Miskolczi Napló, 1922. május (22. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Vasárnap, 1922 május 14. MTSKOL€fZÏ NAPLÓ VASÁRNAP. * Modern mese száz dollárról. A múlt héten felszínes, kicsi vasárnapi írást fabrikáltam száz dollárról, egy igazi amerikaiasan gondolkodó nagybácsiról és két levélről, amelyben különböző módon, de ugyanarra a célra kérték a száz dollárt. Akik olvasták a hiúságos kisvasárnapi írást, kérem őket, emlékezzenek egy kicsit vissza rá, mert ami alantabb következik, hozzá tartozik a múltheti vasárnapi íráshoz; akik pedig nem olvasták — Istenem, nem esem kétségbe, de bizonyára sokan vannak — azok számára ideírom a múltkori írás tartalmát röviden, mint ahogyan a moziban, a folytatásos filmeknél dióhéjjban összefoglalják a közönség számára az előzményeket. Ketten kértek különböző modorú levélben száz dollárt a bizonyos amerikai nagybácsitól. Szelíd és csengő hangú volt az egyik levél s alázatos, amint csak a boldogságukért reszkető emberek tudják szavukat egymásba fűzni. Aki ezt a levelet írta, egy szegény leányt jegyzett el holtodiglan-holtomiglan szóló hű fogadkozással és egy életrevaló boldogság megalapozásához kérte a megváltó száz dollárt. Kevély és elbizalkodott hangja volt a másik levélnek, ahogyan az érzések konkvisztádorai, a dolgaikban biztosan hívők tudnak beszélni és ez a második levél markáns, odavetett néhány sorban zárta fö a nagybácsi elől a helyzetet, hogy a levélíró egy milliomos leány meghódítására indul és ehhez van szüksége száz dollárra. Akkor jeleztem, hogy egyik levél válasz nélkül maradt és rövidesen, csak úgy sejtetve megemlítettem, hogy az amerikai nagybácsik és dollárjaik természetrajzából következtetve, a második levélre kellett megérkeznie a kért száz dollár helyett kisegítő ötszáz dollárnak. A héten azután levelet kaptam, színes, gyöngéd illatú papiroson apró gyöngyhását, női kéztől származót. Szóról-szóra ez állott benne: „Elgondolkodtam az eset fölött — tudja, mi nők rövid átmérőjű körben ugyan, de nagyon élesen szoktunk gondolkodni — és rájöttem, hogy az élet, minden romantika és minden illúzió megcsúfolása lenne, ha a második levélre jött volna meg az elküldött ötszázban a kért száz dollár. Ha így lenne, végkép ki kellene ábrándulnunk az életből, az emberi, tiszta érzésekből és azt kellene hinnünk, hogy nincs többé a világon megértés, hanem csupán számítás van, hideg, józanul üzleti kalkuláció. Ön úgy oldotta meg a problémát, hogy a második levélre jöttek meg a dollárok. Én azt hiszem, az elsőre, az alázatosan kérőre érkezett meg az amerikai nagybácsi segítsége. Megpróbálom magyarázni, miért gondolom éra ezt így és ha érdemesnek találja, csinálja ebből legközelebbi vasárnapi írását. Mondjuk, hogy az említett amerikai nagybácsi reggel, a nyolcfogásos reggeli közben kapta meg a kérdéses két levelet. Nos, a nagybácsi gyomorbajos ember lévén a nyolcfogás közül csak kettőt tud élvezni igazán s mint minden gyomorbajos embernek, van hajlama az érzelgősségre. Tehát a nagybácsi eltűnődött a két levél felett. Eszébe jutott a régen elszállott fiatalság, derült, ragyogó ifjúi örömök, ha voltak: naiv, ártatlan, hites szerelmek; ha nem voltak, akkor az üresség, amelyeknek hiánya egy nagy, kérdőjeles bizonytalanságot hagyott a nagybácsi életében. Bohóságok jutottak a nagybácsi eszébe, vagy megbánás telepedett a szive tájékára, hogy ő ifjúkorában ilyen dolgokra képtelen volt. — Figyelje meg, minden tehetőséggel számolok pontosan! — És mindkét esetben egy föl nem tartóztatható nagylelkűségi roham vett erőt a milliomos nagybácsin, olyan nagylelkűség, amely nem kalkulál, nem végez számításokat, csak az elérzékenyülés parancsszavának engedelmeskedik. Ez az elérzékenyülés pedig azt diktálta: — Segítenem kell rajtuk, a szegényeken, az esetteken, az alázatosan esdeklőkön. A másik nem érdemes figyelmemre: boldoguljon, ahogyan tud! És ebben a pillanatban az amerikai nagybácsi elhatározta, hogy az első levélre küld száz helyette ezer dollárt. Mert tévedés az ötszáz dollár is. A nagybácsit megejtette a romantika — vannak pillanatok, mikor ez minden szégyelnivaló nélkül megtörténik a leganyagiasabban számító emberre is — és ez következett be. Eljött ezer dollár az alázatos, tiszta szívűeknek, az egymást szeretőknek, a boldogságra áhítozóknak és a modern mese vége: a szereplők még most is élnek, ha meg nem haltak. . .“ Ideírtam a levelet, talán így volt, talán nem. Az előbbit kell hinnünk, mert valaki nagy fia komolyan, szuggesztív erővel hisz a költői igazságszolgáltatásban és amint látható, egészen meggyőzően vonalazta meg az amerikai dollárok kanyarodásának útját. És talán igaza van. Elvégre az amerikai dollároknak is szeszélyes a természetrajzuk és az amerikai nagybácsiknak is lehetnek érzelgős pillanataik. Végül: nincsen új a nap alatt!. . . Teremtsünk a vízvezeték A tífuszjárvány és a vízvezeték kérdése napról-napra jobban bonyolódik, s egész káosz képződött már körülötte. A vízvezeték építése körül elkövetett bűnök, mint hazajáró telkek, minduntalan megjelennek s megakadályozzák a tisztánlátást, mert hol egyik, hol másik tolál előtérbe kérlelhetetlen szigorúsággá megérkezett következményeivel. Idő kérdése volt csak, hogy mikor következnek be a bonyodalmak, de hogy el fognak érkezni, az egészen bizonyos volt. A tisztánlátás érdekében föl kellene sorolnunk a Hejő mocsaras árterébe tervezett gravitációs beton csővezetéktől kezdve az elsikkasztott öntöttvas a vasi nyomóvezetéken keresztül mindazt a sok képtelenséget, mely a vízvezeték építése folyamán hivatalosan és nem hivatalosan keresztül erőszakoltatott, ezt azonban máskorra hagyjuk, most az a kötelességünk, hogy a beállott veszélyes jellegű bonyodalmakat elhárítsuk. A kötelességek teljesítése körül eddig mindössze annyi történt, hogy vízminták vétettek és most várjuk — várjuk nagy türelemmé, mi hír, micsoda utasítás jön Budapestről, ellenben a kötelességek legelseje az, hogy mikor a járvány felütötte fejét, összehívták volna a vízvezetéki bizottságot és a járványbizottsággal együtt haladék nélkül kimentek volna vízvezetékünk forrásához és víztartójához, megnézni, rendben van-e ott minden, esetleg mi a legsürgősebb tennivaló, ez nem történt meg és úgy látszik, nem is sietős, hogy megtörténjen. A tífusz ezalatt napról-napra terjed,a közönség pedig hallgat és vár és közben temeti tífuszban elhunyt halottait. Merészkedtek ugyan egyesek a halogatás és várás teréről az érdeklődés, a jogos hozzászólás terére lépni, ezek azonban mint „hozzá nem értő, tanulatlan és tanulásra képtelen" elemek egyszerűen ledorongoztattak. Ismerjük ezt a hangot, emlékezünk az ilyen kiszólásokra és előkelő kézlegyintésekre a vízvezeték építése idejéből, amikor ugyancsak ezzel akartak mindenkit távoltartani a jogos, a köteles hozzászólástól. De hogy ez ma megtörténhet, amikor kétszáz körüli tifuszeset adja a súlyos nyomatékot a feljajduláshoz, ez gondolkodásba ejti az embert és kutatni kénytelen, várjon ezeknek a pöffeszkedő kiszólásoknak a beszámíthatatlansága nagyobb-e, vagy a hatóság és a közönség türelme, mely szótlanul és intézkedés nélkül tűri ezeket és azt, hogy a vízvezeték kátyúba jutott ügye bárki magánügyének tekintessék. — Mert úgy látszik, hogy az egész kérdés magánügy gyanánt kezeltetik s még tiszta képet kérdésében, a hatóságnak sincsen beleszólása. Úgy kell lenni, mert különben elképzelhetetlen, hogy a törvényhatóság ülésében tett felszólalásokra sem történt meg a vízvezetékes rendőrző bizottságnak összehívása, amikor olyan súlyos ügyben kérték ezt, mint a főnyomócső katasztrofális rostává lyukadozása. Tiltakoznunk kell minden olyan tendenciózus törekvés és beállítás ellen, amely egészen elemi dolgokban is minduntalan a tudatlanság, a kiskorúság bélyegét akarja reásütni a szakdolgokkal foglalkozó miskolczi polgárokra, ellenben felülbírálat nélkül és vakon dől be az idegen helyről jövő megállapításoknak, így áll az ügy a vízvezeték kérdésében is. Ha a vízvezetéket ellenőrző bizottságot rendszeres működésre állandóan egybehívták volna, bizonyára nem maradt volna figyelmen kívül sok minden, ami a mai helyzetet előidézte. Egészen elemi dolgokról van szó, de amelyeknek figyelmen kívül hagyása bajt, veszedelmet hoz. Európa és Magyarország sok híres és hibás vízművet láttam és tanulmányoztam, de sehol, még a hibás vízműnél sem láttam, hogy a vízvezetéki kút mellett közvetlenül disznótújások szennyes tócsái, fiákeráltornás bűze, trágyája, bányatelep állandó robbantásai és egy népes lakótelep és vendéglő szabad árnyékszékei s azoknak kiöntései veszélyeztették volna a fontos közművet. Ellenben láttam és tapasztaltam gondos gyepesítéssel védett forrásterületeket, tisztaságot s érzékeny fogékonyságot a legapróbbnak látszó ártalmakkal szemben. Nálunk mindezek hiányoznak és hogy teljes legyen a botrány, idegeneket hívunk meg, akik ezt feltárják és nekünk megmutatják. Ellenben a törvényhatóság erre illetékes bizottsága nem hivatik össze, mert a vízvezeték igazgatósága a vízvezeték ügyét nem ismeri el a város közügyének, a felelős városi tanácsot fölöttes hatóságnak, hanem minden csakis az ő magánügye, amelybe, ha valaki beleszólást enged meg magának, annak dorongolás jár ki, az tudatlan és tanulatlan és tanulásra alkalmatlan elem. Távol áll tőlem a személyeskedésnek még csak az árnyéka is, de teljes lehetetlenségnek tartom, hogy egy városi közművel kapcsolatos súlyos veszedelemmel szemben ilyen felfogás egy napig is megállhasson. Bárcsak teljesen útját vágtuk volna ennek a felfogásnak akkor, amikor a vízvezeték építésénél először jelentkezett, ma nem kellene azon töprengenünk, miből és hogyan fogja a város közönsége a presszió és preparencia által re 3 ánk zúdított katasztrófát helyrehozni, jóvá tenni. Vízvezetékünkkel súlyos megpróbáltatások előtt állunk. Legfőbb ideje, hogy úgy a bajok forrásai, mint azok orvoslásait illetőleg tisztán lássunk. Ebből az okból szükség van minden józan hozzászólás meghallgatására és főképen sürgős intézkedésre. De ha ezzel ellentétben mégis összetett kézzel mindent másoktól, idegenektől várunk, magunk pedig strucc módjára szemet hunyunk elemi kötelezettségeinkkel szemben, akkor csakugyan ki lehet írni a város végén kifüggesztett táblára, a város neve alá, hogy itt tanulásra alkalmatlan emberek laknak. Tury József. URÁNIA . Szombaton : A banditák nagymestere. Stuart Webbs mesterdetektív rendkívüli kalandjai 6 felvonásban. Vasárnap : A haláltövis. Cowboy kalandok. Szenzációs repriz : Szép Ilonka. Vöröszearthy Mihály örökszép románca filmen 5 felvonásban. Főszereplők : Hollay Kamilla, Mészáros olajos és Thúry Elemér. Csecsemők egészségének megóvására legjobb a Diana tiedentS (febyj Mm Diana kerai Nn HDntipor Diana utmi (Dabyj-szagpai Mindenütt kapható I Gyártja : a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Nádor utca 30. IV A Hagy halártilány és Mftdés dacára is üzletemben állandóan kaphatók elsőrendű világos tömör háló-, ebédlő- és konyhaberendezések, még a napi áraknál is olcsóbban. Díványok, heverek, matracok békebeli anyagból, meglepő olcsó áakban. —AUSCH HENRIK bútorkereskedő, Miskolc*, Hunyadi-utca 2. Kötött kabátok és kötött blousok STEINER és KÖNYVES cégnél Széchenyi-utca 65. 4 Városi drogéria mellett. Sherlock Holmes nyomoz, annyit már is megállapíthatok, hogy a cipő tulajdonosának esze volt,rugékony járású, elegáns külsejű takarékos ember letett, aki csőjét kímélte; minderre kétséget kizáró módon abból következtetek, hogy „Baraon “ semmi árkot viselt nincs aki Állíthatja, hogy a po r,m cipőkrémnél jobb is létezik.