Reggeli Hirlap, 1924. március (33. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-15 / 63. szám

Szombat, 1924 március 15. Mézeskalács Ernőd Tamás és Szirmay Albert daljátéka Bemutatta a miskolci Nemzeti Színház 1924 m­árc. 14-én A „Szív küldi szívnek szívesen“ ősi ma­gyar népmonda misztikus és mégis gyerme­kien egyszerű meséje elevenedik meg előt­tünk Ernőd Tamás bájosan naiv, keresetlen feldolgozásában. Nem ok nélkül vállalkozott éppen ennek a kedves, kicsinyeknek való mesének színre alkalmazására. Tudjuk, hogy a János vitéz óta történt egy-két hasonló kí­sérlet és pedig Vörösmarti Szép Ilonkájá­nak magyar daljátékká átültetésével (Szaba­dos Béla és Szávay Gyula műve), továbbá szerencsés sikerűek voltak Huszka Jenő Gül Baba és Tündérszerelem című magyar tár­gyú operettjei is. Míg azonban a Szép Ilonka és Gül Baba többé-kevésbbé a történelemből merítik tárgyaikat, Em­őd Tamás Mézeska­lácsa tisztára szép monda, akárcsak Petőfi János vitéze. Nagyon szerencsés gondolat volt Em­őd Ta­mástól a Jóska „katonna“ és az Örzsi pesz­­tonka esetét az első felvonás népies falusi vá­sárának keretében színpadra vinni, ahol meg­jelenik népe közt Encella királynő is álruhá­ban és egyszeribe szerelmes lesz a déli­ „ha­talméba“. De Jóska nem hagyja ám Örzséjét és olyan sértéseket mond a királynőnek,­­­­hogy az végül is haragjában azonnal elfo­gatja. Gyönyörű ellentét ezzel a második fel­vonás trónterme. Óriási pompa és fény ke­retében felvonul az udvar népe és hozzák a fogoly Jóskát, hogy a büntetésből , végre egyedül maradjon Encellával. Jóska most sem felejti el örzsit, mert a szerelmi incsel­­kedés közben, mikor Encella megkérdezi, mi van a tarisznyájában, el nem árulná a világ­ért sem a mézeskalácsszív titkát, inkább tüs­tént elszökik az udvartól. A királynő persze utána parancsolja az egész udvart, de bizony már halva hozzák vissza. Közben megérke­zik örzsi, meg Jóska anyja a falusiakkal, és ahogy halva látjják Jóskát, örzsi a mé­zeskalácsszivet a vérző seb fölé teszi és Jóska fölébred, a szive elkezd dobogni. A harma­dik felvonásban Encella ismét magáénak vindikálja a katonáit, de Örzsi csak úgy haj­landó átengedni, ha mézeskalácsszive az övé marad. Hogy ne kelljen Jóska szívét kitép­ni, Encella inkább lemond róla s igy lesz Jóska és Örzsi boldog párrá, Encella pedig felséges udvarlójáé. A gyönyörű szinhatáso­­kat fokozzák Em­őd Tamás irodalmi színvo­nalon álló dialógusai. Szirmay Albert zenéje szép-szép, de egy kissé túlságosan kabaré-szű, magyarossága pedig túl sallangos, nem olyan tősgyökeres, mint Ernőd Tamás versei. Látszik, hogy a kabarés számok zenéje nem a szövegre szü­letett, hanem a szöveget utólag húzták a kész muzsikára. Csak éppenhogy a szótag­szám egyezik a ritmikai képlettel, különben prozódiája sok helyen természetellenes Har­monizálása és hangszerelése szándékosan tompított, mintha az álom ezüstös fátyola vonta volna be a zenekar színeit. Mennyivel gyönyörűbb lett v­olna a második felvonás sok melodrámája helyett egy épületes finálé, a hosszú bevonulási induló helyett pedig egy látványos, mesebeli balett. Azért a mu­zsika finálék nélkül is mintaszerű, apró részeiben pedig néha szinte szimfonikus stí­lusban mozog. Az operettegyüttes kiváló gonddal készült a nagysikerű magyar daljáték bemutatójá­ra. Orzsi pesztonka szerepében a régen látott Koronkay Rózsi kedveskedett , akit rajongó publikuma lelkes ünnepléssel fogadott. Sok bájos hasonló szerepben láttuk már, de ez talán valamennyi között leginkább rokon­szenves egyéniségére szabott. Jóska katona, a másik főszereplő, az ugyancsak régen lá­tott Tarnay Béla volt. Kiváló színészi ké­pességeit és sokoldalúságát, amelyeket nem szükséges újból és újból felfedeznünk,is­mét a legteljesebb siker mellett csillogtatta. Sikerült énekszámai pompásan egészítették ki rátermett alakítását. A királynő Encella szerepében Gaizler Lola excellált. A szerep nagyon nehéz, mesebeli királynőről van szó, kevés és hangtalan énekről és sok-sok já­tékról. Ebből a szerepből nehéz finomat csi­nálni, de Gaizler Lola minden tekintetben kellemes és illúziót keltően állotta meg a he­lyét. Nagyszerű színészi teljesítmény Deréky udvari bolondja, egyike e pompás erejű mű­vész legragyogóbb alkotásainak. A többi sze­repek is a legjobb kezekben voltak. Kit dicsérjünk inkább. Hamvas Józsa tűzről pat­tant Bábi kofáját, vagy a nagyszerű Szirmay akkurátus Pityi Pál csizmadiamesterét? — Rendkívül finom, megértő alakítás Vécsey Ilona öreg Jóskánéja is, s‘ A Mézeskalács véletlenül azok közül a dalművek közül való, ahol nem a zene, ha­nem a próza a fontos, és természetesen az Andersen meséit is túlszárnyaló színpompás kiállítás. Ebben a darabban a rendezőnek remekelni kell, mert meseországban va­gyunk, ahol az emberek is oly halkan, fino­man beszélnek, éreznek és gondolkoznak, — mint mikor valami gyönyörűt álmodunk. — Éppen ezért kétszeres osztályrész illeti Ló­ránt Vilmost a siker érdekében kifejtett fá­radhatatlan munkásságáért, a szándékosan mély kórusok és énekszámok és a finom di­namikával játszó zenekar álomszerű letom­­pításáért pedig Hoppe Jenő alkalmazkodó stílusérzékét illeti a legteljesebb elismerés. H. E. Március 15 A Ház folyosóján ődöngök. Jön Andrássy Gyula gróf. Mosolylyal fogadja köszöntése­met. — Maga megint toporzékol magában, — mondja nékem — és azt bizonyítgatja be magának, hogy mindennek én vagyok az oka. Nem, — feleltem én, — nem csak excellen­­ciád, hanem Apponyi is. Önök ketten az okai mindennek. - Ugyan, szabadon ereszthetné már ezt a bogarat. Látja, én magam is azon gondolko­zom, hogy ne tegyem-e le köszönettel a man­dátumot és vonuljak-e teljesen vissza a poli­tikától. Elvonulni könyveim és gondolataima közé. Ezek nem olyan vigasztalanok, mint a mai közélet. Azelőtt voltak eszmék, melyek vezették az embereket, voltak érzések, ame­lyek összefoglalták az embereket, voltak fo­galmak, amik után indultak az emberek. Ma nincs semmi, ami összefoglalná őket,­­ nem csak vezető eszméik, közös érzéseik nincse­nek, de nincsenek még­ közérthető szavaik sem, amelyek együttesen érdekelnék lelkileg az embereket. Mit keresünk mi öregek ebben a világban? Milyen nemzeti szerencsétlenség, hogy ex­­cellenciád nem önvádként mondta el­­ezeket a szavait. A háború összetörte a régi politi­kai fogalmakat." Összetörte a monarchiát,­­ összetörte Magyarországot. A bolsevizmusba torkolt forradalom összetörte a társadalmi fogalmakat. Az ellenforradalom nem ra­gasztotta össze a darabokra tört fogalmakat. A nagy tömeg nem képes magának az élet új, meglepő részletadataiból absztrahálni azokat a közös fogalmakat, amelyeket a tö­­meglélek vezetőeszmékké és közérzésekké fej­leszthetne. Mi lett volna az önök kötelessége? Az öné és az Apponyi grófé? Megdefiniálni ezeket a fogalmakat, megkoncipiálni ezeket a mondatokat, amelyek táplálékára a tömeg­nek életszüksége volna. Ezt nem tették meg és nem teszik meg önök, önök az egyedüliek, akiknek a politikai aktív életben még tekin­télyük lett volna, akik új lelket szuggerál­­hattak volna a tömegbe. Ezt mulasztották el önök. A romok tetejére kellett volna önök­nek államok zászlóként és harsonaként, de önök aláfeküdtek a romoknak és még sirán­kozni is alig akarnak, nemhogy zászlót lo­bogtatva, az újjáépítésre, a feltámadásra harsogva buzdítanának. — Ugyan, kérem, hagyjon fel az örökös la­­mentálásaival. Keressen ehhez a munkához fiatalabb erőket. Az a baj, hogy fiatalok nin­csenek. Mi már öregek vagyunk ehhez a ne­héz esztendőket követelő munkához. A mai vigasztalan sorsunk már kikerülhetetlen: ki kell dőlnünk, meg kell halnunk abban a re­ménytelenségben, hogy emberileg belátható időn belül jobb idők virradhatnának nem­zetünkre. Nem áll! Nem hal meg az, akinek folytatá­sa van. Ha excellenciád beszél erről a témá­ról, akkor én­ nem bántom meg vele, ha én is beszélek róla. Hát jó, közös sorsunk, hogy megöregszünk és meghalunk. Ám mit fog örökségül hagyni nemzetének Andrássy Gyula, ha megöregszik és ha meghal! Azt a szép, nagy darab márványkövet, amit a csa­ládja fog vásárolni sirkantja fölé? Miért nem gondol arra, hogy vezetőeszmét, összefoglaló érzést hagyjon maga után emlékezetül!! Nem is az a kérdés, hogy önök, ön és Apponyi, vagy Apponyi és ön, mit fognak még éle­tükben elérni, hanem arról van szó, hogy mi lesz a nemzet öröksége önök után. Talán nem is egészen így folyt le beszél­getésünk. Talán nem egy és ugyanazon al­kalommal mondattak el e szavak pro és , kontra. De annyi bizonyos, hogy si non e i vero, e ben trovato. Ha nem is így történt, de­­ igy kellett elgondolni. Ám várjon címen március tizenötödikén kell-e­ a káprázat — Így szemlélődnie és ép­pen Apponyival és Andrássyval a kép elő­terében! Március 15. Az emberi felszabadulás, a nemzeti felszabadulás, a lelki felszabadulás napja. Petőfi és Kossuth helyébe Apponyi és Andrássy képeit foglalja-e ma keretbe a fan­tazmagória! A negyvennyolcas Petőfi és Kossuth ma lépnek hetvenhetedik esztende­jükbe. Valóban megöregedtek. A negyven­nyolc óta hetvenhét évessé öregedett Petőfi és Kossuth helyébe reményteljesen fogadná el a nemzet öreg Apponyit és öreg András­­syt is, ha ők vállalnák a sötétből és üresből, a káoszból absztrahálni a tiszta fogalmakat, amelyekből a nemzet tömeglelkében vő­­eszmék alakulnának és közös érzések fakad­nának. Nincs zászló, nincs harsona. Elöregszünk, nem hagyunk örökségül az utódoknak re­ménységvirágokat. A pauperizmus, az álta­­anyagiakban és lelkiekben,­­lesz a stremie­­lános és reménytelen nemzeti elszegényedés, künk. Pályi Ede dr. 3. oldal. REGGELI HÍRLAP Rendkívüli közgyűlésen tiltakozik a miskolci tőzsde a kereskedelmi miniszter rendelete ellen Küldöttséget menesztettek az kereskedelmi miniszterhez Közöltük a kereskedelmi miniszternek a miskolci tőzsde működését korlátozó leiratot, mely nagy recenzust keltett az érdekeltek körében. Miután máig sem kézbesítették a tőzsde vezetőségének a leiratot, dr. Kovács Jó­zsef főtitkár pénteken felkereste dr. Holobay Sá­ndor polgármestert, aki készséggel bocsá­totta a főtitkár rendelkezésére a miniszteri le­iratot, amelynek áttanulmányozása után dr. Kovács József a következőket mondta a Reg­geli Hírlap munkatársának: " A leiratnak azon rendelkezése, hogy a szombathelyi áru-, termény- és értékcsarnok alapszabályainak analógiájára a miskolci tőzs­de fogalmából ki akar­ja zárni a budapesti tőzs­dén jegyzett értékpapírokban az üzletkötést, egyenesen a tőzsde megbénítására, sőt beszün­tetésére vezethet. Ez ellen a miskolci érték­tőzsde legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlésen erélyesen, állást fog foglal­ni. A közgyűlésen indítvány fog elhangzani, hogy a tőzsde írásbeli felterjesztésben, de küldött­­ségileg is kérje a miniszter álláspontjának megváltoztatását és a vidéki tőzsdékre egysé­ges működési kör teremtését, úgyhogy emyik forgalmába a budapesti tőzsdén jegyzett érté­kek is felvehetők legyenek.­­ A leirat egyébként sok téves adatot is tar­talmaz. Többek között a miskolci tőzsdén, a tagsági jog megszerzése nemcsak a­ kereskedők és gazdák köre tagjai részére van lehetővé té­ve. Felvehető az, akiket alapszabály szerint a tőzsde tanácsa felvesz.­­­ A kereskedelemügyi kormány­ a miskolci tőzsde évi jelentéséből értesült a tőzsde ügy­menetéről, forgalmáról, irányáról s ezek az adatok i­s igazolták, hogy a miskolci tőzsd­ ■_ «SBB basancai működési körében helyes úton halad. A legi­tim kereskedelemnek egyik fontos szerve , mint ilyen, bekapcsolódik az ország közgazda­­sági életébe. •— Rejtély, miért kell hát megbénítani a vi­déki tőzsdék forgalmát vagy éppen megszün­tetni. A budapesti tőzsde nagy forgalma mel­lett szinte szükséges, hogy­ a Vidéken is bonyo­lítsanak le országos értékekben ügyleteket. A budapesti tőzsde nem­ szorult erre a védelem­re, sőt a zsíró mentesítése céljából illetékes kö­rök egyenesen kizárták a vidéki tőzsdéket. A helyi és vidéki értékpapírok vételét és eladását szint© animálja a budapesti tőzsdén jegyzett papírok itteni forgalma. Akik ilyen ügyleteket kötnek, azok sokkal olcsóbban bonyolíthatják le­ azokat A helyi tőzsde nagyobb a nyilvános­ság és ellenőrzés. A nagy­közönség érdeke ez és a helybeli bankok tőzsdei forgalmát sem érinti.­­ Ennek az intézkedésnek egy szomorú ered­ménye lehet csak. Majdnem ugyanaz, mint amit a Devizaközpont felállítása megterem­tett. Zugbörzéket zugárfolyamokat teremt, amely ártalmára van a legitim kereskedelem­nek, a tisztességes ügynöki karnak és a nagy­közönségnek. Erős a hitem, a kereskedelem­ügyi miniszter — ha a vidéki tőzsdék működé­sét nem akarja teljesen megszüntetni — a le­iratában elfoglalt álláspontját enyhíteni fogja, mert a kereskedelem legfőbb őreinek ez az in­tézkedése — vallják be őszintén — kereskede­l­émellen­es. Gerhardt­ elegánsak , tartósak «PO» kényelmesek

Next