Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-05-16 / 40. szám
MISKOLC, 1880. május 16. 456,-40. szám. ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM Előfizetési díj: 1 íNegyedévre l.oOkr.j § Félévre ... 3 ft. Egész évre_6 * ||j£ Megjelen || j£mind**a csötörtökönjj jjp és vasárnapon. cjj] f=s^)jyst MISKOLC. Helyi Mietet típráelö, ipar, keretelii, pziszati és Ismeretterjeszto közlöny. Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122. szám. Egyes szám axa, V Icr. Hirdetési díj:I IrNégyhasábos petit ájf líjjsor 5 kr. Többször A(;® hirdetésnél olcsóbb."ífilf1 X'írt ---____ a|r Bélyegdij 30 kr. 1 f/Éves hirdetés 70 frt.1 . b*»*- u Q'já, ^ 1=^2(v^1-=» )tip________ Kiadói iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház Adalékok a miskolci ellenreformátióhoz. II. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt. Közli: BÁTORI. II. (Folytatás.) Az üldöztetések azonban 1773-ban Miklósi Ferenc kanonok esperesi és miskolci plébános buzgólkodása folytán érték el a tetőpontot. Ezekre fényes világot vet az üldözött Bényei Pál, miskolci lakosnak 1773. május 11-én Borsodmegyéhez intézett kérvénye.60) „Tekintetes nemes vármegye, nékem kegyes Pátrónus úr! Értvén, hogy tisztelendő kanonok esperest és plébános Miklósi Ferenc úr maga és alatta valóival mindennemű kedvetlen dolgokat viszen véghez a miskolci lakosok közt a megtérítés állapotában, hogy tudniillik házanként való járással, veréssel, szidalommal is bánik az emberekkel, én is amint másoktól értem, ily fenyegetődzések közt lévén, kénytelen vagyok a tekintetes nemes Vármegyéhez folyamodni, mivel engem, távollétemben keresett tiszteletes káplán uram és először az inasommal beszélte, hogy katholikus volnék, ez mondván magát uircali finak, felelt káplán úr, hogy ő ki gyermne is oda való azért tudná; erre feleségem beérkezvén, engemet tűle tudakozott, hogy Bényére való vólnék, melyet feleségem tagadván, káplán uram így felelt: „Hazudsz gaz disznó asszony, mert én is oda való 60) Pol. ad. cottus Borsod mat. XXIV. fasc. VIII. sz. 890. vagyok, esmérem én minden nemzetségedet !“ Erre nagy kiabálásbra a’ szomszédok is kiállván, megfenyegette feleségemet hogy: „Elől állítsd az uradat, mert megbesrűlöd, . ... te ültetlek benneteket!“ Ezen fenyegetései és más példái i Utasából alázatosan esedezem a Tekintetes Nemes Vármegyének méltóztassék engemet titulált kanonok úr hatalma ellen gtigálni és ha apostatának pretendáltatom, velem a királyi rendelések szerint bánni, mely kegyességért míg élek alázatos engedelmességgel maradok a Tekintetes Nemes Vármegye alázatos szolgája Bényei Pál.“ Börtönben sínylődtek s ugyan ez évben szabadon bocsáttattak Nagykerékjártó János, Juhász János, kik miután nem bizonyosodott be reájok, hogy valaha katolikusok lettek volna, a Helytartótanács 1773. octóber 28-áról kelt rendelete folytán visszanyerték szabadságukat. Nem ily szerencsés volt Telek Éva, nemes Erdős István neje, ki férjhez menetele alkalmával hitét elhagyta s a Helytartótanács 1773. október 18-ától kelt rendelete folytán hetenkénti két napi böjttel súlyosbított börtönre ítéltetett. A Helytartótanács egyúttal utasította az egri püspököt, hogy számára egy pap rendeltessék, a ki őt fogsága alatt az igazhitű vallásra „kellemes és tetsző módon“ vissztérítse.61) Férje börtönben szenvedő nejéért 1774. május 13-án következő kérő lelet intézett. 61) Proth. XXXVI. cottus Borsod folio 677. és Pol. act. cottus Borsod raiteria XXIV. fuse. Vili tr. 896. a vármegyéhez: „Tekintetes Nemes Vármegye nekem kegyes uram pátrónusom ! Bölcsen méltóztatik a tekintetes nemes Varmegye reá emlékezni, hogy szegény feleségem Telek Éva kegyes, rendeléséből a tekintetes Nemes Vármegyének esztendei rabságra sentenkáztatott. Mivel pedig az esztendei raboskodáson felül három heteket eltöltött volna, instálom a Tekintetes Nemes Vármegyét, hogy alázatossággal mint már a maga büntetését elszenvedett személyt, elébbeni szabadságával megajándékozni és azon keserves állapotából, melyben mind e mai napig is kínló ük, kiereszteni irgalmasan méltóztassék. Mely kegyességért és irgalmaságért a Tettes Nemes Vármegyének a midőn alázatosan kérném és instálnám, maradok alázatos legkissebb szolgája Miskolcon lakos Erdős István.“62) Szabadon bocsáttatását azonban nem sikerült kieszközölnie. Oka ennek Miklósi Ferenc miskolci plébánosnak Telek Éváról szóló s a megye által a Helytartótanácshoz felterjesztett jelntése vala.63) Ezen jelentésében javasolja, hogy miután Telek Éva kitérni nem akar, mint makacs apostata az 1749.-iki királyi rendeletek folytán kényszer munkával vagy száműzetéssel volna sújtandó. A Helytartótanács azonban 1775. február 27-éről kelt rendelete Telek Évát bizonytalan időre újra magán börtönre ítélte.64) Erdős István ~~ 62) Pollact. mat. XXIV. fasc. VIII. fr. 896. 631 Pol. act. cottus Borsod mat. XXIV. fasc VIII. fr. 896. Pol act. cottus Borsod mat. XXIV. fasc. I VIII. fr. 902. et. Proth. XXVII. föl. 322. AZ IGAZSÁG. — Gbazel. — Rongy mezbe öltözötten bujdokoltam, Tövis-szurdalta labbal, félig holtan. Sajgó szívben fájdalmat vittem. Majd elaléltan a földre omoltam És felsohajték: «Isten! Isten!» Nincs hát sehol igazság itten?» . . És ekkor, a légen keresztül, Egy mennyei, édes hang rezdült. S fényes alak szállt egy felleggomolyban. Szólt hozzám: „Az Igazság eltűnt, Nincs többé itt, mert szolga lett! — Hogy hol van? . . . Száműztem őt s most lent van —a pokolban!» . Csillár Kálmán. KISFALUDY SÁNDOR „Hindi szerelmei“-nek eredete és költői értéke korára és utódaira tett, hatása. Irta: MOLNÁR LAJOSSzívbeli szent buzgósággal, de egyszersmind aggódva fogom fel tollamat, midőn a legnemesebb szenvedély, az örökifjú szerelem dalnoka, Kisfaludy Sándor Himfi szerelmeinek méltatásához fogok. Buzgósággal látok hozzá, mert az ily művekkel való foglalkozás édes ábrándokban ringatja lelkemet s nemesítőleg és termékenyítőleg hat a szívemre; de másrészről aggódva, mert attól tartok, hogy fiatal művészként, ki remegve fog egy angyali arc festéséhez, félvén attól, hogy csak hitvány mázolatot ad a fenséges vonások helyett, én is, töredékes vázlatommal, midőn dicsőíteni akarnám a halhatatlant, még le találok vonni soha nem évülhető érdemeiből. És ez aggodalom nem is alaptalan, kivált ha meggondolom, hogy annyi és oly sok jeles férfiú foglalkozott már a fent címzett művel; ha elgondolom, hogy, ha a compillator szerepét nem akarom játszani, mennyi új és csak most felfedezett, meglepő dolgot kell róla mondanom. Szerény értekezésem, adataim szűk volta és az olasz nyelvben való járatlanságom miatt, az újságokban nem lesz bővelkedő. Hogy mégis hozzáfogok, oka részint az, hogy felette kedvelem e kedves lantos édes-kínos csevegéseit, részint annak tudása, hogy a sokoldalú kristály, bár annyi és oly fényes sugár hatoljon is hozzá, mindeniket különböző színben tükrözi vissza; de végre azért sem gondolom fáradságomat egészen sükertelennek, mert eltekintve Kisfaludénak rege-költői s drámaírói működését, specializer a Himfi szerelmeinek korára és Kisfaludy utódaira tett hatásáról, tudtommal még kevesen foglalkoztak terjedelmesebb tanulmányokban. I. Mint a festő gondot fordít arra, hogy képének legyen aj háttere, mely fő alakjának kiemelésére, annak előnyére szolgáljon, úgy én sem tartom érdektelennek pár pillantást vetni a Himfi megjelenése előtti időkre, úgy nemzetiségi, mint irodalmi viszonyainkat illetően. „A történeti háttér bármely költői jellemrajznál nélkülözhetlen, kétszeresen az Kisfaludy Sándornál, ki a hazának harci küzdelmeiben karddal is védelmezője, a tanácskozások zöld asztalánál a közügyeknek tevékeny harcosa s az irodalomnak élete utolsó idejéig egyik legbuzgóbb munkása volt.“ (Szama T.) Midőn Mária Terézia királynő ingadozó trónját az „életét és vérét“ áldozó“, páratlan magyar lelkesedés megmentette és megszilárdította : a nagy uralkodónő részint országanyai szívének hálájából részint uralkodóházának hagyományos politikájából oly intézkedéseket tett, melyek felvirágoztatására szolgáltak ugyan az országnak, de a magyar nemzetiség életerős fajának épen a gyökerét támadták meg. A szellemi élet gyarapítására célzó intézkedései korszakot alkotnak ugyan mívelődéstörténetünkben, de minthogy ezek legtöbbje által azon titkos célt akarta elérni, hogy nagyjaink a német néphez simuljanak, úgy ezen, mint más üdvös intézkedései is nagyon károsan hatottak a magyar nemzeti szellemre. Ugyanis a jótékonyság szeben feltűnő királynő iránt határtalan lojalitással viseltető nagyjaink, tán észre sem véve titkos célzásait, örömmel fogadták a csókra nyújtott kezet s hazát feledten rohantak a császárvárosba, élvezendők a magas, királyi kegy mézes maszlagját. Az udvar részéről való dédelgetéshez addig nem szokott nagyok ott ragadtak a mézes lépen s alkalmazkodva a régi közmondáshoz: „si Romáé es, romano vivito more“*) elhagyták nemzeti öltözetöket, elfeledték nyelvöket, kivetkőztek sajátságos, nemzeti jelleg) Ha Rómában vagy, a római szokás szerint" kell élned. " Szerk