Modellezés, 1972 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1972. január / 1. szám

Rádió-távirányítású segédmotoros vitorlázó modell versenyszabályzata Jellemzők: — maximális hordfelület: 150 dm2 — felületi terhelés: 12 és 76 g/dm2 között — az alkalmazott robbanómotor lökettérfogata legfeljebb: 1,5 cm1 lehet, — a rádióval működtetett kormányok száma nincs korlátozva, — a motor szabályozása — leállítása — rádió segítségével vagy egyéb módon engedélyezett. Feladat: 1. Motoros repülés. 2. Vitorlázó repülés. 3. Cél-leszállás. Startok száma: A versenyző 3 hivatalos startot végezhet. Hivatalos a start, ha a modell a versenyző, vagy segítője kezét elhagyta. Lebonyolítás: Startonként a maximális repülési idő motorjárattal együtt 5 perc. A hatodik percben a modellnek a kijelölt 30 m-es 0-jű körben kell leszállni. Értékelés: — A modell elengedésének pillanatától mérik a repülési időt. A motoros repülés minden másodpercéért a versenyző 1 pontot, a motor nélküli — vitorlázó — repülésért másodpercenként 2 pon­tot kap.­­ — A hatodik percen belüli cél­ leszállásért további 100 pont illeti a versenyzőt, ha a leszállás egyenes vonalú, egyenletes magas­ságvesztéssel történt és a nyugalmi állapotba került modell valamelyik része a leszálló körön belül van — Nem adható azonban pont az olyan leszállásért, amelynél a durva földetérés miatt az alkatrészek eredeti helyzetükből el­mozdulnak vagy sérülnek. — Ha a modell az előírt időn belül leszállni nem tud, a 6 percen túl levegőben töltött minden másodpercért 1 pontot vonnak le és a cél­ leszállását nem veszik figyelembe. — A helyezés sorrendjét, valamint a m­— IV. osztályú minősítés tel­jesítését a két legjobb repülés összpontszáma alapján hatá­rozzák meg. Minősítési pontszámok: in. oszt. = 800, IV. oszt. = 600. Egyebekben a „Modellezés” 1970. februári számában közöltek és a FAI­-sza­­bályzatban rögzítettek az Irányadók. A Jelen szabályzat a termék-vitorlázó versenyszám helyett kerül bevezetésre és 1972. január 1-ével lép érvénybe. 5 . WINKLER LÁSZLÓ ROVATA: Hogyan, miből? Technika-történeti repülőmakettek készítésének technológiája. (3.) 18. kép A technika-történeti repülőmakettek öntvény részeinek mintázásához a legegy­szerűbb megfelelő vastagságú gyantás for­rasztóónt használni. Ónból olvasztva meg­csináljuk a közelítű fő formát, pl. egy mo­­torteknő, csillagmotor, vagy burkolatönt­vény formájának megfelelően. Ez csak a kialakítandó alkatrésznek a „magját” ké­pezi, amelyet az alakhűséghez esetleg hoz­zá is reszelhetünk. 19. kép A léptékhelyes térbeli alkatrészek tulajdonképpeni formázása stearinban tör­ténik, amelyet előzőleg műanyag fedélben, vagy dobozban olvasztunk. Még a teljes megszilárdulás előtt a stearinba nyomjuk a készítendő alkatrész alapformáját ké­pező ónalkatrészt és így ott már a fő for­ma negatív lenyomatát kapjuk. 20. kép A stearthban kialakított formát pon­tos munkával tovább kell finomítani és bele kell karcolni vonalzó mellett, körző­heggyel, a finom részleteket. Pl. így ké­szítjük a csillagmotorok léptékhelyes sű­rűségű hűtőbordáinak negatívját és a lát­ható szelepvezérlő rudakat. 21. kép A stearinban történő bevésések so­rán állandóan bő, vizes ecsettel, tisztítani kell a stearin negatív formát, mert a for­gács is megsértheti a vékony részeknél az alapanyagot. A végleges formák elkészü­lése után ugyancsak puha ecsettel az egész negatív formát átnedvesítjük, mielőtt abba az alkatrészek anyagát a Su Ralin gyurma-gyantát, vagy Epokritet bele­nyomnánk. 22. kép Élethű makettalkatrészek formázá­sához eddig a legcélszerűbb anyagnak az NDK-ban gyártott SuRalin modellező gyurma-gyantát találtam. Ez a gyurma, hasonlóan a nálunk használatos játék­gyurmákhoz, kézzel könnyen gyúrható, alakítható, de 100 °C-ra felmelegítve meg­keményedik és keménygumihoz hasonlóvá válva, többé nem alakítható. Ez a hőfok, bármilyen tűzhelylapon vagy sütőben könnyen elérhető. A formázás úgy törté­nik, hogy megfelelő mennyiségű gyurmát nedves ujjunkkal a stearm­ban készített negatív formába nyomunk, majd onnan azonnal ki is emeljük a kialakult alkat­­részformát. 23. kép A SuRatin alkatrészeket ezután egy fémlapra helyezzük, vigyázva, hogy a még lágy alapanyagnál meg ne sérüljenek az alapformák és részletek. Majd ezzel a lappal együtt történik a SuRatin gyanta 100°-os kiégetése, tűzhelylapon vagy sü­tőben. A kikeményedett SuRatinból ké­szült alkatrészek szépen festhetők, nitró­­lakkal vagy más modellfestékkel. 24. kép Aki SuRatin gyantához nem tud hozzájutni, nyugodtan készítheti hasonlóan makettjének térbeli kényes részeit Epo­kittből, teljesen hasonló formázási techno­lógiával. Az Epokittet összekeverve kis műanyag flackonban (pl. szájvizes) aján­latos tölteni és kis nyomással a formába belefolyatni. 24 óra múlva az alkatrészek megszilárdulva kiemelhetők a stearin for­mából. Az esetleges légbuborékok miatti üregeket ekkor ugyancsak Epokritel pótol­hatjuk és meleg lapon percek alatt kiszá­ríthatjuk. A felöntéseket gondos csiszo­lással és lefaragással távolítjuk el. Folytatjuk. H

Next