Miskolczi Napló, 1918. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1918-09-01 / 197. szám

. Mi, akik sokat beszélünk a há­borúról, mindig egy hasonlatot használunk. . . Égő házról beszé­lünk, melybe beleég annyi verej­tékezéssel és takarékossággal meg­szerzett, megóvott vagyon, egész életek eredménye, hajadon leányok kelengyéje s legényfiuk darutollas vasárnapi kalapja. . . Most látom,, hogy téves ez a hasonlat. Olyan e háború, mint a régi föníciaiak em­bertelen és istentelen Moloch-imá­­dása, melyen hibátlan, fonmás testű ifjakat dobáltak az izzóra tüzesített, vaskemence-alakú bál­vány tátongó szájába. Itt is az ifjúság pusztul, a tátongó bálvány­szájba végeláthatatlan sorban ma­síroznak be a legszebb testű, tehát legértékesebb energiákat hordozó sfjaink. Az Öregek, a külügyminisz­terek és miniszterelnökök, a jól védett ősz tábornokok könnyű szívvel dobják — mint szenet a mozdonysütő —­ a nagy, a robba­násig izzított átkos kazán gyom­rába az­­ ifjúságot, a szépséget, az erőt, a jövőt. A háború istenét a régi görögök daliás, izmos ifju­­ember alakjában ábrázolták. . . Té­vedés. Öreg, mindeneket gyűlölő, önzőgyes gonosz, vigyorgó, aggas­tyánnak kellett volna ábrázolni, ki köszvényes karjával előre öklözi az ifjúságot a kaszáló kardok közé. Ám a háborúnak, ennek a vén gonosz ördögnek van egy hason­lóan vén, de még gonoszabb fe­lesége is. . . Úgy hívják: Nyomor.­ Ez ott kúszik a nyomában s amit az el nem tudott egészen pusztí­tani, ez kiöli az életet az utolsó megmoccanásig. ..Odakúszik a se­besülthöz és engedi — mert nincs, kötés — folyni, csorogni a vérét, odaül a kórházi ágy szélére és sárga ujjaival addig kalapál a szenvedő ,hő,s halántékán, mig ki­kergeti koponyájából a lelket. Ott van ez az átkos démon a bölcsők felett s elszívja az anyatejet el­sorvasztja­­a csecsemőt, ellopja az asztalról a kenyeret, kilyukaszt­­gatja, megrojtosítja a ruhákat, kusza redőkkel húzogatja át az itthonhagyott feleségek szép, tiszta orcáit, mintha egy átkozottul botor­kéz egy egy Madonna képet húzo­gatna át, mint elrontott iskolai dolgozatot. Itt van ez a gonosz démon, itt jár a csendes házikókban és kilopja belőlük a megelégedést, a reményt. Itt van és most behá­lózta, mint undok­lók a színes szárnyú pillangót, a nemzetünk kincsét, drága vagyonát, az intelli­gens ifjúságot, az egyetemi hall­gatóságot. Ma az egyetemi városokban nin­csen lakás, nincs kifőzés, nincs zsemlye, nincs olcsó élelem. A diák, ki az édes otthon szent emlékével és egy ragyogóan szép jövő remé­nyével bekopogtat az egyetemek rektori szobáján, útjában talál egy lakótársat, ki vele jár, utána kúszik mindenütt, megáll a háta mögött s s bűnre csábítja, ott jár nyomá­ban a háború ördögének felesége — a nyomor. És viszi magával. Bankót többször kell váltani sze­gény fiúnak, mint tiszta gallért s megyen, megyen, mig a népkony­hák és népszállók állandó látogató­jává nem rongyosul... Kacagj, nyo­mor! Szörnyű sikered van. A ko­moly, nagy tervek, a férfias elha­tározások, a magát tökéletesíteni akaró kulturszomjazás, a tudomány­művelés előkelő törekvése hová lett, mikor a rongyos, sápadt alak­ká züllött egyetemi hallgató előtt egy álomkép táncol, mint bűvös, gyilkos ingoványok felett a lidérc­­fény, a­­ kenyér, a kenyér, egy karaj, édes, fehér, puha kenyér. Magyar nemzet! Ah, nem, nem ilyen általánosságban és nem ilyen költői pózolással. Nem ! Tehát más­képpen : Urak, háborúban, háborús konjunktúrában úrra pénzesedett va­lakik, kik igényűtek a pénz jogán, tehát a legjogtalanabb jogon a fő­helyeket nemcsak a cirkuszban, amelynek nívója elég magasságú kultúrélvezet nektek, hanem társa­dalmi és politikai arénáinkban is, előre! Valakitől elraboltátok a ke­nyeret az árdrágítással, egy nagy szellemű, nagy elhívottságu intelli­gens magyar ifjútól vissza azt a kenyeret! Valaki rongyoskodik, mig ti jól szabott s kölni vizzel szago­­sitott uj ruhátokat nézegetitek a tükörben vissza azt a ruhát, akiről lehúztátok, hogy meztelen térdek­kel ne szégyenkezzék egyetemre járni. Van még talán valami igazság e veszett világon, ha pedig nincs, ha nincs kötelességtudat, felelősségér­zet, ha nincs már szociális érzék, van még törvényi szigorúság. Köz­pontok hatalmas nyereségei, árdrá­gítások büntetéspénzei szolgálják a magyar intelligens ifjúság, az egye­temi hallgatóink ellátásának ügyét. Mi lesz ebből a szerencsétlen, múltjában és jelenében és jövőjé­ben mindig más népekért vérző nemzetből, ha az életerejét, az if­júságát sorvasztja el a háború tár­sa, a nyomor? Az fegyverre­ vág­ja, ez nélkülözéssel, rongyoskodás­sal sorvasztja. Miskolcz városa — tudom — a maga hatalmával nem fog elfeled­kezni egyetemi hallgatóvá tökélete­sült fiairól. Nyisson a számukra elég bőséges segélyforrást. Majd visszaadják ők azt busásan, kama­tos kamataival, ha magukat, az okos, tudományos fejüket, a nemes szívüket az önzetlenségüket, a ki­pallérozott fegyelmüket adják visz­­sza, hogy bennük éljen, viruljon, bennük legyen tiszteidé, megbe­csültté a magyarok hazája. Magyar úrilányok! Ti pedig táncoljatok össze egy pár száz, vagy egy pár ezer koronát a sze­gény, tanuló magyar ifjak számára... Ki tudja, nem fog e karjára fűzni, hogy egy életet átfejtsen veletek egy magyar egyetemi polgár, ki most korán, ifjan és önhibáján kívül nyomorogni kénytelen. Ne hagyjátok őket. Védelmezzétek őket, nem magatokat, az életeteket, a boldogságtokat, melyre kinyújtja aszott kezét — hogy elmorzsolja, mint a piros, üde rózsát — a ti ellenségetek, a sápadt démon, a nyomor. Leányaink! Védjétek boldogság­tokat, a mi fiainkat, a magyar jö­vendőt. A magyar ifjúságért. A Miskolczi Napló számára írta: Duszik Lajos. MISKOLCI­ NAPLÓ Vasárnap, szeptember 1. Bérelnék két vagy többszobás bútorozott lakást, esetleg egy kisebb házat a városban, vagy a közel környé­ken. Gim: 15. nehéz tüzérezred parancsnokság, Tüzérkaszárnya. A város megkárosítása a rumnak való szesz el­­osztásánál. (Saját tudósítónktól.) Tegnapi tu­dósításunkban, amelyben a rum­gyártásra való szesz elosztását tet­tük szóvá, hiba csúszott be. A város ugyanis — mint Győri Ödön, a központi szeszfőzde-bizottság elnök­e közli velünk — nem 10, hanem 100 hektoliterrel kevesebb szeszt kap rumgyártás céljaira, mint a megye. Ez az elosztás annál igazságtala­nabb, mert a város közönségének se teje, se tojása nincs, kávét nem ihat s igy teára van utalva, amihez pedig rum kell. A városi közélelmezés vezetősé­gének mindent el kell követni a város rovására történt ezen igaz­ságtalan elosztás jóvátételére s a város legalább annyi szeszt kapjon rumgyártás céljaira, mint a vár­megye. A város 166, a megye 268 hektoliter szeszt kapott és ezt az aránytalanságot illetékes helyen, ha felvilágosítják őket, hogy Miskolcz közönségét súlyosan megkárosítot­ták, bizonyára jóvá teszik. Fontos! Figyelem! Saját érdeke mindenkinek, hogy harisnyái olcsó pénzért jók le­gyenek. Amit a Harisnyajavító Újváros­ utca 1. sz. a. potom 1*50 fillérért készít 1­­h pár női vagy 2 pár férfi harisnyából. A társadalom szive. A Miskolczi Napló gyűjtéséhez érkezett új adomány. Gyűjtésünk összege : 59495 kor. 86 fillér. N. N. a vak katonák részére 20 koronát adott. SPORT. — A Losonczi Testgyakorlók Köre Miskolczon. A MMTE kitűnő csapata vasárnap a Losonczi Test­gyakorlók Köre első csapatát látja vendégül. Tekintve a LTE nagy formáját és a MMTE sorozatos győzelmét a pesti elsőosztályú csa­patok felett, izgalmas és változatos mérkőzésben lesz része a közön­ségnek. Színház. — Színházi Krónika lesz a címe Jánossy Kálmán, a Miskolczi Napló munkatársának szerkesztésé­ben meginduló színházi, mozi és művészeti hetilapnak, melynek első száma a szezon­nyitó előadás nap­­­ján fog megjelenni. A tartalmasan és a vidéki színházi lapok között egyedül álló nívóval szerkesztett lap gazdag programmal indul út­nak, amennyiben az egyes számok szinte kimeríthetetlen tárházai lesz­nek a színházi érdekességeknek, amellett a színházi részszel egyenlő rangú mozirovata a moziközönség hatalmas arányú érdeklődését fogja kielégíteni. A lapra vonatkozó fel­világosítással szívesen szolgál a szerkesztő bármely hétköznapon délelőtt 11 és 12 óra között a 315. sz. telefonon. Szövőipari cikkeket­ elárusító vállalat Miskolcz, Ujváros­ u. 11. sz. Állandó raktár kötött, szövött és selyemáru, valamint fehérnemű­ben. Üzleti órák délelőtt 11 órá­tól délután 7 óráig. 23602—IV. 1918. sz Hirdetmény. A miskolczi m. kir. pénzügyigaz­gatóság ezennel közhírré teszi, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium a f. évi 112,857. sz. alatt kiadott ren­deletével a sóárakat 1918. évi szep­tember hó 1-től kezdve a miskolczi m. kir. sóhivatalnál következőleg állapította meg: 1. alaksó mmázsánként­­ 38 25 K 2. őrlött só mmázsánként 40 25 K 3. őrlött v. sajtolt marhasó egyaránt mmázsánként 18’50 K M. kir. pénzügyigazgatóság. BIBER JÓZSEF s. k., kir. pénzügyigazgató. határozatait a fogyfenűb patkkenta nttkfli «adta THIS MKSL. tatet betartani. J. : Ftasmáljon 25, 40, 60 watt foyjjmlijn \ TaaainMilA«»p&itat, Kozmetikai és manikűrtermemet d­öflgyfodrászattal kibővítve, a mai naptól fogva Weidlich-udvarba helyeztem át. Rosenfeld Hermin.

Next