Modellezés, 1965 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1965. március / 3. szám
A modellezők többségét már modelljük készítése közben foglalkoztatja a kérdés: milyen színezést és díszítést készítsenek modelljükre? A ,,Modellezés” februári számában a modellek célszerű és esztétikus kialakításával foglalkozó cikkemben már utaltam arra, hogy nem elegendő modellünket szép vonalúra tervezni, mert a legszebb alakú modellt is elcsúfítja egy ízléstelen színösszeállítású, hivalkodó, vagy csúnyán elkészített díszítés. Legfontosabb irányelvként itt is azt tartjuk szem előtt, hogy a díszítés ne legyen teljesen öncélú, hanem igyekeztünk azt a célszerűség jegyében készíteni. Gondolok itt a megfelelő, jól látható színek kiválasztására, a szabályzatokban lerögzített azonosítási számokra, továbbá a modell nevére, készítésének évére stb. A színezés tekintetében törekedjünk a színek összhangjára, amellett úgy válasszuk meg azokat, hogy a levegőben jól láthatóak legyenek. Ajánlom az élénk színek alkalmazását, mint a piros, zöld, narancssárga, esetleg a kék. E színek mellé azonban célszerű párosítani a fehér, citromsárga, és fekete színeket, a megfelelő kontrasztok érdekében. Amennyiben kettőnél több színt használunk egy modellnél, (háromnál többet ne használjunk!) ajánlom, hogy egy élénkítő, és két kontrasztszínt válasszunk (például: piros-fehér-fekete; piros-sárgafekete; vagy zöld-fehér-fekete stb.). Ami a konkrét kivitelezést illeti az 1950-es években hazánk modellezői általában a színes nitrólakkot használták díszítések készítésére. Később, amikor a japánpapírt kezdték modellek bevonására alkalmazni a japánpapír különféle anyagokkal (anilin, fémtinta) való színezése lett a leggyakoribb díszítési módszer. Modellezőink többsége ma is ezt a módot alkalmazza. A japán papír festésének lehetőségeivel, valamint a színező anyagokkal nem kívánok bővebben foglalkozni, mert erről a témáról már több cikk jelent meg a ,,Modellezésiben. Meg kívánom jegyezni azonban, hogy festésnél mindig megfelelő koncentrációjú festékanyagot használjunk. (A fémtintát akár piros, akár zöld ne hígítsuk fel, fekete ruhafestékből 1 1 vízben 3—4 csomag festéket oldjunk). Két ívnél több papírt ne fessünk egyszerre, mert a belső rétegek fakóbbak lesznek. Az 1. sz. ábrán látható modell készítője vegyesen alkalmazta a színes japánpapírt, a nitrólakkot és a matricákat, díszítő elemek készítésére. A modell szárnya és csillapítója piros, törzse fekete japánpapír bevonatú, a betűk és számok fehér nitrólakkal, valamint fekete és fehér matricák alkalmazásával készültek. Az elkészítés módja a következő: Kockás ívpapírra felrajzoljuk a nitrólokkal felfesteni kívánt betűket, számokat vagy ábrákat. A kockás papírt azért ajánlom, mert megkönnyíti a felrajzolást, anyaga pedig nedvesítés után jól tapad a lakkozott felületekre. A betűk és számok alakjánál ügyeljünk a betűnagyság és vastagság megfelelő arányára. (A betű vastagsága kb. 1/5-e legyen a nagybetű magasságának, szélessége pedig a vastagság háromszorosa.) A felrajzolt ábrákat ezután éles borotvapengével fémvonalzó mellett vágjuk ki, jól nedvesítsük át az így elkészített sablont, majd a készre cellonozott, felületre helyezzük rá, és megfelelően hígított nitrólakkal fújjuk le. A lakk szórására szórópisztolyt, vagy a házilag is könnyen előállítható úgynevezett ,,kölnifúvót” használjuk. A lakk hígításánál csak annyi oldót használjunk, hogy könnyen fújható legyen, mert a túlhígított, festék nehezebben takar, vastagabb rétegben pedig könnyen megfolyik. Amikor a lakkozás ,,porszáraz” lesz, vagyis a por nem tapad már meg a felületén, a nedves papírsablont eltávolíthatjuk. Előfordulhat, hogy a festék aláfolyik a sablonnak, vagy túlhígítás miatt megfolyik. Ebben az esetben, feltéve hogy cellonozott felületre fújtuk, és egy puha rongy vagy vatta segítségével az egész felfestett réteg eltávolítható, és a hiba kiküszöbölése után a fent leírt módon újra elkészíthető. 1—2 óra szárítás után felragaszthatjuk a másik kontrasztszínből készült (jelen esetben fekete) matricabetűket illetve számokat is( 2. és 3. ábra), majd a kész felületeket a matricáknál és nitródíszítéseknél kétkomponensű műanyaglakkal vonjuk be. (Cellon vagy színtelen nitró nem alkalmas, mert oldják a nitrót és a matricák anyagát.) A műanyaglakkozás azért szükséges, mert így a matricák nem oldódnak, nem töredeznek le. A 4. sz. ábra a fehér japánpapírral bevont és készre cellonozott törzseket mutatja. A három alkalmazott szín: piros~fehér-fekete. Ennél a módszernél minden esetben a legvilágosabb színnel kezdünk dolgozni. Először tehát azokat a felületeket fejtsük le, amelyeket fehéren kívánunk hagyni. A lakkozás 3—4 órás száradása után ,,Cellux” vagy ,,Tixó” nevű pauszragasztóval (Apisz-boltban kapható) leragasztjuk azokat a felületeket, amelyeket fehéren kívánunk hagyni, a többi részt pedig lefújjuk a következő, jelen esetben a piros színnel 15—20 perc száradás után a pauszragasztót eltávolíthatjuk (5. ábra). Újabb 3—4 órás száradás után szintén pauszragasztóval leragasztjuk azokat a felületeket melyeket pirosan illetve fehéren kívánunk hagyni, majd az egész felületet lefújjuk a legsötétebb (fekete) színnel is. A pauszragasztó eltávolítása után (6. ábra) hagyjuk a felületeket teljesen kiszáradni. Végezetül a fekete felületekre, illetve a piros azonosítási számokkal ellátott vezérsíkra (7. és 8. ábra) fehér, a piros díszítőcsíkban pedig fekete matricákat ragasztunk, majd az egész felületet műanyaglakkal többször (a nitrometán oldóhatása miatt) átkenjük. Remélem az év versenyein sok szép díszítésű modellt fogunk látni. A készítőknek addig is sok sikert kívánok. Sütő István 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 11. ábra 7. ábra 9