Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)

1920-09-19 / 216. szám

2 Legendás idők újra megelevenedését várjuk. A ma szürkeségéből rózsaszín foltokat látunk kivirágzani, találgatjuk mit jelentenek a rózsaszínű felhőcskék, miket bús napok alkonyatai rajzolnak a nyugati égre, vihart hoznak-e és mikor érezzük újra a nagy rengést, mely visszaállítja az ország ezeréves épségét? Majd holnap, majd holnap, mondogatjuk magunknak, miközben nekibusultan és elfásulva hallgatjuk a sírást, ami gyötrődő testvéreink szivéből jön Erdélyből, a Felvidékről, a Bánátról, a Bácskából, ahol ellenség tiporja a szent rögöket,amikhez ezeréves történelmünknek sok dicsősége, fájdalma, szenvedése, rengeteg vére tapad. Amíg a történelem titkos munkával készítgeti a holnapi sorsot, arról vitatkozunk és veszekszünk, hogyan teremtsünk itthon teljes belső rendet hogyan adjuk visszaa politikai, társadalmi és gazdasági életnek konszolidált álapotát, mely módot ad a nyugodt termékeny munka megkezdésére szociális és gazdasági bajaink orvoslására, a jövő életébe erőt, lendületet, alkotó energiát visz és kulturális szempontból is fölébe ■emel bennünket azoknak a népeknek, amelyekkel megraboltatták ezt a szerencsétlen országot. Vitatkozunk és veszekszünk és a khaotikus lármából még mindig nem hangzik az az egészséges,okos szó, melyet meghallana mindenki és követhetne, mint az igazán az, ország érdekében valót. Azok, akik a forradalmaktól és kommüntól megviselt országban a gyűlölet lángjait felgyújtották, még mindig nem pihennek el és tovább gyújtogatnak, mert egyéni érdekeik kívánják, hogy ne álljon helyre a belső békesség, •hogy a társadalom lelkébe ne költözzék megértés, a tömegeknek az a része, melyet frázisokkal megmérgeztek, ki ne józanodjon -és meg ne lássa az akció igazi célját és ezzel azt a tévutat, melyre azért vezették, hogy klikkek uralmának törjön utat a magaerejével. Nincs írás és nincs szónoklat, amelyben ott ne csipogjon a frázis: megértés, békesség, dea valóság az ellenkezőjét mutatja, a szólamok elrepülnek és egyesek, akiknek az politikailag, vagy egyébként hasznot hajt, tovább korbácsolják a felgyújtott szenvedéyeket. És ez okozza, hogy még, mindig nem indul itt igazi alkotó munka, hogy a munkáskezek ölben vannak, hogy a termékeny ötletek elrejtőznek, a gyűlölködés köti gúzsba a dolgozó kezeket és az alkotási vágy gyűteri lelkeket. Pedig ha körülnézünk, a csonka Magyarország körül forr és lángol minden. Minden tájáról környékünknek viharok előjeleit látjuk. És úgy lehet, közel az idő,amikor az elvetett kocka gördülni kezd és eldől, kié marad a jövő. Ezekre az időkre nekünk készen kellene állani. Az együttmaradt magyarságot nem volna szabad osztályok, felekezetek és társadalmi szempontok elentéteivel még tagozottabbá tenni, nem volta szabad a mesterségesen kirobbantott szenvedélyeket még tovább vadítani. Minden erőt egyesíteni kellene és a küzdelemre készülő magyar tábort egységessé, megbékéltté kellene tenni, hogy ne egymással is széthúzva, egymás mellett idegenül induljon a ráváró nagy feladatok elé. Jóvá kell tennünk egy lehetetlen, természetesenes béke durva erőszakosságait, tudjuk, hogy ez a feladatunk és nem akarjuk megérteni, hogy ez a feladat belső békességet, teljes konszolidációt parancsol? Két út van a feltámadásra, a hadsereg és a konszolidált tevő élet. A hadseregnek mindent adnunk kell, ami ahoz szükséges, hogy egysége, elszántsága, fegyelmezettsége és hazafisága mellett, erős, felszerelt és viszontagságokkal minden dacoló legyen. Jók a magyarság jövőjének új honfoglalói, akik mögött azonban egy önmagával békében élő polgári társadalomnak kell lenni ahol az emberek szeretik és megbecsülik egymást és mindenki becsületes őszinte szolgálója a közös célnak. Az a bizonyos utolsó óra, a tizenkettedik, amelyre annyiszor hivatkozunk, ki tudja talán már holnap itt. És ha akkor az idők nem találnak itt egy egységes, egyetértő nemzetet, melynek minden fiát egyazon tudat hatja át, akkor elszalasztjuk az alkalmát egy világtörténelmi nagy bűn jóvátételének. A mi derék nemzeti hadseregünk és a megbékélt, gyűlöletet és széthúzást feledő polgári társadalmunk menthetik meg Magyarországot, kapcsolhatják újra egygyé az ezeréves földet, teremthetnek itt újra virulást, boldogságot, nyugodt magyar életet, fia ezt itt nem értik meg, a frázisok puffoghatnak, de a cselekvésből, a tettekből nem lesz soha semmi. MISKOLCZI NAPLÓ Vasárnap, szeptember 1. A forradalmak és a megszállások pusztításai a máv.-nál. Elveszett a máv. vonalainak háromnegyede. — Kifosztották a sűtőházakat, a kocsipark háromötödét elrabolták. — Visszamenőleg is kiadják a haszonrészesedési jutalékot. (Saját tudósítónkró.) Megírtuk, hogy a minisztertanács Kelety Dénes helyettes államtitkárt a máv. elnökigazgatójává nevezte ki. Az új elnökigazgatót az üzletvezetők szeptember 14-én megtartott országos konferenciája iktatta be ünnepélyesen állásába. Kelety Dénes h. államtitkár az üdvözlő beszédekre válaszolva, az államvasutak forradalom utáni és jelenlegi állapotáról, valamint a máv. alkalmazottainak anyagi ellátásáról nyilatkozott. Igen érdekes részletei vannak ennek a nyilatkozatnak . A Károlyi-forradalom és a vörös uralom miatt bekövetkezett megszállások következtében a máv. vonalainak háromnegyed részét elvesztette. A műhelyeket, szertárakat és a fűtőházakat a megszálók csaknem teljesen kifosztották, a legjobb gépek, az összes udvari és szalonkocsik és teherkocsipark háromötöde az ellenség zsákmánya lett. A háború végén a mávnak 5000 mozdonya volt, 1918 októberében ebből csak 1528 maradt meg és ebből is csak 452 volt munkaképes. A kocsipark 150.000-ről negyvenezerre apadt, ezek közül 9 a személyszállító kocsik 70 százaléka, a teherkocsik 22,4 százaléka volt hasznavehetetlen. A forgalom a békeidőben 1801300 vonakilométer volt, ez a háború után 37000 vonalkilométerre apadt. A múlt év vége felé a szén- és mozdonyhiány, valamint a személyzet elégtelen élelmezése az egész üzem megálitásával fenyegetett. A pusztulások után azonban a máv terén is megkezdődött a konszolidáló munka és a visszatérő kötelességérzet fokoztats munkateljesítményt. A széntermelés állandóan fokozódott és ma már biztosítottnak mondható. A használható gépek száma 907-re emelkedett. A forgalom 63.000 vonatkilométerre, a kocsipark negyvenhétezerre emelkedett. A múlt év októberében a máv. gazdasági és élelmezési hivatalnak 18 millió korona állott rendelkezésére, amelyből csakt a legszükségesebb élelmiszerekkel tudták elátni a máv. alkalmazottait. Az év márciusától kezdve ez a forgó tőke havonként 70 millióra emelkedett, ami egy évre 140 millió koronát jelent. Az új drágasági segélyrendelet, amelyet legutóbb adott ki a v. kir. kereskedelmi miniszterés amely 400, 600, 950 koronára emelte az alkalmazottak drágasági segélyét, évenként 240 millió korona terhet ró az államra. A kormány azonban mindinkább átlátja, hogy ezen összegek még mindig kevesek ahhoz, hogy a máv. alkalmazottai tisztességes megélhetésimódot biztosíthassanak maguknak. A máv. alkalmazottainak anyagi helyzetén akar javítani az az újabb intézkedés, amelyet néhány nap múlva foganatosít a kereskedelmi kormány. Kelety Dénes máv. elnökigazgató ugyanis bejelentette, hogy Az 1318 19. és as 1919 20. években elmaradt hassenrészesedési jutalék címén 43 milliót, 16 millió koronát pedig az évre előlegképen fognak a máv. alkalmazottainak a napokban kifizetni és pedig úgy, hogy ebben a vonatkísérő személyzet és a munkásság is részesül. Az októberi forradalom óta a máv bevétele is emelkedett. 1918 októberében 23 millió korona bevétellel szemben 90 millió korona kiadás állott. A bevétel 1920 júniusára már 82 millió koronára emelkedett, a kiadás pedig 72 millióra csökkent. Ezek a számok arra engednek következtetni, hogy az a csendes, de állandó munka, amelyet a máv kifejt, rövidesen helyreállítják az államvasutak terén a békebeli állapotokat és azzá teszik a mávot, ami a háború előtt volt, az ország büszkeségévé. * HÍBEK A múzeum gyarapodása. A Borsod-Miskolczi Múzeum gyűjteményeit legutóbb a következők gazdagították ajándékaikkal: Kobek József néhai özv. Kobek Józsefné ajándékaképen a miskolczi ács, kőműves és kőfaragó céh ládáját, II. Ferencz császártól 1823-ban nyert, bársonyba kötött és réztokba foglalt pecsétes privilégiumát, jegyzőkönyveit és iratait. Jesze István az ónodi uradalmak 1775. évi kataszteri térképét. Id. Szeőts Béla 15 régi iratot, köztük Rákóczi Ferencz 1691-iki levelének 1822. évi másolatát s egy 1897. évi jegyzéket Simon István insurgens katona felszereléséről, továbbá egy térképet, 6 régi könyvet, saját műveiből 7 füzetet, Mátyás király kassai veretű ezüst obulusát és 2 rézpénzt Éles Géza 42 rézpénzt, Bartus Ödön, Homer László szükségpénzeket, Brucker Ödön 5 régi miskolczi nyomtatványt s egy miskolczi okmányt, dr. Pfuegler Imre egy poroszt ezüst pénzt 1750-ből, M. Kiss Lajos 1 füzet saját művét, dr. Harsányi Pál (Budapest) Demmin: Waffenkunde című művét, Lambrecht Kálmán 12 füzetet (Hermann Ottó művei), Hajós Kálmán Kozma Andor egy versfüzetét, Mátray Sándor egy pecsétnyomót, Megay Kálmán egy cseh rohamsisakot és Végh Géza egy Óhután lelt őskori agyagkanál töredékét. Az ajándékokért ezúton is őszinte köszönetét fejezi ki a múzeum elnöksége. Itt említjük meg, hogy a zsúfoltságtól korlátozva ugyan, a múzeum régiségtára újonnan rendeztetett. A~ fegyvergyűjtemény melyet Schifler Jenő diósgyőri műszerész és fegyverműves nagy gonddal és szakértelemmel áttisztitott, szintén uj rendezésben várja azt az időt, midőn végre a múzeum helyiségekhez juthat s a nagyközönség is megtekintheti. — Halassy főispán putnoki installációja. Halassy József kir. kamarást, aki Borsodon kívül Gömör-Kishont megyének is a főispánja, ma installálták Putnokon, a megye ideiglenes székhelyén. Az installáción megjelentek báró Nagy Pál altábornagy, J Polonkay Endre kir. kamarás, alezredes, továbbá dr. gróf Halier József, Freiberger Gyula helyettes kormánybiztos és Beniczky Andor főispán titkár. Az installációs közgyűlés lelkes hangulatban folyt le. — Lovag Sztamkovszky Tádé lengyel konzul és neje tegnap délután Miskolc,ra érkeztek. — A szabadoktatási tanfolyamon, amelyet legutóbb tanítók részére rendeztek Sárospatakon, a következő diósgyőri tanerők nyertek bizonyítványt: Tállas Béla igazgató, Walt Béla, Ivanovich János és Jani János állami tanítók. A községi közigazgatási tanfolyamra Buchert Vilmos laki, Várady József sajókereszturi jegyzőgyakornokok adták be újabban pályázati kérvényüket a vármegye főispánjához. A pályázók ingyenes, állami, alapítványihely elnyeréséért folyamodnak. . . — Értesítés: Értesítjük a t. fogyasztóinkat, hogy vasárnap, folyó hó 10-én délelőtt 12 és 1 óra között 15 perces áramszünet lesz. Miskolczi Villamossági rt. üzletvezetősége.