Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

1924 április hó 20., vasárnap. Afft 4000 ItOFOllSfc XXXIII. évfolyam, 92. sz., Miskolc, Előfizetési árak helyben és vidéken: negyed évre — — — — — — 90000 K Egy hónapra— — — — — — 30000 Tv Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. rs POLITIKAI NAPILAP : A szerkesztőség telefonszám­ai: 4-98 és 6-11. Kiadóhivatal: Széchenyi-u. 15. Telefon 6-14. Gondolatok a szanálási akcióról és következményeiről Írta : Bottlik József nemzetgyűlési képviselő iüriinlasdig a cz­ ciilibiasi javt­slat bevonul törvénykönyvünkbe, hogy egyrészt megadja az országnak a ta­lpraállás lehetősé­gét, de másrészt az ország közgazdaságát ne­héz, de nem leküzdhetetlen nehézségek elé ál­lítsa. A nemzetgyűlésen az érvek egész zuha­­taga hangzott el pro és kontra, melyekkel fog­lalkozni nem kívánok, mert ennek a cikknek a keretében minden pártpolitikától tartózkodni kívánok, két tényt azonban politikamentesen is leszögezhetek: az egyik, hogy a kölcsönnel kapcsolatos megegyezés a jóvátétel kérdését húsz évre, tehát oly hosszú időre elintézte, a­mely alatt a nemzetnek korlátlan lehetőségeik nyíthatnak meg, a másik, hogy a kölcsön révén a koronának már küszöbön állott végső ka­tasztrófája elháríttatott, a korona stabilizáló­dik és ehhez képest a gazdasági és szociális életnek egészen új eta­pja kezdődik meg. Ezen megállapítás ellenképe, hogy a tárgya­lások sikertelensége esetén a jóvátétel kérdése, melyet aránylag csekély áldozattal két évti­zedre elodáztunk, — már most aktuálissá lett volna és koronánk osztozott volna a német márka sorsában, de azon erő nélkül, mely a legmagasabb gazdasági kultúrfokon álló Né­metországot képessé tette arra, hogy valutájá­ban ideiglenesen rendet teremtsen, bár arra már nem tette képessé, hogy az átmeneti idő alatt, de még most is, az emberek milliói olyan nyomorba ne sülyedjenek, mely messze turba­­fomtja a mi szegénységünket. Ennek a sikernek csak látszólagos ellentéte,, hogy a szanálással kapcsolatban az ország tel­jesítőképessége újabb és fokozott teherpróbá­­nak vettetik alá és hogy a romló koronának a stabil koronára való felcserélése, a romló koronára alapított gazdasági életünket meg­rázkódtatásoknak teszi ki, mert mindkettő előbb-utóbb bekövetkezett volna, de külföldi kölcsön és külpolitikai megegyezés nélkül el­képzelhetetlenül súlyosabb formában. Hisz az minden józan ítéletű­ ember előtt nyil­vánvaló volt, hogy a nagy kataklizmából, a­melybe sülyedtün­k, csak nagy anyagi áldoza­tok árán szabadulhatunk, hogy az ország tel­jesen elszegényedett, polgárainak tehát fentar­­tásáért többet kell áldozni, mint amennyit bé­kében áldoztak.­­ De nyilvánvaló volt az is, hogy a végtelenségig nem lehet egy ország gazdasági életét a valutaromlásra alapítani, mzért hisz erre a romlásra alapított­­nemzeti gazdaság nem egyéb egy nagy szerencsejáték­­nál, amelynél ezrek meggazdagodnak, ugyan­akkor, mikor százezreik vagy milliók vagyo­nukban vagy exisztenciájukban tönkre men­nek. Ez a papírból való aranycsinálás ez a nép­szerű jelszó, mely a valóságban abban jelent­kezett, hogy felga­zdagított egy embert ugyan­akkor, amikor kilencvenkilencet depossedált. Már most mi lesz a helyzet a korona stabili­zálása esetén? Kétségtelen, hogy a termelő tőke az eddigivel szemben inferioris helyzetbe jut, mert nemcsak a fokozott adók fogják nyomni, hanem búcsúzni kell a konjunkturális hasznoktól is ugyanakkor, mikor termelési költségei emelkedni fognak, mert a stabil pé­nz stabil életstandardot von maga után, amiből következik, hogy a fizetések és munkabérek eh­hez a standardhoz valorizálódnak át. Szociális tekintetben a szanálás következménye telmit az lesz, hogy a termelés tényezői közt:++ a tők­e javára, megbillent egyensúly helyre fog ál­lani, kevesebb lesz a vállalkozói haszon és na­gyobb lesz a fizetés és a munkabér, nagyobb lesz az adó és nagyobb lesz a fizetése azoknak, akik az állam rendjét fentartják. Ami már most a szanálás gazdasági­ követ­kezményeit illeti az egyes termelési ágak szempontjából, dacára a rendkívül súlyos adóknak, a mai helyzettel szemben a legkisebb eltolódás a mezőgazdasági termelést fogja éri­nteni, mert annak igazi konjunktúrája nem volt, főbb termel­vényei a kivitelig tilalmak ré­vén állandóan világparitás alatt állottak és a m­unka­bérek 80%-át eddig is valorizálva fizette. A legsúlyosabb helyzetbe azok a nagy ipari ágak jutnak, melyeket behozatali tilalmiakkal a fogyasztó közönség rovására mesterségesen támogattak, mert mihelyst a külföldi államok­kal keresik ed­el mii szerződéseinket megkötöttük, a behozatali korlátozások megszűnnek, nem marad egyéb a vámvédelemnél, az árakat nem lehet tovább diktálni s azok ellentétben a mai helyzettel, csaik a vámtételekkel lehetnek ma­gasabbak a világpiaci áraknál. A jól fundált vállalatok azonban ezt a krizist könnyen le fogják győzni, csak a hasznuk lesz a fogyasztó­közönség javára kevesebb, a tisztán konjunk­túrára alapított u. n. a vállalatokénak azonban utolsó „tranzalkciójuk“ a csendes felszámolás lesz. Érdekes kérdés, hogy mikép fog a kereskede­lem helyzete alakulni! Miskolcon már többször jósoltak, de a jóslatok rendszerint nem váltak be, kérem tehát azt a kereskedőt, aki cikkemet történetesen elolvassa, hogy az én véleményem által ne befolyásolhassa magát, hanem csele­kedjék a maga józan belátása szerint, mert rekriminációka­t nem fogadok el. A kereskedők túlnyomó része azt hiszi, hogy a behozatali korlátozások megszüntetése üzle­tüket fel fogja lendíteni Általánosságban ez alig állhat meg. Elsősorban a behozatali kor­látozások megszüntetése az árak olcsóbbodását fogja maga után vonni, az az áru tehát, ame­lyet a kereskedők a hazai gyáros által diktált magas árakon szerzett be, értékéből veszíteni fog. Azután meg fog indulni az egészséges­­rer­­®eny, minek következtében a haszonkalkulá­­ciót le kell szállítani, ugyanakkor, mikor a boltbér, adó, fizetések és egyéb régiek em­el­kednek. Ehhez járul, hogy a ker­eskedők száma növe­kedett ugyanakkor, mikor a fogyasztói közön­ség vásárló ereje csökkent, lesznek tehát ke­reskedők, akik tőkéjüket és munkájukat más körben kívánják fruktifikálni, árukészletüket likvidálják és megjelenik a piacon az úgy­nevezett másodkéz, amely a gyors és sima le­bonyolítás érdekében áruját sokszor a gyári áron alul kínálja. Ha tehát én kereskedő vol­nék, igyekezném raktáramat, ha nem is promt de fokozatosn lecsökkenteni. Abban a metamorfózisban, melybe most­ ju­tunk, a vezető és legkönnyebb szerep kétségte­lenül a pénztőkének jut s így lesz az utolsóból az első. Ez a gazdasági élet circulus viciozusa , amint a múltban az járt jól, akinek áru­,­­ most az résére, mert hosszú ideig magas kamattétellel kell számolnunk. De be kell következnie az értékpapírok át­értékelődésének is, bár távolról sem oly mér­tékben, ahogy azt sokan hiszik. A­ békeértékek nagyon hosszú ideig nem kerülhetnek felszínre, mert ebben az országban a fundált vagyon nem lehet annyi értékű, mint a békében volt, mert mindenre ránehezedik egy láthatatlan, de érezhető súly: a nagy adók és gazdasági le­romlottságunk. De ezenfelül igazi átértékelő­désről nem lehet szó, mielőtt a részvény­társa­ságoknak mód nem adatik arra, hogy aktívái­kat vagy felértékeljék, vagy arany mérleget ne készíthessen­ek. Amidőn ekként megállapítottuk, hogy a t­e­­melő tőke az új atmoszférában nehéz prob­é­m­ák elé állíttatik, úgy másrészt jogosult a re­mény, hogy a fix fizetésű exisztenciák és a mun­ka­béresek végre elviselhetőbb sorsba jutnak. Itt csak egy veszély fenyeget és ez az, hogy a konjunkturális hasznok megszűntével a mun­kaalkalmak csökkenni fognak, de ez, ha bekö­vetkeznék is, csak egész rövid ideig tartó, átme­neti állapot lehet, mert a külföldi megegyezés­nek csak kisebbbik eredménye a 250 millió arany­kőr esőn, a nagyobbik az, hogy a külföldi tőke visszanyeri bizalmát az ország gazdasági jövőjével szemben s az ipari és kereskedelmi vállalkozás az elvesztett korona-konjunktúra helyett egy sokkal becsesebb és szilárdabb konjunktúrára fog szert tenni, a külföldi tőke bizalmára az egészséges magyar vállalkozás iránt. De mindenek felett arr­a van szükségünk, hogy önmagunkban bízzunk és higyjünk az or­szág jobb és szebb jövőjében. A termelő tőkés és általán mindenki, akit a szanálás újabb adó­val sújt, ne pamaszo­­ba, és békétlenségben ke­ressen megnyugvást hanem okozott munká­val és előrelátással igyekezzék a nehézségekké megküzdeni. A munkás pedig, aki életstandard­­ját javítani igyekszik, fokozottabban igyekez­zék békebeli munkateljesítm­ényét elérni, mert ha fizetésekben és munkabérekben békepari­tásra törekszünk, úgy a munkában is el kell érnünk a békeparitást. Valamennyiüket pedig vezessen az a meg­gondolás, hogy ezt az országot áldozatok nél­kül fen­tarta­ni nem lehet, az tehát, aki meg akarja tartani hazáját, hozzon érte áldozatot és igyekezzék ennek az országnak hasznos pol­gárává lenni, vagy ingatlana volt, úgy a győztes lesz, akinek megfelelő pénztőke áll a rendem .- Likvidálják­ a forradalmi és ellenforradalmi idők rendeleteit Egyszakaszos törvényjavaslat az internálások megszüntetéséről — A kormány rendezni készül a numerusz klauzus kérdését is — A kölcsön bekapcsolódást jelent a nyugati polgári demokráciába Egyszakaszos törvényjavaslat az internálások mi­­­numerusa klauzus kérdését is . A kölcsön béka Néhány nap előtt a Reggeli Hírlap hírt­­ adott arról, hogy a kormány és a szociálde­­­­mokraták között megbeszélések voltak olyan­­ kérdések rendezésében, amelyet a szocialis­­­­ták évek hosszú sora óta állandóan felszínen­­ tartottak a Házban. Pesthy Pál igazságügy­­, miniszter, amint már hírt adtunk róla, bizal­­mas belső rendeletben utasította a királyi ügyészségeket, hogy mindazon emigránsok ügyében, akik ellen nyomozólevelet bocsáj­­tottak ki, vonják vissza a nyomozólevelet abban az esetben, ha az illető emigráns haza­térésre jelentkezik és önként alá akarja ma­gát vetni, hogy ügyében a független magyar bíróság ítélkezzék. Az igazságügyminiszter­­ eme rendeletével lehetővé akarja tenni azt,­­ hogy a hazatérő emigránsok mint szabadlá­­­­bon levő vádlottak álljanak a bíróság elé. Kitűnő helyről informált munkatársunk­­ azt az értesülést szerezte, hogy a szocialisták-­­­kal történt legutóbbi megbeszélés folyamán­­ egy új egyszakaszos törvényjavaslat kerül­­ majd a nemzetgyűlés elé, amely egyúttal ma-­­­gában foglalja az általános internálás intéz-­­­ményének megszüntetését is. Informátorunk szerint a kormány ezzel a­­ lépésével csak megkezdette azt az utat, a­­­melylyel a politikai irányt bevezeti arra,­­ hogy az országban a polgári demokrácia ér­­­­­­vényesüljön. Ezel kapcsolatban még arról­­ is értesülünk, hogy a nemzetgyűlés megnyi­tását követő első napokban ezen egyszaka­szos törvényjavaslat let­ár­gyalása után a kormány további lépésekre is el fogja magát határozni, így a nemzetgyűlés elé kerülnek a sajtó, a gyülekezési és egyesülési szabad­ságok tekintetében eddig fennálló rendelke­zések megszüntetéséről szóló törvényjavas­lat. Politikai körökben arról is beszélnek, hogy a­ind eme lépésekkel kapcsolatban a kor­mány rendezni fogja a numerusz klauzusz kérdését is. Informátorunk szerint a nume­rusz klauzusz eltörlésénél nem arról van­ szó, hogy a fennálló rendelkezést megszün­tessék, hanem a törvényjavaslat intenciója oda fog irányulni, hogy ezt a kérdést a fele­kezetek megosztása szerint kezelje. Budapesti munkatársunk a most közölt tér ■veket illetően a kormányhoz közelálló poli­­­­tikustól a következő értesülést kapta: , — Bethlen István gróf legutóbbi expozéjá­ban már szó lett arról, hogy a szabadságjo­gok tekintetében eddig fennálló rendelkezé­seket meg fogja szüntetni. Bethlen István gróf ugyanis politikai barátai előtt már többször kifejezést adott ama óhajtásának, hogy likvidálni akarja azokat a rendelete­ket, amelyeket a forradalmak és ellenforra­dalmak szültek. Magyarország ugyanis csak abban az esetben remélheti az európai álla­mok közé való bekapcsolódását, hogyha ön­ Lapunk mai száma 48 oldal. ■KÉÉitaMaiMÉIHÉfe­

Next