Reggeli Hirlap, 1927. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

^ 8 ] A Reggeli Hírlap munkatársa Itáliában Útijegyzetek Mussolini országából — A domináló fascista szín — Jólét és nyomor Trieszttől Rómáig, Rómától Lidóig Itthon tréfásan szokták kérdezni, hogy csakugyan mindenki feketében jár-e Olaszországban, amióta Mussolini a miniszterelnök. Pedig ennek a fele sem tréfa, mert ahogy a külföldi átlépi az olasz határt, minden politikai divattól elvonatkoztatva, rögtön az a legelső dillomája, hogy miért öltöztetnek itt katonát,, vasutast, rendőrt és általában minden „hivatalos“ embert feketébe, amikor a nagy hőség ellen épen talán fehérben kellene járni mindenkinek. A katonák, a Napóleon-sapkás carabonierek, akik itt a csendőröket helyettesítik, tiszta feketében járnak, a vasutas, a villamoskalauz, a gummibotos rendőr mind feketében van és természetesen akiket legelsőnek kellett volna említeni, a fascista milicia tagjai öltöznek feketébe. Fekete ingblúz, lovagló nadrág, a fejükön pedig féloldalra vágott kis fekete sapka. Tény, hogy nagyon jól áll nekik ez a viselet és részben ez is oka annak, amit nagyon sűrűn tapasztaltunk, hogy az olasz nőkre az egyenruhák közül éppen a fascista viselet lehet a legnagyobb hatással, mert a fascista egyenruhás katonán kívül egyszer sem láttunk nőkkel sétálni. Mussolini ezen arcn Tagadhatatlan, hogy Mussolini hatása minden téren észlelhető Itáliában. Félnek tőle és szeretik az olaszok, mert úgy látják, hogy rend csak azóta van, mióta parancsol Mussolini. Az olasz temperamentumot csak egy ilyen diktátor tudja megzabolázni, mint a Duce. A házak, üzletek, mind kivétel nélkül tele vannak Mussolini fényképeivel, melyek más és más formában ábrázolják, egyszer lovon, a másikon polgári ruhában, azután katonásan, kitüntetésekkel, majd haragos arckifejezéssel, egyszóval mindenféleképen megtalálhatjuk a Mussolini-felvételeket. Az utcán, a házak falán feketén odafestve Mussolini feje tűnik szembe alatta sokszor a szigorú figyelmeztetés: „Attenti!“ — vigyázz! Gyermekek militarizmusa Velencében nagyon érdekes jelenetnek voltam tanúja. A pályaudvar előtt katonás rendben vagy száz kis, 10—12 éves gyerek vonult fel. Mindegyik teljes fascista katonai viseletben, csak épen, hogy a fegyver hiányzott az oldalukról. Apró gyerekek voltak mind, de egyben nagyok voltak. Ez a zenekaruk volt, mert a gyerekszázad élén ugyancsak fiatal fiukból álló, fúvós zenekar haladt és ez azután olyan pompásan játszott, hogy aki idegen csak a pályaudvaron állott, nem tudott a csodálkozástól hova lenni. A gyerekszázad bevonult a pályaudvarra parancsnokuk fogadtatására. Amikor azután a milánói vonat befutott és leszállót a várt parancsnok, vezényszóra olyan „éjjó“-zást csaptak, hogy csak úgy harsogott a csarnok. Ahol ilyen katonás rendben nevelik már a gyerekeket, ott igazán nyugodtan mondhatja a miniszterelnök, hogy a legelső világhatalmak között kell lenni Itáíliának, de különösen a háttérbe szorul minden ilyen probléma a gazdagság, fény és előkelőség városában, Velencében. A Szent Márk-tér a dózsék fehér márványpalotájával, ezernyi galambjával, a csodás templomok, épületek, a csatornák a tömérdek gondolával, mind csak a gazdagságot szimbolizálják. Ha aztán benézünk egy-egy velencei üzletbe, ahol a megfizethetetlen csipkék között idős amerikai missek válogatnak, vagy az arany és ezüsttel hímzett ruhákat, a káprázatos értékűnek tetsző ékszereket látjuk az alacsony, kis semmitmondó boltokban, vagy megcsodáljuk azokat az üzleteket, ahol igazán a művészetekkel kereskednek, a szobrok, a festmények és antiquitások házait. S akkor, akkor igazán tapasztalhatjuk azt, hogy itt minden csak a gazdag idegenekért készül és kínáltatja magát. Nem szeretik az osztrákokat Velence és hozzá a Lidó, valóban olyanok, mintha tündérkertet varázsolt volna a földre valami emberfeletti hatalom. A márványcsipkés épületek, karcsú tornyok, szivárványszínű szökőkutak szinte felülmúlják még azt is, amit a fantáziánk tudna teremteni. * Ha Róma a történelem, Velence a gazdagság városa, akkor Triesztet kereskedő városnak kell neveznünk. Nem hiányzik ugyan innen sem a művészet, amint hogy nem is hiányozhat egyetlen olasz városból és Revolstelli báró múzeuma igazán kincseket érő világhírű festményekkel dicsekszik, de mindez csak keret ahhoz a remek képhez, amit Triesztben a lüktető kereskedelmi élet nyújt. A kikötőbe a föld minden részéből érkeznek a megrakott hajók, a parton hatalmas áruraktárak, mindenüt nagy üzletek, amelyek egész Középeurópával tartanak fenn összeköttetést. Maga a város az olaszok, osztrákok és kiseb részben a szlávok keveredése. Az osztrákokat még itt sem szeretik, pedig ez a város az övék volt. Az olaszok, úgy látszik, egyáltalán nem kedvelik az osztrákokat, mert más városokban is tapasztalhattuk, hogy töbször osztráknak néztek és akkor hidegen viselkedtek. Mihelyt azonban megmondja az ember, hogy magyar, rögtön megváltozik minden, barátságosan és örömmel áll rendelkezésére hivatalos közeg, vagy útitárs, mert az„ungherese“-t igazán szeretik az olaszokat. Róbert Miklós: Mai barbárok a régi Rómában A mai Róma nagyon nehezen analizálható benyomást kelt az idegenre. Az örök városban egyesül az ókori és középkori történelem a modern kor szédületes forgatagával és bizony kevés olyan hely van ebben a csodás városban, ahol a múlt értékeit és szépségeit kutató szem teljesen el tudja magát zárni az utcákon sodródó új élettől, a rohanó autóktól, a minduntalan felettünk keringő repülőgépektől és mindentől, ami ezt a lázas korszakot olyan szédítő mélységgel választja el azoktól az évszázadoktól, amelyek létrehozták Róma megdöbbentően kolosszális épületeit, templomait, szobrait és mindent, ami a maga monumentális voltával a világ legnagyobb hatalmát, a régi Rómát akarja elénk varázsolni. Az új Róma emberei talán már nem is törődnek a régi Rómával. Legalább is azt kellett tapasztalnunk mindenütt, hol csak az emlékműveket jártuk, hogy az érdeklődök között alig akad olasz. A Szent Péter templomban, az építészetnek, a művészetnek ebben az utólérthetetlen otthonában, ahol a szem nem tud betelni a csodálatos márványszobrokkal, oszlopokkal, freskókkal és mozaikokkal — itt is mindenütt idegeneket találunk, olasz szót ritkán lehet hallani. Egy nagy csoport lánynak, felsőbb leányiskola növendékei lehetnek. — idősebb úr magyaráz a szobrokról. Franciául. Másutt tengerészek figyelik a festményeket. Angolul beszélnek, amerikaiak. És így tovább, mindenüt külföldiek. A templom egyik oldalhajójában, két érdekes párra akadok. Négerek. Két férfi és két nő. Hallgatagon, szinte ijedt szemmel bámulnak szerteszét, mintha mindig attól tartanának, hogy kiküldik őket innen. Javítgatás és foltozgatás A kormány és a város tudja, hogy milyen feladatot jelent számára a sok műemlék. Bőkezűen gondoskodnak arról, hogy minden emlék jókarban legyen és éppen ezért folyton restaurálnak, javítanak, a város régi várfalait foltozzák, ugyanolyan kis téglalapocskákkal, mint amilyenből régen épült fel. Természetes új, óriási építményekkel is emelik a város szépségét. Még most is építik Viktor Emánuel bámulatos emlékművét, amely hatalmas aranyozott szobraival, mellékalakjaival és egész kiképzésével a világ legszebb modern emlékműve. Tűzoltók a három méter széles utcákon Az új és régi Rómát a nagyarányú forgalom kapcsolja össze és teszi egyenlővé. Az autóforgalom tekintetében még Budapest is kisvárosnak tekinthető Róma mellett, mert az olasz fővárosban az autók tömege száguld mindenütt, úgyhogy a keskenyebb utcákban gyalog alig lehet miattuk járni. A belváros régi keskeny utcáin olyan szédítő forgalom van, hogy az idegen negyedórákra is megáll, hogy egy-egy utca keresztezésnél a forgalom lebonyolítását bámulja. A rend a legnagyobb. Az olaszok pedig idegesek, de a rendőr intésére mégis mindenki nyugodtan várakozik. — Egyszerre valahonnan idegekre menő, vészes sípolás hallatszik. Jön a tűzoltó autó. A rendőr valami furcsa kézmozdulattal minden irányban leállítja a forgalmat, mert nem tudja, hogy merre mennek a tűzoltók. Az autók pedig a keskeny utcákban egyszerre mind, szinte életveszélyesen rohannak fel a járdákra ,hogy középen utat hagyjanak a tűzoltó kocsinak, amely élesen sípolva vágtat el mellettük. Jobbra orientálódj ! Olaszországban természetesen villamos, kocsi és autó mind a jobboldalon hajt, mint ahogy ezt a rendet a régi helyett nálunk is be fogják vezetni. Nekünk még szokatlan volt, de az olasz magas cilinderes kocsisok, vagy a kis vasszéken ülő villamos kocsiveztők talán el sem tudnak képzelni másféle rendet, mint jobbra hajts és ballra mellőz közlekedési szabályt. A közlekedés rendjének még egy igen érdekes szabályát láttuk Rómában. A villamosokon ugyanis hátul csak felszállás, elől pedig csak leszállás van. Ezzel gyorsabbá és könyebbé teszik a villamos utazást. Gazdasági erőfeszítések Feledhetetlenül szép része Rómának a város feletti hegyen fekvő Pincio, a Villa Borghesse. Óriási kert,, legalább kétszáz szoborral, gyönyörű tóval, benne fekete hattyúk, a sétányok mellett narancsfák, egyszóval olyan mint egy kis paradicsom. A levegőben épen egy hatalmas Zeppelin kering. Mindenki érdeklődéssel figyeli, olyan mint egy nagy-nagy ezüstszínű madár, amely a levegőben körülússza a hegyet. Amilyen nagystílű és gazdag Róma, a világváros, annyira szegény és küzdelmes létű a vidék. A földek gyenge minőségűek, a nép tehát szegény. Amerre a vonat fut, mindenütt nehezen megművelt, egészen szürke földeket látni. Milyen büszkén mondjuk itt az olaszoknak: — A mi földünk, a magyar rög fekete, nem ilyen hálátlan, mint az olasz! Mindenfelé, de különösen a Pó völgyében észre lehet venni, hogy Mussolini segíteni akar a mezőgazdaságon. Csatornázásokat látni. Mire azért is igen nagy szükség van, mert számtalan folyó medre a nyári hónapokban teljesen kiszárad és ilyenkor úgy fest, mintha csak a fenekén nyugvó homoknak készítettek volna széles medret. Az utak mentén fiatal, 12 éves akácfák mutatják, hogy a kormány sok gondot fordít a régi hiányok eltüntetésére. Külkereskedelem és külszin A nagyvárosban természetesen nehezen lehet észrevenni a nép szegénységét. Hámori kirándulók figyelmébe! Legolcsóbban és legizletesebben étkezhet a Zöldfa vendéglőben. Kitünő fajborok, valamint Kőbányai Polgári és Szent István idénysor állandó friss csapolása. — Előzékeny kiszolgálás ! RENGETT HÍRLAP A német konservatív pacifista és szociális mozgalom Beszélgetés Mahram Artúrral, az ifjunémet rend nagymesterével Berlin, augusztus 6. (A B. H. berlini tudósítójától.) Az ifjunémet rend a német hazafias szervezetek között teljesen sajátságos szerepet tölt be. Megalakulása a fegyverszünet idejének nemzeti kétségbeesésére nyúlik viszsza. Maratin Artur abban az időben ezred-adjutáns volt Casselben. Akkor azt akarta, hogy a német hadsereg folytassa az ellentállást. Később, amikor a bolsevisták veszélyeztették a német köztársaság jövőjét, megszervezte a Rajna-vidék nemzeti erőit. Így alakult ki az ifjúnémet rend, amely azóta igen nagy befo■lyásra tett szert. Mahraun a német középkor és a szabadságharcok ideológiájába nyúlt vissza; az a nézete, hogy ezt összhangba lehet, sőt kell hozni a mai idők követelményeivel. Mindenekelőtt az egyén és a társadalom közötti régi, szoros kapcsolatokat akarja helyreállítani. A szociális köztársaságot az igazi testvériség szellemében akarja kiépíteni és a nemzeti politika alapfeltételeként a szociális békét jelöli meg. A Ruhr-vidéki harcokban és a rajnai szeparatisták elleni küzdelemben az ifjúnémet rend tagjai állottak az arcvonal élén. Mahraun ugyanis a Rajna biztosítását tartotta a francia-német megegyezés első szükséges előfeltételének. Ma a kibékülésért, a Rajna-menti békéért küzd. Egyik röpiratában a német-francia kibékülés mellett foglal állást és pedig a hadseregek leszerelésének kölcsönös ell lenőrzése alapján. Röviddel ezelőtt Mahramn a katonai szolgálat teljes megszüntetése mellett foglalt állást és ehelyett az általános munkakötelezettség bevezetését ajánlotta, miáltal az ifjúság nemzeti nevelése osztálykülönbség nélkül könnyebben biztosítható. Ezáltal nagy kiterjedésű földeket lehetne intenzívebben megművelni és a kolonizáció révén a birodalomban a németek ezreinek új egzisztenciát biztosítani. A belső kolonizálásból keletkező tőkét a szociálpolitika kiépítésére és az aggkori biztosításra kellene fordítani. Szóval Mahraun célja: helyes szociálpolitikával a munkásokat a marxizmustól elterelni. • Mahraun nagymester az ifjú német rend Friedrichstrassei palotájában fogadta Karl Begholmot, a neves skandináv újságírót, akinek első kérdése arra vonatkozott, hogy az ifjunémet rend milyen magatartást foglal az államforma kérdésében? — Az ifjunémet rend, — felelte Mahraun nagymester, — programjában a népállam mellett foglalt állást és ezért a jelenlegi köztársaságban károsnak tartja a nagytőke domináló befolyását. A ál-mi jelszavunk az, hogy a nép és az állam egyek legyenek! — A pártok helyébe az ifjú német rend az állampolgárok regionális szervezkedését követeli, mint az államépület egységeit. Követeli az állam szuverenitását a gazdaság felett, egyúttal azonban az állam felelősségét is a gazdaság védelméért és virágzásáért. Az államforma kérdése az ifjúnémet rend számára csak alárendelt jelentőséggel bír. Sokkal fontosabbnak és szükségesebbnek tartják az állam új struktúrájának megszervezését. Ez a német demokrácia szellemében történhetik csak meg, így tehát a német köztársaságnak népállammá való továbbfejlődését követeljük. — Külpolitikai tekintetben az ifjúnémet rend 1925. óta behatóan vizsgálja, váljon lehetséges-e a német—francia szövetség megalakítása? Egy ilyen szövetség, amely a teljes egyenlőség és egyenjogúság alapján épül fel, a legjobb záloga Európa békéjének. Már Franciaországban is igen fontos körök elismerik egy ilyen szövetség jelentőségét, azonban a megvalósulást akadályozza az a nagy és kölcsönös bizalmatlanság, mely a két nép között még mindig fennáll. Amíg a versaillesi béke Németországot megfosztja szabadságától és becsületétől, Németországban a bizalmatlanság nem oszolhat el, mivel a németek tudják, hogy Franciaország az, amely elsősorban kitart a versaillesi szerződés mellett. A németek bizalmatlansága csakis a versaillesi szerződés béklyóinak levételével szüntethető meg. — Mi a véleménye a német-orosz szövetségről? — hangzott a második kérdés. — Az ifjú német rend küzd a bolsevizmus ellen, az angol-orosz konfliktusban, azonban egyek voltunk a birodalmi kormány semlegességpolitikájával. — Mi az ifjunémet rend álláspontja a szociális kérdésekben? — Az ifjunémet rend a népállamban a szociális állam jövőjét látja. Követeljük a munkásság védelmét minden kizsákmányolással szemben és helyeseljük a szervezkedést a jogok megvédelmezésére. Követeljük azonban, hogy ez a védelmi harc ne okozzon károkat a nemzetnek. Az osztályszellemnek meg kell szűnnie és minden németből szabad és felelősségteljes állampolgárt kell nevelni. Mahram nagymester a beszélgetés végén még közölte, hogy az ifjú német rend a Rajna vidékén a legerősebb, azonban Badenben és Hannoverben is igen erős szervezetei vannak. Kelet felé azonban a rend pozíciója egyre gyöngébb lesz. Keletporoszországban a junkerek áskálódnak ellene és általában a fajvédők és a német nacionalisták állandó támadásokban részesítik köztársaság és francia-barát magatartása miatt. Műhely áthelyezés! DETHETER ERNŐ épület- és műlakatos műhelyét Szárma utca 6. sz. alól Szírmai utca 59. alá helyezte át. Vaskapuk, rácsok, vas- és faredőnyök, épületvasalásokat és mindennemű Telefon 6-15. javításokat elvállal. Telefon 6 — 15. 1927 VIR 7 Mindenki repülőgépe ez a készülék, amelynek neve „autógáz , Frank Cortney angol kapitány találmánya, amelyben az a legpraktikusabb, hogy olcsó és minden pilóta tudomány nélkül kezelhető. KiLSS kivitelben készülnek KARDOS ILONKÁNÁL, Hunyadi utca 6. sz.