Reggeli Hirlap, 1921. április (30. évfolyam, 76-97. szám)

1921-04-22 / 90. szám

NeooELI hírlap 3. oldal Miskolcz, 1921 április 22 Az igazságügyi miniszter vé­dekezik Nagy zaj közben emelkedik szólásra újból Tomcsányi minisz­ter és rámutat arra, hogy a látszat, mely Hajmoskéren előállhatott, onnan származhatott, hogy ő ezek­ben az órákban állandóan a kor­mányzói irodában tartózkodott azért, hogy egy szerv adja le az összes jelentéseket, ez a szárny­­segédi szobában történt telefonon vagy távirati uton. Nemcsak az ő részéről, hanem a főkapitány ré­széről is szükség volt erre, hogy a válaszértesítések is ide érkez­zenek. Több helyről jöhettek táv­iratok és így támadhatott a félre­értés. (Nagy zaj.) Tomcsányi: Nem az a fontos, hogy ki írta alá az intézkedéseket, hanem az, hogy kinek a hozzá­járulásával történt. Minden ügyben én intézkedtem közvetlenül vagy közvetve. Ismét Beniczky Utána ismét Beniczky állett szó­lásra . Hajmoskéren a letartóztatás alkalmával a vezénylő százados a kormányzó úrra hivatkozott, annak nevében tartóztatott le bennünket, csupán 6 órakor jött vissza, hogy most már a belügyminiszter intéz­kedésére vagyunk foglyok. A szá­zados úr részéről történt tévedés feltétlenül jóhiszemű volt, de azt jóindulatú álláspont a kormánnyal szemben Percekig tartó zaj után a követ­kező szóno­k Tasnádi Kovács Jó­zsef. A kormányprogrammhoz szól hozzá és jóindulatú állásponton áll a kormánnyal szemben. A ki­rálykérdésre nem terjeszkedik ki. Pártjának az az álláspontja, hogy ez a kérdés most nem aktuális. A miniszterelnök javaslata a tárgyalások menetére Gróf Bethlen István miniszterel­nök állott fel szólásra. Miután a programmvitához több szónok van feliratkozva és miután az ország érdeke, hogy a nemzetgyűlés mi­nél előbb áttérjen a pénzügyi ja­vaslatok tárgyalására és viszont a költségvetésekkel lesz alkalmuk az egyes szónokoknak foglalkozni, arra kéri a nemzetgyűlést, hogy a jelen tárgyalás megszakításával holnap a pénzügyi javaslatokat vegyék elő és a jelen tárgy tár­gyalását a költségvetésnél vegyék elő ismét. Rassay ezzel szemben azt in­dítványozza, hogy a feliratkozott szónokok törölközzenek le. Elnök kijelenti, hogy a minisz­terelnök indítványa teljesen meg­egyezik a házszabályok rendelke­zéseivel és javasolja, hogy a nem­zetgyűlés legközelebbi ülését áp­rilis 22 én tartsa, minek napirend­jére az ingó vagyonváltság kérdé­sének tárgyalásét tűzzék ki. A Ház ily módon határoz. Drózdy interpellál a M. T. I. bérbeadása ügyében Ezután áttérnék Drózdy Győző sürgős interpellációjára: a pénzpocsékolásról a költ­ségvetés folyamán fog előterjesz­tést tenni. Most a Magyar Távirati Iroda dolgaival akar foglalkozni, nehogy olyan fait accompli­ elé állítsanak bennünket, amelyen már nem lehet segíteni. A MTI ra az állam sohasem fizetett rá. Amikor a kereszténykurzus jött, Teleki első dolga az volt, hogy eltávolítsa a kiváló sajtófőnököt, a becsületes­ségéről és derékségéről híres Bó­nitz Ferencet és kinevezte Eck­hardt Tibort sajtófőnökké. Eckhardt azonnal reformokkal jött. Mennyibe kerül most a M. T. I. Drózdy: Míg ezelőtt 12 ezer korona volt a MTI. eltartási költ­sége, addig most 12 millió. Eddig 20 ember dolgozott ott, most 120, hogy a vidéki szerveknél mennyi, azt meg sem lehet állapítani. Mibe kerül ez nekünk! ? A költségvetésnek az 1920—21. évére szóló tételében egy tételt találunk: „A Magyar Távirati Iroda költ­ségei: 800.000 korona.“ Megnyu­godva olvassa az ember ezt a tételt, de a kutató eleme nem áll meg, kezébe veszi a ceruzát és a 800.000 koronának felét dologi kiadásokra köny­velem­ el, mig a másik felét elosztom 100 alkalma­zott között s ekkor kisül, hogy 5 alkalmazottnak 4000 koronáért kellene az államot egy esztendőn keresztül szolgálnia. Bármennyire nem értenek az irás mesterségé­hez, ily olcsó fizetésért mégsem hajlandók ezt elvégezni. Ha nézzük a költségvetés többi részét, azt olvassuk a miniszter­­elnökségnél, hogy a sajtóosztály költségei két és félmillió korona, sajtó alap a külügyminisztérium­ban 2 millió 400.000 korona, a rendelkezési alap indokolásában pedig azt olvassuk, hogy ez az alap törekvésünknek a külföldön való megismertetését szolgálja. Tehát szintén sajtócélra szolgál. Meg lehet állapítani, hogy mind­össze 11 millió kétszázezer koro­nát fordított az állam erre a célra, amit hajdan Nagymagyarországon 12 ezer koronáért végeztek el. Ehhez hozzá lehet számítani azt a pluszt, amit a távirat és telefon költségek jelentenek, amelyeket a távirati iroda nem fizet. Anyagi és erkölcsi károk A régi MTI nál nem volt spe­kulációra alapozott tőzsdeosztály, kül, és bel- és nem tudom miféle Beszél továbbá azokról az anyagi és erkölcsi károkról is, hogy a külföldi lapok nem nézik bizalommal a MTI. híranyagját, sőt egyáltalában nem veszik át. Eseteket sorol fel, ahol az MTI. hibás működése folytán kellemet­lenségek állottak elő, majd a kö­vetkezőket mondja: «■■■■——iiii n­éi in» A sajtófőnök urat bizonyos kap­csolatok fűzik az Ergonhoz. Az lehetetlen, hogy különféle humá­nus, álhumánus részvénytársasá­gok tulajdonává vá­ljék ez a ki­­rablott Magyarország. Hogy mit jelent a hírmonopólium, amelyről szó van, csak az tudhatja, aki tudja a modern börzejátékok technikáját. Megnyugtatóbb lenne ránk nézve, hogy ha pl. a hírlapkiadók szin­dikátusa kapná meg a Távirati Irodát. Ott talán többségben van­nak a kurzus lapok, de benne vannak a destruktív szociáldemok­rata lapok is. Ilyképen tehát ellen­őrzés volna jobbra is balra is. Azonban az államnak ettől is fel­­tétlenül garanciákat kellene köve­telnie arra vonatkozólag, hogy a kormányzati és nemzeti törekvé­seket mindenkor szem előtt tartsa a Távirati Iroda. Bármi történjék ebben az ügyben, az csakis a nyilvánosság és a parlament ellen­őrzésével történhetik. Az interpelláció Tűrhetetlennek tartjuk, hogy fait accompli elé állítsanak, mi a leg­messzebbmenő befolyást akarunk gyakorolni a Távirati Irodába to­vábbra is az állam javára. Nem tűrhetjük a pénzpocséklást, ami ott bent folyik. Interpellációmban azt kérdem a miniszterelnök úrtól, van e tudomása arról, hogy a Magyar Távirati Irodát, miután óriási deficittel dolgozik, magán­­vállalatnak akarják átadni oly­­képen, hogy a sajtófőnökkel közel összeköttetésben álló vállalatnak adják bérbe? Hajlandók ezt megakadályozni és megvédeni az állam érdekeit? Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Az ülés véget ért fél háromkor. Németország május 1. előtt Franciaországban köszörülik a késeket Németország ellen. Minden hozzánk érkező hír azt jelenti, hogy a francia német krízis egyre jobban fokozódik és nem csupán Németországra, de egész Európára egyre közeledik a döntő nap. A párisi Elyrsée palotában egyre sűrűbbek a konferenciák, a tábor­nokok egész karának részvételével és a Németországgal való újabb konfliktus esetére egész akcióprog­­rammot dolgoztak ki. Már a prog­ramok teljes részletterveit is közölték és kilátásba helyezték az egész Ruhrvidék, a westfáliai iparterület megszállását, sőt talán kiterjesztik a vámhatárt egészen a nagy tengeri kikötőkig. A francia kamarai tudósítások csupa heves szavakból állanak és Briand minden beszédében a vas­ öklöt emlegeti. Ennek a harcias hangulatnak a magyarázatát a francia pénzemberek hirlései adják meg, amelyek szerint Franciaor­szág budgetja nagyon nyomorú­ségos helyzetben van. Charon sze­nátor bejelentése szerint ez az év francia budgetjen 30 milliárd frank deficitet mutat, Lestegrie képviselő szerint pedig az elpusztított vidé­kek helyreállítására Franciaország hatvanegymillió frankot költött ki, amelyet Németországnak kellett volna megfizetni. Minden francia állami üzem passzív és a politikusok számára nincsen más kiút a budget helyre­­állítására, mint az, hogy Német­országnak fizetnie kell. Ezért sür­gős Franciaországnak az, hogy Németország fizessen olyan gyor­san, ahogy csak lehet és annyit, amennyit csak ki lehet zsarolni belőle. A békeszerződés alapján a költ­ségvetésbe beállítandó kiadásokról folyó vitában a francia pénzügy­­miniszter kijelentette, hogy a kor­mánynak legsürgősebb gondja, hogy az államkincstárt abba a helyzetbe hozza, hogy az elpusz­tított területeken okozott károkat helyreállíthassa. A német birodalmi kormány fel­kérte Angliát közvetítésre Német­ország és Franciaország között avégből, hogy május 1-én marad­jon el a szankció végrehajtása. Simons külügyminiszter tegnap három ízben tárgyalt lord Dr. Al­­bemonnal Berlinben, ki este hosszú sifkk­ozott táviratot küldött Lon­donba. Ezekben a közlésekben ismertette az új német javaslato­kat, melyek azon alapulnak, hogy Felsőszilézia Németországé marad­jon. Dressel berlini amerikai ügy­vivő szintén sifkkrozott táviratokban juttatta el Washingtonba a német javaslatokat. gallér, kézelő, blousok, függö­­­­nyök és mindenféle fehérne­­m­űek tisztítását és vasalását gyorsan és eszközli a Hastyo ofiffljiena Multi Weldlich-udvar (Pincehelyiség) 3—6

Next