Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-20 / 92. szám
1924 április hó 20., vasárnap. Afft 4000 ItOFOllSfc XXXIII. évfolyam, 92. sz., Miskolc, Előfizetési árak helyben és vidéken: negyed évre — — — — — — 90000 K Egy hónapra— — — — — — 30000 Tv Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. rs POLITIKAI NAPILAP : A szerkesztőség telefonszámai: 4-98 és 6-11. Kiadóhivatal: Széchenyi-u. 15. Telefon 6-14. Gondolatok a szanálási akcióról és következményeiről Írta : Bottlik József nemzetgyűlési képviselő iüriinlasdig a cz ciilibiasi javtslat bevonul törvénykönyvünkbe, hogy egyrészt megadja az országnak a talpraállás lehetőségét, de másrészt az ország közgazdaságát nehéz, de nem leküzdhetetlen nehézségek elé állítsa. A nemzetgyűlésen az érvek egész zuhataga hangzott el pro és kontra, melyekkel foglalkozni nem kívánok, mert ennek a cikknek a keretében minden pártpolitikától tartózkodni kívánok, két tényt azonban politikamentesen is leszögezhetek: az egyik, hogy a kölcsönnel kapcsolatos megegyezés a jóvátétel kérdését húsz évre, tehát oly hosszú időre elintézte, amely alatt a nemzetnek korlátlan lehetőségeik nyíthatnak meg, a másik, hogy a kölcsön révén a koronának már küszöbön állott végső katasztrófája elháríttatott, a korona stabilizálódik és ehhez képest a gazdasági és szociális életnek egészen új etapja kezdődik meg. Ezen megállapítás ellenképe, hogy a tárgyalások sikertelensége esetén a jóvátétel kérdése, melyet aránylag csekély áldozattal két évtizedre elodáztunk, — már most aktuálissá lett volna és koronánk osztozott volna a német márka sorsában, de azon erő nélkül, mely a legmagasabb gazdasági kultúrfokon álló Németországot képessé tette arra, hogy valutájában ideiglenesen rendet teremtsen, bár arra már nem tette képessé, hogy az átmeneti idő alatt, de még most is, az emberek milliói olyan nyomorba ne sülyedjenek, mely messze turbafomtja a mi szegénységünket. Ennek a sikernek csak látszólagos ellentéte,, hogy a szanálással kapcsolatban az ország teljesítőképessége újabb és fokozott teherpróbának vettetik alá és hogy a romló koronának a stabil koronára való felcserélése, a romló koronára alapított gazdasági életünket megrázkódtatásoknak teszi ki, mert mindkettő előbb-utóbb bekövetkezett volna, de külföldi kölcsön és külpolitikai megegyezés nélkül elképzelhetetlenül súlyosabb formában. Hisz az minden józan ítéletű ember előtt nyilvánvaló volt, hogy a nagy kataklizmából, amelybe sülyedtünk, csak nagy anyagi áldozatok árán szabadulhatunk, hogy az ország teljesen elszegényedett, polgárainak tehát fentartásáért többet kell áldozni, mint amennyit békében áldoztak. De nyilvánvaló volt az is, hogy a végtelenségig nem lehet egy ország gazdasági életét a valutaromlásra alapítani, mzért hisz erre a romlásra alapítottnemzeti gazdaság nem egyéb egy nagy szerencsejátéknál, amelynél ezrek meggazdagodnak, ugyanakkor, mikor százezreik vagy milliók vagyonukban vagy exisztenciájukban tönkre mennek. Ez a papírból való aranycsinálás ez a népszerű jelszó, mely a valóságban abban jelentkezett, hogy felgazdagított egy embert ugyanakkor, amikor kilencvenkilencet depossedált. Már most mi lesz a helyzet a korona stabilizálása esetén? Kétségtelen, hogy a termelő tőke az eddigivel szemben inferioris helyzetbe jut, mert nemcsak a fokozott adók fogják nyomni, hanem búcsúzni kell a konjunkturális hasznoktól is ugyanakkor, mikor termelési költségei emelkedni fognak, mert a stabil pénz stabil életstandardot von maga után, amiből következik, hogy a fizetések és munkabérek ehhez a standardhoz valorizálódnak át. Szociális tekintetben a szanálás következménye telmit az lesz, hogy a termelés tényezői közt:++ a tőke javára, megbillent egyensúly helyre fog állani, kevesebb lesz a vállalkozói haszon és nagyobb lesz a fizetés és a munkabér, nagyobb lesz az adó és nagyobb lesz a fizetése azoknak, akik az állam rendjét fentartják. Ami már most a szanálás gazdasági következményeit illeti az egyes termelési ágak szempontjából, dacára a rendkívül súlyos adóknak, a mai helyzettel szemben a legkisebb eltolódás a mezőgazdasági termelést fogja érinteni, mert annak igazi konjunktúrája nem volt, főbb termelvényei a kivitelig tilalmak révén állandóan világparitás alatt állottak és a munkabérek 80%-át eddig is valorizálva fizette. A legsúlyosabb helyzetbe azok a nagy ipari ágak jutnak, melyeket behozatali tilalmiakkal a fogyasztó közönség rovására mesterségesen támogattak, mert mihelyst a külföldi államokkal keresik edel mii szerződéseinket megkötöttük, a behozatali korlátozások megszűnnek, nem marad egyéb a vámvédelemnél, az árakat nem lehet tovább diktálni s azok ellentétben a mai helyzettel, csaik a vámtételekkel lehetnek magasabbak a világpiaci áraknál. A jól fundált vállalatok azonban ezt a krizist könnyen le fogják győzni, csak a hasznuk lesz a fogyasztóközönség javára kevesebb, a tisztán konjunktúrára alapított u. n. a vállalatokénak azonban utolsó „tranzalkciójuk“ a csendes felszámolás lesz. Érdekes kérdés, hogy mikép fog a kereskedelem helyzete alakulni! Miskolcon már többször jósoltak, de a jóslatok rendszerint nem váltak be, kérem tehát azt a kereskedőt, aki cikkemet történetesen elolvassa, hogy az én véleményem által ne befolyásolhassa magát, hanem cselekedjék a maga józan belátása szerint, mert rekriminációkat nem fogadok el. A kereskedők túlnyomó része azt hiszi, hogy a behozatali korlátozások megszüntetése üzletüket fel fogja lendíteni Általánosságban ez alig állhat meg. Elsősorban a behozatali korlátozások megszüntetése az árak olcsóbbodását fogja maga után vonni, az az áru tehát, amelyet a kereskedők a hazai gyáros által diktált magas árakon szerzett be, értékéből veszíteni fog. Azután meg fog indulni az egészségesrer®eny, minek következtében a haszonkalkulációt le kell szállítani, ugyanakkor, mikor a boltbér, adó, fizetések és egyéb régiek emelkednek. Ehhez járul, hogy a kereskedők száma növekedett ugyanakkor, mikor a fogyasztói közönség vásárló ereje csökkent, lesznek tehát kereskedők, akik tőkéjüket és munkájukat más körben kívánják fruktifikálni, árukészletüket likvidálják és megjelenik a piacon az úgynevezett másodkéz, amely a gyors és sima lebonyolítás érdekében áruját sokszor a gyári áron alul kínálja. Ha tehát én kereskedő volnék, igyekezném raktáramat, ha nem is promt de fokozatosn lecsökkenteni. Abban a metamorfózisban, melybe most jutunk, a vezető és legkönnyebb szerep kétségtelenül a pénztőkének jut s így lesz az utolsóból az első. Ez a gazdasági élet circulus viciozusa , amint a múltban az járt jól, akinek áru, most az résére, mert hosszú ideig magas kamattétellel kell számolnunk. De be kell következnie az értékpapírok átértékelődésének is, bár távolról sem oly mértékben, ahogy azt sokan hiszik. A békeértékek nagyon hosszú ideig nem kerülhetnek felszínre, mert ebben az országban a fundált vagyon nem lehet annyi értékű, mint a békében volt, mert mindenre ránehezedik egy láthatatlan, de érezhető súly: a nagy adók és gazdasági leromlottságunk. De ezenfelül igazi átértékelődésről nem lehet szó, mielőtt a részvénytársaságoknak mód nem adatik arra, hogy aktíváikat vagy felértékeljék, vagy arany mérleget ne készíthessenek. Amidőn ekként megállapítottuk, hogy a temelő tőke az új atmoszférában nehéz probémák elé állíttatik, úgy másrészt jogosult a remény, hogy a fix fizetésű exisztenciák és a munkabéresek végre elviselhetőbb sorsba jutnak. Itt csak egy veszély fenyeget és ez az, hogy a konjunkturális hasznok megszűntével a munkaalkalmak csökkenni fognak, de ez, ha bekövetkeznék is, csak egész rövid ideig tartó, átmeneti állapot lehet, mert a külföldi megegyezésnek csak kisebbbik eredménye a 250 millió aranykőr esőn, a nagyobbik az, hogy a külföldi tőke visszanyeri bizalmát az ország gazdasági jövőjével szemben s az ipari és kereskedelmi vállalkozás az elvesztett korona-konjunktúra helyett egy sokkal becsesebb és szilárdabb konjunktúrára fog szert tenni, a külföldi tőke bizalmára az egészséges magyar vállalkozás iránt. De mindenek felett arra van szükségünk, hogy önmagunkban bízzunk és higyjünk az ország jobb és szebb jövőjében. A termelő tőkés és általán mindenki, akit a szanálás újabb adóval sújt, ne pamaszoba, és békétlenségben keressen megnyugvást hanem okozott munkával és előrelátással igyekezzék a nehézségekké megküzdeni. A munkás pedig, aki életstandardját javítani igyekszik, fokozottabban igyekezzék békebeli munkateljesítményét elérni, mert ha fizetésekben és munkabérekben békeparitásra törekszünk, úgy a munkában is el kell érnünk a békeparitást. Valamennyiüket pedig vezessen az a meggondolás, hogy ezt az országot áldozatok nélkül fentartani nem lehet, az tehát, aki meg akarja tartani hazáját, hozzon érte áldozatot és igyekezzék ennek az országnak hasznos polgárává lenni, vagy ingatlana volt, úgy a győztes lesz, akinek megfelelő pénztőke áll a rendem .- Likvidálják a forradalmi és ellenforradalmi idők rendeleteit Egyszakaszos törvényjavaslat az internálások megszüntetéséről — A kormány rendezni készül a numerusz klauzus kérdését is — A kölcsön bekapcsolódást jelent a nyugati polgári demokráciába Egyszakaszos törvényjavaslat az internálások minumerusa klauzus kérdését is . A kölcsön béka Néhány nap előtt a Reggeli Hírlap hírt adott arról, hogy a kormány és a szociáldemokraták között megbeszélések voltak olyan kérdések rendezésében, amelyet a szocialisták évek hosszú sora óta állandóan felszínen tartottak a Házban. Pesthy Pál igazságügy, miniszter, amint már hírt adtunk róla, bizalmas belső rendeletben utasította a királyi ügyészségeket, hogy mindazon emigránsok ügyében, akik ellen nyomozólevelet bocsájtottak ki, vonják vissza a nyomozólevelet abban az esetben, ha az illető emigráns hazatérésre jelentkezik és önként alá akarja magát vetni, hogy ügyében a független magyar bíróság ítélkezzék. Az igazságügyminiszter eme rendeletével lehetővé akarja tenni azt, hogy a hazatérő emigránsok mint szabadlábon levő vádlottak álljanak a bíróság elé. Kitűnő helyről informált munkatársunk azt az értesülést szerezte, hogy a szocialisták-kal történt legutóbbi megbeszélés folyamán egy új egyszakaszos törvényjavaslat kerül majd a nemzetgyűlés elé, amely egyúttal ma-gában foglalja az általános internálás intéz-ményének megszüntetését is. Informátorunk szerint a kormány ezzel a lépésével csak megkezdette azt az utat, amelylyel a politikai irányt bevezeti arra, hogy az országban a polgári demokrácia érvényesüljön. Ezel kapcsolatban még arról is értesülünk, hogy a nemzetgyűlés megnyitását követő első napokban ezen egyszakaszos törvényjavaslat letárgyalása után a kormány további lépésekre is el fogja magát határozni, így a nemzetgyűlés elé kerülnek a sajtó, a gyülekezési és egyesülési szabadságok tekintetében eddig fennálló rendelkezések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. Politikai körökben arról is beszélnek, hogy aind eme lépésekkel kapcsolatban a kormány rendezni fogja a numerusz klauzusz kérdését is. Informátorunk szerint a numerusz klauzusz eltörlésénél nem arról van szó, hogy a fennálló rendelkezést megszüntessék, hanem a törvényjavaslat intenciója oda fog irányulni, hogy ezt a kérdést a felekezetek megosztása szerint kezelje. Budapesti munkatársunk a most közölt tér ■veket illetően a kormányhoz közelálló politikustól a következő értesülést kapta: , — Bethlen István gróf legutóbbi expozéjában már szó lett arról, hogy a szabadságjogok tekintetében eddig fennálló rendelkezéseket meg fogja szüntetni. Bethlen István gróf ugyanis politikai barátai előtt már többször kifejezést adott ama óhajtásának, hogy likvidálni akarja azokat a rendeleteket, amelyeket a forradalmak és ellenforradalmak szültek. Magyarország ugyanis csak abban az esetben remélheti az európai államok közé való bekapcsolódását, hogyha ön Lapunk mai száma 48 oldal. ■KÉÉitaMaiMÉIHÉfe