Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)
1876-06-11 / 47. szám
MISKOLC, 1876. június 11. 47. szám ELSŐ ÉVFOLYAM. flPrfii ja Előfizetési díj: P L^egyedévre 1.50 kr.d lij^Félévre ... 3 ft. ^P fí.Egész évre 6 „ Megjelen ^minden csütörtökön^ P és vasárnap. ej* gg^gja^sfesfega^sa^ásg MISKOLC. Helyi érteteket képviseli, ipar, kereskedelmi, szflászati és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. ZEgriyes szám ara 7 szr. Kiadói iroda: 1 1 Hirdetési díj: wj * Négyhasábos petit ® fsor 5 kr. Többszöri^)! d ^hirdetésnél o 1 c sóbb. ^ I® Bélyegdíj 30 kr. c|C jjp Éves hirdetés 70 ft. tjj. /•■i .■» aa ..,a.-.Uj '?|V Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Miskolc, 1876. junius 11. Utolsó számunk, a Lichtenstein József országos képviselő beszámoló beszédének a vámpolitikára vonatkozó részét hozta; tartózkodunk minden fejtegetéstől és magyarázatoktól, ezek nélkül is könnyen megértheti abból mindenki, aki akarja, hogy milyen kiegyezés az, melyet Magyarországgal el akarnak fogadtatni, hogy nincsen annak egyetlen pontja, amely nem előnyös és hasznos — erről ne is merjünk szólni sem — de csak méltányos és igazságos volna reánk nézve; annak, a mit nyereségnek állítnak az egyesség pártolói, ki van mutatva mennyire lehet örülnünk, s hogy annak egy jó részét, csak keleti heves véralkatunk merész röptű képzelete festi elénk, az az semmi; —a más része pedig egy már 8 éven át tartó világos zsarolásnak egy parányi részben helyre hozása. Az alábbi sorokban, a bankpolitikában elfoglalt álláspontját fejtegeti Lichtenstein J. igen érdekes, világos és meggyőző előadás; s nagyon örülünk rajta, hogy ebben a pontban, még közelebb állt hozzánk Lichhtenstein J. mint magában a vámkérdésben; amit ő itten mond, azt mind elfogadjuk szívesen, de akkor azután nem is lesz az más, mint önálló nemzeti bank. Ezután elmondja, hogy még a miniszterelnök azon kijelentése, hogy ezen kérdésekből kabinet kérdést kész csinálni, sem volt képes arra bírni, hogy a párthatározatnak magát vakon alávetve, meggyőződése ellen szavazzon. — Elmondja véleményét, azon a gyengék részére kigondolt megfélemlítési eszközre is, hogy a kiegyezés javaslói szerint politikai esélyek és veszedelmek származhatnának abból, ha a kiegyezés el nem fogadtatnék,— s erre férfihoz illő bátorsággal kijelenti, hogy akkor azt is jobb megtudni, mert az ellenkező hit igen sokba kerül. — Megemlíti még azon érvet is, amelyet ellenük használnak, hogy az ország első kapacitásai, tehetségei mind megszavazták az egyezséget; s igaz, úgymond, de az is igaz, hogy ezen nagyszerű hazafiak vezetik 1867 óta a nemzet sorsát, s csalhatatlanok voltak e mindenben ? Az 1875-76 évi törvényekre vonatkozó megjegyzéseit hozzuk még alább, — s jövő számunkba marad az államháztartásait oly közelről érintő költségvetési törvény, — melyet sajnálunk, hogy egész terjedelmében, a többivel egyfolytában nem hozhattunk. Lichtensteini József beszédéből. (Folytatás.) Nem találhattam megnyugvást, a bankkérdés azon megoldásában sem, a mely a kormány által előterjesztetett. — A bankügynél már csakugyan a részletek ismerete szükséges volt volna, hogy azt kellőkép megbírálja az ember, de már a praeliminációk is eléggé bizonyítják, hogy ez nem azon rendezése a bankügynek, amely Magyarország érdekeinek ez idő szerint megfelel. A tervezet szerint egy bank maradna jövőre is az osztrák magyar monarchiában, mely külön Ausztriában, külön Magyarországban egy bankot, illetőleg bankosztályt tartana, mely fölött egy külön igazgatóság, egy külön alkormányzó, és ezek felett egy ő felsége kinevezésétől függő főkormányzó vezetése alatt egy közös főtanács állana. Ily berendezése a bankügynek az én igénytelen nézetem szerint minden körülmények között csak második sorban elégítené ki Magyarország hitelszükségletét, minthogy Bécsben lévén az együttes bank székhelye, az irány, a bankpolitika, jövőre is onnan szabatnák meg. — Nem a bank részvényesei által joggal gyakorolt befolyás az, amely a bankügyben aggodalmat támaszt, attól nincsen mit tartani, hanem azon, — a bank körén kívül álló politikai befolyás az, amelytől a tervezett egyezség mellett a magyar hitelügyet félteni kell. — Nincsen nekem kifogásom az ellen, hogy a bécsi nemzeti bank alapítsa a magyar bankot, sőt nem tartózkodom kimondani, hogy annyira összevannak nőve az osztrák-magyar monarchia politikai ügyei a bécsi nemzeti bank dolgaival, hogy anélkül, főleg a mai válságos pénzügyi helyzetben alig lehetend más úton, mint ezen vállalat útján, egy különálló magyar jegybankot létesíteni, hanem azt kell szerintem kívánni, hogy az a bank különálló, egészen önálló bank legyen, mely elsősorban a magyar érdekeket szolgálja, és így egy egészen Magyarország érdekeinek megfelelő magyar hitelügy és magyar bankpolitikát lehetővé tegyen. A bank privilégiuma most jár le, és a mostani rendezés 10 évre szól, azért e részben most kell vigyázva eljárnunk, különben hosszú évek során érezzük annak nyomasztó hatását, és minthogy, mint szerencsém volt megjegyezni, sem a vámszövetség dolgában sem pedig a bankügyben azon egyezség, melyet a kormány alapvonásaiban előterjesztett, szerintem nem kielégítő, és mert jogos követelése az országnak az, hogy egy jobb egyezség köttessék, annálfogva én, polgártársak az egyezség ily módon való megkötése ellen nyilatkoztam és nemmel szavaztam. A t. kormányelnök úr ezen kérdést cabinet kérdésnek jelölte, minek folytán én és mindazok, kik nemmel szavaztak, nem tudván meggyőződésünket a párthatározatnak alávetni, kiléptünk a szabadelvű párt köréből. — E kilépésnek azonban. polgártársak nem az a következése, hogy én most már mindent elvből, ellenzéki szempontból ítélnék meg. Nem, maradunk szabadelvű pártiak, de függetlenül úgy a szabadelvű kormánypárttól, mint minden más párttól óhajtjuk az egyes kérdéseket tárgyalni, és meglehet, hogy a helyzetben módunk lesz és alkalmunk objectívebben és függetlenebből a rendezésre váró egyéb kérdéseket is megítélni. Mielőtt magamat a nemmel szavazásra elhatároztam volna, biztosítom önöket, polgártársak, megmérlegeltem minden körülményt és úgy láttam, hogy azzal teszek hazámnak szolgálatot, ha ezen egyezségnek ily alakban való elfogadása ellen nyilatkozom. E nyilatkozattal csak következetes maradtam azon programaihoz, melynek alapján megválasztattam és melyben a vám és bankügyre vonatkozó nézeteimet el is mondtam. Ettől azonban őszintén megvallom, eltértem volna, ha tudtam volna magamat az egyészség célszerűségéről megnyugtatni, eltértem volna azon reményben, hogy talán lesz szerencsém önöket az eltérésem szükségességéről meggyőzni, de elsősorban nem tudvánmagamat megnyugtatni, ha elfogadtam volna az egyezséget, nem tudtam volna azt önök előtt indokolni. Azt mondják uraim, hogy számba kell venni a politikai esélyeket, melyekkel szemben állanánk, hogy ha ezen egyezség meg nem köttetnék. Én ezt is mérlegeltem és azon meggyőződésre jöttem, hogy Magyarországon az államélet a maga rendes kerékvágásában van, és így az nem ok arra, hogy bármily egyezséget elfogadjunk. Általában pedig az Osztrák-Magyar monarchiában, úgy látszik, az 1867. óta létező alkotmányos állapotok annyira consolidáltak, hogy ha rögtön rendbe nem jövünk gazdasági kérdéseinkkel Ausztriával, azért csak nem forgatják ki azonnal alkotmányunkat, ha pedig az csakugyan oly gyengén áll, amit én nem hiszek, azt is jobb tudni t. polgártársak, mert az ellenkező hit, biztosíthatom t. polgártársaimat, sok áldozatába kerül az országnak. A külviszonyok bárminek legyenek, csak úgy érintik Ausztria tartományait, mint Magyarországot, tehát az sem lehet szerintem ok egy ily szerződés elfogadására, melyet nem tarthatunk eléggé jó és méltányosnak, és mely miatt maga a kormány háromszor adta be lemondását. Azt az erős argumentumot is mondják uraim ellenünk, hogy az ország első kapacitásai mind megszavazták ezen egyezséget. — Ez is igaz.