Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-19 / 213. szám

8 Vannak aránylag kis megyei vá­rosok, pl. Nagykőrös, Nyíregyháza, Gyöngyös, Kőszeg, Csongrád 11.000, 7000, 5000, 4500, 2500 kát. hold föld­birtokkal. De még a jelentéktele­nebb községek közül is van Tarpa, Tállya, Sümeg birtokában 2500, 2200, illetve 2000 kát. hold föld. Ezekhez mérve még kiál több a Mis­kolci­a­k földbirtokos szegénysége. Terület és a lakosság számaránya Terület dolgában persze Debrecen és Kecskemét haladnak az élen 957 és 941 négyzetkilométerrel. Ezeket követi Szeged és Vásárhely 816, 761 négyzetkilométerrel. Sopron és Fe­hérvár 130, 120 négyzetkilométere után áll, Baja 200 négyzetkilométer­rel, majd Pécs és Győr 70 és 54 négyzetkilométerrel és végül és utolsónak, mint sereghajtó, vagy hátvéd Miskolc 50 négyzetkilomé­tere. A magyar városok között tehát Miskolcot szorította a végzet a leg­kisebb területre. Ennek következté­ben itt van négyzetkilométerenként a legtöbb lakó,­ vagyis 1160. Ez Győrben és Pécsett 944 és 870, Fehérváron 340, Sopron­ban 276. A többinél pedig a sorrend: Szeged (166), Baja (140), Debrecen (123), Kecskeméten (85), Vásárhelyen (79). Ebből megállapítható, hogy Miskolcnak egy négyzetkilométe­­ter területén átlag 14-szer annyi ember lakik, mint Vásárhelynek, mely ezért az elsőbbségért biztosan nem irigyel bennünket. Miskolc a „legkisebb” város A lakások szám­a Szegeden, Debre­cenben a legtöbb: 35.700, 30.800, Kecs­kemét, Pécs, Vásárhely 20.000, 18.000, 17.800 lakása után sorrendben kö­vetkezik Miskolc 15.300 lakása. Ami részünkre meglehetősen rossz arány, mert a három városnak kb. egyforma nagy a népessége és mégis Vá­sárhelyen 2700 lakással, Pécsett 2600-al van több, mint Miskolcon, ahol ez az állapot elkerülhetetlenül természetes következménye annak a ténynek, hogy a fukar­­ors Mis­­kovecnak mérte a legkisebb területet minden magyar város közül. Mint­hogy azonban Győr, Fehérvár, Sop­ron, Baja statisztikájában 12.600, 10.700, 8600, 8000 lakás szerepel, ezek­be nagyon pipálnak le bennünket, mert lakosságuk száma majdnem úgy aránylik a lakások számához, mint Miskolcon a 61.000 lakó a 15.300 lakáshoz. Ezek azonban csak nyers számok, melyek nyitva hagyják azt az óriási kérdést, hogy milyen­ az a 15.300 lakás? Ezekből mennyi és mennyire szolgál rá, hogy igazán lakásnak szabadjon tekinteni, a szó rendesebb értelmében, az időszámí­tásnak megfelelően. (Jövő vasárnap folytatjuk.) M KI*?. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Értesítjük a t. közönséget, hogy a m. kir. Postatakarékpénztár miskolci zálogkölcsönfiókjában (Hunyadi­ utca 7. sz.) elzálogosított és 1937. évi június 31-ig letart, de ki nem váltott, illetőleg nem rendezett ékszerzálogtárgyakat 1937. évi október hó­­ én délelőtt 11 órakor, az ingó zálogtárgyakat pedig 1937. évi október hó 2-án d. e. 11 órakor kezdődő nyilvános árverésen , a Hunyadi-utca és Luther-tér Sarkán lévő városi Zene­palota földszinti ruhatár helyiségében (bejárat a Luther-tér felől) eladják. Fenti napokon ugyancsak árve­résre kerülnek a volt miskolci városi zálogkölcsönintézetben elzálogosított és 1937. évi május 31-ig nem rendezett zálogtárgyak. Az elzálogosítók tárgyaikat az árve­rés megtörténtéig kiválthatják, illetve a kölcsöntőke és járulékoknak lefizetése ellenében visszavásárolhatják. A tárgyak az árverés megkezdése előtt reggel 9 órától az árverési helyi­ségben megtekintehtők. M. KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR Háború a turisták és az erdészek között Az utóbbi időben az ország külön­böző vidékein mind gyakrabban ke­rül sor összeütközésre turisták és erdészek között. A turisták termé­szetesen mindig az erdészeket hi­báztatják, akik a „tilos“ területek­ről erőszakkal eltávolítják őket, de azt, hogy mi az erdészek álláspont­ja, eddig még senki sem kérdezte. Az igazság és tisztánlátás érdeke pedig megköveteli, hogy kérdezzük meg az „ellenfelet“, az erdészt, he­lyesebben­: a vadászt is és tudjuk meg, mik az ő panaszai, kifogásai, sérelmei, bajai a mi táborunkkal szemben. Az ilyen véleménynyilvá­nítás aztán arra is kitűnően alkal­mas, hogy tudjuk, mik azok a sérel­mek, amiknek kiküszöbölésével a jövőben helyre lehet állítani az er­dőjáró különböző testületek közötti összhangot. Az erdész-vadász társadalom sé­relmeit illetőleg felkerestük a mis­kolci kincstári erdőigazgatóság egyik előkelő tisztviselőjét, aki a következő érdekes, de nem, kevésbé tanulságos felvilágosításokat volt szíves adni: — Kijelentem: a jónevelésű, ille­delmesen viselkedő turisták ellen soha semmi panaszunk, vagy kifo­gásunk nem volt. Az ilyeneket szí­vesen, örömmel látjuk az erdőkben , s még azt is elnézzük, ha — termé­szetesen a nagyvadászati idő kivé­telével — akármelyik tilos terüle­tünkön vonulnak át. De erősen ki­fogásoljuk a komolytalanul visel­kedő, lármázó-zenélő, ordítozó tu­risták magatartását, aminek kár­okozásáról csak két esetet fogok jellemzésül elmondani.­­ Az erdők tulajdonosainak a tu­ristáktól egy fillér haszna sincsen. A hasznot vadállomány adja, illet­ve azok a gazdag külföldi urak, akik egy-egy szarvasbika vagy vad­kan elesjtéséért szívesen áldozzák azt a pár ezer pengőt, ami egy-egy ilyen vad taksája. A múlt évben például volt ott egy dúsgazdag svájci úr, aki 3500 pengőt fizetett két szarvasbika elejtéséért. És fize­tett volna még többet is, ha be nem következik egy olyan eset, ami ala­posan kedvét szegte minden további vadászattól, tehát végeredményben súlyos anyagi károsdás ért minket bizonyos neveletlen turisták miatt. Történt ugyanis, hogy a svájci úr vagy kétheti fárasztó cserkészés után végre becserkészte a harmadik szarvashibát, amely már pompásan „feküdt“ a­ drága puskájának priz­májában... s már éppen el akarta rántani a fegyver ravaszát, amikor harsány indiánüvöltés robbant a fenyvesek templomi csendjébe. Tenyeremen . A svájci úr, akit a hirtelen gu­taütés környékezett, csak nagy ön­uralommal tudta megállni ezek után, hogy a „tenyerén hordott“ puska boldogabbik végét érintkezés­be ne hozza az erdők ahitatos csend­jébe ordítozó turisták egyik-mási­kának testrészével... Mindenesetre le­bírta magát, de a remek szarvas­bikára természetesen már keresztet vethetett. El is hagyta fáradságos, hosszú munkájának színhelyét, visz­­szatért az erdőhivatalba s miután ott ékes svájci dialektusában ala­posan megmondogatta a vélemé­nyét némely turista társaság jólne­vel­tségéről, nagy dühösen hazauta­zott, hordom . . . tője, a vén szarvashiba. A vadász fülledt izgalomban lapult leshelyén és szinte hangosan dobogó szívvel leste a pillanatot, amikor a gyilkos golyót útjára röpítheti. Ebben a fe­szült pillanatban azonban a bika egyszerre megtorpant, idegesen szi­matolt, majd hirtelen megfordult és egy-két kecses szökkenéssel a sűrű­ben termett. A vadász nem értette a hirtelen, menekülésszerű távozást. Az erdőben kriptás csend volt, ő maga úgy ült hogy a bika szagot nem kaphatott miért menekült el tehát olyan rémülten? A következő pillanatban aztán megkapta a ma­gyarázatot: a fák alól egy turista lépett elő és bosszankodva csatolta $ Képkeret „Artes“! i Horthy Miklós tér 9. szám­­ ^ Részletre is! ♦ Doró cukrászda mellett! ! — A másik esett^ egy kitűnő és szenvedélyes vadász — aki évi húszezer pengőt költ vadászbérleté­­nek karbantartására — ugyancsak több napi fáradozás, hajsza, idegölő lopózkodás és cserkészés után elérte azt, hogy végre közelébe jött a fen­séges erdők még fenségesebb réme­— Ilyenféle esetet még számta­lant tudnék elsorolni, de ez is elég annak megértésére, hogy legtöbb­ször maguk a turisták — természe­tesen csak bizonyos rétegek, a töb­binek teljes tisztelet! — az okai an­nak, ha az erdészekben és vadászok­ban ellenszenvessé válik a turisták társadalma. Az­tár az enyhébb ese­tek közé tartozik, amikor a­ tilos te­rületen haladó turistákat udvaria­san figyelmeztető kincstári erdőőrt öt lépéssel odább — miután az uta­sítására nem­­is hederítettek — nagy hangossággal lebugrisozzák. — Azt ismételnem kell, hogy a ko­molyan, tisztességesen, jól,nevelten viselkedő turisták iránt semmiféle kifogásunk vagy panaszunk nin­csen sem­ nekünk, erdészeknek, sem a vadászoknak. Mi erdészek sokan szintén aktív turisták vagyunk, szolgálaton kívül akárhányan túrá­zunk a Bükkben. A városok füstös levegőjében robotoló ezreknek és tízezreknek életszükséglet a termé­szet gyönyörűségei között testüket, lelküket felfrissíteni és megerősí­teni. De viszont a turistáknak is tudniuk kell, mivel tartoznak az er­dők csendjének és a­ természet szentélyében viselkedjenek komo­lyan és illően­ össze a fényképezőgépét... A vadász pedig, aki többhetes munkájának majdnem elért eredményét, vesztette el, most már azzal a kétes értékű elégtétellel vigasztalhatta magát, hogy némikép odamondogatott a kedves amatőrfényképezőnek... Az erdőtanácsos úr tárgyilagos nyilatkozatához hozzátenni valónk nincs. Legfeljebb annyi, hogy most már rendre kell oktatni azokat a turistákat, akik az erdők szentélyét összetévesztik egy­­ labdarúgó­­mérkőzéssel s viselkedésükkel nem­csak kompromittálják az egész tu­­ristatársadalmat, de súlyos anyagi károkat is okznak. Péchy-Horváth Rezső: Miskolc thj. város Vízvezetéki és Csatornázási Igazgatóságától. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Miskolc Vízműveinek Igazga­tósága az alább felsorolt külön­böző hulladék anyagokra folyó évi szeptember hó 29-én délelőtt 11 órakor a városi vízmű helyi­ségében nyilvános árverést tart. 1. 90 q ócska önt­­vas hulladék és lyukas cső; 2. 8 q ócska kovácsoltvas hul­ladék és használt cső; 3. 7 q ócska ólomcső;­­ 4. 65 kg vörösréz hulladék és­­ ócska sárgaréz csapok; 5. különböző ócska gyenge és M. Kir. Államépítészeti Hivatal, Miskolc. 7798/1937. szám. VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY. Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék Alispánjának 22.608/ai. 1937. sz. rend­eletére a miskolci Erzsébet közkórház bel­területén levő épületek tetőzete karbahelyezésének biztosítására nyilvános versenytárgyalást hir­detek. Az ajánlatok benyújtásának határideje és helye 1937. évi ok­tóber hó 4-én délelőtt 11 órakor, Miskolcon, a m. kir. államépíté­szeti hivatalnál. A teljes szövegű hirdetmény és mellékletei ugyanott a hivatalos órák alatt megtekinthetők és megszerezhetők. Miskolc, 1937 szeptember hó 15-én. , A hivatal főnöke:­Ivány, kir. műszaki tanácsos... Komoly viselkedést! 1937. IX. 19. Körzetképviselő MŰNK IMRÉMÉ Miskolc, Széchenyi utca 19. — mw«Mi8uii.nM inii«iuu»mmikn erős áramú szerelési anyagok, mérők, biztosítók, stb.; 6. ócska szódavízgyártó­ gép. Amennyiben a kialakult árve­rési árak megfelelők nem lenné­nek, a város fenntartja magának a jogot, hogy ezen anyagokat szabadkézből értékesíthesse. Fenti anyagok a városi vízmű­vek raktárhelyiségében (Vörös­­marty­ utca 12. szám) tekinthetők meg. Miskolc, 1937 szeptember hó 17-én. Pazár s. k. igazgató.

Next