Szabadság, 1901 (10. évfolyam, 1-105. szám)
1901-01-02 / 1. szám
I Miskolcz, 1901. X. évfolyam. 1. sz. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Széchenyi-utcza ,mil-ik szám. SZELÉNYI és TÁRSA nyomdája. A lap megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: RUTTKAY MENYHÉRT. Helyettes szerkesztő: BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 250 ko Egyes szám ára 14 fill. fi SZABADSÁG A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. rtv. 95 Szerda, január 2. Az új század küszöbén. Ma, az uj század küszöbén, önkéntelenül a költő komor szava jut eszembe: „Lement a nap, De csillagok nem jöttének, Sötét az ég! . . Igen. Letűnt a tizenkilenczedik század napja is, de csillagok : a szabadság csillaga még most sem jött fel. Sőt mióta a népeket kiélő állandó hadseregek a forradalmak kitörését teljes leheetlenné tették, azóta a szabadság napja látszólag hanyatló félben van. A szervezetlen, a fegyvertelen tömeg, bármilyen óriási anyaga gyűljön is össze az elégedetlenségnek, csendes megadással tűri sorsát, jól tudva azt, hogy helyzzetén a forradalom nem segítene, mert reá csak kudarczzal végződhetnék. A huszadik század kezdetén minden ember többé-kevésbbé elégedetlen és forradalmár s mégis távolabb állunk a tömegek lázadásától, mint valaha.. Egyesek azonban csinálnak forradalmat és vakmerő elhatározással fölveszik a küzdelmet társadalmunk egész mostani rendszere ellen. Egyik forradalmár öngyilkos lesz, mert családját eltartani nem képes s öngyilkosságával megbélyegzi az olyan társadalmi rendet, mely csak a részek és nem az egész boldogulására van berendezve. Az ilyen forradalmár prassiv lélek, ámde akadnak aktiv forradalmárok, akiket anarchistáknak hívnak. Ez utóbbiak már nemcsak megsemmisítik magukat, de rombolni is megpróbálják a nekik nem tetsző társadalmi rendet : gyilkolnak. Természetesen, nem érnek ezek, de azt mégis elérik, hogy vakmerő tetteik elkövetésekor az egész világ figyelmét magukra vonják és gondolkozásra késztetik az elméket ügyük igaz avagy igaztalan volta felett. Aztán mondanunk sem kell, hogy míg forradalmi tömegek állottak szemben katonailag szervezett tömegekkel, addig az uralkodók biztonsága nagyobb volt. Mióta azonban az egyesek forradalma, vagy nevezzük csak néven a gyermeket: az anarchista merényletek megkezdődtek, azóta az uralkodók életét állandó veszély fenyegeti, hisz anarchisták csakis az államfőkre vadásznak. Olyan társadalmi rendet kigondolni, mely alatt mindenki jól érezze magát, természetesen nem lehet. De javítani a meglevő állapotokon, eltüntetni a vagyonban, tudásban fennálló ellentéteket, kielégíteni a jogosult nemzeti vágyakat, nemcsak lehet, de kell is. Mert a forradalom semmiféle alakjában sem válik javára a tömegnek s még kevésbbé az uralkodóknak. Ezeknek elejét kell venni a jogos társadalmi és nemzeti igények kielégítésével. Mert hiszen minden intézmény, mint élő szervezet alkotása, idővel változik és vagy fejlődik előrehaladva, vagy visszafejlődik és elsatnyul, ha hiányzik belőle az élet hatalmas csírája. _z Alig lehet erre jobb példát feikóMV' ’ mintha Norvégország és Magyarország küzdelmeit függetlenségükért egymással összehasonlítjuk. Fény és árny állanak szemben itt egymással. A norvég jogaihoz való szilárd ragaszkodásával kivívja szabadságát, kikerüli a forradalmat, ellenben a magyar a jogok gyáva feladásával hovatovább a szegénység, az elégedetlenség és a forradalom felé sodortatik. Norvégia Svédországgal reálunióban él a múlt század eleje óta, mikor az európai hatalmak Dániától elszakították és a Hét országot egy király alatt egyesítették. Norvégia helyzete szemben Svédországgal sokkal nehezebb volt, mint minő a mi helyzetünk Ausztriával szemben. Ott is megvolt a svéd uralkodók részéről az a szándék, hogy Norvégiát Svédországba beolvasszák s a norvégokat svédekké tegyék, mint ahogy a Habsburgok is soha sem adták fel a reményt, hogy hazánkat Ausztriába, nemzetünket a németbe beolvaszszák. A svéd uralkodók nem kedvelték, a norvégokat, nyelvüket nem beszélték köztük nem tartózkodtak s nemzeti törekvéseket mindig féltékenyen nézték, éppen mint a mienket a Habsburgok. Zászlójukat rájuk erőszakolták, mint nálunk a sárga-feketét. Közös vámterületük, közös külképviseletük volt, mint nekünk, s hozzá öt millió svéddel szemben alig két millió volt a norvég. Mindkét nép szegény, de a svédek e tekintetben is nagy előnyben vannak a norvégek felett, kiknek meredek sziklái közt alig terem valami s kiket a tenger halbősége lát el keresettel és eledellel. Az ellentétek s az ebből fejlődő feszültség tehát elég nagyok voltak a két nemzet és a svédek pártján álló uralkodó között. Sokszor állott úgy a dolog, hogy a háború nyilt kitörésétől lehetett tartani. Ám a norvégek nem engedtek s ma már teljes a függetlenségük. Engedni kellett a királynak és a világ tanúja lett, hogy egy nemzet, tisztán jogaihoz való szilárd ragaszkodásával kiküzdötte szabadságát. A nélkül, hogy egy fegyver eldördült volna, a nélkül, hogy egy csöpp vér a függetlenség kivívása közben a földet beszennyezte volna. Csak pár évvel ezelőtt fordult a norvég kormány hozzánk, magyarokhoz, hogy a zászlók használata dolgában a nálunk divó szokásokat megismerje. S ma már ki van küszöbölve a svéd szin Norvégországban; mi pedig gyönyörködhetünk a kétfejű sasos sárga-fekete zászlóban a budai várpalota ormán. Mi tette lehetetlenné Norvégiában a forradalmat? Az alkotmányos küzdelem. Ez pedig abból áll, hogy a nemzet, mint egyetlen ember szilárdul megáll jogai mellett s ezt mondja a királynak: felséges úr, tisztelünk, mint az állam legelső tisztviselőjét, de jogainkból csak az istennek engedünk, földön született embernek soha. Ha azt akarod, hogy tiszteljünk, te is tartsd tiszteletben a törvényeket és jogainkat. így gondolkozik és igy cselekszik egy férfias nép s egy ilyen nép elhatározásán százszor is eltöpreng az uralkodó, mig kimondja a vétót. A norvég nem formuláz és nem tekinti bölcsnek, ki jogait saját maga rendez az előnyösen ismert Hagy maradékeladást ma női divatáruháza jaíisisokzon ■- női ruhalermékben, ...'------ és különösen selymek, mosó blous, bársony és más mosó-czikkekben óriási árleszállítás mellett, mely körülményt. olvasó-közönségünknek saját érdekében tudomására hozni kötelességünk.