Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-04-08 / 28. szám
Miskolc, 1877. április 8. 133.—28. szám. Második évfolyam. Előfizetési díj: bNegyedévre 1.50 kr.d ^Félévre ... 3 ft. pXI^pEgesz évre 6 „ Megjelen Sp minden csütörtökön^ és vasárnap. ISBOLC tépi, ipar, kereskedelmi, padászati ás ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara 7 scr. 4SI 1 Hirdetési díj: Négyhasábos petit* sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbbig Bélyegdíj 30 kr. M Éves hirdetés 70 frt.*Íj Kiadói iroda: Széchenyi-tér 749. szám. Iflaudy-féle ház. Előfizetésre való felhívás „MISKOLC“ cí na -és helyi érdekű közlöny 11. évnegyedére. Múlt hó végén megszűnvén évnegyedes előfizetőink előfizetése, tisztelettel kérjük annak megújítását, hogy a lap szétküldésében zavar ne történjék. Előfizetési díj házhoz hordással vagy postai küldéssel. Negyedévre 1 frt 50 kr. | Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. | Egyes szám 7 kr. Sártory István könyvnyomdája (Széchenyi-utca 749. Kraudy-féle ház.) Pár szó a városi képviselői közgyűlés tagjaihoz. A tiszáninneni ref. egyházi kerület jogakadémiájának Patakról Miskolcra áthelyezése mellett és ellen nem csak lapunkban, hanem a Protestáns egyházi és iskolai lap, Zemplén, Pesti Napló és kissebb mérvben más lapok hasábjain is folyt vita közben felmerült nézetek hathatós bizonyságot tettek arról, hogy ugyanazon okkal lehet valaminek ellene és mellette is harcolni.— Ez történt a felekezeti címmel, Patak kicsinységével sat. Van azonban egy dolog, amelyiknek az ellenkezőjét senki sem állította, s ez az, hogy a jogakadémia áthelyezése Miskolc városának hasznára és előnyére szolgálna. Ezt még azok is állították vagy legalább elismerték, akik akár kegyeletből, akár más szempontból az áthelyezést ellenezni helyesnek tartották. Az tehát kérdés tárgya sem lehet, hogy a jogakadémiának városunkba hozatala előnyös és hasznos városunkra nézve, — ebből pedig önként következik az, hogy némi áldozatot is érdemel. Ha az ezen ügyben ápril 2-án tartott értekezleten ellenkező nézetek nem merültek volna fel, nem látnák annak szükségét, hogy mi az áthelyezés hasznáról beszéljünk, de mivel városunknak még olyan polgárai is vannak, akik az áthelyezés kérése ellen szót emelni nem átallották, nem látjuk fölöslegesnek röviden felemlíteni azon előnyöket, melyeket városunk polgárai a jogakadémiától várhatnak. Még nem régen igyekezett városunk tőle telhetőleg áldozni azért, hogy itt több katonát lehessen elhelyezni; még pedig azért, mert a katona zsoldot kap s azt itt költi el. — Mennyivel többre megy már az az összeg, melyet 100—150 jogász elkölt, annál, a mit két vagy három ennyi katona kiad. — Mert a katona a húson és tüzelő szereken kívül legfelebb egy kis szeszes italt és gyümölcsöt vásárol, míg a jogásznak ruha, könyv, papíros sat. is kellenek ; jövedelemhez jut tehát általuk a kosztadó, szabó, csizmadia, kalapos, könyvárus, mészáros, kereskedő sat. Nemcsak annak volna tehát haszna az intézet ide telepítésében, aki abban saját gyermekét taníttatná,— mely úton évenként tíz—tizenötezer forint maradna itthon a szülők zsebjében, hanem mindazoknak, akik iparral s kereskedéssel foglalkoznak, mert a jogász nemcsak maga köti, hanem annak rokonai is itt költenék el azon pénzt, melyet most azokon a helyeken adnak ki, ahol gyermekeik vagy rokonaik tanuinak. Nem jó szolgálatot tesznek azok az urak városunknak s lakostársaiknak,a kik, a nevelés ügyének s mások javának ellene működnek. Vannak olyanok is, a kik ezen áthelyezést jobb időre szeretnék halasztani. — Veszedelmes csalétek az ilyen halogatás, mert a bölcseség álcája alatt segíti diadalra a butaságot, a jóakarat színe alatt zsibbasztja el a tevékenységet, s hogy azt a pár krajcárt, melyet áldozatul talán némelyek a halogatótól is megvárnak, zsebében megtarthassa, kész polgártársai javának ellene dolgozni s a halogatás, a jobb idők emlegetése, szóval a Pató Pál féle elv által a szent és nemes ügyet elejtetni. — Még elevenen emlékezünk azon lelkesedésre, midőn a reformált egyház jobbjai a líceum emelése tekintetéből tanácskozásra gyűltek össze, s az intézet ügyéért lelkesedőket egy jelenlevőnek azon nyilatkozata, hogy a jótékonyságot nem kell előre kizsákmányolni, mert arra a közép tanodák rendezésekor nagy szükség leend, — annyira lehűtötte, hogy azóta azon intézet pártfogói mind a jobb időket várják. — Nem kell tehát azokat a jobb időket emlegetni akkor, midőn valami nagyot, valami üdvöst akarunk tenni," ám tegye el az ilyen magát jobb időre, de mások ártalmára, ahol neki sem haszna sem kára, ne legyen. A felekezeti szempontot illetőleg csak annyit mondhatunk, hogy a felekezeteknek városunkban egymással ma sincs semmi bajuk s hiszszük, ha nem jogakadémia, de épen papnövelde hozatnék városunkba, sem félhetnénk a felekezetek súrlódásától,—s közvetve még annak is hasznát látná városunk minden felekezetű polgára. Itt csak az a kérdés, hogy az a haszon, az az előny, melyet városunk a jogakadémia idehozatalával nyerne, megér-e egy kis áldozatot? — Érdemes-e a városunkból évenként ki nem menendő tíz-tizenötezer s bevándorlandó ötven-hatvan ezer forint egy kis figyelemre? Szerintünk igen. Hallottunk olyan hangot is, hogy az egyházi kerület még nem intézett kérdést a városhoz. Nem ám, és nem is fog, míg mi nem mozgunk. — Kérnünk s ajánlatot téve kell kérnünk, hogy velünk szóba álljanak; nem az egyházi kerület keres helyet jogakadémiájának, hanem mi óhajtjuk, hogy nálunk helyezze azt el. Az emberek arra is adnak valamit, hogy ki pártol vagy ellenez valamely ügyet. Jó lesz azért figyelembe venni, hogy akik az értekezleten azt mondták, hogy a jogakadémia áthelyezéséért a város semmit sem áldozhat, azoknak sem fiuk, sem unokájuk nincs, akit ebben neveltetnének, és a mellett sem iparral sem kereskedéssel sem kosztadással nem foglalkoznak. És még egyet . Lehetnek olyanok, akik az áthelyezés pártolóit azzal vádolják, hogy azok érdekből beszélnek.—Nem tagadjuk, hogy ezeknek igazságuk van; csak azt az egyet feledik el, hogy itt az egyesek érdeke egyszersmind a város érdeke, és érdekük kielégítése Miskolc szellemi és anyagi emelésével szorosan összefügg. A zászló ki van tűzve, B. T. indítványa a holnapi városi közgyűlés egyik fő tárgyául van kijelölve; sorakozzunk tehát, mert az egyszer elszalasztott alkalom nem fog viszszatérni, sorakozzanak a szülők, iparosok és kereskedők, félre téve a felekezetiesség kicsinykedését, s az „Ejd, ráérünk arra még“ Télé ősi bűnt, és ne csak a piacon, hanem a zöld asztal mellett is mutassák meg, hogy polgártársaik javát nem csak szájokon hordozzák, hanem szívökön is. SPOROS JÁNOS.