Reggeli Hirlap, 1921. október (30. évfolyam, 222-246. szám)

1921-10-25 / 241. szám

JBEGGECI HÍRLAP '4. oldal Kiadd lm. október hé­t­. III. Károly útja A Magyar Távirati Iroda szé­­­kesfehérvári tudósítójának jelentése­­ szerint a királyt Ostenburg őrnagy­ külön futárral értesítette arról, hogy ■ elérkezett az alkalmas pillanat a­ Magyarországba való jövetelre. A­­ király egy napi gondolkodás után­­ elhatározta, hogy visszatér az or­­­szágba. Minthogy azonban a her­­tensteini kastélyt, hol a király tar­tózkodott, rendőri készültség őrizte, a távozás csak titokban történhe­tett. Erre legalkalmasabb eszköz a repülőgép volt. Délben indult el Hertensteinből a királyi pár. Száz­hetven kilométeres­­ sebességgel repült a gép, mely délután 2 óra­kor ereszkedett le a dénesfai ha­tárban. Dénesfalván Cziráky József gróf feleségével vendégül látta a királyi párt. A Cziráky kastélyban tartóz­kodott Andrássy Gyula gróf is s nemsokára megérkeztek Lehár báró és Ostenburg őrnagy, kik autón Sopronba széllították a királyi párt. Pénteken hajnalban a király és királyné Sopronba érkeztek , a negyvennyolcas gyalogezred lak­tanyájában szálltak meg. Délre megjöttek An­drássy, Rakovszky, Sigray gróf főkormány­biztos és Glatz Gusztáv dr. volt kü­lügy­miniszter. Szombaton hajnalban 4 órakor indult ki a soproni állomásról az a mozdonyból és egy harmadik osztályú kocsiból álló biztonsági szerelvény, amely mindig egy-egy állomással volt előbb az utána jövő vonatoknál. 35 Osztenburg­­zászlóaljbeli árkász, 15 begyako­rolt pályamunkás és 1 főhadnagy volt a kis szerelvényen. A mozdo­nyon, a vezetőkön kívül, 1 tüzér főhadnagy és 1 vasúti tisztviselő f­gyelte a pályát. Sopron környé­kén ny­ugodtan haladtak, nem kel­lett a pályát javí­tni. Ácsnál azon­ban szétszedték a síneket, Győrben és Komáromban hosz­­szabban időztek, úgy, hogy Tata­bányára csak este érkeztek meg. Tatán ekkor igen mozgalmas élet volt. Az állomás telve volt uta­zókkal, mert a Budapestről Győrbe induló vonatok csak idáig jutottak. A rengeteg várakozót szaporította még a város közönsége is- Egy fiatal Eszterhézy volt otthon, ő a család női tagjaival jött ki az állo­másra. A grófnő virágcsokrot hoz­tak a királyi párnak. Az idegesség és izgalom igen magasfokú volt. Végre bejött az állomásra a biztosító mozdony, a vezető főhadnagynak ezer kérdésre kellett volna felelnie, de ő csak intézkedéseket tett. Már az utasok azt gondolták, hogy tovább utaz­hatnak, de csak félreéliították vonatjukat mindeddig, míg a király vonata elhagyta a várost. A vonat éjjel 1 órakor indult el Tatáról. Bánhida, majd Felsőgaila következett ezután. Ide, f Felsőgel­dára érkezett a hír, hogy kormány­csapatok vonulnak föl. Száron sem tudták, hogy jön a király, Bicskén viszont várják. A hétfő reggeli lapoknak az a híre, hogy Bicskén is tinrobbanás volt, nem igaz. B­iskére különben még ez előtt, hogy a biztosító moz­donny megérkezett volna, másol­­dallul erős Osztenburg csapa­ vo­nult be. Herczeghelom és Torbágy után a második számú őrház pi­ros lámpával fogadta a közeledő mozdonyt és az őr jelentette, hogy nem messze a katonák szedik ki a csavarokat a sínekből. Csak lassan haladtak előre. A sötétben nem volt tanácsos anélkül menni, hogy a mozdony előtt árkász ka­tonák vizsgálják a síneket. Végre Budaörs előtt felfedezték a rom­bolást. A munkát megnehezítette az is, hogy két teherkocsit is be­löktek a szétszedett sínek közzé. Ekkor 3 óra volt. 5 órakor el Budapest, október 23. A M. T. 1. jelenti: A magyar kormány szombaton, a reggeli órákban szer­zett tudomást IV. Károly és Zita Sopronba érkezéséről és hogy Rakovszky István elnöklete alatt kormányt nevezett ki Bethlen mi­niszterelnök nyomban miniszter­­tanácsot hívott egybe, amelyen megállapították, hogy IV. Károly­­nak, ha csak súlyos veszedelme­ket nem akar felidézni, ismét el kell hagynia az ország területét. A kormány elha­­rozásához, Horthy Miklós kormányzó is hozzájárult, mire a kormány meg­tette a szükséges intézkedéseket. A kormány elhatározásat csak megerősítették azok a közlések, amelyeket úgy a m­agyontán­, mint a kisántáni követei a magyar kor­mány előtt megteltek. Bethlen István távbeszélőn vá­zolta Rakovszky elött a helyzetet, s azoknak végzetes következmé­nyeit. Rakovszky azonban, amint Bethlen megállapította, a helyzet józan megítélése elől tökéletesen elzárkózik, a miniszterelnök meg­fontolt szavaira csupán fenyegeté­sekkel válaszolt, amelyek komoly figyelemre alig tarthatnak számot. A kormány ekkor Vass József dr. kultuszminisztert kérte fel, hogy vigye el személyesen a királyhoz a kormányzó levelét, amelyben Horthy Miklós a király hazafias­ságára appelálva kérte őt, hogy ejtse el a Budapestre való bevonu­lás tervét, mert ezzel veszélybe dömi az országot. A kormányzó ilyen körülmények között inkább arra kérte a királyt, jöjjön egyedül személyesen Budapestre, vagy küldje ide bizalmasát, akinek a kormány a helyzet megítélése szempontjából mindent adatot ren­delkezésére fog bocsátani és aki személyesen érintkezésbe lép az itteni államok külföldi képviselői­ve­­s minden kétséget kizáró mó­don meggyőződnek majd arról, hogy a magyar kormány nem tú­lozza a veszedelmet. A király tanácsadói azonban sem a minisztert, sem a kíséretében volt alezredest nem engedték a király színe elé jutni. Így kényte­len volt Vass József a reá bízott készült a híd. Budaörsre még­sem mentek be, mert kormány­csapatok voltak az állomáson. Hatalmas tüzelés kezdődött, amely 12 óráig t tartott. A közeli sváb községek mintha kihal­ak volna, lakóik há­­­zukba húzódva várták az esem­é­­­nyeket, levelet a király bizalmasának,­­ Rakovszky Istvánnak átadni .­­ Érdemleges választ azonban Ra-­­­kovszkytól semmiféle tekintetben­­ nem kapott és így kénytelen volt, eredmény nélkül Budapestre visz­­szatérni. It kormánycsapatok ellenállanak a királyi csapatoknak A Lehár ezredes és Ostenburg őrnagy parancsnoksága alatt álló lázadó csapatok eközben folytat­ták előnyomulásukat Budapest felé. A kormány előbb enyhébb eszközökkel kísérelte meg az el­lenállást, de miután az egész éj folyamán a lázadó csapatok elő­védjei vasúton ,egészen Budaörs tájéig jutottak előre, nem m­aradt más választásé, mint a támadók­nak fegyveresen ellenállani, meg­akadályozni minden áron a fővá­rosba való behatolásukat, ami a nagy és kisántant államok által bejelentett megtorló rendszabályok életbeléptetését jelentette volna. A király követe Budapesten A kormány még egy kísérletet tett és a király kíséretében levő Hegedűs Pál altábornagyot felkérte, hogy jöjjön Budapestre. Hegedűs altábornagy vasárnap délelőtt pa­rancsőrtisztja kíséretében Buda­pestre érkezett, ahol előtte Bethlen István gróf jelenlétében Hohler Anglia budapesti követe részlete­sen ismertette úgy az ántánt főhatal­mak, mint a kisántáni állásfogla­lését. Hegedűs Pál a közlés vétele után haladéktalanul visszatért a Bicske közelében álló királyi vo­natra, de mindezidáig nem érke­zett tőle válasz. Befejezést nyer a helyzet katonai megoldása Budapestről jelenti a MTI. A kormány védelmi intézkedései minden tekintetben eredményesek­nek bizonyultak. A lázadókat a vasárnapi nap folyamán a nemzeti hadsereg csapatai fokozatosan visz­­szaszorították. Az elrendelt katonai rendszabályok foganatosítása a fővárostól minden veszedelmet el­hárított, koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. Ez a rendelet a kihirdetés nap­ján lép hatályba és a kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntető bíróságok, a m. kir. államrendőr­­ség működési területén az utób­biak hatáskörébe tartozik. A kormány hivatalosan nyilatkozik ift. Károly visszatérésének körülményeiről Kendelet a rémhirterjesstSk ellen Budapestről jelenti a MTI.­ Gróf Ráday belügyminiszter valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjé­hez és a m. kir. államrendőrség valamennyi kerületi főkapitány­ságához ezt a körrendeletét in­tézte: Hivatali elődöm 1914 október­­­én 7271-1914 B. M. E. sz. alatt rendeletet bocsátott ki a hadvi­seléssel kapcsolatos álhírek koho­lásának és terjesztésének tilalmára, amit kihágásnak minősített. Mint­hogy a kormány ezidőszerint fegy­veres intézkedést volt kénytelen elrendelni, melyekkel kapcsolat­ban fokozottabb mértékben kell gondoskodni a köznyugalom meg­óvásáról. IV. Károly királynak az ország területén való tartózkodá­sával és az ebből folyó katonai intézkedésekkel kapcsolatos álhirek koholását és terjesztését az 1879. évi XXXX. t. c. 1. § a alapján kihágásnak nyilvánítom. Ennél­fogva azokat, akik az érintett helyzettel vonatkozásban 1. vészhírt koholnak vagy ter­jesztenek ; 2. valakinek megsebesülését, ha­lálát, fogságba jutását állítják vagy híresztelik anélkül, hogy annak valódiságáról hivatalos közlésből, vagy kétséget kizáró módon meg­győződést szereztek volna ; 3. egyéb olyan híreket koholnak, vagy álhíreket terjesztenek, melyek alkalmasak arra, hogy a lakosság körében félelmet vagy ijedelmet keltsenek. Amennyiben súlyosabban bün­tetendő cselekmény nem forog fenn, kihágás miatt 15 napig ter­jedhető elzárással és fez 1921 évi XXVIII. t.-c. 4. § a alapján 2000 IV. Károly nem térhetne vissza Svájczba A MTI jelenti: Károly király elutazásának híre mind a hivata­los, mind a többi svájczi köröket meglepte. Az őrizetével megbízott közegeknek arra nem volt paran­csuk, hogy mozgási szabadságé­ban gátolják, úgy hogy Zürichből­­ való elutazása semmi feltűnést nem keltett. Kü­önösen kínosan érinti az eset azokat, akik a húsvéti út után a parlamentben és a hírlapokban a mellett harcoltak, hogy Svájcz ál­landó letelepedést biztosítson Ká­roly királynak Még ezek is kizárt­nak tartják a király visszatérésé­nek lehetőségét. Környezetét is valószínűleg el fogják távolítani, mert nyilvánvalóan megszegték azt az ígéretüket, hogy politikát nem folytatnak. A szocialisták arra hív­ják fel a figyelmet, hogy a szövet­ségtanácsnak ezúttal erélyesen kell a királlyal elbánnia és semmiféle külpolitikai szemponttól nem sza­bad magát befolyásoltatnia. A svájcz­iak abban foglalják össze megéllnpitéseiket, hogy az ő szempontjukból Svájczcal Ká­roly király eljátszotta játékait. Utal­nak arra is, hogy ha az európai hatalmak — úgy, mint a múlt­kor — megkísérelnék, hogy a koc­kán forgó békeérdekek érvényesíté­­­­sére rábírják Svájczot, hogy új­ból menedéket nyújtson Károly ki­rálynak, ilyen kísérlet ellen a svájczi nép egyhangúlag tilta­kozik. Francia flottilla­­demonstráeió a Dunán Budapestről jelenti a MTI. Bu­dapest közelében a kelenföldi ál­lomástól alig három kilométernyire­­ fekvő Kamara erdőben lejátszódott csete palék következtében a város képe egyáltalán nem változott meg. A déli szél felkavarta az utcákon a port és ezért a szokottnál ke­vesebb sétáló volt ez utcákon látható.­­ A Duna parti korzón azonban cigányzene mellett vígan gyűjtöttek a hadifoglyok javára és észre sem vették, hogy az a két francia őrnaszád, amely a Lánchíd budai hídfője előtt állandóan hor­gonyoz, aféle flottila demonstrációt rendezett és fél 11 óra tájban a Margitszigetig ment fel, de csak­hamar visszatért. A francia na­szádok tüntetése bizonyára össze­függésben volt Fouche francia kö­retnek azzal a kijelentésével, hogy kormánya felhatalmazta szükség esetén fizikai erők alkalmazásait is. Fouche különben az elmúlt 48 óra alatt nagy szerepet játszott és ő elnökölt a kisántant diplomáciai képviselőinek szombat esti érte­kezletén, amely vasárnap reggel fél 6 óráig tartott a Ritz szállóban. Felsőmagyarországi Ke­reskedelmi, Hitel- és In­gatlanközvetítő Vállalat. Miskolcz, Széchenyi­ u. 8. sz. Telefon 237 Elvállal megbízatást házak, földbirtokok, erdők és általában mindennemű ingatlan és üzletek vételére és eladására. Kere­sünk házakat, földbirtokokat, szőlőket — megvételre megbízóink részére —

Next