Reggeli Hirlap, 1922. május (31. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
HEGGEL! HÍRLAP 2. oldal A miniszterelnök hóditékörútja a Dunántúlon Szombaton éjjel indult el a miniszterelnök különvonatán titokzatos dunántúli körútjára. Mikor elindult a vonat, a rajtalevők közül senki nem tudta, hogy mely városokat fog érinteni. Maga a kormánypárt sajtóntézője sem tudott semmit, annyira, hogy lepecsételt britokot kapott kézhez, azzal az utasítással, hogy csak a kelenföldi pályaudvarról való elindulás után egy negyedórával szabad felbontania. Mikor a negyedóra elmúlt és a vonaton levő újságírók megtudták az útirányt, azt borítokba kidobták a bicskei állomáson, a borítokra írt jegyzetben kérve az állomásfőnököt, telefonálja meg a levélben levő adatokat a reggeli lapok szerkesztőségeinek. Ez a telefonálás azonban elmaradt. A miniszterelnöki körút első állomása Czelldömölk volt, ahol Bethlen Gyomori György támogatására mondott beszédet. Az egységet hirdette és hangoztatta, hogy ő szociális és felekezeti békét akar, keresztény nemzeti demokráciát, erős kormányt és a pártoskodások megszüntetését. Husen Kőszegre utazott a miniszterelnök, ahol Rakovszky Iván programmbeszédén mondotta el ismeretes programmját. A népgyűlést bankett követte, amelyen beszédet mondott Simonyi- Semadam Sándor is és többek között így nyilatkozott : — Nem igaz az, hogy a királyi család helyzeteolyan nyomorúságos. A királyi családnak rengeteg ékszere volt, amelyet ötmillió svájci frankért értékesítettek. Ők azonban azt a tanácsot adták a királynak, hogy azt az ő érdekébenpropagandacélokra használtassa fel. Ezt maga Andrássy is elismerte. Innen Szombathelyre indult a miniszterelnök társaságával együtt. Az egységespárti gyűlésen Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter mondotta el programmbeszédét. Már a ■ miniszter beszéde alatt megindult a közbeszólások özöne. Utána Bethlen miniszterelnök állott felszólásra és ezzel kezdte beszédét: — Országszerte megindult a választási mozgalom. — Úgy van! — konstatálja valaki mély, öblös hangon, egy másik hang süvít a zajba: — Éljen Gömbös Gyula! — Az ország tudni akarja, hogy — folytatja Bethlen. — Hogy mennyi lesz egy métermázsa búza — hangzik a közbeszólás. — Kijelentem — folytatja nagy nehezen Bethlen — hogy akarunk és merünk eljárni a bűncselekmények elkövetői ellen. — De nem tudnak ! — kiáltják feléje. A miniszterelnök ezután folytonos zajban a drágaságról beszélt és szemrehányóan említette, hogy amiatt is a kormányt vádolják. — Vannak itt az országban, — folytatta Bethlen — akik az ország békéjét időszerűtlen kérdésekkel zavarják. Itt a jaccsistákra célzok. Vádakat emelnek a kormány ellen. Ezeket cáfolatlanul nem hagyhatom. Az első vád, amellyel engem Andrássy Gyula gróf... Andrássy nevénél óriási éljenzés támadt a tere...ben. A hátsó sorokban percekig zúg a taps. És ettől kezdve, ahányszor Andrássy nevét felemlíti, állandóan nagy éljenzés és taps zug fel. Az elől tömörült kormánypártiak rendőrért kiálltanak. — Andrássy, — folytatja nagy nehezen Bethlen — velem szemben hangoztatja a hálátlanság vádját és azt mondja, hogy ő exponálta magát értem. Elismerem, hogy ő rábeszélt arra, hogy a kormányt vállaljam, azonban megegyeztünk egy programútban, amely a kormányzás alapjául szolgál. Kijelentettük, hogy semmi puccsot nem tűtünk, de a detronizációhoz sem járulunk hozzá. Felkiáltások: Mégis hozzájárult. Hát a pécsi beszéd ? Bethlen: Azmikor én Pécsett beszéltem, Andrássy már útban volt Sopronba, hogy a fegyveres haderőt megszervezze és a fővárosba hozza. A megegyezést tehát nem én szegtem meg. A másik vád ellenem az, hogy én meghonoskodó politikát követek. Felkiáltások : Igaz, úgy van. Bethlen: Gondoljunk most vissza a múlt év áprilisára, mily tanácsot adott a királynak Adrássy is. Rögtön utána hozzá teszi: — Parancsoljanak éljenezni. A közönség szétfogad és viharosan éljenzi Andrássyt, mire a közönség kormánypárti része Bethlent éljenzi. Bethlen: A kormány igenis gondoskodott a királyi család ellátásáról a legnagyobb mértékben. Tehát a vádakat visszautasítom. Egyébként más országokból is távoztak el dinasztiák. Patacsy Dénes emelkedik ezután szólásra. — Ki ez ? — kérdezgetik egymástól a jelenlevők. Az egyik Simonyi-Semadam Sándort véli felismerni Patacsyban, a másik azt hiszi, hogy Gömbös Gyulát hallja. Patacsy már félórája beszél, mikor valaki hangos derültség közben megkérdezi a karzatról: — Kihez van szerencsém ? Ilyen epizódokkal tarkítva, mindvégig izzó ellen, aki hangulatban folyt le a gyűlés. Bethlen István és kísérete a szombathelyi beszéd után Kun községbe ment, ahol Nagy Péter plébános nyitotta meg a gyűlést. Ezután Tass kultuszminszter beszélt. A miniszterelnök és kísérete a gyűlés végeztével visszautaztak Szombathelyre. Hétfőn délelőtt a miniszterelnök és kísérete Körmendre érkeztek, majd onnan tovább utaztak Csornára, ahol Bethlen Molnár Béla támogatására mondott beszédet. Innen Sopronba utaztak, ahol részt vett Klebelsberg Kunó gróf programmbeszédén. A gyűlésen Fass József is beszélt. Este díszvacsora volt, ponton volt, ép úgy, mint Apponyi, Grátz Gusztáv és én. Grátz Gusztáv a következőket mondotta munkatársunknak: — Andrássy Gyula gróf a Tihanyban történt nyilatkozatáról szóló miniszterelnöki kijelentésekre bizonyára maga fog válaszolni, azonban én is tudom miről van szó. Tihanyban, amidőn el voltunk zárva, a kormány képviselője elmondotta, hogy Bethlen nem akarja elvállalni a trónfosztó javaslatnak a nemzetgyűlés elé való terjesztését és át akarja adni a kormányt oly egyénnek, aki az indokolást nem a külső nyomással, hanem az ország akaratának spontán megnyilvánulásával hozta volna kapcsolatban. Ezért én is azon a nézeten voltam, hogy jobb ha Bethlen terjeszti elő a trónfosztó javaslatot. A király véleménye az volt, ha már megakadályozta Bethlen fegyveres erővel a trónja elfoglalását, akkor már sem nem oszt sem nem szoroz, hogy Bethlen terjeszti-e be a detronizációs javaslatot, vagy sem. Nem az a kérdéses, hogy október 30 án a trónfosztó javaslat beterjesztése szükséges esete vagy sem, de az, hogy szükséges volt e a király aknájának meghiúsításával olyan helyzetet teremteni, amely a trónfosztásra vezetett. E kérdésre az oknyomozó történelem fogja megadni a kellő választ. Én a magam részéről, ma is helyesnek tartom tihanyi véleményemet. Ami Simonyi-Semadam volt miniszterelnök véleményét illeti, amely szerint a királyi család rengeteg ékszerét öt millió frankért értékesítették s ebből az összegből a királi család számos éven át élhetett volna fejedelmi módon s kárhoztatja a tanácsadókat, akik az ékszerek eladását ajánlották a királynak. Ez a beállítás elejétől végig hamis. Többször elmondottam, hogy a a király az ékszereket csak elzálogosította, egymillió hatszázhetvenkétezer svájczi frankért, amely összegből régebbi adósságot is fizetett ki, csak egy csekély részét fordította, illetve akarta fordíttatni politikai célokra, azonban ezen összeget is tanácsunkra visszautaltatta még szeptemberben házi pénztára számára. Bethlen öt millió koronát utalt ki királyi javak jövedelméből a királyi család részére. Ez harmincnyolcezer frank s őfelsége háztartása havonta ötvenezer frankba került. A kormány azt hitte, hogy ezzel az öt millió kiutalásával megoldotta a kérdést. Andrássy, Rakovszky. Grátz a miniszterelnök szombahelyi beszédjéről Csicserin vetélgye de Schanzerhez Genuából telefonálják. Hosszas tárgyalás után vasárnap létre jött a megegyezés Lloyd George és Barthou között azon az alapon, amelyet az angol miniszterelnök dolgozott ki. Azonban ezt a megállapodást máris felborította Csicserin, aki Schanzer olasz külügyminiszterhez, a politikai bizottság elnökéhez írt levelében kijelenti, hogy az orosz helyzetre vonatkozó határozat elfogadhatatlan. A határozat szerint különben egy szakérői bizottság küldetnék ki, amely kétféle összetételű lenne. Lenne egy orosz alosztálya és egy bizottsága, melynek tagjai a genuai konferencián képviselt hatalmak delegátusai lennének, Németország kivételével. A két bizottság június 20-án kezdené meg tanácskozásait Hágában. A bizottság működésének ideje alatt minden hatalom tartózkodnék politikai propagandától és a nagyhatalmak köteleznék magukat, hogy ezen idő alatt nem kötnek szerződést Oroszországgal. Genuából táviratozzák: Csicserin vasárnap éjjel Schanzer külügyminiszterhez a következő levelet intézte: „A mai lapokban felhvatalos közléseket olvasok azokról a tanácskozásokról, amelyek tegnap a politikai albizottságban végbementek. Ezen a tanácskozáson a május 11-iki orosz jegyzékről volt szó és a közlések szerint a hatalmak azt a határozatot hozták, hogy orosz delegáltakat ki kell rekeszteni a kiküldendő bizottságból és nekik csak véleményező jogot lehet adni, továbbá, hogy azok az államok, amelyek az összeülendő tanácskozáson részt vesznek, semmiféle megállapodásokat nem köthetnek Oroszországgal. A szovjet delegáltak kötelességüknek érzik, hogy rámutassanak ezen határozatok komoly voltára és ezeket teljesen elfogadhatatlanoknak jelentsék ki, mert orosz szempontból arra vezetnének, hogy a konferencián a nagyhatalmak és Oroszország között megkezdődött tárgyalások végkép meghiúsítandók volnának. Ha kizárják az orosz delegáltakat a kiküldendő bizottságból, akkor annak tárgyalási eredményei nemcsak az orosz nép, de az egész világ közvéleménye szemében sokat veszítenének jelentőségükből. A miniszterelnök szombathelyi beszédében azt mondotta többek között, hogy Andrássy az ország egy igen magas állású dignitáriusa előtt úgy nyilatkozott, hogy a detronizáció elkerülhetetlen és hogy ezt Bethlennek kell végrehajtani, másrészt pedig azt mondotta, hogy propagandacélra milliónál többet fordítottak a királyi javadalmak jövedelméből. A Reggeli Hírlap budapesti munkatársa a késő esti órákban felkereste a vidékről hazatért Andrássy Gyula grófot, aki a miniszterelnök szombathelyi beszédére nézve a következőt mondotta: — A miniszterelnök vádaskodásaival, valamint a propagandapénzekről mondott kijelentéseivel nem akarok foglalkozni, mert a miniszterelnök beszéde két mondattal elintézhető. A miniszterelnök bokros teendői között elfelejti, hogy a boldogult emlékű Károly király forradalmak között élt és ha én forradalmár vagyok, akkor ős is az volt, mert Őfelsége tihanyi fogságunk ideje alatt magáévá tette mindenben az én álláspontomat. Rakovszky István a következőket mondotta: — Amennyiben Bethlen kijelentése azt akarná kifejezésre juttatni, hogy Andrássy őt a detronizációra biztatta, úgy ezt határozottan tagadom. Andrássy mindig a legszilárdabb legitimista állásA másik határozat semmi egyéb nem volna, mint egy leplezett blokád és ebben kénytelen lenne az orosz nép újabb ellenséges érzelmű cselekedetet látni. Ennek következtében az orosz delegáltak sajnálkozással állapítják meg, hogy noha már egyes hatalmak Oroszországgal a szerződések megkötése előtt állottak, ezek saját érdekeiket Európa érdekei felé helyezték. Az orosz delegáltak kötelességüknek érzik, hogy rámutassanak az ilyen bizottság kiküldésének kilátástalan voltára és kívánják, hogy vegyes politikai bizottság küldessék ki.“ Újabb választási , atrocitások Vasárnap megint több olyan attrocitás történt, amelyet a kormány az ellenzéki hangulat megfélemülésére szánt. Monoron Koltai Sándor, a Rassay-párt jelöltje tartott programmbeszédet. Fényes László szólalt fel, mikor azonban beszéde folyamán a forgalmi adót kezdte bírálni, a főszolgabíró megvonta tőle a szót. Szeghalmon a Bassay-párt jelöltje, Kornitzky Dezső vasárnap érkezett Búza Barna társaságában Szeghalomra. Délben egy párthívükhöz mentek ebédelni. Ebédközben megjelent a lakásban egy csendőrfőhadnagy, aki felszólította Kornitzky Dezsőt és Búza Barnát, hogy azonnal hagyják el a szeghalmi járás területét. Kornitzky kijelentette, hogy ők a törvénytelen paracsnak nem tesznek eleget, mire a csendőrök mindkettőjüket letartóztatták és a vonathoz kísérték. Batthyányi Tivadar gróf szombaton Szentesre érkezett és a Petőfi-szállóban akart megszállani, ottan azonban nem adtak neki szobát és ezért, egyik párthivénél szállt meg. Huszár Elemérnek, a keresztény ellenzék jelöltjének támogatására a rétsági kerületbe utaztak Friedrich István és Windischgraetz Lajos herceg. Szerdahelyen Barczay főszolgáíró betiltotta a gyűlést és kijelentette, hogy semmi beszédet nem tűr, sőt ha sokat okoskodnak Huszárt internáltatja. ANGOLTENNISZ-CIPOK ----------— ■ — " ""T* “— ——smndálok, színes antilip «•is ijPiääbokí‘ näi cipek i«g* {itcsódtan legjobba’ hasié czhato k KLEN SÁNDOR §|j cipőáruházban Vartsház- fp tér 15. Korona’Síálló mell. Kedd, 1922 május hó 16.