Miskolczi Napló, 1918. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)
1918-09-01 / 197. szám
. Mi, akik sokat beszélünk a háborúról, mindig egy hasonlatot használunk. . . Égő házról beszélünk, melybe beleég annyi verejtékezéssel és takarékossággal megszerzett, megóvott vagyon, egész életek eredménye, hajadon leányok kelengyéje s legényfiuk darutollas vasárnapi kalapja. . . Most látom,, hogy téves ez a hasonlat. Olyan e háború, mint a régi föníciaiak embertelen és istentelen Moloch-imádása, melyen hibátlan, fonmás testű ifjakat dobáltak az izzóra tüzesített, vaskemence-alakú bálvány tátongó szájába. Itt is az ifjúság pusztul, a tátongó bálványszájba végeláthatatlan sorban masíroznak be a legszebb testű, tehát legértékesebb energiákat hordozó sfjaink. Az Öregek, a külügyminiszterek és miniszterelnökök, a jól védett ősz tábornokok könnyű szívvel dobják — mint szenet a mozdonysütő — a nagy, a robbanásig izzított átkos kazán gyomrába az ifjúságot, a szépséget, az erőt, a jövőt. A háború istenét a régi görögök daliás, izmos ifjuember alakjában ábrázolták. . . Tévedés. Öreg, mindeneket gyűlölő, önzőgyes gonosz, vigyorgó, aggastyánnak kellett volna ábrázolni, ki köszvényes karjával előre öklözi az ifjúságot a kaszáló kardok közé. Ám a háborúnak, ennek a vén gonosz ördögnek van egy hasonlóan vén, de még gonoszabb felesége is. . . Úgy hívják: Nyomor. Ez ott kúszik a nyomában s amit az el nem tudott egészen pusztítani, ez kiöli az életet az utolsó megmoccanásig. ..Odakúszik a sebesülthöz és engedi — mert nincs, kötés — folyni, csorogni a vérét, odaül a kórházi ágy szélére és sárga ujjaival addig kalapál a szenvedő ,hő,s halántékán, mig kikergeti koponyájából a lelket. Ott van ez az átkos démon a bölcsők felett s elszívja az anyatejet elsorvasztjaa csecsemőt, ellopja az asztalról a kenyeret, kilyukasztgatja, megrojtosítja a ruhákat, kusza redőkkel húzogatja át az itthonhagyott feleségek szép, tiszta orcáit, mintha egy átkozottul botorkéz egy egy Madonna képet húzogatna át, mint elrontott iskolai dolgozatot. Itt van ez a gonosz démon, itt jár a csendes házikókban és kilopja belőlük a megelégedést, a reményt. Itt van és most behálózta, mint undoklók a színes szárnyú pillangót, a nemzetünk kincsét, drága vagyonát, az intelligens ifjúságot, az egyetemi hallgatóságot. Ma az egyetemi városokban nincsen lakás, nincs kifőzés, nincs zsemlye, nincs olcsó élelem. A diák, ki az édes otthon szent emlékével és egy ragyogóan szép jövő reményével bekopogtat az egyetemek rektori szobáján, útjában talál egy lakótársat, ki vele jár, utána kúszik mindenütt, megáll a háta mögött s s bűnre csábítja, ott jár nyomában a háború ördögének felesége — a nyomor. És viszi magával. Bankót többször kell váltani szegény fiúnak, mint tiszta gallért s megyen, megyen, mig a népkonyhák és népszállók állandó látogatójává nem rongyosul... Kacagj, nyomor! Szörnyű sikered van. A komoly, nagy tervek, a férfias elhatározások, a magát tökéletesíteni akaró kulturszomjazás, a tudományművelés előkelő törekvése hová lett, mikor a rongyos, sápadt alakká züllött egyetemi hallgató előtt egy álomkép táncol, mint bűvös, gyilkos ingoványok felett a lidércfény, a kenyér, a kenyér, egy karaj, édes, fehér, puha kenyér. Magyar nemzet! Ah, nem, nem ilyen általánosságban és nem ilyen költői pózolással. Nem ! Tehát másképpen : Urak, háborúban, háborús konjunktúrában úrra pénzesedett valakik, kik igényűtek a pénz jogán, tehát a legjogtalanabb jogon a főhelyeket nemcsak a cirkuszban, amelynek nívója elég magasságú kultúrélvezet nektek, hanem társadalmi és politikai arénáinkban is, előre! Valakitől elraboltátok a kenyeret az árdrágítással, egy nagy szellemű, nagy elhívottságu intelligens magyar ifjútól vissza azt a kenyeret! Valaki rongyoskodik, mig ti jól szabott s kölni vizzel szagositott uj ruhátokat nézegetitek a tükörben vissza azt a ruhát, akiről lehúztátok, hogy meztelen térdekkel ne szégyenkezzék egyetemre járni. Van még talán valami igazság e veszett világon, ha pedig nincs, ha nincs kötelességtudat, felelősségérzet, ha nincs már szociális érzék, van még törvényi szigorúság. Központok hatalmas nyereségei, árdrágítások büntetéspénzei szolgálják a magyar intelligens ifjúság, az egyetemi hallgatóink ellátásának ügyét. Mi lesz ebből a szerencsétlen, múltjában és jelenében és jövőjében mindig más népekért vérző nemzetből, ha az életerejét, az ifjúságát sorvasztja el a háború társa, a nyomor? Az fegyverre vágja, ez nélkülözéssel, rongyoskodással sorvasztja. Miskolcz városa — tudom — a maga hatalmával nem fog elfeledkezni egyetemi hallgatóvá tökéletesült fiairól. Nyisson a számukra elég bőséges segélyforrást. Majd visszaadják ők azt busásan, kamatos kamataival, ha magukat, az okos, tudományos fejüket, a nemes szívüket az önzetlenségüket, a kipallérozott fegyelmüket adják viszsza, hogy bennük éljen, viruljon, bennük legyen tiszteidé, megbecsültté a magyarok hazája. Magyar úrilányok! Ti pedig táncoljatok össze egy pár száz, vagy egy pár ezer koronát a szegény, tanuló magyar ifjak számára... Ki tudja, nem fog e karjára fűzni, hogy egy életet átfejtsen veletek egy magyar egyetemi polgár, ki most korán, ifjan és önhibáján kívül nyomorogni kénytelen. Ne hagyjátok őket. Védelmezzétek őket, nem magatokat, az életeteket, a boldogságtokat, melyre kinyújtja aszott kezét — hogy elmorzsolja, mint a piros, üde rózsát — a ti ellenségetek, a sápadt démon, a nyomor. Leányaink! Védjétek boldogságtokat, a mi fiainkat, a magyar jövendőt. A magyar ifjúságért. A Miskolczi Napló számára írta: Duszik Lajos. MISKOLCI NAPLÓ Vasárnap, szeptember 1. Bérelnék két vagy többszobás bútorozott lakást, esetleg egy kisebb házat a városban, vagy a közel környéken. Gim: 15. nehéz tüzérezred parancsnokság, Tüzérkaszárnya. A város megkárosítása a rumnak való szesz elosztásánál. (Saját tudósítónktól.) Tegnapi tudósításunkban, amelyben a rumgyártásra való szesz elosztását tettük szóvá, hiba csúszott be. A város ugyanis — mint Győri Ödön, a központi szeszfőzde-bizottság elnöke közli velünk — nem 10, hanem 100 hektoliterrel kevesebb szeszt kap rumgyártás céljaira, mint a megye. Ez az elosztás annál igazságtalanabb, mert a város közönségének se teje, se tojása nincs, kávét nem ihat s igy teára van utalva, amihez pedig rum kell. A városi közélelmezés vezetőségének mindent el kell követni a város rovására történt ezen igazságtalan elosztás jóvátételére s a város legalább annyi szeszt kapjon rumgyártás céljaira, mint a vármegye. A város 166, a megye 268 hektoliter szeszt kapott és ezt az aránytalanságot illetékes helyen, ha felvilágosítják őket, hogy Miskolcz közönségét súlyosan megkárosították, bizonyára jóvá teszik. Fontos! Figyelem! Saját érdeke mindenkinek, hogy harisnyái olcsó pénzért jók legyenek. Amit a Harisnyajavító Újváros utca 1. sz. a. potom 1*50 fillérért készít 1h pár női vagy 2 pár férfi harisnyából. A társadalom szive. A Miskolczi Napló gyűjtéséhez érkezett új adomány. Gyűjtésünk összege : 59495 kor. 86 fillér. N. N. a vak katonák részére 20 koronát adott. SPORT. — A Losonczi Testgyakorlók Köre Miskolczon. A MMTE kitűnő csapata vasárnap a Losonczi Testgyakorlók Köre első csapatát látja vendégül. Tekintve a LTE nagy formáját és a MMTE sorozatos győzelmét a pesti elsőosztályú csapatok felett, izgalmas és változatos mérkőzésben lesz része a közönségnek. Színház. — Színházi Krónika lesz a címe Jánossy Kálmán, a Miskolczi Napló munkatársának szerkesztésében meginduló színházi, mozi és művészeti hetilapnak, melynek első száma a szezonnyitó előadás napján fog megjelenni. A tartalmasan és a vidéki színházi lapok között egyedül álló nívóval szerkesztett lap gazdag programmal indul útnak, amennyiben az egyes számok szinte kimeríthetetlen tárházai lesznek a színházi érdekességeknek, amellett a színházi részszel egyenlő rangú mozirovata a moziközönség hatalmas arányú érdeklődését fogja kielégíteni. A lapra vonatkozó felvilágosítással szívesen szolgál a szerkesztő bármely hétköznapon délelőtt 11 és 12 óra között a 315. sz. telefonon. Szövőipari cikkeket elárusító vállalat Miskolcz, Ujváros u. 11. sz. Állandó raktár kötött, szövött és selyemáru, valamint fehérneműben. Üzleti órák délelőtt 11 órától délután 7 óráig. 23602—IV. 1918. sz Hirdetmény. A miskolczi m. kir. pénzügyigazgatóság ezennel közhírré teszi, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium a f. évi 112,857. sz. alatt kiadott rendeletével a sóárakat 1918. évi szeptember hó 1-től kezdve a miskolczi m. kir. sóhivatalnál következőleg állapította meg: 1. alaksó mmázsánként 38 25 K 2. őrlött só mmázsánként 40 25 K 3. őrlött v. sajtolt marhasó egyaránt mmázsánként 18’50 K M. kir. pénzügyigazgatóság. BIBER JÓZSEF s. k., kir. pénzügyigazgató. határozatait a fogyfenűb patkkenta nttkfli «adta THIS MKSL. tatet betartani. J. : Ftasmáljon 25, 40, 60 watt foyjjmlijn \ TaaainMilA«»p&itat, Kozmetikai és manikűrtermemet döflgyfodrászattal kibővítve, a mai naptól fogva Weidlich-udvarba helyeztem át. Rosenfeld Hermin.