Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)

1876-06-11 / 47. szám

MISKOLC, 1876. június 11. 47. szám ELSŐ ÉVFOLYAM. flP­rfii ja Előfizetési díj: P L^egyedévre 1.50 kr.d lij^Félévre ... 3 ft. ^P fí.Egész évre 6 „ Megjelen ^minden csütörtökön^ P és vasárnap. ej* gg^gja^sfesfega^sa^ásg MISKOLC. Helyi érteteket képviseli, ipar, kereskedelmi, szflászati és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi­ utca 757. sz.­, dr. Bódogh-féle ház. ZEgriyes szám ara 7 szr. Kiadói iroda: 1 1 Hirdetési díj: wj * Négyhasábos petit ® fsor 5 kr. Többszöri^)! d ^hirdetésnél o 1 c s­ób­b. ^ I® Bélyegdíj 30 kr. c|C jjp Éves hirdetés 70 ft. tjj. /•■i .■» aa ..,a.-.Uj '?|V Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Miskolc, 1876. junius 11. Utolsó számunk, a Lichtenstein József országos képviselő beszámoló beszédének a vám­politikára vonatkozó részét hozta; tartózkodunk minden fejtegetéstől és ma­gyarázatoktól, ezek nélkül is könnyen meg­értheti abból mindenki, a­ki akarja, hogy milyen kiegyezés az, melyet Magyarország­gal el akarnak fogadtatni, hogy nincsen annak egyetlen pontja, a­mely nem elő­nyös és hasznos — erről ne is merjünk szólni sem — de csak méltányos és igaz­ságos volna reánk nézve; annak, a mit nyereségnek állítnak az egyesség pártolói, ki van mutatva mennyire lehet örülnünk, s hogy annak egy jó részét, csak keleti he­ves véralkatunk merész röptű képzelete festi elénk, az az semmi; —­a más része pe­dig egy már 8 éven át tartó világos zsa­rolásnak egy parányi részben helyre hozása. Az alábbi sorokban, a bank­politiká­ban elfoglalt állás­pontját fejtegeti Lich­tenstein J. igen érdekes, világos és meg­győző előadás; s nagyon örülünk rajta, hogy ebben a pontban, még közelebb állt hozzánk Lichhtenstein J. mint magában a vám­kérdésben; a­mit ő itten mond, azt mind elfogadjuk szívesen, de akkor azután nem is lesz az más, mint önálló nemzeti bank. Ezután elmondja, hogy még a minisz­terelnök azon kijelentése, hogy ezen kér­désekből kabinet kérdést kész csinálni, sem volt képes arra bírni, hogy a párthatáro­zatnak magát vakon alávetve, meggyőződése ellen szavazzon. — Elmondja véleményét, azon a gyengék részére kigondolt meg­­félemlítési eszközre is, hogy a kiegyezés javaslói szerint politikai esélyek és vesze­delmek származhatnának abból, ha a kiegye­zés el nem fogadtatnék,­­— s erre férfihoz illő bátorsággal kijelenti, hogy akkor azt is jobb megtudni, mert az ellenkező hit igen sokba kerül. — Megemlíti még azon érvet is, a­melyet ellenük használnak, hogy az ország első kapacitásai, tehetségei mind meg­szavazták az egyezséget; s igaz, úgymond, de az is igaz, hogy ezen nagyszerű hazafi­ak vezetik 1867 óta a nemzet sorsát, s csalhatatlanok voltak e mindenben ? Az 1875-76 évi törvényekre vonat­kozó megjegyzéseit hozzuk még alább, — s jövő számunkba marad az állam­háztartá­sait oly közelről érintő költségvetési törvény, — melyet sajnálunk, hogy egész terjedel­mében, a többivel egy­folytában nem hoz­hattunk. Lichtensteini József beszédéből. (Folytatás.) Nem találhattam megnyugvást, a bankkérdés azon megoldásában sem, a mely a kormány ál­tal előterjesztetett. — A bankügynél már csaku­gyan a részletek ismerete szükséges volt volna, hogy azt kellőkép megbírálja az ember, de már a praeliminációk is eléggé bizonyítják, hogy ez nem azon rendezése a bankügynek, a­mely Ma­gyarország érdekeinek ez idő szerint megfelel.­­ A tervezet szerint egy bank maradna jövőre is az osztrák magyar monarchiában, mely külön Ausztriában, külön Magyarországban egy bankot, illetőleg bankosztályt tartana, mely fölött egy külön igazgatóság, egy külön alkormányzó, és ezek felett egy ő felsége kinevezésétől függő főkormányzó vezetése alatt egy közös főtanács állana. Ily berendezése a bankügynek az én igénytelen nézetem szerint minden körülmé­nyek között csak második sorban elégítené ki Magyarország hitel­szükségletét, minthogy Bécs­ben lévén az együttes bank székhelye, az­ irány, a bankpolitika, jövőre is onnan szabatnák meg. — Nem a bank részvényesei által joggal gyakorolt befolyás az, a­mely a bankügyben ag­godalmat támaszt, attól nincsen mit tartani, ha­nem azon, — a bank körén kívül álló politikai befolyás az, a­melytől a tervezett egyezség mellett a magyar hitelügyet félteni kell. — Nin­csen nekem kifogásom az ellen, hogy a bécsi nemzeti bank alapítsa a magyar bankot, sőt nem tartózkodom kimondani, hogy annyira össze­vannak nőve az osztrák-magyar monarchia poli­tikai ügyei a bécsi nemzeti bank dolgaival, hogy a­nélkül, főleg a mai válságos pénzügyi hely­zetben alig lehetend más úton, mint ezen válla­lat útján, egy különálló magyar jegybankot léte­síteni, hanem azt kell szerintem kívánni, hogy az a bank külön­álló, egészen önálló bank le­gyen, mely első­sorban a magyar érdekeket szol­gálja, és így egy egészen Magyarország érdekei­nek megfelelő magyar hitelügy és magyar bankpolitikát lehetővé tegyen. A bank privilégiuma most jár le, és a mostani rendezés 10 évre szól, azért e részben most kell vigyázva eljárnunk, különben hosszú évek során érezzük annak nyomasztó hatását, és minthogy, mint szerencsém volt megjegyezni, sem a vámszövetség dolgában sem pedig a bankügy­ben azon egyezség, melyet a kormány alapvoná­saiban előterjesztett, szerintem nem kielégítő, és mert jogos követelése az országnak az, hogy egy jobb egyezség köttessék, annálfogva én­­, pol­gártársak az egyezség ily módon való megköté­se ellen nyilatkoztam és nemmel szavaztam. A t. kormányelnök úr ezen kérdést cabinet kérdésnek jelölte, minek folytán én és mindazok, kik nemmel szavaztak, nem tudván meggyőződé­sünket a párthatározatnak alávetni, kiléptünk a szabadelvű párt köréből. — E kilépésnek azon­ban­­. polgártársak nem az a következése, hogy én most már mindent elvből, ellenzéki szempont­ból ítélnék meg.­­ Nem, maradunk szabadelvű pártiak, de függetlenül úgy a szabadelvű kor­mánypárttól, mint minden más párttól óhajtjuk az egyes kérdéseket tárgyalni, és meglehet, hogy a helyzetben módunk lesz és alkalmunk objectí­­vebben és függetlenebből a rendezésre váró egyéb kérdéseket is megítélni. Mielőtt magamat a nemmel szavazásra elha­tároztam volna, biztosítom önöket­­, polgártársak, megmérlegeltem minden körülményt és úgy lát­tam, hogy azzal teszek hazámnak szolgálatot, ha ezen egyezségnek ily alakban való elfogadása ellen nyilatkozom. E nyilatkozattal csak követke­zetes maradtam azon programaihoz, melynek alapján megválasztattam és melyben a vám és bankügyre vonatkozó nézeteimet el is mondtam. Ettől azonban őszintén megvallom, eltértem volna, ha tudtam volna magamat az egyészség célszerűségéről megnyugtatni, eltértem volna azon reményben, hogy talán lesz szerencsém önöket az eltérésem szükségességéről meggyőzni, de első­sorban nem tudván­­magamat megnyugtatni, ha elfogadtam volna az egyezséget, nem tudtam volna azt önök előtt indokolni. Azt mondják uraim, hogy számba kell venni a politikai esélyeket, melyekkel szemben álla­nánk, hogy ha ezen egyezség meg nem köttet­nék.­­ Én ezt is mérlegeltem és azon meggyőző­désre jöttem, hogy Magyarországon az államélet a maga rendes kerékvágásában van, és így az nem ok arra, hogy bármily egyezséget elfo­gadjunk. Általában pedig az Osztrák-Magyar monar­chiában, úgy látszik, az 1867. óta létező alkot­mányos állapotok annyira consolidáltak, hogy ha rögtön rendbe nem jövünk gazdasági kérdéseink­kel Ausztriával, azért csak nem forgatják ki azonnal alkotmányunkat, ha pedig az csakugyan oly gyengén áll, a­mit én nem hiszek, azt is jobb tudni t. polgártársak, mert az ellenkező hit, biztosíthatom t. polgártársaimat, sok áldoza­tába kerül az országnak. A külviszonyok bár­minek legyenek, csak úgy érintik Ausztria tartományait, mint Magyar­­országot, tehát az sem lehet szerintem ok egy ily szerződés elfogadására, melyet nem tarthatunk eléggé jó és méltányosnak, és mely miatt maga a kormány háromszor adta be lemondását. Azt az erős argumentumot is mondják uraim ellenünk, hogy az ország első kapacitásai mind megszavazták ezen egyezséget. — Ez is igaz.

Next