érdeklődöm a munka iránt, amely a finn főiskolai szövetségek közt folyik azóta, hogy utoljára voltam köztük. Boldog és gazdag szövetségek ezek: az ország minden nagyobb földrajzi egységének megvan a maga külön szövetsége és mindenik szövetségnek a maga külön palotája, „Csakuntatalo“-ja. Személyes barátság fűzött egyikmásik ilyen palota kurátorához, kezdeményezőjéhez, vagy építőjéhez, sokszor bejártam őket, megmegálltam egy-egy festmény vagy mellszobra előtt és meséltettem magamnak arról, micsoda áldozatokat hoztak és szolgálatokat tettek ennek a nemzetnek nagyjai és szerényei a maga vidékének főiskolai hallgatói javára. Ezeknek a palotáknak minden téglája és minden lábszéke arról beszélt, hogy Finnországban igazán a szellemi élet a cél. Alakosabb képzettség, több műveltség. Ennek a felfogásnak természetesen megvannak a maga nagy társadalmi veszélyei. Első közöttük: a Szellemi túltermelés.Ez Finnországban szokatlanul nagy. A helsinki egyetemnek pl most iOOO hallgatója van, igen nagy szám az ilyen gyér lakosságú országban Ez a körülmény persze ugyancsak megnehezíti a versenyt, amikor elhelyezkedésre kerül a sor. Középiskolai tanári állásra pl. csak az pályázhatik reménységgel, aki a magisteri fokozathoz szükséges öt tárgy mindenikéből „laudatort“ szerzett. Az efféle nehéz vizsgák sok-sok évet vesznek igénybe; az ifjúság egy része alaposan eladósodik, míg eljut a célhoz, Finnországban ugyanis általános és régi szokás, hogy a fiatalok hitelből tanulnak. Komolyan fogják a dolgukat és épen ezért nem; igen jut a tanulás mellett kenyérkereső munkára idejük, meg is szokták az anyagi kényelmet és gondtalanságot, nehezen tudnának róla lemondani az egyetemi évek idejére, életbiztosítást kötnek tehát és e kötvény ellenében vesznek föl hitelt, amelyet már csak akkor törlesztenek, mikor 1 500 pengős kezdőfizetésű állásukba beülhetnek. Persze, ezek az állások egyre kevésbé kínálkoznak ezüst tálcán a magisteri babérkoszorúval övezett ifjaknak, némelyik ifjú hazamegy gazdálkodó apja birtokára, ott dolgozik és vár, idővel talán le is mond a városról és egészen átveszi kisebbnagyobb gazdaságuk vezetését. Mások egyszerűbb hivatalnoki állást vállalnak, igen sokan elmennek néptanítóknak, mert arra a széjjelezért településű országban inkább van szükség, az azonban, hogy nem szellemi munkát vállaljon, csak egészen kivételesen fordul elő, hiszen azt, hogy egy ifjú 50 f-rel vagy 1 P-vel a zsebében járjon a világban, nem igen ismerik, azt sem, hogy felnőtt fiú az apjától kérje a nyilatkozáshoz szükséges filléreket. Valahogy az egész élet ritmusa más ott: az egyetemi professzor fia — kitűnő tudással — egészen természetesen vállalkozik idegenvezetésre; az úri család egyetemi hallgató leánya boldogan ül hajóra London felé, hogy ott mint háztartási alkalmazott valamely előkelőbb angol családnál tökéletesítse magát az angol nyelvben, aztán visszajön és folytatja a vizsgáit. A mieinknél jóval nehezebb vizsgákra készülésen túl is folyton és áldozatot nem ismerve dolgozik a finn ifjúság, minden szabad percét önkéntes tudományos vagy nemzeti szolgálatra szentelve. Az Akadémiai Karjalai Társaságról mesélte Järventaus (ő maga is tagja), hogy a közelmúltban vett például a szegények filléreiből összegyűlt fontokon egy egészen új szerkezetű, drága repülőgépet a hadsereg számára. A nemzetvédelem minden ága a finn ifjúság gondja. Minden egyetemi hallgató tagja az önkéntes honvédségnek, egész nyáron vagy annak a táboraiban gyakorlatozik, vagy az őserdőkben megbúvó irtások telepesei közt gyűjt, népdalokat, közmondásokat, szokatlan szavakat a készülő nagy »»/•lvi adományt szótár számára, együtt dolgozik ifjúsági egyesületekben, a parasztifjúsággal a nép szellemi szintjének emelésén. Újabban a szülőföld-ismeret tudományos kiépítésén is egész gárda egyetemi ifjú fáradozik. Ez persze nemcsak a mai finn ifjúságot jellemzi, így dolgoztak atyáik és nagyatyáik a svéd és orosz uralom alatt, máskép hogyan is tehettek volna szert olyan sokágú, hatalmas és gazdag népi, faji tudományos kincsre, ha nem szokták volna meg egész fiatal gyerekkoruktól, hogy a nemzeti műveltség közös kincs, amelyhez mindenkinek hordania kell egy-egy téglát, ha az európai versenyben számottevő tényező akar lenni. Azért van aztán, hogy állásnélküli diplomás fiatalember van Finnországban is elég, de munkanélküli nincs. Tauszig Mária. 1. M. Kir. Postatakarékpénztár. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Értesítjük a t. közönséget, hogy a m. kir. Postatakarékpénztár miskolci zálogkölcsön fiókjában (Hunyadi utca 7. sz.) elzálogosított és 1936. évi szeptember hó 31-ig lejárt, de ki nem váltott, illetőleg nem rendezett étkszerzálogtárgyakat 1936. évi november hó 18-án d. e. 11 órakor, az ingó zálogtárgyakat pedig 1936. évi november hó 19-én d. e. 11 órakor kezdődő nyilvános árverésen — Hunyadi-u. és Luther-tér sarkán levő Zenepalota földszinti ruhatár helyiségében (bejárat a Luther-tér felől) — eladjuk. Fenti napokon ugyancsak árverésre kerülnek a volt miskolci zálogkölcsönintézetben elzálogosított és szeptember hó 30-ig nem rendezett zálogtárgyak. Az elzálogosítók tárgyaikat az árverés megtörténtéig kiválthatják, illetve a kölcsöntőke és járulékoknak lefizetése ellenében visszavásárolhatják. A tárgyak az árverés megkezdése előtt reggel 9 órától az árverési helyiségben megtekinthetők. M. Kir. Postatakarékpénztár. ** A Kossuth utcai róm. kath. iskola Szent Imre szívgárdacsapatának felavatása vasárnap, 8-án, délután 4 órakor a mindszenti templomban 5 órakor az iskolában ün-nepély.