Modellezés, 1972 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1972. január / 1. szám
Rádió-távirányítású segédmotoros vitorlázó modell versenyszabályzata Jellemzők: — maximális hordfelület: 150 dm2 — felületi terhelés: 12 és 76 g/dm2 között — az alkalmazott robbanómotor lökettérfogata legfeljebb: 1,5 cm1 lehet, — a rádióval működtetett kormányok száma nincs korlátozva, — a motor szabályozása — leállítása — rádió segítségével vagy egyéb módon engedélyezett. Feladat: 1. Motoros repülés. 2. Vitorlázó repülés. 3. Cél-leszállás. Startok száma: A versenyző 3 hivatalos startot végezhet. Hivatalos a start, ha a modell a versenyző, vagy segítője kezét elhagyta. Lebonyolítás: Startonként a maximális repülési idő motorjárattal együtt 5 perc. A hatodik percben a modellnek a kijelölt 30 m-es 0-jű körben kell leszállni. Értékelés: — A modell elengedésének pillanatától mérik a repülési időt. A motoros repülés minden másodpercéért a versenyző 1 pontot, a motor nélküli — vitorlázó — repülésért másodpercenként 2 pontot kap. — A hatodik percen belüli cél leszállásért további 100 pont illeti a versenyzőt, ha a leszállás egyenes vonalú, egyenletes magasságvesztéssel történt és a nyugalmi állapotba került modell valamelyik része a leszálló körön belül van — Nem adható azonban pont az olyan leszállásért, amelynél a durva földetérés miatt az alkatrészek eredeti helyzetükből elmozdulnak vagy sérülnek. — Ha a modell az előírt időn belül leszállni nem tud, a 6 percen túl levegőben töltött minden másodpercért 1 pontot vonnak le és a cél leszállását nem veszik figyelembe. — A helyezés sorrendjét, valamint a m— IV. osztályú minősítés teljesítését a két legjobb repülés összpontszáma alapján határozzák meg. Minősítési pontszámok: in. oszt. = 800, IV. oszt. = 600. Egyebekben a „Modellezés” 1970. februári számában közöltek és a FAI-szabályzatban rögzítettek az Irányadók. A Jelen szabályzat a termék-vitorlázó versenyszám helyett kerül bevezetésre és 1972. január 1-ével lép érvénybe. 5 . WINKLER LÁSZLÓ ROVATA: Hogyan, miből? Technika-történeti repülőmakettek készítésének technológiája. (3.) 18. kép A technika-történeti repülőmakettek öntvény részeinek mintázásához a legegyszerűbb megfelelő vastagságú gyantás forrasztóónt használni. Ónból olvasztva megcsináljuk a közelítű fő formát, pl. egy motorteknő, csillagmotor, vagy burkolatöntvény formájának megfelelően. Ez csak a kialakítandó alkatrésznek a „magját” képezi, amelyet az alakhűséghez esetleg hozzá is reszelhetünk. 19. kép A léptékhelyes térbeli alkatrészek tulajdonképpeni formázása stearinban történik, amelyet előzőleg műanyag fedélben, vagy dobozban olvasztunk. Még a teljes megszilárdulás előtt a stearinba nyomjuk a készítendő alkatrész alapformáját képező ónalkatrészt és így ott már a fő forma negatív lenyomatát kapjuk. 20. kép A stearthban kialakított formát pontos munkával tovább kell finomítani és bele kell karcolni vonalzó mellett, körzőheggyel, a finom részleteket. Pl. így készítjük a csillagmotorok léptékhelyes sűrűségű hűtőbordáinak negatívját és a látható szelepvezérlő rudakat. 21. kép A stearinban történő bevésések során állandóan bő, vizes ecsettel, tisztítani kell a stearin negatív formát, mert a forgács is megsértheti a vékony részeknél az alapanyagot. A végleges formák elkészülése után ugyancsak puha ecsettel az egész negatív formát átnedvesítjük, mielőtt abba az alkatrészek anyagát a Su Ralin gyurma-gyantát, vagy Epokritet belenyomnánk. 22. kép Élethű makettalkatrészek formázásához eddig a legcélszerűbb anyagnak az NDK-ban gyártott SuRalin modellező gyurma-gyantát találtam. Ez a gyurma, hasonlóan a nálunk használatos játékgyurmákhoz, kézzel könnyen gyúrható, alakítható, de 100 °C-ra felmelegítve megkeményedik és keménygumihoz hasonlóvá válva, többé nem alakítható. Ez a hőfok, bármilyen tűzhelylapon vagy sütőben könnyen elérhető. A formázás úgy történik, hogy megfelelő mennyiségű gyurmát nedves ujjunkkal a stearmban készített negatív formába nyomunk, majd onnan azonnal ki is emeljük a kialakult alkatrészformát. 23. kép A SuRatin alkatrészeket ezután egy fémlapra helyezzük, vigyázva, hogy a még lágy alapanyagnál meg ne sérüljenek az alapformák és részletek. Majd ezzel a lappal együtt történik a SuRatin gyanta 100°-os kiégetése, tűzhelylapon vagy sütőben. A kikeményedett SuRatinból készült alkatrészek szépen festhetők, nitrólakkal vagy más modellfestékkel. 24. kép Aki SuRatin gyantához nem tud hozzájutni, nyugodtan készítheti hasonlóan makettjének térbeli kényes részeit Epokittből, teljesen hasonló formázási technológiával. Az Epokittet összekeverve kis műanyag flackonban (pl. szájvizes) ajánlatos tölteni és kis nyomással a formába belefolyatni. 24 óra múlva az alkatrészek megszilárdulva kiemelhetők a stearin formából. Az esetleges légbuborékok miatti üregeket ekkor ugyancsak Epokritel pótolhatjuk és meleg lapon percek alatt kiszáríthatjuk. A felöntéseket gondos csiszolással és lefaragással távolítjuk el. Folytatjuk. H