Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-19 / 213. szám
8 Vannak aránylag kis megyei városok, pl. Nagykőrös, Nyíregyháza, Gyöngyös, Kőszeg, Csongrád 11.000, 7000, 5000, 4500, 2500 kát. hold földbirtokkal. De még a jelentéktelenebb községek közül is van Tarpa, Tállya, Sümeg birtokában 2500, 2200, illetve 2000 kát. hold föld. Ezekhez mérve még kiál több a Miskolciak földbirtokos szegénysége. Terület és a lakosság számaránya Terület dolgában persze Debrecen és Kecskemét haladnak az élen 957 és 941 négyzetkilométerrel. Ezeket követi Szeged és Vásárhely 816, 761 négyzetkilométerrel. Sopron és Fehérvár 130, 120 négyzetkilométere után áll, Baja 200 négyzetkilométerrel, majd Pécs és Győr 70 és 54 négyzetkilométerrel és végül és utolsónak, mint sereghajtó, vagy hátvéd Miskolc 50 négyzetkilométere. A magyar városok között tehát Miskolcot szorította a végzet a legkisebb területre. Ennek következtében itt van négyzetkilométerenként a legtöbb lakó, vagyis 1160. Ez Győrben és Pécsett 944 és 870, Fehérváron 340, Sopronban 276. A többinél pedig a sorrend: Szeged (166), Baja (140), Debrecen (123), Kecskeméten (85), Vásárhelyen (79). Ebből megállapítható, hogy Miskolcnak egy négyzetkilométeter területén átlag 14-szer annyi ember lakik, mint Vásárhelynek, mely ezért az elsőbbségért biztosan nem irigyel bennünket. Miskolc a „legkisebb” város A lakások száma Szegeden, Debrecenben a legtöbb: 35.700, 30.800, Kecskemét, Pécs, Vásárhely 20.000, 18.000, 17.800 lakása után sorrendben következik Miskolc 15.300 lakása. Ami részünkre meglehetősen rossz arány, mert a három városnak kb. egyforma nagy a népessége és mégis Vásárhelyen 2700 lakással, Pécsett 2600-al van több, mint Miskolcon, ahol ez az állapot elkerülhetetlenül természetes következménye annak a ténynek, hogy a fukarors Miskovecnak mérte a legkisebb területet minden magyar város közül. Minthogy azonban Győr, Fehérvár, Sopron, Baja statisztikájában 12.600, 10.700, 8600, 8000 lakás szerepel, ezekbe nagyon pipálnak le bennünket, mert lakosságuk száma majdnem úgy aránylik a lakások számához, mint Miskolcon a 61.000 lakó a 15.300 lakáshoz. Ezek azonban csak nyers számok, melyek nyitva hagyják azt az óriási kérdést, hogy milyen az a 15.300 lakás? Ezekből mennyi és mennyire szolgál rá, hogy igazán lakásnak szabadjon tekinteni, a szó rendesebb értelmében, az időszámításnak megfelelően. (Jövő vasárnap folytatjuk.) M KI*?. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Értesítjük a t. közönséget, hogy a m. kir. Postatakarékpénztár miskolci zálogkölcsönfiókjában (Hunyadi utca 7. sz.) elzálogosított és 1937. évi június 31-ig letart, de ki nem váltott, illetőleg nem rendezett ékszerzálogtárgyakat 1937. évi október hó én délelőtt 11 órakor, az ingó zálogtárgyakat pedig 1937. évi október hó 2-án d. e. 11 órakor kezdődő nyilvános árverésen , a Hunyadi-utca és Luther-tér Sarkán lévő városi Zenepalota földszinti ruhatár helyiségében (bejárat a Luther-tér felől) eladják. Fenti napokon ugyancsak árverésre kerülnek a volt miskolci városi zálogkölcsönintézetben elzálogosított és 1937. évi május 31-ig nem rendezett zálogtárgyak. Az elzálogosítók tárgyaikat az árverés megtörténtéig kiválthatják, illetve a kölcsöntőke és járulékoknak lefizetése ellenében visszavásárolhatják. A tárgyak az árverés megkezdése előtt reggel 9 órától az árverési helyiségben megtekintehtők. M. KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR Háború a turisták és az erdészek között Az utóbbi időben az ország különböző vidékein mind gyakrabban kerül sor összeütközésre turisták és erdészek között. A turisták természetesen mindig az erdészeket hibáztatják, akik a „tilos“ területekről erőszakkal eltávolítják őket, de azt, hogy mi az erdészek álláspontja, eddig még senki sem kérdezte. Az igazság és tisztánlátás érdeke pedig megköveteli, hogy kérdezzük meg az „ellenfelet“, az erdészt, helyesebben: a vadászt is és tudjuk meg, mik az ő panaszai, kifogásai, sérelmei, bajai a mi táborunkkal szemben. Az ilyen véleménynyilvánítás aztán arra is kitűnően alkalmas, hogy tudjuk, mik azok a sérelmek, amiknek kiküszöbölésével a jövőben helyre lehet állítani az erdőjáró különböző testületek közötti összhangot. Az erdész-vadász társadalom sérelmeit illetőleg felkerestük a miskolci kincstári erdőigazgatóság egyik előkelő tisztviselőjét, aki a következő érdekes, de nem, kevésbé tanulságos felvilágosításokat volt szíves adni: — Kijelentem: a jónevelésű, illedelmesen viselkedő turisták ellen soha semmi panaszunk, vagy kifogásunk nem volt. Az ilyeneket szívesen, örömmel látjuk az erdőkben , s még azt is elnézzük, ha — természetesen a nagyvadászati idő kivételével — akármelyik tilos területünkön vonulnak át. De erősen kifogásoljuk a komolytalanul viselkedő, lármázó-zenélő, ordítozó turisták magatartását, aminek károkozásáról csak két esetet fogok jellemzésül elmondani. Az erdők tulajdonosainak a turistáktól egy fillér haszna sincsen. A hasznot vadállomány adja, illetve azok a gazdag külföldi urak, akik egy-egy szarvasbika vagy vadkan elesjtéséért szívesen áldozzák azt a pár ezer pengőt, ami egy-egy ilyen vad taksája. A múlt évben például volt ott egy dúsgazdag svájci úr, aki 3500 pengőt fizetett két szarvasbika elejtéséért. És fizetett volna még többet is, ha be nem következik egy olyan eset, ami alaposan kedvét szegte minden további vadászattól, tehát végeredményben súlyos anyagi károsdás ért minket bizonyos neveletlen turisták miatt. Történt ugyanis, hogy a svájci úr vagy kétheti fárasztó cserkészés után végre becserkészte a harmadik szarvashibát, amely már pompásan „feküdt“ a drága puskájának prizmájában... s már éppen el akarta rántani a fegyver ravaszát, amikor harsány indiánüvöltés robbant a fenyvesek templomi csendjébe. Tenyeremen . A svájci úr, akit a hirtelen gutaütés környékezett, csak nagy önuralommal tudta megállni ezek után, hogy a „tenyerén hordott“ puska boldogabbik végét érintkezésbe ne hozza az erdők ahitatos csendjébe ordítozó turisták egyik-másikának testrészével... Mindenesetre lebírta magát, de a remek szarvasbikára természetesen már keresztet vethetett. El is hagyta fáradságos, hosszú munkájának színhelyét, viszszatért az erdőhivatalba s miután ott ékes svájci dialektusában alaposan megmondogatta a véleményét némely turista társaság jólneveltségéről, nagy dühösen hazautazott, hordom . . . tője, a vén szarvashiba. A vadász fülledt izgalomban lapult leshelyén és szinte hangosan dobogó szívvel leste a pillanatot, amikor a gyilkos golyót útjára röpítheti. Ebben a feszült pillanatban azonban a bika egyszerre megtorpant, idegesen szimatolt, majd hirtelen megfordult és egy-két kecses szökkenéssel a sűrűben termett. A vadász nem értette a hirtelen, menekülésszerű távozást. Az erdőben kriptás csend volt, ő maga úgy ült hogy a bika szagot nem kaphatott miért menekült el tehát olyan rémülten? A következő pillanatban aztán megkapta a magyarázatot: a fák alól egy turista lépett elő és bosszankodva csatolta $ Képkeret „Artes“! i Horthy Miklós tér 9. szám ^ Részletre is! ♦ Doró cukrászda mellett! ! — A másik esett^ egy kitűnő és szenvedélyes vadász — aki évi húszezer pengőt költ vadászbérletének karbantartására — ugyancsak több napi fáradozás, hajsza, idegölő lopózkodás és cserkészés után elérte azt, hogy végre közelébe jött a fenséges erdők még fenségesebb réme— Ilyenféle esetet még számtalant tudnék elsorolni, de ez is elég annak megértésére, hogy legtöbbször maguk a turisták — természetesen csak bizonyos rétegek, a többinek teljes tisztelet! — az okai annak, ha az erdészekben és vadászokban ellenszenvessé válik a turisták társadalma. Aztár az enyhébb esetek közé tartozik, amikor a tilos területen haladó turistákat udvariasan figyelmeztető kincstári erdőőrt öt lépéssel odább — miután az utasítására nemis hederítettek — nagy hangossággal lebugrisozzák. — Azt ismételnem kell, hogy a komolyan, tisztességesen, jól,nevelten viselkedő turisták iránt semmiféle kifogásunk vagy panaszunk nincsen sem nekünk, erdészeknek, sem a vadászoknak. Mi erdészek sokan szintén aktív turisták vagyunk, szolgálaton kívül akárhányan túrázunk a Bükkben. A városok füstös levegőjében robotoló ezreknek és tízezreknek életszükséglet a természet gyönyörűségei között testüket, lelküket felfrissíteni és megerősíteni. De viszont a turistáknak is tudniuk kell, mivel tartoznak az erdők csendjének és a természet szentélyében viselkedjenek komolyan és illően össze a fényképezőgépét... A vadász pedig, aki többhetes munkájának majdnem elért eredményét, vesztette el, most már azzal a kétes értékű elégtétellel vigasztalhatta magát, hogy némikép odamondogatott a kedves amatőrfényképezőnek... Az erdőtanácsos úr tárgyilagos nyilatkozatához hozzátenni valónk nincs. Legfeljebb annyi, hogy most már rendre kell oktatni azokat a turistákat, akik az erdők szentélyét összetévesztik egy labdarúgómérkőzéssel s viselkedésükkel nemcsak kompromittálják az egész turistatársadalmat, de súlyos anyagi károkat is okznak. Péchy-Horváth Rezső: Miskolc thj. város Vízvezetéki és Csatornázási Igazgatóságától. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Miskolc Vízműveinek Igazgatósága az alább felsorolt különböző hulladék anyagokra folyó évi szeptember hó 29-én délelőtt 11 órakor a városi vízmű helyiségében nyilvános árverést tart. 1. 90 q ócska öntvas hulladék és lyukas cső; 2. 8 q ócska kovácsoltvas hulladék és használt cső; 3. 7 q ócska ólomcső; 4. 65 kg vörösréz hulladék és ócska sárgaréz csapok; 5. különböző ócska gyenge és M. Kir. Államépítészeti Hivatal, Miskolc. 7798/1937. szám. VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY. Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék Alispánjának 22.608/ai. 1937. sz. rendeletére a miskolci Erzsébet közkórház belterületén levő épületek tetőzete karbahelyezésének biztosítására nyilvános versenytárgyalást hirdetek. Az ajánlatok benyújtásának határideje és helye 1937. évi október hó 4-én délelőtt 11 órakor, Miskolcon, a m. kir. államépítészeti hivatalnál. A teljes szövegű hirdetmény és mellékletei ugyanott a hivatalos órák alatt megtekinthetők és megszerezhetők. Miskolc, 1937 szeptember hó 15-én. , A hivatal főnöke:Ivány, kir. műszaki tanácsos... Komoly viselkedést! 1937. IX. 19. Körzetképviselő MŰNK IMRÉMÉ Miskolc, Széchenyi utca 19. — mw«Mi8uii.nM inii«iuu»mmikn erős áramú szerelési anyagok, mérők, biztosítók, stb.; 6. ócska szódavízgyártó gép. Amennyiben a kialakult árverési árak megfelelők nem lennének, a város fenntartja magának a jogot, hogy ezen anyagokat szabadkézből értékesíthesse. Fenti anyagok a városi vízművek raktárhelyiségében (Vörösmarty utca 12. szám) tekinthetők meg. Miskolc, 1937 szeptember hó 17-én. Pazár s. k. igazgató.