Magyar Jövő, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
Szerda, 1942. évi stílius 197CXIV. évfolyam 146 (6702) sz Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken 12 pengő 50 fillér. Negyedévre 1 pengő 20 fillér. Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15-73. Kiadóhivatal 15-72. Nyomda 15-66. (Postafiók Miskolc 1.) Már Marsa Matruhtól keletre folyik Egyiptom földjén a harc A Nílus deltájáig már nem áll sem természeti nehézség, sem komoly védelmi lehetőség a német előnyomulás útjában Szebasztopolnál a német csapatok átkeltek a Szevernajaöblön és ezzel az ostrom döntő szakaszába érkezett Miskolc, június 30. Rommel tábornagy hétfőn újabb nagy meglepetéssel szolgált az egész világnak: annyi sok dicső csatát megvívott német és olasz csapatai hétfőn rohammal bevették Maria Matruhot, azt a védelmi támaszpontot, amelyről az a hír járta, hogy Szolluin, Capuzzo és Italfaya gyors kiürítése után itt fogják felvenni a brit csapatok az előnyomulókkal a harcot. Ez a hír sem bizonyult valónak, s az Itt ásott föhlsáncok is a tengelycsapatok kezébe kerültek, s ma már messze onnan keletre harcolnak a töretlen lendületű tengelyegységek. Marsa Matruli sorsa tulajdonképpen már —amint egyes jelentésekből kitűnik— vasárnapra mgpecsételődött, mert már akkor a magukat már szombatra Marsa Matrultól délnyugatra elődolgozó csapatok ettől a helytől keletre érték el a tengerpart vidékét. Hétfőre azután az olaszok nyugatról, a németek keletről rohamozták meg a lövészárkokkal megerősített Marsa Maluh-i tábort és a heves támadás gyorsan meghozta a sikert. Ezzel ismét új helyzet, mégpedig mindenki számára váratlanul új helyzet állott elő Északafrikában. Ugyanis most már a Nílus deltájáig nem mutatkozik olyan hely Egyiptom partvidékén, ahol a Palesztinából és Szíriából Egyiptomba vont erők, még ha idejében is megérkeznek, eredményesen vehetnék föl a küzdelmet. A Nílus delta kétségtelenül még tekintélyes távolságra Iván azoktól a helyektől, ahol a keddi jelentés szerint már megjelentek a német csapatok. Azonban, fia Tobruk erődítménye, a Szollum-Capuzzo—halfává! háromszög nem volt akadály, ha Marsa Matruk az előre elkészített védelem ellenére is szinte csak órákig tudott ellentállni és ha Bir Tapheim elfoglalása óta színre egyetlen rohammal ,láz és száz kilométereket tudtak ifjőre haladni a tengely csapatok így aránylag még erősebb ellenség-gel szemben, akkor a további elnyomulás még sokkal könnyebb lesz, mint az eddigi volt. Azok után, amiket Rommel eddig csinált Afrikában, még azt a kérdést sem lehet fölvetni, hogy a további előnyomulás útjában utánpótlási és szervezési kérdések állhatnának. Hiszen még Szollum előtt német Vezérkari helyen is úgy látták, hogy e vonatkozásban komoly kérdéseket kell megoldani Rommelnek. Azonban épp a Marsa Matruli elfoglalt clról szóló jelentések adnak bizonyságot arról, hogy nemcsak a támadásnak művésze Rommel, de művésze a szervezésnek és az utánpótlásnak is. Mert Maria Matruhot nyugatról egy olasz hadtest, keletről német hadosztály támadta eredményesen, ami azt jelenti, hogy igen nehéz közlekedési viszonyok mellett is Rommel rendkívül rövid idő alatt igen nagy erőket tudott előrevinni. Egy hadtest és egy hadosztály elszállítása — könnyű elképzelni még a laikusnak is — rendkül nagy feladat még akkor is, ám kellő teherbírású vasutak is állanak rendelkezésre. Itt pedig a sivatag szélén az útviszonyok is bizony elég szegényesek. Valóban boszorkányos művészet kellett tehát ahhoz, hogy oly rendkívül rövid idő alatt egy hadtest és egy hadosztály eljusson Marsa Matruli alá. Mint említettük már, ezek után — s ez tisztán Rommel elhatározásától függ — csak a Nílus vonalán, helyesebben a Nílus deltájánál várható nagyobb harc, ahol a britek tagadhatatlanul kedvező védelmi állást foglalhatnak el a Nílus széles deltavidékén. Itt kénytelenek is minden erőt latba vetni, mert hiszen a Nílusnál már nemcsak Egyiptomért kénytelenek harcolni, hanem Szuezért is, amelynek elvesztése az egész Földközi tenger elvesztését jelentené. Amíg Északafrikában Rommel aratja világraszóló diadalait, addig a keleti arcvonalon is komoly és jelentős eredményeket ér el a német hadsereg. A keleti arcvonalon aratott győzelmek laikus szem számára ugyan nem olyan mutatósak, mint az afrikaiak, azonban mégis méltóan sorakoznak azok mellé. Szebasztopol több mint három hete tartó ostroma, illetőleg a három hét előtt elért eredmények mindég dicsőségét fogják jelenteni a német hadvezetésnek és a német hadseregnek. Mert Szebasztopol erődműve, mint arról már ismételten megemlékeztünk, modern és rendkívül erős védelmi rendszer. S a mesterséges erődítményeket még kiegészítik a terepviszonyok, amelyek mind nagyon kedvező helyzetbe hozzák a védelmet. S a rendkívül nehéz viszonyok ellenére is a német haderő most is renkívüli fegyvertényt hajtott végre azzal, hogy átkelt a Szevernnii öblön és a szovjet kezén levő déli rsézt most már az öböl déli partjáról is ostrom alá fogta. Ezek után teljes joggal hirdethetik Berlinben illetékes katonai helyen, hogy a szebasztopoli harc döntő szakaszába érkezett. A hiába próbálkozott a szovjet most legutóbb is, hogy a tengeren tehermentesítse valamiképpen Szebasztopol védőit, az újabb akció itt már csírájában meghiúsult. A legutóbbi hivatalos jelentés alig mond valamit a charkowidéld harcokról. Pedig itt terjedelmében is növekszik minden jel szerint a csata. S épp a német hivatalra jelentés szűkszavúsága utal arra, hogy, itt nagyobb események történnek, amelyekről azután az újabb akciók lezárása után fogunk hallani részletesebben. Azonfelül a Volchovszakaszon is élénk a tevékenység, ahol a februárban benyúló öblöt számolták föl a németek, s ahol újabb támadó kísérleteket utanítanak vissza. Végül meg kell még emlékeznünk arról, hogy az elmúlt hónapban már 900.000 tonnányi ellenséges hajóteret süllyesztettek el a német tengeralattjárók. Utalnunk kell ezzel kapcsolatban arra, hogy régebben, amíg a honvonként elsüllyesztett tonnatérményiség kisebb volt, hivatalos helyen mindig arról beszéltek Angliában, hogy komoly veszedelmet csak a baloonkénti egymillió tonnányi hajótér elsüllyesztése jelentene. Most már ismételten körülbelül eléri ezt a mennyiséget az elsüllyesztett hajótér, s így tökéletesen érthető, hogy a Roosevelt— Churchill tárgyalásokban miért kötött le annyi időt és fáradságot a hajótér problémája. Már a Nílus deltájáért aggódnak Londonban Lonson, június 30. (NST) A kairói brit főhadiszállás továbbra is azon fáradozik, hogy Marsa a ctmir elvesztését önkéntes kiürítésnek állítsa be. Ennek ellenére azonban Londonban nem ismerik félre a helyzet komolyságát, amelyet a tengelycsapatoknak a Ni’ -lag-delta felé való előretörése előidézett. Rommel győzelmeinek hatása Egyiptomra (NTI) Illetékes német helyről nyék következtében a német és közük olasz légihaderő egyre jobb támasz-Egész biztos, hogy Rommel nem pontokhoz jut. A birodalmi főváros csupán nagy rögtönző, hanem hideg politikai köreiben magától áttetősen számító hadvezér is, így nyilatklónek tartják, hogy minél közelebb hoztak kedden este a Wilhelmstras körül Rommel Egyiptom bölcsejésen az Északafrikában folyó harcok- hoz, annál nagyobb mértékben fogról. A harcokkal kapcsolatban hanglalkoztatja Egyiptom népét az a súlyozták, hogy a legfrissebb esetné kérdés, hogyan tudná a terhes brit