Szabadság, 1896 (5. évfolyam, 1-70. szám)
1896-01-01 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM. Miskolcz, 1896. szerda, január 1. F30 ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyedévre. It rt 25 kr.12 kor. 50 fl| Félévre . . . 2 , 50 , · 5 , — , Egész évre . 5 , — , ·10 , — . Megjelenik minden szerdán él szonbaton. Egyes szám ára 7 kr. 14 fillér. Egyes példányok Grosiman antiguar űzetében, Falkenstein Soma dohánytőzsdéjében, Nagy Lajza, Grosznan J., Gubás F. és Hetz Jenő fűszerkereskedésében kaphatók SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Széchenyi utcza 76. szám (Vithen-ház.) Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak, hirdetések, nyiktorok és reklamácziók. Hirdetéseket felvesz és rendkívüli olcsó áron közöl a kiadóhivatal és Wettelényi és Gedeon könyvnyomdája POLITIKAI, TÁRSADALMI KÖZGAZDA SÁUL TANÜGYI ÉS HELYIÉRDEKŰ LAP. A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. 1. szám Szilveszter éjjelén megkondult a harang... A harang kongása a magyar nemzetnek hosszú ezer évét kisérte a sírba! Ezer év röpült el immár hazánk fölött!... Az ezer év eltűnt. Pihen gyermekei, évek és századok ravatala mellett a múltak óriás, nagy birodalmában! A vén, örök idő az elmúlt éjjelen csak egy esztendővel lett ismét öregebb. Oh micsoda egy év?!... Futó pillanat csak, egy piczinyke atom a nagy mindenségben! De még ezer év is csak parányi része az örök időnek. Még csak meg sem érzi, meg sem látszik rajta. Ámde az embernek, e hitvány porszemnek gondolatvilága elborul s elfárad, ha egy ezerévnek térért átfutni, megmérni merészli! Nem is futhatja át, meg sem is mérheti, mert az a rövid út, mit az ember befut ezen a sártekén, nincs egy arasznyi tér a nagy mindenségben! A halandó ember gyarló érzékével, véges elméjével hogyan foghatna föl ily hosszú tért s időt? .... Még a nemzeteknek életében is sok egy ezer esztendő! Európa hátán melyik az a nemzet, mely mióta fennáll, ezer évet számlál?! . . . A magyar nemzetnek jutott a szerencse, hogy ezt a szép időt immár megérhette ! Itt a határkőnél, amely ezer évet választ el egymástól, megilletődéssel állhat minden magyar. Én magam is érzem: édes, szent érzelem hatja át a lelkem, ha arra gondolok, hogy e pillanatban imádott szép dicső életének új időszakába, új ezredtája én is átléptem ! Önkéntelenül is immára nyíl ajkam, buzgó fohászt rebeg, hogy a magyar hazát a seregek Ura „annyi balszerencse s oly sok viszály után,“ idegen népeknek tengerárja között máig megtartotta! Legyen ünnep e nap honfiak, leányok! Szenteljük e napot örömnek, imának, hazafias lelkünk szent ünnepnapjának. Hiszen ilyen napja nem volt eddig soha a magyar hazának! Ünnepünk zajába, az öröm árjába hejd, fájdalom vegyül! Mert míg a múlt fölött, aletűnt ezer év dicső küzdelmei, nagy fegyvertényei s hős csatái fölött mereng gondolatunk, magasztos örömmel telik meg a lelkünk; de mély fájdalomra változik az öröm, ha a kétes jövő homályába nézünk. Uj világba léptünk az uj ezredévvel. Uj útra indultunk, bizonytalan útra! Imádott szép hazánk manap még a mienk. Önállónak mondják, szabadnak csúfolják, pedig a szolgaság rablánczát hordozza, melyet reá rakott a háromszázéves zsarnoki uralom. No de még a mienk s neve: Magyarország! De hogy meddig lesz a neve Magyarország? Fog-e még egy újabb ezer évet élni ? . . . Nem jut-e majd olyan szerencsétlen sorsra, amilyenre jutott szegény Lengyelország ?! . . . Nagy kérdések ! Rájuk nem tudunk felelni. Ez a jövő titka! Előttünk a jelen szomorú képével. Kevés reménységet, nem sok biztatást nyújt nekünk a jövőre. Az ország urai, kik a kormányt tartják, talpnyalók fent Bécsben, de zsarnokok itt lent a nép rétegében. Szabad gondolkozást, hazafias érzést, nemzeti szellemet tűzzel-vassal irtják, hogy az ország népe mihamar megérjen a rabszolgaságra s ellenállás nélkül, önként és jókedvvel hulljon az osztráknak ölelő karjába. A hűtlen sáfárok, kormány, főispánok ássák már a mély sirt, oda akarják ők eltemetni szépen a közszabadságot, utána pedig majd a szegény országot! Talán mégsem igy lesz?! Mi bízunk, remélünk! Hisszük, hogy eljövend hamar az az idő, a mikor majd a nép, a józan magyar nép megunja a jármot s felkéi mint egy ember s a fülébe dörgi majd a zsarnokoknak: Uraim, már elég! Nagy, szép nap leend az, mikor a magyar nép öntudatra ébred s lerázza nyakáról a rabszolgalánczot s az lesz mindenkinek hatalmas jelszava: független, önálló, szabad magyar haza! Abban a reményben, hogy nem soká igy lesz, örömmel köszöntjük — az uj ezredévet! Ruttkay Menyhért. A SZABADSÁG TÁRCZÁJA. Goldstein Számi. — Szilveszter-esti előadás. — Egy szép nyári nap délutánján az én kedves Kövessy Bérezi barátom kisétált a nyári színkörből a városliget akkor még sűrű fái közé, hol, a séta alkalmával találkozott egy naiv zsidó gyerekkel, ez annyira megtetszett neki, hogy ’színdarabot irt róla, melynek czimje „Goldstein Számi.“ Mióta ez a „Goldstein Számi“ színre került, Kárpátoktól Adriáig zúgja mindenki a legelőkelőbb körtől kezdve a legutolsó verkli hangig Én vagyok a Goldstein Számi.“ Az meg nagyon természetes, hogy aki Goldstein Számi, annak egyszer okvetlenül Munkácson kell születni. Ez alól a „Goldstein Számi“ láz alól, még a leghüllőbb vérű emberek sem tudják magukat felszabadítani, olyannyira felvillanyozzák a nevetségesnél nevetségesebb ötletek, melyek részint a helyzetekből, részint pedig a karakterből lépten-nyomon előfordulnak. Nem csoda tehát, ha akadtak vállalkozó szellemű egyének, akik a letűnt siralmas óévet kaczagva kivárták befejezni és hogy iiyezen czéljukat elérjék, elhatározták, hogy ők is úszni fognak az árral és a világot jelentő deszkákról fogják hirdetni, hogy „legszebb név a Goldstein Számi.“ Egy műkedvelő társaság az „Otthon kör” anyagi czéljának gyarapítása érdekében cselekedte azt, melynek tagjai minden lehető eszközt felhasználnak, hogy a művészetek és a társadalmi élet terén lendületet idézzenek elő. Az előkészületek már hetekkel ezelőtt folytak a színpadon ésazonkívül, amióta az ügyvédjelöltek zsebéből a szokásos, „paksaméták“ helyett „szerep könyvek“ kandikáltak ki, s ami az előtt volt az ügyvédjelölteknek a törvényszék és járásbíróság, az volt mostanában a színpad. Az elnöki jogokkal Vidor Dezső rendező élt, akinek bizony elég alkalma volt a rendreutasításokat osztogatni. No, de hát ezt nem is lehet csodálni, mert ahol olyan ügyfelek vannak, mint Csiszérné, Molnár Rózsika, Káldi Mariska, ott a hévet nagyon nehéz mérsékelni. Azután pedig városunk legkiválóbb humoristái voltak koncentrálva az aránylag szűk színpadon Mindjárt az ismerkedésnél az aranyos kedélyű Káldi Mariskának Steinberger D. Dezső következőleg mutatta be magát: — Nevem G o 1 d s t e i n-b e r g e r D. Számi — Ha ön nemes, miért ne lehetnék én is — válaszolt rá találósan kedves primadonnánk. — Én, pedig Káldi-Virág M. Toncsi vagyok. Miután a kölcsönös bemutatkozások megtörténtek, kezdetét vette a próba, mely alkalommal megindult a vicczeléseknek egész áradata. A kedélyhangulat felvillanyozásához leginkább Káldy Mariska az ő partnerével Steinberger Dezsővel járult hozzá, azonban fassikus barátunk sem idegenkedett, az élczelődéstől, ami neki különben kenyérkeresetnek is beválnék. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között, olyan eredménynyel léptek a dilettáns szereplők a világot jelentő deszkákra, mintha egy előre begyakorolt védőbeszédet kellett volna elmondaniok. Az est főhőse Steinberger Dezső vol, aki Goldstein Számi szerepében distingvált játékával, eleven temperamentumával és kitűnő alakításával inkább az alsó, mint a felső régiókban talált zajos tapsokra és hálás elismerésre. Kovács József daczára annak, hogy öreg jogász, ez egyszer, mint „Gólya” szerepelt, mely szerepbe nagyon kitünően beleélte magát, a menynyiben helyes felfogással eredeti alakítást mutatott be. Flamm Dezső Szalay a postamester szerepében a házassági contrastot oly kitünően interpretálta, hogy nyílt színen is megtapsolták. Dénes Gyula, mint Tavaszi, élénk derültséget keltett, különösen a „srumm“ szálló igével, melyet nagyon kitűnően hangoztatott. A többi szerepeket mind elsőrangú színészek kreálták, akikről ez egyszer véleményt kockáztatni nagyon bajos lenne. Hanem most következik az est „piece de resistanceja,* Csiszérné, akit utoljára említünk meg, talán azért, mivel legjobban hozzájárult az est sikeréhez. Nelli szerepében mutatkozott be, amely szerepbe annyi bájt és kedvességet öntött, hogy valóságos tapsvihar követte minden egyes jelenetét. A közönség igen kedves impressióval távozott a színházból és bizonyára nem volt a nagy tömeg között egy sem olyan, aki másnap azt állított volna, hogy nem jó volt a „Goldstein Szám Don Caesar de Berna? A kormánypárt erőlködése. Bánffy Dezső báró, a mindenható szabadelvű párt ez idő szerinti vezére és kormányelnöke gondoskodik arról, hogy a hosszú karácsonyi szünet alatt ne tétlenkedjenek satellesei és a mameluk sajtóban az ellenzék befeketítésével foglalkozik, a helyzetet — a liberális pártra nézve kedvezőnek, de a jövőre nézve sötétnek festi. Vádjai a következők: Az ellenzék az oka, amiért a budget-t le nem tárgyalhatták, mert megkötötték a kormány kezét holmi ,mellékes ügyek felszínre hozásával. Az „ilyen mellékes dolgok“ a mameluk prizma szerint, a zágrábi zászlósértés ügye, a választók névjegyzékének összeírása körül z ájk-