Modellezés, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1979. január / 1. szám
MEGYEI KÖRKÉP AZ ELSŐ FELNŐTT HAJÓMODELLEZŐ VILÁGBAJNOKUNK, DANKU SÁNDOR. Külföldi versenyről rég vártuk olyan izgatottan a híreket, mint az 1978-ban megrendezett vitorláshajó-világbajnokságról , Milánóból. Közel egy évtizede nem volt olyan vitorláshajó-EB, amelyről ne hoztak volna versenyzőink érmeket. Bíztunk benne, hogy az első ízben megrendezésre kerülő világbajnokságon is folytatják e szép sorozatukat. Nem csalódtunk! Már a csapat hazaérkezése napján futótűzként terjedt el ahír: felnőttben és ifiben is van aranyérmünk. A D—10-es kategória felnőttversenyében győzött és ezzel az első hajómodellező-világbajnokunk Danku Sándor. Túl a versenyek izgalmain — sőt az éves versenyszezonon —, ültünk le Danku Sándorral beszélgetni győri lakásán. A szépen berendezett lakásban, bármerre tekint az ember, minden arról árulkodik, hogy egy sikeres sportember otthonában vagyunk. A megszámlálhatatlanul sok serleg és érem a lakás fő díszei. Danku Sándor mögött a legújabb, nagyon szép színes televízió. Észreveszi, hogy azt is nézem. Mintha kitalálná gondolatomat, mondja: — Igen, ezt a tv-t a családnak vettem az OTSH-tól kapott nyereségjutalom egy részéből. Azért egy részéből, mert modellező munkámhoz legtöbb segítséget a feleségemtől kaptam. Ha nem segít annyit, amennyit segít, soha nem érhettem volna el ilyen eredményeket. Ezért vettem neki egy nagyon szép bundát is. És egyúttal azt is megmondhatom, hogy egy-egy sportsiker után az OTSH a modellező eredményeket is ugyanúgy elismeri, mint bármely más, úgynevezett „siker” sportágban. — Kérem, mondja el eddigi pályafutását. — Szabolcs-Szatmárban születtem, ott kezdtem modellezni 40 esztendővel ezelőtt. Egy rövid kihagyás után az 50-es évek végén és a 60-as évek elején már értem el OB-eredményeket Hársfalvi Sanyiék csapatában. Ekkor még majd minden kategóriába belekóstoltam. 1971-ben költöztem Győrbe, és itt kezdtem el újból nagy igyekezettel modellezni, — de már csak az önjáró vitorláshajó-kategóriában. Több OB-n győztem és eddigi legnagyobb sikerem az 1971-ben elért EB ezüstérem volt. A mostani VB aranyat, úgy is tekintem mint 40 esztendő fáradozásainak jutalmát. — Ez azt jelenti, hogy az eddigi nemzetközi szerepléseivel nem volt elégedett? — Nem tartozom azon emberek közé, akik egykönnyen elégedettek. Bármilyen jó előjelekkel utaztam egy-egy jelentős világversenyre, ott, sajnos, soha nem volt szerencsém. Dobogóközelbe gyakran kerültem, de az a kis plusz, ami a győzelemhez szükséges, minden esetben elkerült. Makacsul hittem benne, hogy egyszer bejön... — Hazánkban az önjáró vitorlásoknak két bázisa van: Győrött és Pécsett. Milyen a viszony a két vezető klub és a tagok között? — Emberileg jó, szakmailag viszont lehetne jobb! A harci kedv fokozásához elengedhetetlenül szükséges a két tábor közti versengés. A felkészülések során egy örökös hajtóerő, hogy ha az ember tudja, készül az ellenfél is. Tehát a rivalizálásra szüksége van a magyar vitorláshajómodell-sportnak, de ha az túlfűtött, akkor már káros. Tökéletesen A vitorláshajó VB aranyérme Danku Sándor a jól felszerelt műhelyében dolgozik A kapuvári elnökségi ülés A soproni klubgyűlésen