Modellezés, 1966 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1966. június / 6. szám

10 HAJÓMODELL-ÉPÍTŐ ISKOLA Az áramforrás kiválasztásának másik szempontját a motor áramfelvétele szabja meg. Egy 1,5 V-os motor, ha áramfelvétele 0,3 A körüli, egy friss lapos elemről, szakaszosan üzemeltetve (tehát nem egyfolytában bekap­csolva) hozzávetőlegesen 2—3 órát üzemeltethető. Ha azonban ugyanerre a telepre egy ablak­törlő motort kapcsolunk, amely áramfelvétele megközelíti az 1 A-t, legfeljebb 30 percig, vagy még addig sem tud áramot biz­tosítani. Az ilyen jellegű motor­hoz vagy a „góliát” vádelemet használjuk (sorbakötve belőle a szükséges mennyiség), vagy pár­huzamosan kötünk 2—3 lapos elemet (10. ábra). A telepek párhuzamos kapcso­lása úgy történik, hogy a tele­pek azonos pólusait kötjük ösz­­sze. Sajnos a szárazelemek huzamo­sabb ideig nagyobb áramot nem képesek leadni, hamar kimerül­nek. Szerencsére, ha nem merí­tettük túlzottan ki az elemet, egy-két nap múltán újra hasz­nálhatók. Legyen tehát legalább 3—3 garnitúra telepünk és fel­váltva használjuk azokat. A száraztelepek különösebb gondozást, kezelést nem igényel­nek. Vigyázzunk azonban arra, hogy a telep kivezetéseit rö­vidre ne zárjuk (ti. ábra). Senki se próbálja úgy vizsgálni a te­lep használhatóságát, hogy sar­kaihoz csupasz vezetéket érint, és figyeli, hogy szikrázik-e. A telep, rövidzár esetén gyorsan tönkremegy. Műszer híján a te­lep állapotát ellenőrizhetjük zseblámpaizzóval is, amely fé­nyéből következtethetünk a te­lep jóságára (12. ábra). A szárazelemek hátránya, hogy nem tölthetők, s emiatt teljes kimerülésük után újjal kell pó­tolni. A modell üzemeltetése emiatt drága. Az akkumulátor lényegesen gazdaságosabb áram­forrás. Ez tölthető és kellő gon­dozás mellett évekig használható. Kereskedelmi forgalomban ná­lunk egyelőre nem lehet kapni olyan kisméretű savas akkumu­látort, amely kisméretű modell­ben elférne. Ami van, azt csak nagyobb modellek áramforrása­ként használhatjuk. Az Ezermester Boltokban és rádiós szaküzletekben hozzá le­het jutni olykor GL-jelzésű, 500 mAO (milliamper-órás) gomb­akkuhoz. Ez perma motor táplá­lására megfelelő, tölthető, és többnyire hosszú élettartamú. Hátránya az igen magas beszer­zési ár. A meghajtó mechanizmus Mivel a beszerezhető villany­­motorok teljesítménye nem túl nagy (különösen nem nagy a perma motoroké), az egész meg­hajtó mechanizmust igen nagy gonddal kell elkészíteni, hogy felesleges szorulás, súrlódás ne okozzon oktalanul teljesítmény­veszteséget. Az alkatrészek ter­vezésénél, főként pedig a kivi­telezésnél ez legyen az elsődle­ges szempont. A tönkcső és a tengely. Kis­méretű hajómodellek meghajtó tengelyének legfeljebb 2 mm-es gömbanyagot használunk. A ten­gely anyaga egyenes, és felülete sima legyen. Az egyenes kerék­­párküllő megfelel e célra. A tönkcsövet metszetben a 13. ábra mutatja. A tönkcső tehát, nem azonos a csapággyal, amely­ben a tengely közvetlenül fut. A csapágyat a tönkcső két végébe szorosan kell beilleszteni, anyaga bronz, tengelyfurata akkora, hogy a tengely kotyogás nél­kül fusson benne. A lakberende­zési boltokban kapható uttrázs­­kamizs (függönytartó Al. cső) vé­konyabbik csöve tönkcső céljára megfelelő. A hajó bordáinak és gerincé­nek készítésekor gondoljunk arra, hogy a tönkcsőnek ezeken kell áthaladni, tehát ennek meg­felelően kell kiképezni azokat (14. ábra). A bordán (bordákon) a tönk­cső külső átmérőjével egyező furatot kell készíteni. A gerincet két darabból készítjük, és két oldalán rétegeslemez csíkkal la­­poljuk. A tönkcső átmenő ré­szét tehát a gerinc egy-egy da­rabja és a kétoldali lapolás fogja közre. A tönkcsövet, csak a hajó tel­jes borítása után helyezzük el véglegesen, a részére kialakított helyen. Beragasztására és a ge­rinccel történő találkozásánál való tömítésre a Háztartási Bol­tokban kapható epokittet ajánl­hatom. A motor elhelyezése. A mo­tor elhelyezése több körülmény­től függ. Elsősorban a modell és a beszerelendő motor mére­teitől, a motor külső alakjától. Egyes motorok házán a felerő­sítésre alkalmas füleket találunk. Ebben az esetben egyszerű a helyzetünk, mivel a bordákba csapolt motortartólemezre egy­szerűen csak felcsavarozzuk (15. ábra). A legtöbb villanymotoron nincs azonban felerősítő fül. Több megoldás lehetséges az ilyen motorok beerősítésére is, melye­ket a 16. ábra mutat. Bárhogy is rögzítjük a mo­tort, egy dolgot jól jegyezzünk meg, különösen a kisteljesít­ményű perma motoroknál. Le­hetőleg úgy helyezzük el a hajtó­motort és a tönkcsőben futó tengelyt, hogy mindkettő geo­metriai tengelye egybe essen, azaz biztosítsuk az „egytengelyű­­séget”. A hajtás ugyan megold­ható akkor is, ha nincs meg az egytengelyűség, tehát a motor tengelye, és a hajtótengely szö­get zár be, de csupán energia­­veszteség árán, ami kis moto­roknál jelentős lehet. A tengelykapcsoló: A motort és a hajtótengelyt össze kell kapcsolni. A kapcsolat azonban olyan legyen, hogy bármikor, ha arra javítás, vagy más okból eredően szükség van, megszün­tethető legyen. E két szerkezet összekapcsolá­sára számtalan lehetőség van. Itt csak a leg­egyszerűbbeket ismer­tetem. Legegyszerűbb az a megoldás, amikor a tengelyekre szorosan illeszkedő rézcsövet húzunk (17. ábra). Ennél a megoldásnál azonban az egytengelyűség elen­gedhetetlen követelmény. Kisebb erők átvitelére alkal­mas a tengelyek végére melegen ráhúzott műanyag cső is. Le­hűlve ui. rászorul a tengelyekre (18. ábra). Ez a megoldás akkor is alkalmazható, ha a két ten­gely nem esik egybe (nem egy­tengelyű). Igen tekintélyes erő átvitelére alkalmas a 19. ábrán vázolt meg­oldás. Ehhez arra van szükség, hogy a motor és a meghajtóten­gely átmérője egyenlő legyen. Olyan rugót húzunk fel a két tengelyvégre, amely szorosan illeszkedik azokon, és menetei úgy vannak csavarva, hogy for­gás közben rászoruljon a rugó a tengelyekre. A hajócsavar: A kisméretű hajómodellekhez olyan kicsi hajócsavart kell készíteni, amely pontos, és a követelményeket kielégítő kiképzése, még a gya­korlott modellezőknek is gon­dot okozna. Éppen ezért a hajó­csavar gondos kiképzésével nem foglalkozom (erre vonatkozó iro­dalmat a lap korábbi számaiban bőségesen talál az olvasó). A hajócsavar anyaga 0,5—1 mm-es lemez, ebből szabjuk ki a tervrajzon megadott minta sze­rint. Ha a meghajtótengely ke­rékpárküllőből készült, azt úgy szabjuk le, hogy a menetes vége 15. ábra 16 ábra 18. ábra 21. ábra 22. ábra

Next