Reggeli Hirlap, 1922. július (31. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

REGGELI HÍRLAP 2. oktat. Kedd, 1923 juiltims hé 4. és az értékekkel bizonyos helyeken el­számoltak és ezeket közbiztonsági cé­­lokra fordították. Interpellációjában azt a kérdést intézte Beniczky Bethlen miniszterelnökhöz, haj­­landó-e a Duna—Tisza közén a közbizton­ságot az egész vonalon teljes kímélet­len­séggel helyreállítani és az ott állan­dóan garázdálkodó rablóbandákat ártal­matlanná tenni, valamint minden bűnöst elfogni. A miniszterelnök megígérte a vizs­gálatot és a pártatlan eljárást. Ezt volt a kiinduló pont ,és mint ismeretes, a vizsgálat végre meg is indult, majd Váry Albert koronaügyészhelyettes ka­pott megbízást a szégyenletes bűncselek­­mények felderítésére. A gyanúsítottak­­egy része már a katonai bíróság előtt áll. Huszonnégy petíció Eddig huszonnégy mandátumot tá­madtak meg petícióval. Javarészt egy­ségespárti képviselők mandátumát, amelyek közül főleg a feledi, mező­­­csáti és gödöllői mandátumok meg­­semisítése remélhető, azonban Bíró Pál ózdi mandátumát sem lehet biz­tosra elkönyvelni. A kormány nem gondol az árak maximálására A társadalom minden rétegének egzisztenciáját alapjában fenyegető drágaság leküzdése ma a legelső és legfontosabb törekvés. Ez a ma­gyarázata, hogy bizonyos körök ré­széről a maximálás gondolatát vetet­ték föl, mint olyan eszközt, amelyik­kel talán orvosolni lehetne a nehéz helyzet bajait. Ez a törekvés azonban egyáltalá­ban nem szerepel a kormány gazda­sági programomjában. Illetékes helyen közült, hogy a kormány száműzött minden olyan tervezetet, amelyik a gazdasági élet megkötöttségét jelen­tené és semmi körülmények között sem hajlandó akceptálni a maximálást. Kétségtelen, hogy a maximálás nem helyes, de viszont a kormány részé­ről ennek negatív megállapításán kí­vül pozitív cselekedetekre volna szük­ség a drágasággal szemben. Véget ért a bécsi villamossztrájk Bécsből jelentik . Egyheti tartam után véget ért a villamosvasúti sztrájk. Szombat dél óta szakadat­lanul folytak a tárgyalások, amelye­ket szombaton és vasárnap éjszaka sem hagytak abba. Ma hajnalban három órakor már az a veszély fenye­getett, hogy az ellentétes állásponto­kat lehetetlen lesz áthidalni. Végre ma reggel a sztrájkbizottság kiadta a jelszót, hogy az alkalmazottak ismét álljanak munkába. A sztrájk­okozta kár 800 millót tesz ki, követ­kezménye pedig az, hogy a város a 150 koronás tarifát kénytelen fel­emelni 250, sőt egyes jelek szerint­­300 koronára. Balthazár püspök beszéde az amerikai magyarság előtt Balthazár Dezső debreczeni püs­pök, amint az Amerikai Magyar Nép­szava jelenti, az elmúlt napokban nagy politikai beszédet tartott az amerikai magyaroknak. A püspököt, aki fekete talárban jelent meg a szószéken, hatalmas éljenzéssel és tapsviharral fogadták. Balthazár beszédében rámutatott arra, hogy Magyarországon még egyre tart a forradalom. A jogrend alapjai még düledezőben vannak, a numerus klauzus még mindig vitássá teszi a tökéleteskedésre hivatott erők szabad kifejlődését és a magántulajdont még mindig illuzórissá teszik „a kom­munizmus lényegét magában hordó törvények és kormányrendeletek ". ■ izzólámpák 5 h­sny, Szemese u­. 3. ] Villamos világítási zavar esetén hívja fel a 867-m Felekezeti harc helyett munkát Nagy Emil szabadelvű és alkotó politikát sürget, Payer Károly minden polgárnak egyenlő jogot követel A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti telefonon . A nemzetgyűlés hétfői ülését két komoly és nagyszabású beszéd töl­­­­tötte be. Az elsőt Nagy Emil mon­­­­dotta. Értékes okfejtés közben tá- ■ madta a pénzügyminiszter politikáját,­­ amely investiciókra nem akarja a bankóprést igénybe venni. Horror investicionis-nak nevezte a pénzügy­miniszter félelmét és rámutatott arra,­ hogy a mai leromlott valuta mellett­­ minden beruházás 50 százalékkal ol­­­csóbban végezhető, mint békében. Éppen ezért azt kívánta, hogy beru-­­ házás címén több milliárd fedezetlen­­ bankjegy vétessék igénybe. Kevésbé­­ volt felemelő beszédének politikai­­ része. Nyilvánosan beismerte, hogy a kormány részéről választási visszaélé­sek történtek, de ezeket azzal indo­kolja, hogy egy kompakt többségnek kellett bekerülni a parlamentbe. Ehhez hasonlóan cinikus kijelentést a ma­gyar parlamentben képviselő még meg nem kockáztatott. Nagyjelentőségű volt Peyer Károly hatalmas beszéde, melyből főleg két momentum emelkedik ki. Egyik az, hogy a szociáldemokraták szónoka a párt nemzetközi összeköttetését ajánlja fel a kormánynak arra, hogy ezek segélyével a jóvátételi követelések el­engedését kiküzdje. A szociáldemokrata párt nemzetközi irányban lévő össze­köttetéseinek fölajánlásával olyan lo­jalitást mutatott, hogy ez a kormány részéről mutatkozó bizalmatlanság el­oszlatására nagy mértékben kell hogy hozzájáruljon. A másik kiemelkedő­­ momentum, hogy az esetben, ha a többség a szociáldemokrata párt kí­vánságaival szemben nem tanúsít loja­litást, akkor a párt passzivitásba megy át. A szociáldemokrata párt eme két elhatározása bizonyára alkalmas arra, hogy a kormány vele szemben tanú­­sítandó magatartásának új irányt adjon. Nagy Emil liberális keresz­tény politikát sürget Az ülést délelőtt fél 12 órakor nyi­totta meg Scitovszky Béla al­elnök. Napirend előtt Rakovszky István az elviselhetetlen drágaságot teszi szóvá és kijelenti, hogy a kormány a drága­ság letörésére illetve a megakadályozá­sára semmit sem tett ez ideig. Bethlen miniszterelnök azonnal vála­szol és megállapítja, hogy a drágaság tényleg nagy, de az a valuta leromlásá­val függ össze, amivel szemben a kor­mány tehetetlen. Ezután az indemnitás vitáját folytatják. Nagy Emil dr. szólalt fel elsőnek. — Csak úgy menthetjük meg az or­szágot — mondotta, — ha nyers ter­mékeinket magunk dolgozzuk fel. Ha a folyó kiadások fedezésére lehet bankót szaporítani, szükséges, hogy a közmunkák céljaira is elegendő pénz álljon rendel­kezésre. Friedrich István: Soha ilyen olcsón nem lehet építeni. Nagy Emil: A Teleszky-féle takarékos­sági elvnek ma nincsen jogosultsága, mert a befektetésekre pénznek kell lenni. A büdzsét nem lehet adókkal meg­javítani, hanem esztendőkre beosztott munkaprogrammal. A földadó felemelé­sétől sem sokat lehet várnunk. Felkiáltások a szociáldemokratáknál:­­ Mindent a munkások fizessenek.­­ Nagy Emil: Tekintsünk Németor- I szágra, ahol már némi haladást látunk a­­ gazdasági konszolidáció felé. Magyaror- I szág sorsa azért rosszabodott, mert a­­ szabadságharc után nem jött egy kon­­­­zervatív jellegű nemzeti kormány­zat,­­ hanem jött a nemzeti elnyomás kor­­­­szaka. Majd jött az úgynevezett m­an-i chesteri szabadel­vűség kora, amely baja­inknak szintén egyik forrása. Hogy , hazánkul megmenthessük, a ke­­sztény szabadelvűségre kell áttérni, arra az új­­szabású keresztény liberalizmusra, amely­­ nem zárhat ki senkit a munkából, azért,­­ mert például valaki zsidó. Félre kell tenni végre a felekezetek szerinti osztá­lyozást és a felekezeti gyűlölséget, hogy­­ mindenki részt vehessen a produktív munkában, mely egyedül képes meg­menteni az országot. Horváth Zoltán: Kritika a kormány politikájáról. Nagy Emil: Ami egyébként a jelen­legi állapotokat illeti, bátran elmond­hatjuk, hogy a Rajnától keletre sehol sincsen nagyobb jogrend mint Magyaror­szágon. (Élénk taps és helyeslés jobb­­felől, zajos ellenmondások balfelől.)­­ Néhány megjegyzést akarok tenni még a Peidl Gyula képviselő úr által előterjesztett deklarációra. Meg vagyok győződve arról, hogy a szociáldemokrata kép­iselőkre a gazdasági kérdések meg­oldásánál igen jelentős szerep vár. Ha a szociáldemokraták közreműködnek abban, hogy a munkások és a munka­adók megértsék egymást, akkor a szo­ciáldemokraták nagy feladatot oldanak meg. Batitz Gyula: Ezt a tanácsot előbb a munkaadóknak adja. Nagy Emil: Ezután azt igyekszik bizonyítani, hogy a kormány választási erőszakosságai jogosultak voltak a nem­zet jövője érdekében, amit az ellenzék viharos közbeszólásokkal utasít vissza. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után az elnöklést Huszár Károly veszi át. Payer Károly súlyos kriti­kája a kormányról Peyer Károly szólal fel. — A kormány adópolitikáját hibázta­tom, — mondotta, — mert a fogyasz­tási adók fentartása elsősorban a sze­gény néposztályokat sújtja. Az adózás nagyon egyenlőtlen. A földbirtokos hol­danként ma is csak negyven korona adót fizet, amely körülbelül megfelel egy fél­kiló cseresznye árának. Követeljük, hogy a kormány demokratikus adó­rendszerre térjen át, mert minden újabb­­ adó a drágaság fokozását jelenti. Nagy tehertétel az állam költségvetésében a­­ tisztviselők kérdése. A menekült tiszt­viselők sokkal jobb szolgálatot tettek volna az országnak, ha a helyükön maradtak volna. A lakáskérdés megoldására némi rész­ben ott vannak a kaszárnyák, amelyek ma Kincsesnek kihasználva, minthogy a trianoni békeszerződés értelmében nem szabad annyi katonát tartani, mint amennyi hely van a kaszárnyákban. Homonnay Tivadar: Bár volna annyi katonánk. Peyer Károly: Bár volna több kórház és több iskola. Nagy hibának tartom, hogy a menekült tisztviselők még min­dig vagonokban laknak. Ezért a volt kereskedelmi miniszter a hibás. Egyéb­ként nem lehet tisztviselőket csak azért tartani, mert nem tudjuk őket elbocsáj­­tani. Ebben a tekintetben a tisztviselők mindenesetre jobb helyzetben vannak, mint a munkásság, mert a munkást, ha a gyár leég, szó nélkül kidobják. A fe­lesleges hivatali helyiségeket alakítsák át lakásokká és adják át az ínségesek­nek. Tessék megnézni a külföldet, Ausztriát .. . E kijelentésre óriási zaj tör ki a jobboldalon. Egyenlő jogot és egyenlő kötelességeket ! Peyer Károly : A felesleges embere­­­ket tessék elbocsájtani, akiket pedig­­ megtartanak, azoknak adjanak tisztessé­ges fizetést. Ha ezt nem teszik, korrum­­­i­zálódnak a tisztviselők és ebből lesz a­­­­szama. A magam részéről kijelentem,­­ hogy semmi akadályt nem állítok a­­ kormány működése elé, ha a mun­­­­kájával arra törekszik, hogy a rend­­­és a törvények uralmát ebben az országban biztosítsa. De a törvények uralmát minden irányban, minden társa­dalmi osztállyal szemben egyformán kell gyakorolni. Hogy gondolja a miniszter­­elnök úr, hogy kijelentésekkel helyre tudja állítani a felekezeti békét akkor, amikor egyébként minden a régiben maradt. A tanszabadságot és a tanulási szabadság biztosításáról nem beszélt a miniszterelnök úr. Lehetővé kell min­denkinek tenni, hogy akarata és képes­ségéhez képest tanulhasson. Miért nem hozzák be az ipari munkások számára a numerus klauzust. Ilyen politikát csak Magyarországon lehet találni. Fábián Béla: És Oroszországban. Peyer Károly : Milyen jogon akadá­lyozza meg az állam polgárait abban, hogy pályájukat szabadon megválasszák ? Azok az egyetemi polgárok, akik tőlünk kimentek a külföldre, hogy padlás­­szobákban kuporogva tanuljanak, vájjon mit érezhetnek ? Ha ezeket az egyetemi hallgatókat megkérdeznék, hogy kik tá­mogatják tanulmányaikban, megmutat­nák azokat a kék foltokat, amelyekkel útnak eresztették őket. A külföldi keres­kedők is azt kérdezik, hogy lehet-e már Magyarországra utazni? Külföldön Magyarországról most is az a felfogás, hogy itt olyan állapotok vannak, mint Albániában. Ezeket az állapotokat az itteni események folytán . . . Zsitvay Tibor (magából kikelve kiáltja): Rágalmazó ! Farkas István (a padot verve, vissza­kiált Zsitvaynak): A Somogyi-gyilkosság meg van torolva ? Peyer Károly: Az itteni események alátámasztják azokat a híreket, amelye­ket külföldön Magyarországról táplálnak. Hegedűs György: Majd a nyugati zsidókhoz megyünk kultúráért. A kommunizmus melegágya .. . Peyer Károly: Senkinek sem állhat érdekében bűnös embereket védeni. Mi sohasem védtük azokat, akik bűncselek­­ményeket követtek el és akiket ezért elítéltek. Hogy emberek százait tartsák fogházakban, internálótáboro­kban, azért, mert az illetők magaviselete gyanús és aggályos volt a társadalom szempontjá­ból és tisztán csak azért, mert följelen­tették őket, anélkül, hogy módot adtak volna nekik, hogy védekezésüket elmond­hassák, ezt nem értem és ezt csodálom. A belügyminiszter úr a pénzügyi bizott­ságban tartott beszédében jelentést tett a zalaegerszegi internálótáborról és azt mondotta, hogy 700 felett van azoknak a száma, akik ott internálva vannak. Nem lehet ezt az intézményt védeni. Ha valahol van a kommunizmusnak m­­­egágya, akkor az internálótáborokban van. Zsitvay Tibor: Annál kevésbé kell megnyitni. Peyer Károly: Ezekben az emberek­ben rettenetes gyűlölet fejlődik ki, amelynek levezetése sem tudom miként fog történni. Gondoljanak önök a szi­bériai ólombányákra. Állíthatom, amit most már sokan mondanak, hogy Oroszországban sohasem lett volna bol­­sevizmus, ha nem lett volna Szibéria. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy nem hajlandó a fogházak kapuit kinyitni.­­ Én a miniszterelnök úrral szemben azt­ bátorkodom állítani, hogy azok a bíró­ságok, amelyek a fogházba vetették az emberek százait, nem a rendes bűnvádi­­ perrendtartás alapján ítélkezték, hanem gyorsított tanácsok voltak, ahol a véde­­­­lemnek korlátozott szerepe van, ahol a­­ fellebbezésnek helye nincs. Ezeket a bírói ítéleteket én nem fogadhatom el­­ olyanoknak, mint a rendes bíróságét. . Elnök: Kérem a képviselő urat, tar- s­tózkodjék attól, hogy birói ítélet felett­­ kritikát gyakoroljon.­­ Peyer Károly: Én nem birói ítéletet kritizáltam, én a gyorsított eljárás mó­­■ dozatait bíráltam. A gyorsított eljárás­­­­nak semmiféle törvény nem szolgált­­ alapul. A gyorsított tanácsok elnökeinek­­ működése nem volt egyébre jó, mint önreklámozásra megnyitandó ügyvédi irodáik számára. (Nagy zaj.) Varsányi Gábor: Beszéljen Cserny elnökösködéséről. Peyer Károly: Arról beszélhet ön. Nekem Cserny sohasem volt az elvtár­sam. A polgári társadalom szülte. Cso­dálom, hogy a gyorsított eljárás érvény­ben tartása idején ma olyant mondhat Nagy Emil, hogy Európa legnagyobb jogbiztonsága itt van. Ennek cáfolatával szívesen szolgálok. (Kezébe vesz egy vörös cédulát.) Hegyeshalmy Lajos: Vörös ! Vörös ! Peyer Károly: Nem tehetek róla, ha vörös lapon ír már az ügyész is. ' !

Next