Miskolczi Napló, 1903. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1903-07-05 / 150. szám

III. évfolyam. Miskolcz, 1903. ju­lius 5. Vasárnap. 150. (550.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP EI.9F52ETÉSS ABAK !­­ Égési évre 12 kor. ! Síáékre 9 Eré*2 évre 18 kor. Fél évre . . 8 kor. ! Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 3 kor. ! Negyed évre 4 kor. Egye« Síé» ára 4 SM. &s.ph*tó míadon hirl»p®linitfténil. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG:­­ Széchenyi­ utcza 34. szám 1 Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden­­­hová az előlietések, hirdetések és­ fil­­közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendők. KIADÓP.IVATAL­­ Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Aratnak. Miskolcz, julius 4. — stb. A természet — hála Istennek — nem ismer ex-rexet. Amikor eljön az ideje, Péter- Pál után, megérik a búza, az élet, — amint csodálatos ér­zékkel nevezik — és megkezdő­dik az az óriási, bámulatos, ko­­loszális munka, amit aratásnak neveznek. Minden népe ennek a világ­nak csodálattal szemlélheti azt a kitartást és erőt, amit aratáskor a magyar paraszt, kint a mezőn, a perzselő nap hevében végez. Tisztelettel hajlunk meg derék népünk előtt, amely e nagy mun­kát végzi. Hogy milyen lesz az idén az áldás, erre a kérdésre — fáj­dalom — nem válaszolhatunk az idén olyan megnyugtatóan, örömteljesen, mint tavaly. A földmivelésügyi minisztérium által közrebocsátott hivatalos termés-kimutatásokból látjuk, hogy az idei aratási eredmény jóval mögötte marad a tavalyi­nak. Ámbár Bácskából és Bánát­ból az idén is bő eredményt je­leznek, ellenben a felsőmagyar­országi megyékben az eredmény holdanként átlag 1V2,2 méter­mázsával gyengébb a tavalyinál. Milliókban kifejezni nem tu­dom, hogy a csökkenés mennyi vagyonértéket képvisel, de ha még oly kevés lenne is a csökkenés, ennek a szegény, kol­dus országnak sok, igen sok lenne. Ez ország — par excel­lence — mezőgazdasági állam. Elvetik a magot, aztán várják az Isten áldását. Egyebet nem is tehet a nép. Legföljebb kiván­dorol Amerikába, amit — fájda­lom — meg is tesz. Ilyenkor aratás idején látszik csak meg és érzi meg minden gazdaember a kivándorlás keserveit. Minden­felé érzékeny hiány van munkás­kezekben. Nem ok nélkül sietett Kolossváry Dezső, az új honvédelmi miniszter távira­tilag utasítani a hadtest­parancsnokságokat, hogy a fegy­vergyakorlatra behívott tartaléko­sok és pótt­artalékosok közül azok, akik mezőgazdaság­gal foglalkoznak, azonnal szabadságoltassanak. Pontos értesüléseket kaphatott il­letékes tényezőktől a honvédelmi minisztérium, hogy ennélkül is égető hiány van munkáskezek­ben, ne fokozzák tehát a bajt azzal, hogy a legnagyobb munka idején elvonják a munkáskezeket. Ezért intézkedett oly gyorsan, amiért csak a legteljesebb elis­merés illeti. * Aratnak. Hálás dolog ilyenkor megénekelni a pengő kaszát. — Azonban, a mélyebben gondol­kozó talál bizony elég okot az elszomorodásra, akár jó, akár rész a termés. Az egész világ, minden or­szág, emberfeletti erőt és küz­delmet fejt ki körülöttünk, mel­lettünk, hogy gazdasági életét fejlessze és népének — ha nem is kincseket — legalább a megél­hetés lehetőségét nyújtsa. Mi pe­dig rábízzuk az egész dolgot az időjárásra. Az ipari versen­gés klasszikus korszakában ná­lunk attól függ — egyedül és kizárólag — a nép jóléte, hogy esik-e májusban kellő időben és kellő mennyiségben az eső ? Ipart kell teremteni, erre oktat, erre szorit minden. Csak ipar adhat állandó és biz­tos jólétet a népnek. Nehéz idők. Könnyű­ daloknak nincs ideje mostan. Ki hallgatná a játszi dalt manap? Szivemben is zord sejtelmek borongnak Ujjam mikor a lant hurjába kap. Egy nép izgalma bug át most a jégen, S egy nemzet átka fekszik lelkemen, — Dalom nem verseng most a pacsirtával, Csak hallgatom s lehajtom a fejem. Számlálgatom az órát és a perczet . . . . Várok, várok, — de mire ? nem tudom Zivatar lesz ? vagy csöndes sirbaomlás ? Állok némán a nagy keresztuton . . . Leszen-e szükség még az én dalomra? S mily hivatás az, mely lantomra vár ? Legyek-e újra lágy szavú pacsirta ? Vagy vészt kiáltó vad viharmadár ? K. L. E. Őnagysága a hétről. A „Miskolczi Napló“ eredeti tárczája. — Jónapot! Mi az, maga gyalog jár ? — Miért? Csak nem ülök talán villamosra, hisz pecsenyévé sülnék. — Maga még azt sem tudja, hogy már nyári kocsi is van ? — Az ám. A 3-as számú. — Kocsinak tudom, hogy kocsi, de miért nyári ? — Maguknak férfiaknak, nincs az iránt érzékük, így hálálják meg ma­guk a társulat üdvös reformjait? Végre valahára engedett a társulat a közkívánat nyomásának és át akart alakítani egy pár kocsit nyári ko­csivá. A módszer rendkívül egyszerű. Az ember a nyári kocsit befesti zöldre és kész a nyári kocsi. Mein Liebchen was willst du noch mehr? Hisz minden józan ember tudja, hogy a „zöld“ fogalmához a nyár fűződik. A jövő héten aztán befes­tik a rajta ülő alkalmazottak haját és bajuszát zöldre, hogy még töké­letesebb legyen az illúzió. Habár én ennél egyszerűbb módot is ajánlhat­tam volna. Egyszerűen ki kellett volna akasztani egy táblát, a nyá­rivá deklarálandó kocsira ilyen fel­írással : „Nyári kocsi“ és akkor leg­alább nem kellett volna találgatni, hogy miért éppen zöld az a kocsi. — Tud ön kék vókot tánczolni ? — Miféle kérdés ez? Itt Miskol­czon ez már olyan közönséges, mint másutt a csárdás. Az ember elmegy egy könyvkereskedés kirakata előtt, mit lát kitéve: kék vókot. Az em­ber hallgatja a czigányt, mit ját­szik : kék vókot. Az ember vé­letlenül elmegy a tisztviselők mu­latságára, mit lát a tánczrendben : kék vókot. — De tánczolták-e várjon? — Ez szerénytelen kívánság. A miskolczi közönségnek sokkal jobb ízlése van, semhogy egy groteszk mozdulatokkal tele tánczot, járjon; csak a névre volt szükség. A jó házastárs is csak a nevét szolgál­tatja a házassághoz, de a házasélet tánczaiból nem kér. Egyébiránt nem is rajtuk nin­t, hogy nem tánczol­­ták. A rendezőségben meg volt a jó szándék. Felkutatták az egész vá­rost egy kék vék tánczosért. De ha nem akadt! — Volt ön a czirkuszban az úgy­nevezett „sport-estélyen* ? — Igen, mert az uram akart mindenáron elvinni. — Mért volt az sport-estély? — Mert nagyobbára hallét-szá­mok voltak képviselve. — Hát a ballet sport ? — Persze. Még­pedig úri sport. Az uramban felébredt az alvó orosz­lán. Egész felvillanyozta az a tu­dat, hogy ballet-hölgyeknek fog ud­varolhatni. — De ha önnel volt, remélem, csak nem foglalkozott a ballerinákkal ? — Miért ne ? Hát minek lett volna ott az elefánt máskülönben. Minden tisztességes és jól nevelt elefántnak az a kötelessége, hogy lekössön ra­ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÓ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. A „MISKOLCZI NAPLÓ“ mai száma 10 oldalra terjed. Veszélyek. Miskolcz, július 4. Széll miniszterelnök kiváló mes­terkedései és az azok miatt tá­madt zavarok most már odáig fejlődtek, hogy a helyzet jellem­zéséül a válság, a bonyodalom szó nagyon is enyhe s bátran azt lehet mondani, hogy az al­kotmányos rend és békével együtt

Next