Reggeli Hirlap, 1928. szeptember (37. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-07 / 203. szám

■ 6­ ­ MIT SZÓL HOZZÁ? Ebben a rovatban helyet adunk minden közérdekű írásnak. A közönség ebben a rovatban ötleteket vethet fel. Hasznos kívánságoknak adhat kifejezést, hibákat, panaszokat tárhat fel. Teljes őszinteséggel és bizalommal tessék­ ■csak a lap szerkesztőségéhez fordulni, amely ezentúl minden pénteken megnyitja ezt a rovatot. A „Mit szól hozzá“ rovatnak az a célja, hogy a nyilvánosság erejével segítsen ba­jokat orvosolni, szándékokat és akaratokat megmozdítani, lelkesedést növelni, a ter­mészetes fejlődést emberi fáradtsággal, tudással és ambícióval előbbre juttatni, ter­mészetesen mindig a város, a társadalom és a közérdek javára. Tűrje-e a bérlő, hogy ugyanazon házban a konkurrense nyisson üzletet ? Nemcsak itt Miskolcon egy Hu­nyadi­ utcai házban, ahol két fűsze­res számára adott ki egy miskolci háztulajdonos üzleti helyiséget, ha­nem tudomásunk szerint más vi­déki városban is számos precedens van arra, hogy a háztulajdonos azo­nos szakmabeli üzletekre helyisé­get ad ki. A háziúr és a bérlő kö­zötti állandó vitákra adott minden­kor alkalmat, ha egy üzlethelyisé­get olyan bérlőnek adott ki, aki a házban már meglévő régi bérlőnek konkurrens üzletet nyitott. Nem minden bérlő olyan elővigyázatos, hogy ezt a bérlemény kivételénél szerződésileg kizárja. Igaz ugyan, hogy a legtöbb háziúrban megvan az az emberséges érzés, hogy eleve­­visszautasítja azt a bérelni szándé­kozó reflektánst, aki a régi bérlő­nek versenytársa lenne, de bizony előfordult már nem egyszer, mint a fenti példa is mutatja, az ellen­kező eset is. Egy ilyen ügyben hozta a legfőbb német birodalmi törvényszék azt az ítéletet, mely azt a kérdést a bérlő javára döntötte el amennyiben kimondotta, hogy a bérbeadónak nincs joga ugyanazon házba egy olyan bérlőt bevenni, aki a régi bérlővel azonos üzletet folytat, tekintet nélkül arra, hogy ki van-e az kötve a bérleti szerző­désen, vagy nincs. Ilyen szerződé­ses kikötések Németországban en­nek folytán a jövőben nem is lesz­nek már szükségesek. A német leg­főbb birodalmi törvényszék ítéletét azzal indokolja, hogy egy házban két konkurrens üzlet a régi üzlet­nek károsodását okozza, ami feljo­gosítja a régi bérlőt, hogy a kon­kurrens üzlet eltávolítását, vagy kártérítést, illetve a régi bér leszál­lítását követelje. Hogy mi értendő „ugyanazon ház“ alatt, az az ítélet­ben nincs közelebbiről meghatároz­va. Tekintettel arra, hogy ma olyan nagy modern épületeket is létesíte­nek, amelyek egész háztömböket képeznek közös udvarokkal, kétsé­ges, vájjon az ilyen háztömbök az „ugyanazon ház“ fogalma alá so­­rolhatók-e. Annyi azonban kétség­telen, hogy a fentiekben említett Hunyadi­ utcai ház példája azok közé a kisebb vidéki házacskák közé tartozik, amelyekre a németországi ítélet­ nagyon bölcsen ruházható volna, csak akadjon magyar bérlő, aki kellő eréllyel peres útra viszi hasonló ügyét. Mert egész bizonyo­sak vagyunk benne, hogy a ma­gyar bíróságok sem fognák még­­kevésbé gyakorlatias oldaláról ezt a kérdést és ami még fontosabb, nyomban megtalálnák benne azt az erkölcsi motívumot, amelyért némi formai áldozatot is érdemes hozni. K. L. Mi van a Vásártéri utcában? A Reggeli Hírlap ebben a rovat­ban egy alkalommal már foglalko­zott a Vásártéri­ utcának nyugati oldalán tapasztalható botrányos ál­lapotokkal. A szóban levő közle­mény megjelenése óta már huzamo­sabb idő telt el, azonban a hatóság intézkedése mindeddig késik és nem történt semmi abban a tekin­tetben, hogy az ott uralkodó botrá­nyos állapotokon segítés történ­jék. A Vásártér­ utca 21. számú ház­ból a gyalogjáró mellett elhúzódó esővízlevezető árokban az udvarról valami különös folyadék ömlik ki rendszeresen az út­korálba, amely azután hosszú időn keresztül — le­folyás híjján — szétterül is. Om­lani kezd, borzalmas bűzt árasztva a környéken. Mi, egyszerű polgár­emberek abban a meggyőződésben vagyunk, hogyha valaki valami­lyen ipartelepre kap engedélyt, an­nak kötelessége gondoskodni arról, hogy a szennyvíztermék megfelelő helyre juthasson és ne fertőzze meg az utcának a levegőjét. Felhív­juk erről a helyről ismét a hatóság figyelmét a vásártér utcai botrá­nyos egészségügyi viszonyokra és sürgős orvoslást kérünk a jelenlegi Heti 60 fillérért mindennap már este órakor lakására küldjük a Q 8 m­árai újságo­t Kérem telefonon bejelenteni Telefon: 114 A REGGELI HÍRLAP apróhirdetése feltétlenül eredményre vezet REGGELI HÍRLAP tűrhetetlen és egészségre káros ál­lapotokra. — Több vásártér utcai szülő. ›•·›•·~•‡··‡›•‡ Hajtsák végre a vásárcsarnoki szabályrendeletet Innen-onnan két esztendeje an­nak, hogy a vásárcsarnokot átad­ták rendeltetésének és­ az úgy, ahogy be is tölti hivatását. Ami­kor a vásártéri fülkék bérbeadásá­ról volt szó, az illetékes tényezők azzal hívták fel az utcai felrakóáru­­sokat a fülke bérlésére, hogy ez­után a rendszeres napi kipakolás meg fog szűnni és a város közren­dészeti hivatala azt csak a vásári napokon engedi meg. Ilyen feltéte­lek mellett ment bele a kirakóáru­sok egy jelentékeny része abba, hogy havi 40 pengőért béreljen a vásárcsarnok két oldalán egy kis, de annál drágább fülkét. Sztámo­­man kell megállapítanunk, hogy ez az ígéret­­nem vált valóra. An­nak idején azzal biztattak bennün­ket, hogy mihelyt a vásárcsarnoki szabályrendelet jóváhagyva leérke­zik a belügyminisztertől, az állapo­tokon segíteni fognak. Úgy érte­sülünk, hogy a belügyminiszter már jóváhagyta a szabályrendeletet, azonban a korábbi állapotok még mindig fennállanak és az utcai ki­­rakóárusok a hét minden napján árusítanak. Olyan súlyos sérelem éri ezzel a vásárcsarnoki fülkebér­lőit, hogy ezeken föltétlenül változ­tatni kell, hacsak azt nem akarja a város, hogy a fülkék bérlői egyen­­ként lemondják bérletüket és üre­sen tátongjanak a fülkék. — Fülke­­bérlők. ■ Nekünk, akiknek gyakran kell Diósgyőrből Miskolcra bejárnunk, igen sok időnk vész el azzal, hogy a Miskolc­ diósgyőri országairól az úgynevezett újgyőri deltán be kell mennünk Diósgyőr-Vasgyár te­rületére is. A napnak bizonyos idő­szakában annyi sok utas van Diós­győrből Miskolcra és vissza, hogy indokolt lenne a villamosjáratok megfelelő átalakítása. Most, amikor hír szerint a Miskolc-vasgyári for­galmat a villamos társaság szapo­rítani fogja, megfontolás tárgyává kellene tenni az érdekelt hatósá­goknak a diósgyőrieknek azt a ké­rését, hogy a reggeli, déli és esti órakíban állítson be közvetlen ko­csit Miskolc és Diósgyőr között, amelynek nem kellene a delta két szárát végigfutnia, hanem az or­szágút mentén párhuzamosan hú­zódó síneken körülbelül 10 perces időmegtakarítással közvetlenül jut­hatnának haza otthonukba. Kérjük a Szerkesztő Urat, ebben az irány­ban interveniáljon a villamostár­­saság vezetőségénél a diósgyőriek érdekében. Több diósgyőri állandó utas. Levelek a Reggeli Hírlap szerkesztőségéhez „Mit szól hozzá?“ megjegyzéssel küldendők A diósgyőriek kérése 1928. IX. 7. Halálsarok a Kálvin-utcán Már hónapok óta figyelemmel kí­sérem lapjukat és látom, hogy hétről-hétre a város közönsége ér­dekében álló visszásságokkal fog­lalkoznak. Én is hozzá akaro­k já­rulni ehez a rovathoz és azt hiszem nem csekély mértékben akkor, ami­kor felvetem a Kálvin-utcán élet­veszélyes haláls­arok kérdését. A Kálvin-utca 14. szám­i ház a zsidó iskola mellett és a köz szélén áll. Frontja az utca vonalától el­ferdül és egy rendkívül éles szög­ben az utcára nyílik, ezzel nemcsak az utca képét rontva el, de egyik oldalról a másikra eltakarva a lá­tókört is. Ez a ház, ha a Kálvin­­utcán, a Forgó-híd felől jövünk teljesen eltakarja előlünk a Kál­vin­ utca többi részét és a járó­kelő megdöbbenve veszi észre, hogy a ház mögül észrevétlenül előtte terem egy automobil, egy bicikli, vagy más jármű, amelynek zaját a házfal le­­tompította és eltakarta. Ugyanez az eset a z­sidó iskola felől is, mert járda a régi ház előtt nincsen és a gyermekek, a­kik az iskolából haza­mennek napról-napra életveszély­­nek vannak kitéve a ház mögül hirtelen előbukkanó autók és ko­csik miatt. Azt hiszem méltányos dolog, ha a város vezetőségét arra figyelmez­tetem, hogy ezen a helyen most, amikor az iskolaév megkezdődött, napjában nyolcszáz-ezer gyermek fordul meg, akiket csak az Isten őriz attól, hogy a Kálvin­ utca 14. számú ház nem válik végzetessé rá­juk nézve. A házat, mint értesültem a vá­ros néhány héttel ezelőtt megvá­sárolta. Már örömmel gondoltam arra, hogy a város vezetősége is belátta a sarok életveszélyes vol­tát és a házat le akarja bontatni. De azóta már­ hosszú hetek múltak el, rövidesen hónapok fognak el­múlni és a házban még mindig lak­nak, lebontásáról, vagy sz­al'''só­zásáról pedig szó sincs. Lehetséges, hogy mindaddig, am­er­be nem bizonyul, hogy a ha Jakarok tényleg megérdemli nevét, nem­­ fog történni intézkedés. Addig nyugodtan fog az utcára könyö­kölni és a környék házainak lakói nap-nap után megújuló idegizgat­­­ómmal figyelhetik majd, hogy nem történik-e véletlenül valami­­ olyan szerencsétlenség, amelyik azután későn ugyan, de ki fogja nyitni a várost rendező mérnöki hivatal vezetőinek a szemét. Több Kálvin­ utcai lakos nevében: Nagy Károly. Távolítsák el a népkerti kapubejáratok „buktatóiak“ Miskolc város közönsége kedvelt sétahelye a Népkert. Nemcsak va­sárnap, de hétköznaponként is dél­előtt délután és este elözönlik a hűvös sétányokat és a napsugaras tereket azok, akik nem mehetnek ki autóbuszon Lillafüredre, vagi’ Tapolcára, vagy akinek az Avasra felmenni túlságosan fáradságos. A Népikert kapui egész nap, sőt egész éjjel zárva-nyitva állanak. Mondhatni illuzórikus a kerítés is, mert hiszen semmiféle olyan intéz­kedés, mely a Népkert éjjeli láto­gatását megtiltaná, nincs érvény­ben. A kapu­k tehát állandóan nyitva vannak és mégis a kapufák között a közepén a földből mintegy tíz-tizenöt centiméternyire kiemel­kedő facölöpök vannak, leerősítve, amelyek valaha azt a célt szolgál­ták, hogy a kapu két szárnyát hoz­zájuk lehessen erősíteni. Most már nem szolgálják ezt a célt, mert is­métlem­­a Népkert kapui télen­­nyáron, éjjel-nappal nyitva van­nak. Ma ezek a cölöpök, amelyeket a legnyugodtabb lelkiismerettel „buktató fáknak“ nevezhetjük, csak arra valóik, hogy a Népkertbe járó, esetleg­ kissé vigyázatlan közönség testi épségét veszélyeztessék. En­gem utam naponta többször elvisz a Népkert előtt és így saját sze­memmel győződhettem meg a buk­tató kifogástalan működéséről. A minap egy öreg úr, aki gya­nútlanul lépett át a kapun meg­botlott a buktatóban, földre zu­hant és csak az emberek segítségé­vel tudott felkelni. A baleset mér­lege egy rongyokká szakadt ruha, véres homlok és kificamodott boka volt. Egy más ízben egy kocsiját toló nevelőnő, vagy dada kis hard, hogy ki nem fordította a kocsiból a gondjaira bízott csecsemőt. Ilyen és ehhez hasonló esetek napról - napra előfordulnak a népkert­i ka­puknál és figyelmeztetésül szolgál­nak arra, hogy már ideje volna végre eltávolítani a már amúgy is felesleges, az út közepén lévő buk­tató fákat. Tisztelettel Egy Agrár­ telepi lakó. Hadiárva csa­lá­df­entartó fiúgyermekek alkalmazást nyerhetnek azonnal. Jelentkezhetni a Hadrea helyiségében Pályaválasztás­ Institution de Jcunes Füles Schweitzer Leányotthon PARIS Le RAINCY Boi De L’ouest 56. Francia könyvvitel, kereskedelmi leve­lezés, gép- és gyorsírás. Ruhavarrás, kalap- és virágkészítés. Az ezer méteres parkban levő kastély­­szerű épület ideális tartózkodást nyújt fiatal leányoknak, kik az egyetemre járnak, vagy kik csak a francia nyelv alapos ismerete végett jöttek Párisig. Az intézet a praktikus életre nevel, amellett a legmagasabb fokú világvárosi műveltséget nyújtja. Felvilágosítással szolgál a jelenleg Budapesten tartóz­kodó tulajdonos. V., Tükör­ utca 5­, II. em. 18. Telefon: Aut. 274 — 60. — Felkérjük azon t. előfizetőinket, akik lapjukat esetleg késedelmes­-, kapják kézhez, hogy kiadóhivata­lunkban 299. telefonszám alatt ok­vetlenül bejelenteni szíveskedjenek.

Next