Reggeli Hirlap, 1922. június (31. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

1922 junius 24. szombat H Miskolcz, XXXI. évfolyam, 141. szám Reggeli Hírlap POLITIKAI KAPELAP Előfizetési ápok helyben és vidéken : Egész évvre 1400-— K Negyed év­­e 360*— K Fál évre — 7’30­— K­­ Egy hónapra 120*— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22* A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. G-IS. Kiadóhivatal­­ Dr­echenyi­ u. 15. Telefonsz. S-64. áss indemnitás vítájai, tehát megindul és hallani, látni t­e mik komoly küzdelmeket, amelye­ket az ellenzék indít meg és ame­lyek tökéletesen jogosak. Az indem­nitásra nagy szükség van, mert hisz a munkának végre-valahára meg kellene indulni és elvégre is fölhatal­mazás nélkül nem lehet pénzügyi kormányzatot folytatni. Azonban ezt nemcsak az ellenzéknek ülik tudnia, de a kormánynak is és amikor azt mondják, hogy az indemenitás sürgős, akkor ezt a sürgősséget éppen a kor­mánynak nem volna szabad kockára vetnie. Különösen nem olyan provo­katív módon, ahogyan már­is oda­dobni készül a keztyűt az ellenzéknek. Eddig ugyanis arról tudtunk, hogy az ellenzék a választójogi rendeletet törvénytelennek tartván, az egész választást is olyannak fogja minősí­teni és a viták során ki fog térni az atrocitásokra. Most azonban az ellenzéki készülődésnek kontrájával állott elő a kormány. Az indemnitási vita során kimondatni akarja a Ház­zal, hogy a választójogi rendelet na­gyon jó volt s igy természetesen­ alkotmányosan járt el, amikor rende­lettel varrta nyakába az országnak a maga akaratát. Ezzel aztán megnyílnak a vitaára­datok zsilipjei és a kormán­y hallani fogja mindazokat a súlyos számadá­sokat, mindazokat a jogsérelmeket és törvénysértéseket, amelyeknek il­lusztrálására az ellenzék négy hóna­pon keresztül gyűjtötte az adatokat. És indemnitás a várt időre egész bi­zonyosan nem lesz, de bekövetkezik a kormány által már tegnap kilá­tásba helyezett „más út”, amellyel „a tárgyalások zavartalan menetét“ biztosítani akarja. Talán klotai, talán módosított házszabályok és más egyéb, a többség párturalmának parlamenti térre átvitt akaratmeg­­nyilvánulása. Ám ez így is rendben van, leg­alább ha volt némi kétely afelől, hogy a kormány és az ellenzék mint összeegyezhetetlen tísz és víz állanak egymással szemben, hát ennek a ke­­télynek kérészélete bebizonyosodik. A sisakrostély ime feltolva, a kor­mány az első alkalmat meg akarja ragadni, hogy az igazságtalanságokat igazsággá, a törvénytelenségeket tör­vényessé tétesse. Az pedig balga ábránd, hogy volna a többségben egyetlen hang is, amely ezt nem nem szavazná meg. Ilyent még a legbizakodóbb bíró se csináljon, mert olyan többséget nekünk nem tud fel­mutatni senki, amely azt mondaná, hogy engem a törvénytelenségből szültek az atrocitások. Erre senki se számítson, azonban arra igen, hogy ez a többség nagy" lelkesedés­sel és hazafias erényeinek buzgó fitogtatásával fogja kimondani a maga törvényességét a haza érdeké­ben. Most, hogy az egységes párt és a haza egy, arról vitatkozni is fölösleges. friss kilátás a megegyezésre a kormány és az enterisék között A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti telefonon : Úgy tervezték, hogy pénteken este újabb értekezletre ül össze a kormáy és az ellenzék megbízottainak cso­portja, hogy a kibontakozási tárgya­lásokat folytassák. Az értekezlet azon­ban elmaradt, mert a kormány tagjai pénteken este egyébként is találkoz­tak az ellenzékkel és Bethlen ott ter­jesztette elő a további tárgyalásra szánt plattformot. Kijelentette itt, hogy készségesen elejti az indemnitás azon paragrafusát, amelyben a választó­­jogi rendeletnek törvényesítését java­solja a parlamentnek, de hang­súlyozta, hogy ezt csak alaor­­enen rá az ellenzék garanciát ad arra hogy simán megszavazza az indem­nitást. Az ellenzék szónokai nem hajol­tak meg a miniszterelnök érvei előt­ts ezen az alapon nem akarnak kattan az indemnitási kérdésben való meg­egyezésről, így újabb szakadék tá­madt a kormány és ellenzék között A kormánynak erős ostromot kellet kiállani a kivételes hatalom fentar­tása miatt is. Az ellenzék elvi alapot állva, tiltakozik ezen rendszernél prolongálása ellen. Ebben a kérdés­ben a polgári ellenzék és a szociál­demokraták azonos állást foglalnak indemnitási javaslatban a Beth­len-kormá­ny amnesztiát kér önmagának.“ Az indemnitási javaslat, melyet a pénteki ülésen terjesztett a kormány­­ a nemzetgyűlés elé, nagy felháboro­dást keltett az ellenzéki körökben és máris azt hangoztatják, hogy annak egyes szakaszai és rendelkezései olyan sérelmesek, hogy jelen alakjában semmi körülmények között nem sza­vazhatják meg. Munkatársunk kérdést intézett az ellenzéki pártok vezetői­hez, aziránt, hogy mi a véleményük a benyújtott javaslatról. Rassay Károly a következőket mondotta: — Ez a törvényjavaslat a választó­­­­jogi rendeletet is törvényesíteni­­ akarja, ennek folytán a választójogi­­ rendeletet és a választási eljárást­­ természetesen kritika tárgyává kell­­ tenni. Nem lehet tehát a korona­­ zürichi esését a meginduló vitával­ összefüggésbe hozni. Szerintem a­­ felhatalmazási javaslat tárgyalása­­ hosszabb időt fog igénybe venni. Friedrich István ezeket mondotta :­­ — Ez a törvényjavaslat nemcsak gazdasági és pénzügyi természetű­­ szempontokat ölel fel, hanem sok ' ' benne a politikai tendencia is, így­­ , tehát azt nem fogadhatjuk el. Rakovszky István így válaszolt: — Az alkotmányjogi felhatalmazás \ | nem lehet semmi összefüggésben a | | pénzügyi és gazdasági helyzettel.­­ ' Ezzel szemben az egész indemnitási' | törvényjavaslat nem egyébb, mint| | amnesztiakisérlet bizonyos tekintet­­1­­­ben annak a kormánynak, amely az ú­­ alkotmány rendelkezéseit felrúgta. | | Mindenesetre haladást jelent a kor | A kormány ragaszkodik . A nemzetgyűlés pénzügyi bizott­sága pénteken délután 5 órakor ülést­­ tartott az­I. számú bizottsági terem­­­­ben, ahol Bethlen miniszterelnökön­­ kívül Kállay Tibor és Valkó Lajos miniszterek is megjelentek. Az ülés­­ tulajdonképpen csak afféle előcsatá­­rozás volt, valóban csak szombaton­­ indul meg a vita és talán akkor tisz­tázódik a helyzet.­­ Ivády Béla előadó ismertette az matjuatv ez­ a­ lejtése, mert eddig csak gyilkosoknak és az orgoványi hősöknek adott amnesztiát, most már azonban a maga részére is amnesz­tiát kér. Haller István kérdésünkre így nyilatkozott: — Vannak olyan paragrafusok a javaslatban, amelyek megvitatása sok időt fog igénybe venni. Ilyen például a 6. §, amely a választójogi rende­letet kívánja törvényesíteni. Mi semmi szín alatt sem állunk el a törvény­­j­­avaslat alapos megvitatásától. Ha a­­ kormánynak a gazdasági helyzet or­­­­voslása a célja, vegye ki a javaslatból­­ a politikai vonatkozású rendelkezé­seket, mert különben a kormány maga pr­okálja a választójogi rendelet megvitatását. Sándor Pál ezeket mondotta: — Én a magam részéről elfogad-­­ tam volna az indemnitást és meg is­­ szavaztam volna, ha az csak pénz-­­ ügy­i felhatalmazást tartalmazott volna­­ és ha csak három hónapra szólna. * Mivel azonban politikai vonatkozások­­ és rendelkezések is vannak benne, kénytelen vagyok elfogadnd azok fel­fogását, akik részletesen kívánják meg­vitatni a javaslatot. A szociáldemokrata párt parla­menti frakciójának egyik tagja a párt álláspontjáról így nyilatkozott : — Meg fogjuk támadni az indem­­nitást, mert lehetetetlen, hogy a vá­­­­lasztójogi rendeletet szó nélkül fo­gadjuk és hogy a köztisztviselők ellá-­­­tásának mai formája mellett állást­­foglaljunk­ a kivételes rendeletekhez ; indemnitási javaslatot, majd napi-­­­rend előtt Sándor Pál szólalt fel és­­ megkérdezte a pénzügyminisztert,­­ hogy miért szállította le az őrlési adót 15 százalékról 10 százalékra. Kállay pénzügyminiszter válaszá­ban kifejtette, hogy ez azért történt,­­ mert a 15 százalékos illeték a leg­szegényebb néprétegeket sújtotta leg­inkább. Majd a hozadéki adók fel­emeléséről tett említést, melyről la­­punk más helyén közlünk tudósítást. Kállay pénzügyminiszternek azt a kijelentését, amely szerint az adókat békeparitásra kell emelni, Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos, Friedrich Ist­ván és Rassay Károly helyeselték. A pénzügyminiszter után Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra és többek között ezeket mondotta : A pénzügyminiszter tegnap összehívott bennünket és azt kívánta, hogy bizto­sítsuk az indemnitási vita elfogadásét. Ehhez elsősorban szükséges az, hogy a­­ tervezet olyan legyen, amelynek elfoga- s dása az ellenzék részéről lehetővé válik.­­ Ha azonban áttanulmányozzuk ezt a ja­vaslatot, azt látom, hogy tele van alkot­mányjogi s politikai vonatkozásokkal Itt van elsősorban a 6. §, amely a vá­lasztójogi rendeletet törvén­ysnek jelenti ki. Nem lehet követelni az ellenzéktől, hogy az indemnitás megszavazásával egyúttal a választójogi rendeletet tör­vényesnek ismerje el. Ezt nem lehet azzal indokolni, hogy 1920-ban ugyan­így jártunk el, m­rt 1920-ban nem az indemnitással kapcso­latban, hanem alkotmányjogi törvényben törvényesíttették a választójogi rendele­tet. Erre a törvényesítésre azonkívül szükség is volt, mert nem lehetett a választásokat az első nemzetgyűlésre másképpen megejteni, mint rendelettel. Arra kérem a kormányt, hagyja ki ezt a szakaszt.­­ Itt van továbbá a 7. §, amelynek első bekezdése kijelenti, hogy a kor­mány a kivételes intézkedéseket meg­szünteti, de mindjárt a következő bekezdés azt mondja, hogy a kormány a kivételes rendszerek egy részét fön­­tarthatja. A kormány nem kívánhatja az ellenzéktől, hogy olyan bizalommal viseltessen a kormány iránt, hogy még a kivételes hatalom meghosszabbításához is hozzájáruljon. A kivételes törvény alapján hozott rendelkezések három­félék : 1. magánjogiak és gazdaságiak. 2. közjogiak (kis/szabadságok). 3. bün­tetőjogi vonatkozásúak. A magánjogi és gazdasági rendelkezéseket meg lehet érteni, amíg abnormis gazdasági hely­zetben élünk, mert itt csak lé­­pésről-lépésre közeledhetünk a gazda­sági élet újjáépítése felé. Viszont a közszabadságok és a büntetőjog terén nem vagyok hajlandó a kormánynak fel­hatalmazást adni kivételes hatalom meg­hosszabbítására. Nem vagyok hajlandó már csak azért sem, mert nemcsak a békekötés, hanem immár a béke ratifi­kálása óta is elmúlott egy esztendő. Áll ez különösen a sajtóra. A kormány a sajtót továbbra is a kezében akarja tar­tani, hiszen kivételes hatalom mellet a cenzúrát akár mikor életbe léptetik és a lapokat is beszüntetik. Teljesen jogo­sulatlannak tartom, hogy azok a fölemelt büntetések, amelyek háború idejére szól­nak, továbbra is fönmaradnának. Kérem a kormányelnököt, ezt a szakaszt is hagyja ki az indemnitásból. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és a kö­vetkezőket mondotta : — A 6. §-t, amelyet csak azért vettem­ fel, hogy az ellenzéknek alkalma nyíljék a kérdéshez hozzászólni, hajlandó vagyok kihagyni. Hajlandó vagyok továbbá a 7. §-nál kellő módosítást elfogadni, amely megnyugtatóig hathat, de az egész szakaszt nem hagyhatom ki, mert a ki­vételes rendeletek egy részére további Lapunk mai száma 8 oldal

Next