Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-10-14 / 82. szám

Miskolc, 1877. Október 14. 187.—82. szám. Második évfolyam. Sfli ! Elifizetési dij: Negyedévre 1.50 kr.­ Félévre ... 3 ft. „ÄffEgész évre 6 „ “ ---------­Megjelen­t minden csötörtökön­ és vasárnapon -j; &{a=S)i^5LS)!S=ÄfeS|äa^ MISKOLC. Helyi MeMet képi, ipar, teeMsli, parti és ismerettarjaszta tartog. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi­ utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara V Icr. Kiadói iroda: P5­y R? Hirdetési dij: jJbNégyhasábos petit gjp sor 5 kr. Többszöri( »^hirdetésnél olcsóbb.!; m ____ hv$ X Bélyegű­] 30 kr. jf Éves hirdetés 70 k­t 4 i^S^JSi^LB Sag v Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Előfizetésre való felhívás „MISKOLC“ c £ iá. ■& helyi érdekű közlöny §$■. évnegyedére. A múlt hó végén megszűnvén évnegyedes előfizetőink előfizetése, tisztelettel kérjük őket annak megújítására, hogy a lap szétkül­désében zavar ne történjék. Előfizetési dij házhoz hordással vagy postai küldéssel. Negyedévre 1 frt 50 kr. I Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. I Egyes szám 7 kr. Sártory­­István özvegye könyvnyomdája (Széchenyi-utca 749. Kraudy-féle ház.) A török birodalom történetének rövid vázlata, írta: KERÉKGYÁRTÓ ELEK. (Folytatása.) Említettük volt, hogy II. Szelim halá­lával megszakadt a jeles szultánok sora, és II. Murádban egy ocsmány jellemű, fösvény és vérszomjas uralkodó ült a szultáni székre. Ez a férfiú békét kötött ugyan Miksa magyar királylyal, mindamellett az apróbb csatározások, rablások nem szűntek meg, s habár a persák ellen veszített is, Sziszek­nek, Veszprémnek és Palotának elesése, majd pedig Győrnek, meg Pápának török kézre jutása ebbe az időbe esnek. — A Murád fia III. Mohammed uralkodása alatt Mannsfeld és Pálfy vezérek oly sikerrel harcoltak a törökök ellen, hogy sok város és vár visszaszereztetett, s csak árulásnak tulajdonítható, hogy épen akkor a híres Eger vár elesett. A vízeszű Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem ingatagsága is nagyon a törökök malmára hajtotta a vizet, de az már mind nem elég arra nézve, hogy a rosz erkölcsű uralkodónak szerencsét őröl­jenek az­­ elkapott harcosai. Nem csuda tehát, ha I. Ah­med szultán sem volt szerencsés a han­yatló dicsőséget fölelevenítni, noha Bocskay István erdélyi fejedele­m erre nézve ugyancsak megkönnyí­tette neki a helyzetet. Volt ugyan annyi ha­zna a szultánnak, hogy a n­em királyságra ter­étett Rudolf magyar király a 20 évre kötött zsitvatoroki békekötésben három éven­ként m­agúsí­tandó 200,000 forint összegből álló ajándék adásra kötelezte magát. I. Ah­med halála után I. Mustapha lépett a trónra, a­kit 1618-ban II. Ozmán követett. Mind a két uralkodó romlott er­kölcsű volt s uralkodásuk alatt belzavarok is nem egyszer támadtak. IV. Murádban vitézebb fejedelem ült a szultánok trónusára, ki elég szerencsés volt Európában Azov erős várát a kozákoktól elfoglalni, kicsa­pongó élete miatt azonban idő előtt kimúl­ván, utóda I. Ibrahim alatt ismét fejetlen­ségek és zűrzavarok támadtak, miglen 1647. IV. Mohameddel 1647-ben kezdetét vette az a nevezetes időszak, a­mely nemcsak a törökök történelmében, hanem az ausztriai birodalom és hazánk történelmében is igen­igen nevezetes. Ugyanis ez alatt az ural­kodó alatt történt, hogy 1664-ben Szent- Gothárdnál Montecuculi fővezér a törököket megsemmisítette. Ez alatt történt, hogy Kara Mustapha Bécs várost körülzárta, s azt a Stahrenberg hős védelmezése dacára élet­­halál-harcra kényszeríti, hogyha az ember­séges Szobieszky János lengyel király a város fölmentésére Bécs alá nem siet, ott Lotharingiai Károly herceggel nem egyesül, s így 1683-ban a török nagyvezért egész kap*. Már látom___ Már látom, hogy az ördögé leszek, Az isten is elhagy már engemet. Egy vén kisasszony megvallotta, hogy Engem kimondhatatlanul szeret. Jézus Mária! mitévő legyek?! Hisz ez holtig fog értem bomlani.. . Ha már kimondhatatlanul szeret, Csak legalább ne mondta volna ki! Kimondta... és azóta szüntelen Sarkamba’ van, alkalmatlankodik. Nemcsak nappal foglalkozik velem Még éjjel is csak rólam álmodik. A hordár minden istenadta nap Hoz tőle egy szerelmes levelet, Melyben azt írogatja, hogyha nem Veszem nőül, a szive megreped. Bánom is én, repedjen meg, ha tud! Inkább övé, mint a kedvesemé. Ha millió forintja volna se Mennék vele a szent oltár elé!­­­ósa Lajos: A két királyi herceg. Román nép­mese. POPESCUT -oltárL. Mindennap kilovagolt rajta a zöld mezőre, vagy árnyas erdőbe, s csak este tért haza, a mi­kor bevezetvén az istáléba jól tartotta, s csak azután tért a palotába. Azt tartották ezen állatról, hogy beszélni tudott, és varázs­erővel bírt. Egy napon a szokottnál korábban tért haza a herceg lovaglásából; szomorúbb és gondolkozóbb volt mint máskor, s meglátszott rajta, hogy valami nyomja lelkét. Anyja azonnal észrevette rajta a változást, s megijedve kérdezte tőle, hogy mi baja van? Eleinte megnyugtatta, hogy semmi sincs, de­­ midőn anyja könnyekbe tört ki, s kéréseivel os­tromolta kérdező anyjától: „Igaz-e hogy neki leány­testvérei is voltak?“ Ezen kérdésre a császárné arca elváltozott, nyelve megakadt, s könnycseppek hullottak sze­meiből; de majd egy pillanat alatt magához jött, s reszkető hangon mondta: ,Nem, a fiam, te vagy első­szülöttem. „Ne csalj meg anyám! szólt a herceg szem­rehányó hangon, s háló­szobájába távozott. Más napon még korábban s busábban tért haza; anyja észrevette ezt is, s a fájdalomtól majd szétrepedt szíve. ,Mi bajod gyermekem! kiáltott fel, s szere­tettel karolta át. „Semmi, — válaszolt a herceg, — de egy legyőzhetlen érzés gyötör, mely mindig azt súgja fülembe, hogy nekem testvéreim is voltak, kiket egy szerencsétlen esemény rabolt el a családtól. A­mint az anyja e szavakat hallotta még jobban elsápadt arca, s félvén attól, hogy ama ve­szedelmes sárkányok egyetlen fiától is meg fogják fosztani, esküvel erősítette, hogy neki nem voltak testvérei. A herceg ismét alvó szobájába távozott, hogy magát kipihenje. Másnap reggel a nap már jó fent volt, de a herceg még mindig aludt; álmodta hogy atyjának vén csata lovával kint volt a mezőn, s a sűrü lombozatú fák között egy gyönyörű árnyas helyen pihent, gondolkozván arról, hogy nőtestvéreit hol lehetne föltalálni, akkor kedvenc paripája köze­ledett feléje, s következő szókat intézett hozzá: „Kérd ki császári atyád beleegyezését, hogy egy körutat tehess, megpróbálni erődet, és bátorságo­dat. Lásd el magad néhány heti útra a szükséges dolgokkal, de rajtam paripádon kivűl semmi más kísérőd ne legyen. Három nap múlva, midőn a hold új fényét ragyogni látod,­­ az utazást meg kell kezdened, a­ többit azután meg fogod tudni.“ A­mint az utolsó szó elhangzott, fölébredt a herceg álmából, s kedvenc lovának szavai világo­san benyomódtak emlékező tehetségébe. Elhatározta, hogy az álombéli intést követni fogja, hirtelen felkelt, felöltözött s atyjához ment, s tervét azonnal előadta. A császár ki épen tanácsosai körében orszá­gos ügyekkel foglalkozott, nagyon megijedt fia vakmerő tervén, igyekezett őt szándékáról lebe­szélni, de mind hasztalan volt, és miután taná­csosainak kérései is eredménytelenek voltak bele­nyugodott fia akaratába, kikisérte a város határáig, hol könnyek közt vett tőle búcsút, kívánván neki szerencsés visszatérést. Mihelyt a herceg a birodalmi székváros ha­tárán túl volt, nyugat felé indult, s hat hétig kora reggeltől késő estig mindig haladt előre. Egy reggel, midőn illatos virágok közt zöld mezőn platán fák has árnyában levő keskeny úton haladt, lova megállott s szóla urához: ,Nem látsz valamit a távolban?! „Semmit,“ — válaszolt a herceg. ,Nézd csak jobban.1

Next