Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)

1876-05-04 / 36. szám

segíteni fogja, — de az e. megye eljárását he­lyesli. Az ungi e. megye az e. ker. által fel volt híva, hogy a P. Horváth Mária féle alapítvány kezeléséről évenként jelentést terjeszszen az e. k. gyűlés elé. Ezen jelentés felolvastatott. E szerint az alaptőke 1874 végén 69096 frt volt, 1875 végén 69132 frtra szaporodott. 1875-ben a bevé­tel 10247 frt 48 kr. a kiadás 6687 frt 45 kr. volt; a 8560 frt 3 kr., mint maradvány a szokott módon az egyházak közt osztatott ki. — Tudomá­sul vétetett. Dr. Ballagi Mór megküldte az egyetemes tanügyi albizottság határozatát, mely szerint a Petrik Géza könyvárussal való végleszámolásra vonatkozó javaslatot már két e. kér. elfogadta; egyik a tiszáninneni. Az íróktól megszerzett jogokat úgy látják értékesíthetőnek, ha azon e. kér., mely egyik vagy másik népiskolai könyv kiadási jogát meg akarja szerezni, a többi e. ke­rületeknek kifizeti azon összeget, mely azokat a vásárlás aránya szerint illeti. Antalfl János s.-pataki közigazgató tanár és Hegedűs László iskolai gondnok célszerűnek lát­ják, hogy ezen ügy most­ még függőben maradjon . Dr. Ballagi M. elnök hívja össze még egyszer az albizottságot az írói jogok ügyének elintézése végett. Ez határozattá is lett. otr Tolcsvai Nagy Gedeon hagyatéka még per alatt van, 4 pesti tűzkár biztosító intézettel az egyez­­ezen évvel letelik. Az intézet az eddigi frek mellett nem hajlandó szerződni, mert 28.800 ft. kára volt. Uj ajánlata, hogy a cserépfedéltől 100 frt után 16 kr. a fától 50 kr. a szalmától 1 ft. 15 kr. fizettessék. Ebből 20 száztól­ visszaadatik s az illetékektől 50 száztók­. A Viktória is tett ajánlatot; mindenféle fedélre két osztályt vesz fel. Cserép 12-13 kr. fa 38-41, nád és zsúp tetőtől 85-100 kr. Ebből 10 száztalit adna vissza. — Az e. ker. gyűlés a pestiét látja előnyösebbnek a visszaadott száztólit tekintve. * .fő íj: A sárospataki főiskola anyagi és szellemi ügyeiben helyesebb intézkedés szükségéről már az elnöki jelentésben volt szó. Az anyagit illető szervezetetet már el is készítette a gazdasági vá­lasztmány, de még ezt az iskolai széknek is át kell néznie. Kovács Károly indítványára az anyagi a szellemitől különválasztatik. A közgyűlés az anyagi ügyek rendezését halaszthatatlannak tartván, egy küldöttséget bíz meg, hogy az a készített tervezet nyomán egy elfo­gadható javaslatot dolgozzon ki. A küldöttségben mindenik­e, megye lelkészi és világi tagok által lesz képviselve. Szathmári K. Pál és Prágai La­jos elnöklete alatt Miskolcon fog összeülni. A szervezeti munkálat autographirozva minden tag­nak előre meg lesz küldve tanulmányozás végett s az e. megyék ezen ügyre vonatkozó beadvá­nyai is a küldöttséghez tétetnek át. A tagok névsora reményt nyújt, hogy ezen fontos ügy kellő megoldást nyerene, a mi a főis­kola érdekében valóban kívánatos is. Kun B. szup. jelentette, hogy a Kun Dáni­el jószágigazgató halálával szükségessé vált intéz­kedéseket haladéktalanul megtette. A kitűnt kü­lönbözetet az örökösökkel kiegyenlítette. Az iskola vagyonává lett 554 hold föld bérbeadására nézve ifj. Katona Zsigmonddal a szerződés is meg van kötve, csak az e. kér. megerősítésére vár.­­ A felolvasott s 6 évre kötött szerződés szerint a bérleti összeg 2000 frt ugyan, de 280 frt törlesz­tési kölcsön, 168 frt. ártéri költség és 97 frt adó terheli évenként ezen birtokot s ezt és min­den lehető költséget a bérbeadó fizet, s árvíz esetén az elöntött tértől bérlő nem tartozik fi­zetni. Bár ezen szerződést nem tartották némelyek előnyösnek, de a helyet ismerő Práter Sándor töb­beket az ellenkezőről győzhetett meg, mert a szerző­dés megerősíttetett Szatmári Pál indítványára azon hozzáadással, hogy, ha az e. kerület ezen birto­kot időközben eladja, a bérlet megszűnik. A Pál napi vizsgák alkalmával három segéd­lelkész is tett vizsgát. Az Istvánházi puszta bérlői folyamodtak leen­gedésért. Már 6-ik éve, mióta mindig a jövővel kecsegtetik magukat s most 1300 hold földjük van árvíz alatt. 7930 ft. leengedését kérik. Jövőre is hajlandók szerződni, de más feltételek mellett. Sturman György és Bódogh Károly küldetnek ki a kár megvizsgálására azon utasítással, hogy mindenre terjedjen ki figyelmök. Helyeslést nyert Ragályi Ferdinánd azon indítványa, hogy a bér­lők kötelesek addig is fizetni s ha leengedést nyer­nek, az jövőre fog nekik betudatni.____________ műkedvelőktől nem kívánható. Mindazonáltal minden résznak van egy jó oldala,­­ nem árt ugyanis, ha a mi, színésztársaságot gyakran nélkülöző városunk egy erőteljes, sokoldalú s így ezen a téren is megállható műkedvelő társaságot is bír, teremt, a­mit természete­sen csak kísérletek által teremthetni. Az előadásról általánosságban szólva, ahoz ké­pest, hogy — mint már mondok — e darab gyakorlott erőket kíván, az egész előadás meglepőn jól, egyes jelenetei pedig kitűnően sikerültek, így például a II. felvonás szaloni jelenete igen szép és kellemesen ható jelenet volt, de általában állíthatjuk, hogy ily össze­vágó s a részletekben is jól keresztülvitt előadást műkedvelőktől látni még alkalmunk nem volt. Dominkovics Marie és Bizony Vilma kisasszonyok nem először adták most jelét szép tehet­ségüknek; őket már úgy ismeri városunk közönsége, mint első rangú erőket,­­ most is megfeleltek a vá­rakozásnak, kitűnően játszottak ; az a színpadi ottho­nosság, könnyű, fesztelen játék, elegáns mozgás, s mi Dominkovics Marie kisasszony játékát jellemzi, csak ritkán található fel műkedvelőnél, — s a mai szerepében, egy jóindulatú, hiszékeny mamai jellem ábrázolásánál igen jó szolgálatot tett ez neki. — Do­minkovics Marie kisasszonyt azonban a műkedve­lői előadásoknál nem csupán a deszkákon illeti meg az elismerés; s azokon kívül is sok érdeme van az ő igyekezetének ezek sikerében, a miért is irányá­ban elismerésünket kifejezni minden alkalmat szívesen ragadunk meg. Bizony Vilma kisasszony játékaiban szinte megszoktuk már a tehetséget és alakító ügyességet ta­pasztalni, de mai fellépése még az eddigi sikereit is fölülmúlja, s nehéz szerepében meglepően ábrázolja a különféle helyzetek kiváló mozzanatait, s úgy szí­nezte szerepének fény és árnyoldalait, a­mint azt mű­kedvelőtől várni, vagy épen kívánni, feljogosítva nem vagyunk. — Alakja elegáns, mozdulatai nemesek, hangja A détéri birtokra vonatkozólag a küldöttség eljárása helyeseltetett. Ott vannak olyan zsellérek, a kik nem dolgoznak s e miatt nem kaptak fát, minthogy az őket munkájokért illetné. A zsellérek fel fognak szólíttatni, hogy váltsák meg magukat. Dr. Heiszler József 1000 írttal tartozik a pataki iskolának s mióta elment kamatot nem fizet. Most ígéri, hogy részletenként fog fizetni. Határozattá lett, hogy mindenek előtt a kamato­kat törleszsze. Felsőbb rendelet szerint a würtenbergi illető­ségű halottak bizonyítványa kölcsönös egyezség szerint ingyen adandó ki. A tanítók nyugdíj­intézete tárgyában érkezett leírat szerint csak azon tanítók erősítendők meg, kiknek oklevelük van; nyilatkozatra hívatik fel az egyházi kerület, hogy az országos nyugdíj­in­tézetbe be akar-e olvadni ? Ragályi P. nem látja jónak, hogy a pénzt a kezünkből kiadjuk. Tanítót olyat alkalmazunk, a­milyet kapunk, mert nincs módunkban mindig válogatni. Jobb ha valamilyen van, mint ha nincs. Kun B: Igyekeznünk kell olyanokat alkal­mazni, a­kik oklevéllel bírnak. Ne nyissunk utat arra, hogy akármilyen emberek alkalmaztassanak, igyekezzünk arra a színvonalra emelkedni, melyet a törvény kijelöl. Bernát Elemér és Hegedűs László szinte ilyen értelemben nyilatkoztak s a közgyűlés abban állapodott meg, hogy a­kiknek oklevelök nincs, sürgettessenek, hogy azt szerezzenek. A bélyeges papírosok mértékére vonatkozó leírat tudomásul vétetett, valamint a szünidőkre vo­natkozó is. Tóth Lajos vámos-új­falusi volt tanító elmoz­­díttatott és minden tanintézetből kizáratott. A katonákra vonatkozó anyakönyvek vezeté­sére a kormány a rovatokat kijelöli. Bernát E. feliratot indítványoz, mert ez a lelkészeket terheli s a kétféle anyakönyv vezetése zavarra adhat okot. Vezesse a jegyző vagy a bíró. Kovács K. ezen nézetet pártolja. Teleki Péter úgy érzi, hogy csak a bizonyítványt kell azon rov­itok sze­rint kiállítani s azt lehetőnek tartja. Dudás leg­alább azért tartja szükségesnek a felírást, hogy ezen anyakönyvekhez a kormány adjon nyomta­tott papírost.­­ Minthogy Bernát E. előbb azt hitte, hogy külön anyakönyvről van szó, most pedig úgy érzi, hogy nem ezt kívánja a kormány, — indítványát visszavonja. Tévedés van a dologban, mert ha hiteles az igaz érzés hangja, minden legkisebb hamis pathosz nélkül, öltözéke izlésteljes. — Szóval a darab­­ benne mesteri alakítót bírt. Vadnay Róza, Sípos Emma és Eötvös Ka­rolina kisasszonyok szintén derekasan "megfeleltek feladatuknak, épen így a kedves kis parasztleány Munyay Eugénia, igen méltó mellékalakjai vol­tak a darabnak, s az előadás összhangjának az általá­nos jó benyomásnak emeléséhez , többször igen sike­rült jeleneteikkel nem kevéssé járultak hozzá. Dr. Horváth József a címszerep — a szegény ifjú — ábrázolásánál sok igyekezetet tanúsí­tott; nem egy jelenete sikerült is, annyira, hogy tel­jes elismerést érdemel, — egy ilyen szerep megítélé­sénél, a­melynek betöltéséhez hosszú gyakorlat adhatja meg a szükséges ügyességet, — műkedvelő felett kri­tikát mondani nem szabad, — elég legyen annyi, hogy sokban felöl is múlta a várakozást, a­melyet hozzá kötni mint műkedvelőhöz szabad volt. Farkas Kálmán oly ügyesen, minden feszes­ség nélkül adta szerepét, hogy azt már jobban kívánni sem lehet, — olyan élethíven játszott, hogy az „non plus.“ — Simon Pál, szokott ügyességét most is megmutatta; Simon István szép szerepét benső­­séggel és helyes felfogással játszá; Szabó Pál kis szerepét ügyesen emelé érvényre. — Csak elismeréssel szólhatunk Varga Pál és Teper Barna igyeke­zetéről is. — Szóval mind betöltötték derekasan fel­adatukat, — sokáig éljenek. Még Somogyi Károlyról és nagyszerű alakításáról kell megemlékeznünk, — elég legyen any­­nyit mondani, hogy kitűnő tehetségét egy oly oldalról mutatá be, a­melyről eddig még nem ismertük, az a haldoklási jelenet, nagy nevű, híres színészi tekintélyé­nek is becsületére vált volna, valósággal megható volt. Szerencsét kell kívánnunk a tehetséges ifjú színész további haladásához, rendezői fáradozásaiért pedig v­e­­gye meleg köszönetünket. •J.' »JWc X A -At/' « Egy szegény ifjú története. Színmű 5 felvonásban. Feuillet Octáv után franciából fordította Feleky Miklós és Hegedűs Lajos. (Rendező Somogyi Károly.) Kotz-Palóczy Judith 5 nagysága fáradha­­tatlan buzgalma a jótékony célú egyletek pártolásában — minden szép és nemes iránti lelkesedése, és főleg páratlan tapintatossága az eszközök megválasztásában, ismét egypár szép napot szerzett közönségünknek. — Nem csekély áldozatkészség kell ahoz, hogy valaki időnként ily sok fáradsággal járó műkedvelői előadá­sokat hozzon létre, — sőt a műveltségnek, az emel­kedett szellemnek egy bizonyos foka, mely feledtessen vele anyagi áldozatot, fáradságot, és gyakran sok méltatlanságot. A csüggedni nem tudó erély, melylyel ő ezeket véghez viszi, az, a mi homloka körül az el­ismerés megérdemlett nimbusát fűzi. — Ő tesz, alkot, fárad, de a hajót, melynek kormányára ült, okvetlen révbe vezeti. — Széles ismerettsége és lebilincselő modorával maga köré tudja gyűjteni jeleslejeinket s bizonyosan valami talizmán birtokában van, hogy ezek rendesen egy szavára engednek, így aztán eléri azt a másik célt is, hogy az egyletekre , jótékony célokra háramló haszon mellett rendszerint sok élvezettel járó órákat is szerez közönségünknek. Neki köszönhetjük a csak most befejezett mű­kedvelői előadásokat is, melyeknek elseje „A szegény ifjú története“ színmű hétfőn május 1-én folyt le nagy és díszes közönség előtt. Bár megvallva az igazat, nem a legszerencsé­sebb gondolatnak tartjuk az ily nagyobb szabású és kiváló drámai erőket kívánó darabnak műkedvelők általi előadatását. Ehez több kell mint tehetség, fel­fogás, ehez színpadi routine is kell. Az pedig hiába,

Next