Reggeli Hirlap, 1929. február (38. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-22 / 44. szám
1929 II. 22. NEM TUZD MEGBIRKÓZNI A RABSZOLGAKERESKEDELEMMEL A NÉPSZÖVETSÉG SZUDÁNBAN ÉS ARÁBIÁBAN VIRÁGZIK A RABSZOLGAKERESKEDELEme London, február 21. A Népszövetségről beszélgetek egy nagynevű államférfiúval. — A békét, a népek egyenjogúsítását ugyan nem hozta meg, de legalább megszüntette a rabszolgakereskedelmet — jegyeztem meg. A diplomata, aki röviddel ezelőtt tért vissza afrikai és ázsiai körútjáról, csodálkozó pillantással tért végig és a következőket válaszolta: — Valóban azt hiszi, hogy a rabszolgakereskedelem megszűnt? Ebben a pillanatban 5000 rabszolga, férfiak, nők és gyermekek gyalogolnak súlyos vasláncokkal egymáshoz kötve, hogy azután nyílt piacokon eladassanak. — Hol történik ez? — A Vörös-tenger vidékén. És ezek a szerencsétlen emberek mind angol alattvalók. A brit flotta minden keleten szolgáló tagja megerősítheti, amit mondottam. Arábiában még mindig fennállanak a rabszolgapiacok, így például Midiben, El Birkeben és Taifban, ahol hétről-hétre ezrével kerülnek árverésre a szudáni bens züllöttek. Ezek a szudániak mind angol alattvalók. A brit hatóságok mindent megtesznek a szégyenletes állapotok megszüntetésére, azonban minden igyekezetük kudarcot val. Informátorom azután a következő szenzációs részleteket mesélte el a modern rabszolgakereskedelemről: — A rabszolgakereskedést hatalmas abbessziniai családok űzik, amelyekez a szomorú mesterséget a szó szoros értelmében örökölték. Ezekben a családokban a rabszolgakereskedés, amely rendkívül jövedelmező, apáról fiúra öröklődik. Ezek a családok többszáz fegyveres embert gyűjtenek össze, valóságos katonai expedíciókat küldenek ki rabszolgák összefogdosására. Éj idején hirtelen megtámadják az arab falvakat és összefogdossák a lakókat. A rabszolgakereskedők azonban nemcsak rajtaütéssel szereznek anyagot, hanem vásárlás útján is. A szudáni szülők szívesen áruba bocsátják gyermekeiket. Néhány angol shillinget kérnek a gyermekekért és a rabszolgakereskedők 50—60 fontot is kapnak érettük az arábiai piacokon. Egy szép leány eladási ára nem ritkán meghaladja a száz fontot is. — A tűrhetetlen állapotok okozói a francia hatóságok, amelyek tűrik az arábiai emberpiacokon. Az angolok és olaszok már mindent megtettek az áldatlan állapotok megszüntetésére, azonban amíg a franciák nem tesznek semmit sem a nyilvános emberárverések megszüntetésére, addig az angol kormányzóságok tehetetlenek. — A Népszövetség tehát nem szüntette meg a rabszolgakereskedést — fejezte be érdekes közléseit informátorom — ámbár ezen a téren is hivatás várna reá. K. L. ALBERT BOISSIÉRE MELYIK A GYILKOS? REGÉNY FORDÍTOTTA: DR. RÉVAY JÓZSEF (7) Hüvelykujjam körmével lenyomkodtam a pipám tüzet és visszavágtam: — Ugyan, ugyan! Ezt csak azért mondja, mert Ottónak a felesége! Ha Frans-nak a felesége volna, talán az ellenkezőjét mondaná! — Azt hiszi! — vetette oda kacéran. — Én tudom, hányadán vagyunk, meghiszem azt! Ottó jó... Frans pedig nem jó ember!... Na hát!... Ottó jó, mert boldog velem és a kis Fritz-cel, Frans pedig... Ő bizony nem boldog! Érti! És ezzel magához vonta és szenvedélyesen megölelte kisfiát, mintha valami fenyegető veszedelemtől akarta volna megóvni. — Különben, — folytatta megszakítás nélkül és boldognak látszott, hogy kitárhatja a szivét. — önnek, uram, mindent elmondhatok! Elmondhatom bizony azt is, amit még soha senkinek nem mondtam el... Mi teljes bizalommal vagyunk önhöz!... Frans féltékeny. — Féltékeny? — Féltékeny mindenre a világon! Féltékeny mindenre és mindenkire ... különben egyedül ő maga az oka! — Ugyan!... Hogy-hogy ő az oka? — Úgy, hogy gyalázatosan bánt Pauline-nal! — Ugye, önnek is Pauline a neve? Elmosolyodott... — Igen, nekem is Pauline a nevem ... Pauline Steurs! Borgerhourt-ban születtem a tournhourt-i országút mentén!... De nem magamról akarok beszélni!... Ámbár mindent összevéve, talán velem is gyalázatosan bánt, hiszen ő annyira gyűlöl mindenkit. — Elmondok önnek mindent elejétől fogva... A szüleimnél éltem, kik takácsok voltak, mikor megismerkedtem a van Brymans fivérekkel; derék fiuk voltak, sokra tartották őket a tengermelléken, ahol elhíresedtek hasonlóságuk miatt és a tréfák miatt, amelyeket rájuk faragtak ... Eljártak Meir falu báljára és találkoztam velük a többi fiatalemberek és lányok között a búcsúkon ... A szüleim nem szívesen vették volna, ha tengerészt választok férjül... Azonban az embernek nem igen van joga a válogatásra, hogy ha nincs hozománya ... Többször táncoltam Frans-sal és Ottóval, d le Frans csapta tüzesebben a szelet... Egy kicsit bizony csúfolkodtak is rajtam pajtásaim és nem egyszer mondogatták: „A Stears lány bele fog zavarodni... nem tudja majd megmondani, melyiket szereti, annyira hasonlók!“ És ebben bizony volt is igazság! Egy este azonban, mikor Frans házalásért a tournhourt-i után és gúnyos mosolygás közben a szokásos udvarlással vett körül, ezt feleltem neki: „Csak el kell jönnie a szüleimhez nyilatkoznia vasárnap a vecsernye után és majd meglátja, hogy megismerem-e azt, akit szeretek!“ Felkacagott és ezt mondta rá: „Én szabad akarok maradni és nem házasodom meg soha, legfeljebb gazdag nőt veszek el.“ Ez a kacagás s ezek a gonosz szavak fájdalmat okoztak nekem és ettől a naptól a búcsúkon csak Otto van Brymans-sal táncoltam, — amiért aztán még többet nevettek rajtam a pajtásaim. — Ó, ó, — vágtam a szavába, — és igy hát Ottó ment el vasárnap a vecsernye után az ön szüleihez Borgerhourt-ba... így ő lett Ottónak a felesége és igy jól jártak mind a ketten, mert Steurs nagybácsi önökre hagyta a vagyonát, amit az ég az-zal tetézett be, hogy ezzel a gyönyörű kisfiúval ajándékozta meg önöket. De hogy lehet az, hogy ez fáj Frans-nak? Nem igen értem... — Nem érti, mert nincs alkalma látni! Nem is képzeli, milyen féltékeny Frans Ottóra, anélkül, hogy Ottónak csak sejtelme volna róla! ... Ottó nyugodt élete, Leopold bácsi vagyona, drága kis Fritz-em... mindez Frans-é lehetett volna!... Ezt mind irigyli!... Ezt mind a maga hibájából szalasztotta el! Vagyis elhibázta az életét és szenved miatta, higyje el! — Talán szerelmes önbe! — Ó, szó sincs róla! Ugyan, tiz év óta, mióta együtt élünk, csak észrevettem volna! — És tiz év óta sohasem tett célzást arra, hogy ön az ő felesége lehetett volna, ha Ottó helyett ő kérte volna meg az ön kezét? Van Brymans-né arca megint töprengő ridegségbe merevedett. Megint feltűnt a ránc szemei között, melyeknek dióbarna színe hirtelen elsötétült. Láttam, amint a melle hullámzik az ujjasa alatt. Felsóhajtott, a szemei elborultak, lehunyta a szempilláit és ezt felelte: — De igen ... Egyszer ezt kérdezte tőlem: „Pauline, ha egyszer Ottó meghal, eljönne-e hozzám feleségül?“ Annyira nem voltam elkészülve erre a váratlan kérdésre, hogy dühösen odavágtam neki: „Magához. Szó sincs róla! Soha!“ Szerettem volna ezért a felháborító kérdéséért szemen köpni... Ennek most három éve! Arca elől elvette a kezét és a lány megvilágította nyugodt és becsületes arcát. — És aztán! — Aztán? ... Soha többé ilyen felháborító kérdésre nem nyitotta a száját. Aztán?... mindig itt van mellettem, Ottó fivére mellett, a mi kis Fritzünk mellett!... Mindig itt van, közöttünk áll!... S én vagyok az egyetlen a világon, aki tudom, hogy nem boldog. (Folytatjuk.) REGGELI HÍRLAP Megváltoztatta a csendőrség előtt tett vallomását a sajóecsegi anyagyilkos Előzetes letartóztatásba Miskolc, február 21. Szombaton délután került felszínre a kútból özvegy Almási Ferencné 68 esztendős sajóecsegi aszszony (holtteste és kedden délután a temetésen 34 esztendős fia, Almási Ferenc megtörten vallotta be a csendőrőrmesternek, hogy ő a gyilkos. Az anyagyilkos gazdálkodó az őrszobán részletesen elmondta, hogyan végzett öreg édesanyjával. A csűrben veszekedés közben vasdoronggal ütötte agyon édesanyját és amikor meghalt, holttestét a kútba vetette. Azután a hegyen borozgatott késő délutánig és amikor visszatért a faluba, felverte a szomszédokat édesanyja után. A szomszédok húzták ki csáklyákkal a kútból az öregasszony holttestét, amelyeta gyilkos fiú „fedezett“ fel a mély kút vizében. Almási Ferencet a csendőrségen történt beismerő vallomása után, amelynek során előadta az elrejtett vasdorongot is, beszállították a miskolci törvényszék fogházába. Csütörtökön délelőtt elővezették Bernáth István dr. kir. ügyész elé, aki egész napon keresztül folytatta kihallgatását. A gyilkos alacsony termetű, beesett arcú, sápadt ember. Fekete pörge bajusza van és fekete szemében nyugtalan fény lobog. Ide helyezték Almási Ferencet gesen halad végig a törvényszéki folyosón a fogházőrök között. Vaidonatúj csizmát és fekete ruhát visel. Látszik rajta, hogy az utolsó napok erősen megviselték az idegzetét. Az ügyészségi szobában folyt a kihallgatás. Nyugodtan viselkedett és a legvéresebb részleteket is cinikus hangon ismételte el. A csendőrség előtt tett vallomását megváltoztatta. — Nem dobtam a kútba az anyámat, hanem ő maga ugrott bele — vallotta most. Azt igyekszik elhitetni, hogy csupán a veszekedés kezdődött a csűrben, dea véres részletek már az udvaron folytak le. Itt ragadta fel a vasdorongot, amellyel többször az anyja felé sújtott. Az öregaszszony folytonosan hátrált és igy jutotta kúthoz. A kút előtt egy lépésnyire mérte rá az utolsó ütést. Az öregasszony a kút kávájáig tántorgott vissza, egy pillanatra rádőlt a kút kávájára és így zuhant be a kútba. Almási Ferencet kihallgatása után előzetes letartóztatásba helyezték és pénteken kerül a vizsgálóbíró elé. Rövidesen újra visszaállítják a délutáni Budapest—miskolci gyorsvonatpárt Miskolc, február 21. Néhány héttel ezelőtt a Máv központi igazgatósága több más vonatjárattal egyidejűleg megszüntette a Budapest—Miskolc között közlekedő délutáni gyorsvonatpárt. A gyorsvonatpár megszüntetéséről már a tél kezdetén többször esett szó, annak idején a Máv üzletigazgatósága tervbevette, hogy január 2-tól március 20-ig a hideg idők beálltával több vonallal együtt ezt a gyorsvonatpárt is be fogja szüntetni. A gyorsvonatpár megszüntetése a miskolci és budapesti közönséget, amely előszeretettel használta ezt a relációt, kellemetlenül lepte meg. A kereskedelmi minisztérium és a vasúti és hajózási főfelügyelőség, amely a gyorsvonatpár megszüntetése óta állandóan figyelemmel kísérte a megszüntetett vonalak ügyét, most elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül újra forgalomba helyezi a 403-404-es gyorsvonatpárt, amely Miskolcról 13 óra 50 perckor indult és 17 óra 17 perckor ért Budapestre és Budapestről 14 óra 20 perckor indult és 17 óra 26 perckor érkezett Miskolcra. Értesülésünk szerint a gyorsvonatokat már a jövő héten megindítják. A megszüntetés okai most már félig-meddig megszűntek. A nagy hidegben és a hófúvásban túlságosan erősen fűtött szerelvényeknél szükségessé vált javítások most már megtörténtek és a Máv kocsiparkja újra teljesen üzemképes. A másik ok volt, hogy a személyzet nagy százaléka influenzavárványban betegedett meg, végül a nagy hidegek és hófúvások tették lehetetlenné a vonatközlekedés zavartalan fentartását. A vonatok újbóli megindítását most már attól tette függővé a Máv igazgatósága,, hogy a közeljövőben az időjárás enyhülni fog-e, vagy pedig újból nagy hidegek következnek.