Miskolc, 1881 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1881-03-13 / 21. szám
Miskolci. Vasárnap, márczius 13-án. 542-21. 1881. Hatodik évfolyam. MISKOLCZ HELYI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY. Előfizetési díj: Negyedévre............................................. frt 50 kr. Félévre ............................. . _ ...................... » » Egész évre.......................................6^ ^ Megjelen minden csütörtökön és vasárnap. Hirdetési díj: Négyhasábos petit sor 6 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Bélyegdíj 30 kr. — Évi hirdetés 70 frt Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG : Oziai utcza 18. sz., hová a szellemi érdekű közlemények czimzendők Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 746. sz. Möessz-féle ház. Maim is. Mi egy ember a népek milliárd számában? Semmi. Mi egy nap az idők mérhetetlenségében ? Semmi. Mi egy hang a világűr végtelenségében ? Semmi. És egy embernek egy napon mondott egy szava felébreszti az alvó nemzetet, változtat a társadalmi renden s talán a világtörténelemnek ad más fordulatot. „Legyen világosság! “ mondá az úr s a világosság első sugarára megelevenül a föld. „Legyen szabadság! “ szólott a XIX-ik század szelleme s a holtnyugalmú nemzet mint egy ember mozdult, hogy lerázza reá rakott bilincseit. „Talpra magyar!“ szólott a költő ihletett ajaka sakaszából fegyvert csinált a nép; katona lett a polgár; az úr aranyát, ezüstjét, a koldus egyetlen garasát tette a hon oltárára le. A költő szavát megfogadta népe. Mint az anyatest a magzat első mozdulatára, az öröm, remény és kétségnek oly villamos ütését érezte a nemzet 1848 márczius 15-én kimondott azon nagy jeli szóra: „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!“ Pedig ez is csak egy hang volt, ám de abban az istenséggel mérkőző óriáseszme van kifejezve. Hegy kolosszok égbe nyúló havasán fürdik a sas, s az általa helyéből kimozdított parányi hó a völgynek gurulva, mind nagyobb, mind sebesebb lesz s ellenállhatlan lavinaként ér le. Alig pár ezer újoncz a magyar hadsereg s a „nemzet szivének“ egy szavára százezer emberből lesz katona; több: hős, több : a hősök hőse „honvéd“ Egy embernek egy szava sereget teremtett. És milyen sereget! Xenophon hadserege visszavonulása után pihenni tért. A miénk, bevégezve felső magyarországi körvonulását, győzelemről-győzelemre ment. A Termopilék hősei meghaltak a védelemben, mi megrohantuk és bevettük Branyiczkót Gruyonnak egy szavára. Elveszettnek hittük magunk is a csatát, midőn a „kis öreg“-nek „az a híd ott Erdélyi“ kiáltása új erőt ad a lankadónak, lelkesedést önt a csüggedőbe s egy nap huszonnegyed része múlva miénk lett a csata, miénk a Piski híd. * * * Elölt a harczi zaj. Lepihentek a hősök. Megbékült az ellen . . . Ámde márczius 15-ik napjának varázsa emlékezetünk egén rózsafényben ég. A szabadság, egyenlőség, testvériség kimondásának napja, mint a többi nap lenyughat, de az e szra e, melyet szült nem nyugszik el s a szülőnap viszfényét feltartja az idők végtelenségén keresztül. A hősök meghalhatnak, de az eszme melyért küzdöttek, halhatatlanná teszi őket. Emlékezzünk meg tehát mi is azokról, kik a világ legnemesebben vívott szabadságharczában onták vérüket. Tegyük ünneppé e napot. Ama nagy eszmék Karácsony ünnepévé. Zarándokoljunk el az aradi golgothára s a honszerelem, szabadságszeretet és kötelességérzet martyr oszlopainál rebegjük el hálaadó imádságunkat. És : Mit jönni fog, mert jönni kell Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek njakán: Bizzunk a történelem kérlelhetetlen logikájában, hogy az eszmékért kibontott vér nem omlott hiába; s higyjük, s hogy eljő az idő, midőn fejedelemnek s népnek: „Egy óhajtást rejt, mond szíve, szája: Boldoguljon a magyar hazája! “ NEMÓ. yBsssasxtmsi WMS TARCU, Merengés, istenem! hát végre, végre A szerelem hold sugára Besüt lelkem életébe, E lakatlan, bús tanyára, Sötétségét átragyogja Bűvös-bájos, szende fénynyel. — Semmi köze nincs az izzó, Eget vívó szenvedélylyel. — Csak merengést s édes álmot Sző lelkemnek bánatára, S elringatja, mint a dajka, Bú-felejtő álmodásba. És e bűvös félhomályban Víg köb Adok, játszi vikik Tánczra kelnek, s énekelnek Száz szerelmi csingyingit. Félálomban, önfeledten hallgatom, hogy cseng a nóta. ... Oh! de jó igy elmerengni S álmodozni — róla, róla! S. P. I . _ Spanyol boszú Jelenet a spanyol-franczia háborúból. Az 1810-ik év egy szép augusztusi estéjén a Catalona egy mellékútján tizenkét közember haladt Pisani vezetése alatt. Öltözetöke olyan volt, mint a franczia katonáké, napbarnitottá arczuk azonban nagyon is elárulta, hogy távol délről jönnek s valóban egy olasz ezredhez tartoztak, mely Napoleon alatt szolgált. E csapat vezetője Pisani mogorva kinézésű, vakmerő férfiú volt. A közemberek menése között arról beszélgettek egymás között, hogy ő Parisban nevelkedett s a rémuralom idejében hóhéri szerepet játszott.. Bobespi erre kivégeztetése után egy sorezredbe lépett, ahol bátorsága folytán csakhamar altisztté léptethetett elő. E kis csapatra nagy feladat bizatott Egy spanyol szökevény nyomozására küldetett ugyanis ki, ki mint fogoly ugyanazon ezredhez ,osztatott be, hol Pisani is szolgált. Megtudták ugyanis, hogy ő Campredon környékén lakó bátyjához menekült. — Már nem lehetünk távol azon háztól — szólt Pisani az oldalánál haladó káplárhoz — mert a most elhagyott faluban azt mondák, hogy nem több mint egy óra járásnyira van s mi már többet haladtunk negyedfél óránál. E pillanatban a kis csapat letért az útról, a meddig csak a szem láthatott, mindenfelé búja rónaság terüit. Jobb felől kukoricza földek, s bal felől fokozatosan emelkedő halmok voltak láthatók. Letérve az útról nem nagy távolságra egy paraszt házat vettek észre, mely azonban külsejéről ítélve, vagyonosabb spanyol paraszt tulajdona lehetett. Elérték azt. A falak apró fekete kövekből voltak rakva, a szalma födélről folyondárok kúsztak lefelé és beárnyékolái az elrostélyzott ablakokat, az ajtó fölött repkény bokor csavarodott, a háztól jobbra gyönyörű kert, balról pedig az udvar volt. A csapat nem várt megjelenése nagy zűrzavart idézett elő a házban. Az udvarra nyíló ajtó előtt egy férfi ült, ki midőn a katonák közeledtét észrevéve, besurrant a házba, de csakhamar újból előjött s egykedvűen foglalta el előbbeni helyét. A gyermekek és két csinos nő kíváncsian, félő tekintettel bámultak a katonákra. Mindez feltűnt Pisaninak s azonnal a következő parancsot adta: — Két ember és a káplár a ház háta mögé, kettő a kapu elé, a hatodik azon ablak alá álljon, a melyik a kertre nyílik, a többiek pedig a ház előtt foglaljanak állást. — Te vagy az Esteván?— Kérdé