Modellezés, 1965 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1965. március / 3. szám

A modellezők többségét már modelljük készítése közben foglalkoztatja a kérdés: milyen színezést és díszítést készítsenek modelljükre? A ,,Modellezés” februári szá­mában a modellek célszerű és esztétikus ki­alakításával foglalkozó cikkemben már utaltam arra, hogy nem elegendő modellün­ket szép vonalúra tervezni, mert a legszebb alakú modellt is elcsúfítja egy ízléstelen színösszeállítású, hivalkodó, vagy csúnyán elkészített díszítés. Legfontosabb irányelvként itt is azt tart­juk szem előtt, hogy a díszítés ne legyen teljesen öncélú, hanem igyekeztünk azt a célszerűség jegyében készíteni. Gondolok itt a megfelelő, jól látható színek kiválasz­tására, a szabályzatokban lerögzített azo­nosítási számokra, továbbá a modell nevére, készítésének évére stb. A színezés tekintetében törekedjünk a szí­nek összhangjára, amellett úgy válasszuk meg azokat, hogy a levegőben jól láthatóak legyenek. Ajánlom az élénk színek alkalma­zását, mint a piros, zöld, narancssárga, esetleg a kék. E színek mellé azonban cél­szerű párosítani a fehér, citromsárga, és fekete színeket, a megfelelő kontrasztok érdekében. Amennyiben kettőnél több színt használunk egy modellnél, (háromnál töb­bet ne használjunk!) ajánlom, hogy egy élénkítő, és két kontrasztszínt válasszunk (például: piros-fehér-fekete; piros-sárga­fekete; vagy zöld-fehér-fekete stb.). Ami a konkrét kivitelezést illeti az 1950-es években hazánk modellezői általában a szí­nes nitrólakkot használták díszítések készí­tésére. Később, amikor a japánpapírt kezdték modellek bevonására alkalmazni a japán­papír különféle anyagokkal (anilin, fém­tinta) való színezése lett a leggyakoribb dí­szítési módszer. Modellezőink többsége ma is ezt a módot alkalmazza. A japán papír festésének lehetőségeivel, valamint a színező anyagokkal nem kívá­nok bővebben foglalkozni, mert erről a té­máról már több cikk jelent meg a ,,Model­lezésiben. Meg kívánom jegyezni azonban, hogy festésnél mindig megfelelő koncentrá­ciójú festékanyagot használjunk. (A fém­tintát akár piros, akár zöld ne hígítsuk fel, fekete ruhafestékből 1 1 vízben 3—4 csomag festéket oldjunk). Két ívnél több papírt ne fessünk egyszerre, mert a belső rétegek fakóbbak lesznek. Az 1. sz. ábrán látható modell készítője vegyesen alkalmazta a színes japánpapírt, a nitrólakkot és a matricákat, díszítő elemek készítésére. A modell szárnya és csillapító­ja piros, törzse fekete japánpapír bevonatú, a betűk és számok fehér nitrólakkal, vala­mint fekete és fehér matricák alkalmazásá­val készültek. Az elkészítés módja a következő: Kockás ívpapírra felrajzoljuk a nitrólokkal felfes­teni kívánt betűket, számokat vagy ábrákat. A kockás papírt azért ajánlom, mert meg­könnyíti a felrajzolást, anyaga pedig ned­vesítés után jól tapad a lakkozott felüle­tekre. A betűk és számok alakjánál ügyel­jünk a betűnagyság és vastagság megfelelő arányára. (A betű vastagsága kb. 1/5-e le­gyen a nagybetű magasságának, szélessége pedig a vastagság háromszorosa.) A felraj­zolt ábrákat ezután éles borotvapengével fémvonalzó mellett vágjuk ki, jól nedvesít­sük át az így elkészített sablont, majd a készre cellonozott,­ felületre helyezzük rá, és megfelelően hígított nitrólakkal fújjuk le. A lakk szórására szórópisztolyt, vagy a házilag is könnyen előállítható úgynevezett ,,kölnifúvót” használjuk. A lakk hígításánál csak annyi oldót hasz­náljunk, hogy könnyen fújható legyen, mert a túlhígított, festék nehezebben takar, vastagabb rétegben pedig könnyen megfo­lyik. Amikor a lakkozás ,,porszáraz” lesz, vagyis a por nem tapad már meg a felüle­tén, a nedves papírsablont eltávolíthatjuk. Előfordulhat, hogy a festék aláfolyik a sab­lonnak, vagy túlhígítás miatt megfolyik. Ebben az esetben, feltéve hogy cellonozott felületre fújtuk, és egy puha rongy vagy vatta segítségével az egész felfestett réteg eltávolítható, és a hiba kiküszöbölése után a fent leírt módon újra elkészíthető. 1—2 óra szárítás után felragaszthatjuk a másik kontrasztszínből készült (jelen esetben feke­te) matricabetűket illetve számokat is( 2. és 3. ábra), majd a kész felületeket a matricák­nál­ és nitródíszítéseknél kétkomponensű műanyaglakkal vonjuk be. (Cellon vagy színtelen nitró nem alkalmas, mert oldják a nitrót és a matricák anyagát.) A mű­anyaglakkozás azért szükséges, mert így a matricák nem oldódnak, nem töredeznek le. A 4. sz. ábra a fehér japánpapírral bevont és készre cellonozott törzseket mutatja. A három alkalmazott szín: piros~f­ehér-fekete. Ennél a módszernél minden esetben a leg­világosabb színnel kezdünk dolgozni. Elő­ször tehát azokat a felületeket fejtsük le, amelyeket fehéren kívánunk hagyni. A lak­kozás 3—4 órás száradása után ,,Cellux” vagy ,,Tixó” nevű pauszragasztóval (Apisz-bolt­­ban kapható) leragasztjuk azokat a felülete­ket, amelyeket fehéren kívánunk hagyni, a többi részt pedig lefújjuk a következő, jelen esetben a piros színnel 15—20 perc száradás után a pauszragasztót eltávolíthatjuk (5. áb­ra). Újabb 3—4 órás száradás után szintén pauszragasztóval leragasztjuk azokat a felü­leteket melyeket pirosan illetve fehéren kí­vánunk hagyni, majd az egész felületet le­fújjuk a legsötétebb (fekete) színnel is. A pauszragasztó eltávolítása után (6. ábra) hagyjuk a felületeket teljesen kiszáradni. Végezetül a fekete felületekre, illetve a piros azonosítási számokkal ellátott vezér­síkra (7. és 8. ábra) fehér, a piros díszítő­csíkban pedig fekete matricákat ragasz­tunk, majd az egész felületet műanyaglak­kal többször (a nitrometán oldóhatása miatt) átkenjük. Remélem az év versenyein sok szép díszí­tésű modellt fogunk látni. A készítőknek addig is sok sikert kívánok. Sütő István 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 11. ábra 7. ábra 9

Next