Reggeli Hirlap, 1922. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
REGGELI HÍRLAP 2. oldal A vasmunkások szövetségének javaslata a munka felvételére A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. A vasmunkások és a gyári érdekeltségek képviselete között megindult békéltető tárgyalások mindeddig nem vezettek eredményre és a sztrájkoló munkások ma reggel sem vették fel a munkát. A tárgyalásokat, amelyeket tegnap félbeszakítottak, szombaton délelőtt 11 órakorolytatták a rendőrségen. Andréka Károly főkapitányhelyettes, aki a vasgyárosok és a vasmunkások közötti békéltető tárgyalásokat vezeti, a következőket mondottam: — A tegnapi tárgyalások még nem vezettek eredményre. Ma délelőtt ismét magamhoz kérettem a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének, a Famunkások Országos Szövetségének és a Gyáriparosok Országos Szövetségének kiküldötteit, akikkel igyekszünkolyan megoldást találni, amely egyformán kielégíti a munkaadókat és a munkásokat. Mindent elkövetünk, hogy a gyárakban a munka mielőbb helyreálljon, ami nemcsak a békesség szempontjából fontos, hanem nagy gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy a gyárak dolgozhassanak. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége egyébként szombaton este 6 órakor értekezletet tartott, amelyen a szövetség vezetősége a béke helyreállítása érdekében a következő javaslatokat állapította meg s terjeszti majd a munkaadók szervezetei elé : A Ganz-Danubius gyár üzemét a gyárvezetőség indítsa meg, a szövetség pedig garanciát vállal arra nézve, hogy minden munkás munkára jelentkezik. Az elbocsájtott 6 bizalmi férfi is vétessék vissza és azután vizsgáltassák meg, hogy j. munkások közül kik követtek el hibákat, követtek-e el erőszakos cselekményeket s ha igen, az illetők elbocsájtása ellen a munkások nem emelnek kifogást. A Vas- és Fémmunkások szövetsége biztosítja azt is, hogy a keresztény-szocialista munkásoknak semmi bántódásuk nem történik. A Ganz-Villamossági r-t. ugyancsak fogadja vissza az elbocsájtott munkásokat, a túlórázás szempontjából pedig vegyes bizottság küldessék ki a viszonyok tanulmányozására. Ugyancsak javasolja a Szövetség, hogy vegyék vissza a Hoffheir és Schrantz-gyár elbocsájtott munkásait, az esztergályos és gépmunkások béremelési követelése pedig vegyes bizottság elé vitessék. A javaslatokat a Vas- és Fémmunkások Szövetsége elfogadta s azokat legközelebb elő is terjesztik a békéltető tárgyalásokon, amelyek tovább folynak. A munkaadó és munkásszervezetek hétfőn tovább folytatják tanácskozásaikat s megegyezés csak a jövő hó első napjaira várható. A sztrájkoló vasmunkások száma körülbelül 5500. A sztrájkok kitörésének sorrendjében a Hoffner és Schrantz gyárban 1600, a Ganz-Danubius Kőbányai úti telepén 2400, a Ganz Villamossági gyárban 1500 munkás szüntette be a munkát. Mozgalom észlelhető több kisebb üzemben is, ezekben azonban még nem élesedett ki annyira a helyzet, hogy a sztrájk kitörésétől kellene tartani. Dráma a vonaton Írta: Vécseiné Jankovich Lujza. Személyek: Férj, feleség. Szín: a tátrai gyors egyik fülkéje. A férjegyik sarokban ül az ablaknál és látszólag egészen elmélyed az újságolvasásban.) A feleségközel az ajtóhoz. Könyvet tart kezében, de nem olvas, hanem hol ki, a ködös téli tájra, hol az órára veti nyugtalan pillantását. Éles fütty jelzi, hogy állomáshoz közelednek. Az asszony hirtelen felugrik.) A férj (felpillant az újságból): Igen! Szeretnék kiszállani. Az asszony (bizonytalan hangon) — igen! Szeretnék kiszállani.. . A férj: Itt ? Hiszen ez még csak K-falva. Itt meg sem áll a tátrai gyors. Az asszony: Mindegy. Azért én kiszállok. A férj: Sajátságos asszonyi észjárás. Szabad kérdeznem, mi bántja? Az asszony : Nem tudom ... Csak érzem, hogy ez nem a gyorsvonat egyik fülkéje, hanem börtön. És maga nem az uram, hanem porkoláb, aki szigorú felügyelet alatt tart engem, szegény rabot. A levegő fojt. A maga tekintete, ha rám téved, öl. Én nem maradok itt tovább! (Megint felugrik.) A férj: (vérlázító nyugalommal) De hát miért? Én egy szót sem szóltam, ami így kihozhatta volna a sodrából. Feleség: Éppen ez. Ezzel a konok hallgatásával őrjüi meg. Nem ismerem. Nem a férjem. Én egy idegen emberrel átázom, aki eleven rejtély előttem. Az arca, az alakja ismerős. A lelkét hiába keresem. Miért maradnék hát vele ? A legközelebbi megállóhelyen itt hagyom. Megyek vissza oda, ahonnan elhozott. Mért hozott el, mondja ?! "Ott olyan jó volt!... A férj: Majd megmondom. Sor kerül arra is. A feleség: Újabb talány. Miért nem szabad nekem tudnom, hogy miért utazunk és hova? — Hát gyermek vagyok én, vagy bolond? Mondja! (Mindig izgatottabb és választ most se kap, hisztériás sírásba tör ki.) A férj: (újra a lap mögé temetkezik.) A feleség: (letörli arcáról a könynyeket, liheg) . . . Mert.. . igy bánni.. csak a gyermekekkel szokás, meg . . . a bolondokkal. . . vagy . . . azokkal. . . akik . . . A férj: (mohón előrehajlik, szemeit szinte belefutja az asszony arcába.) Akik ? — Az asszony: Akik rászolgáltak az ilyen bánásmódra . . . A férj: (mindenről megfelejtkezne.) Te mondád ! Tehát — akik rászolgáltak. (Zsebéből egy agyongyűrt levelet vesz elő, kisimítja, olvasni kezdi lassan, minden szót tagolva.) — „Édes Mindenségem! Megkaptam a távirati tudósítást. Fel tudod-e fogni, mit jelent az számomra? Mindent, amiért élni érdemes, mert enyém lett a sors legszebb ajándéka: a te szerelmed. Beleszédülök már csak a gondolatba is, hogy holnap este“... Aláírás nincl. Szükségtelen. Az ismerősök között csak Kompotthynak van ilyen egyéni írása. Még annyi fáradságot sem vett magának, hogy egy kicsit változtasson rajta. Csakugyan mámoros lehetett, és . .. maga ... Elővigyázatból elégethette volna ezt a rongyot. Akkor talán még most is ... De hát így akarta a végzet, mely ezt az egész históriát a házasságtörési drámák sablonjába szorította, mikor ezt a levelet az Íróasztala rejtett fiókjának legalján megkaptam. Amint sejtheti, nem is véletlenül. Nem. Bevallom, hogy kutattam. Emellett nekem kell valami bizonyíték, mert suttogni kezdtek körülöttem. Ez is, az is. Egy-egy elharapott szó, sajnálkozó tekintet, vagy félremagyarázhatlan mosoly, gyanítatta velem, hogy — felvagyok szarvazva. Én hit egyenesen a fiókjának mentem neki. Érti ?! A mindig gondosan bezárt fiókot, melyről azt hazudta, hogy benne gyermekkori és intézeti emlékeit őrzi és azért zárja előttem, mert fél, hogy én, a komoly férfi, kinevetem érte, egyszerűen feltörtem és megtaláltam benne azt. Természetesen egyszerre összeojlott minden. — Nem mondom el magának ezt, amit ilyenkor a szerelmes férj, a mocsoktalan becsületére kényes ember érez. A düh, a szégyen, a fájdalom és az undor . . . Talán leginkább az undor, mely egymagában elég, hogy falnak menjen az ember tőle. Én is meg voltam bolondulva. Először is annak az urnak akartam keresztül menni a lelkén, de az Isten, vagy talán az ördögök tudják, hová lett egyszerre. A fáma azt meséli, hogy egy színésznő után ment ki Amerikába. Nos, vele végzek alkalomadtán. De maga itt maradt a kezem ügyében. — A Tátrában „üdült,“ ahová én küldtem, hogy „megrongált idegeit“ rendbehozzák az orvosok. Különben bátor vagyok megjegyezni, hogy a maga gavallérja meglehetősen háládatlan természet, aki elég hamar megelégelte az „Ég ajándékát,“ a maga szerelmét. De az már így szokott lenni és nem is tartozik rám. Rám csak az tartozik, hogy a gyalázattól, mely úgy tapad hozzám, mint az utca sara, megszabaduljak! Azért nem tudtam bevárni, amíg befejezi a kúráját. Mert a gyanúsítás, amit az áruslással gyújtott fel bennem, úgy sem tudtam volna addig tűrni. Meg a tisztesség érzetem sem engedte, hogy ott továbbá is ünnepeljék és minden hódolatban részesítsék, ami az én feleségemnek, az én becsületes, hűséges, hófehér lelkű asszonyomnak kijár. A jóhiszemű társaságot igy rászedni nem szabad. Érte utaztam hát és minden csodálkozás, rábeszélés, duzzogás ellenére magammal hoztam. És most . . . (Feláll, kitekint az ablakon). Igen most már készülődhetik. Az asszony (aki hamuszinti arccal, mereven bámult az urára, szintén feláll, de egy lépést sem bír tenni): A férj: — Ha jól sejtem, ezek után az édesanyjához menne legszívesebben Az asszony (alázatosan) Ha nem visz haza, úgy nekem mindegy . . . Férj: Haza ? ! Hát van az ilyen asszonynak otthona ? Hol Talán az ura? bemocskolt háza !! Azaz Otthon ! ? Az ?! De most már menjen! „Érti ?“ (Szinte tajtékozva a dühtől.) — Menjen már! Pusztuljon a szemem elől! Más ember, aki így szeretett, ott bízott mint én, egyszerűen lelőné. Én . . . én . . . nem méltatom egy golyóra sem. Én egyszerűen elkergetnem, mint egy lopáson ért cselédet. (A vonat egy hosszat,, éleset fütyül, meglassítja menetét, állomáshoz ért.) Az asszony :tébolyult tekintettel me az urára, aztán látva, hogy nincs pardon, távozik a fülkéből, végig megy a folyosón, leszáll a vonatról és eltűnik a tömegben.) A férj,egy önkénytelen mozdulattal utánna akar rohanni, de visszarosszul a helyére és egy szobor merevségével ül, mialatt a vonat újra elindul és vágtatva rohan a havas éjszakába . . . Batthyányi Tivadar gróf az októberi forradalom igazolásáról A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon . A Terézváros polgársága szombaton este társasvacsorát rendezett, amelyen több közéleti férfiú jelent meg. Először Batthyányi Tivadar gróf emelkedett szólásra és beszédében erősen kritizálta a nemzetgyűlés működését és a kormány politikáját. — Szégyenteljes állapot — mondotta — ahogy a közszabadságokat kezelik. A szegény tisztviselőket üldözik olyan cselekedetekért, amelyeknek elkövetői sokszor magas polcra emelkedtek. Sokan, akik a forradalmi kormány leghűbb emberei voltak, ma nagyon magas pozícióban vannak. A nemzetgyűlés szégyenteljes törvényeket hozott, így például a numerus clausust és a botbüntetést, de nem hozott olyan törvényeket, amelyek az ország javára válnának. A királykérdésre vonatkozóan nagy jelentőséget tulajdonítok Szilágyi Lajos tegnapi beszédének, aki többek között azt mondotta, hogy „Éljen a király“ jelszóval le fognak szavazni a köztársaságra és ekkor felálállottak Ugron Gábor és a többi legitimisták és tapsoltak a köztársaságnak. Ezzel én a legteljesebb mértékben igazolva látom 1918 november hó 16-át. Nemkülönb Andrássy politikája sem, hiszen ő egymásután a tévedések sorozatát követte el. Szerintem el kell ítélni a szélső legitimistákat is. Aki egy kicsit gondolkozik, láthatja, hogy szoros gyűrű vesz bennünket körül és a Habsburgok visszatérése külpolitikai szempontból teljesen lehetetlen dolog. Egy megoldása van a kibontakozásnak. Egy liberális elveken nyugvó széleskörű választójog alapján, amely lehetőleg lajstromos legyen, egy ilyen általános választójog alapján megejtendő választás a korrupció kizárásával, amely után döntsön a nemzet az államforma kérdésében. Ezután Sümegi Vilmos szintén erőteljesen bírálja a kormányzati rendszert és a nemzetgyűlés „munkáját.“ Ez a keresztény kurzus nem volt keresztény, hanem pogány kurzus, amely lábbal tiporta a kereszténység eszméjét. Most is csak játék folyik különböző kérdések körül és a legitimisták is hamis utakon járnak. Rassayék és Batthányiék legitimizmusa az igazi, akik a nép, akaratát tekintik igazi legitimizmusnak, mert csak ez nyújt biztos bázist a további munkára. Több felszólalás után az összejövetel véget ért. Februárban folytatják az osztrák-magyar tárgyalásokat A Reggeli Hírlap budapesti tudósítója jelenti telefonon: Gróf Bethlen István miniszterelnök Bécsből való elutazása előtt fogadta a Neue Freie Presse munkatársát és nyilatkozott neki bécsi benyomásairól. Azt mondotta többek között, hogy a fogadtatás, amelyben a magyar delegációt részesítették, nagy megelégedéssel töltötte el, mert sokkal melegebb volt, semmint remélték. Az ellentétek Ausztria és Magyarország között elsimíthatók. Valamennyien tudjuk — így szólt a miniszterelnök — hogy a két állam között lévő régi jó viszonyt a békeszerződésben emelt mesterséges falak rombolták le. Három évig mindig hibáztunk, hogy nem igyekeztünk ezeket a falakat lebontani. Azonban a földrajzi helyzet és a gazdaság alakulás olyan feltételeket szab, amelyek erősebbek, mint azok a megoldások, amiket az emberek kívánnak Eddig talán a jóakarat hiányzott, most, miután mind a két részen ez megvan, nem lesz nehéz kedveső megoldást találni. Mindenesetre nagy lépéssel fogunk közeledni úgy gadasági, mint politikai téren az állános béke és konszolidáltság állapotához, ha reménységeink vára válnak. Az előnyök, amelyeket az eredményes tárgyalások ígérnek egyaránt javára fognak válni Ausztriának is, Magyarországnak is. A Neue Freie Presse a bécsi tárgyalások kapcsán előkelő és beavatott részről olyan értesüléseket közöl, amelyek nagy jelentőségűek. E szerint a magyar és az oszrák delegáció között végbement pénzügyi tárgyalások során a pénzügyi kérdések egész tömege került megvitatás alá s mindenekelőtt a szelvényzárlat megszüntetése. Minthogy a nyugatmagyarorszái kérdést megoldották, semmi sem ál útjában, hogy a magyar kormány osztrák részvénytulajdonosok számár is megkezdje a kamatszolgálatot. A Bécsben megjelenő „Ungarische Post“ értesülése szerint Schober szövetségi kancellár később megállapítandó időben, valószínűleg február elején viszonozni fogja gróf Bethk* István bécsi látogatását. :cccccccc:c tree esc* Kámkozzák be a tifilcsönklínvotárba ! Vasárnap, 1922 . január hó 15.