Mohács és Vidéke, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

3500 frt. e szerint biztosíttatván, a választmány alapos reménynyel el is ké­szíttette a célnak megfelelő alkalmas ter­vet, mert meg lehetett győződve, hogy a netán még hiányzó részt már könnyebben megszerzendi. A tervezett és a célnak teljesen meg­felelő épület a költségvetés szerint összesen 5575 írtra lévén előirányozva, a fenmaradó hiány 2000—2100 frt. mit még fedezni kell. Ezen hiány mikénti fedezete merülvén fel, az egylet a városra is gondolt ugyan, mint melynek javára az intézet emeltetni fog; ismervén azonban, hogy annak ez idő szerint úgyis sok pénzbeli terhei vannak, maga sem kívánja, hogy az ez iránt igénybe vétessék , és azért azt határozta, hogy a várostól csupán az épülethez szükséges he­lyet és anyagokat (24 köböl követ, 52000 téglát, 20000 cserepet és a szü­kséglendő földet) melyeknek az úgyis birtokában van, kérelmezi, így meglehetős összegre lesz ugyan még szükségünk, de reméljük, hogy azt a társadalmi áldozatkézség még póto­­k t adja. Íme­ most tehát csak a képviselő­­testülettől függ, hogy városunk egy új közintézettel minél előbb gazdagodjék, oly közintézettel, mely a gyermekneveléssel foglalkozván, szintén hat­hatósan fog közreműködni arra, hogy az értelem, jó erkölcs és munkásság magvai elszóratván, városunkban a józan hala­dás és boldogulás csírái minél inkább meg­teremhessenek. Reméljük is, hogy a képviselő-testület megragadja e kedvező alkalmat arra, hogy a közönség áldozatkészsége a város érdeké­ben kizsákmányoltathassék ! Figyelmeztetjük és kérjük is a képvi­selő urakat, kik városunk hátramaradottsá­­gát belátni képesek és azt szívükön is hordják, hogy az ezen kérvényt tár­gyaló gyűlésben megjelenni el ne mulaszszák, nehogy megtagadó határo­zat hozassák, mert ez valóban szégyenteljes lenne a városra nézve és annak a jele, hogy itt a közérdek előmozdítása nem az öntudatos eljárás, hanem csakis a véletlen műve ! . . . Ki tudja mikor jutna a város ily olcsón ily közér­dekű intézethez, mely természete­sen úgyis az övé lesz, s melyről különben nem­sokára törvény szerint neki magának kellene gondoskodnia is ! Ilyenkor semmi haladni kívánó képvi­selőnek nem szabad hiányoznia ! Ne is hiá­nyozzék senki : így aztán az első k­i­s­­dedóvó épület, mint városunk köz­művelődése­ és szebb jövőjének egy újabb erőssége és biztosí­téka, mindnyájunk örömére még az őszszel állani fog! —r. Községi önkormányzat. Városunk képviselő-testülete múlt hó utolsó napján délelőtt 9 órakor közgyűlést tartott. Az előző két gyűlés jegyzőkönyveinek hite­lesítése után elnöklő biró bejelenti, hogy a mo­­hács-kölkedi védtöltés tárgyában a f. évi már­cius hó 31-én tartott közgyűlésen hozott hatá­rozat ellen egy részről Fabritzky József, más részről Weisz Jakab és társai felebbezést nyúj­tottak be(1). Mely bejelentés tudomásul vétetvén, a beterjesztett felebbezések az összes iratokkal a megyei törvényhatósághoz felterjesztetni ren­deltettek. Ennek kapcsán Deutsch Lipót azon önálló indítványt teszi, hogy tekintve, miszerint a köl­­kediek a töltésből a reájuk eső részt elkészít­tették, a mohácsi töltés pedig mostani állapot­­­ában is elegendő védelmet nyújt közép vízállás ellen, ha a tervezett zsilip elkészíttetnék, hatá­rozza el a képviselő-testület, hogy addig is, míg a benyújtott felebbezések folytán a megyei tör­vényhatóság ez ügyben határoz, sürgős szükség tekintetéből a zsilip mielőbb létesittessék és e célból árlejtés tartassák. Mely indítvány egyhan­gúlag elfogadtatván, az árlejtés megtartására és a Vállalkozóval a szerződés megkötésére a töl­tésbizottság és elöljáróság küldetett ki. Továbbá bejelenti a biró, hogy a róm. kath. hitfelekezeti adónak az elöljáróság által történt kivetése ellen az állami tisztviselők ré­sz­éről közbevetett felebbezés tárgyában megyénk közigazgatási bizottsága által hozott megsem­misítő határozatát Rónay Sándor prépost-plé­bános, valamint a képviselő-testületnek a múlt hó 8-án tartott közgyűlésen a polg.­iskola tár­gyában hozott határozatát, illetve e határozat 4-ik pontját ugyancsak Rónay Sándor prépost­plébános felebbezte. E bejelentések is tudomásul vétetvén, az illetékes felebbviteli hatóságokhoz felterjesztetni rendeltettek. Ezután következett az 1882-ik évi száma­dások megvizsgálására kiküldött bizottság jelen­tésének felolvasása. A jelentés, mely nem egyéb, mint a nehezményezések hosszú láncolata, meg­lehetősen éles kritika alá veszi az elöljáróság gazdálkodását, melyet általában a rendszertelen­ség, a sötétben való tapogatódzás jellemez. Jelentésének befejezéséü­l a bizottság a jö­vőre nézve a létező rendszertelenség megszünte­tése céljából a következőket indítványozza : 1- e1. Az előirányzat minden évben a tör­vényben előírt időre elkészíttessék és annak szoros betartásáért az elöljáróság felelőssé té­tessék. 2- or. Az elöljáróság által utalványkönyv vezetendő, melynek kivonata a pénztárral köz­lendő.­­ Ezen utalványkönyv havonként a kép­viselő-testületnek tudomásvétel végett beterjesz­tendő. 3- or. Törzskönyv vezetendő, melybe a köz­séget illető nevezetes­, több évre kiható hatá­rozatok, kölcsönügyletek stb. a nyilvántartás esz­­közölhetése céljából a szükséges adatokkal együtt beiktatandók, hogy az utókor is tájékozva le­gyen­ . Miután a felolvasott észrevételekre a biró megtette igazoló, helyreigazító és felvilágosító ellenészrevételeit, Deutsch L. képviselő azon in­dítványt tette, hogy a számvizsgáló bizottság jelentése tudomásul vétetvén a községi számadás a beterjesztett észrevételekkel együtt terjesztes­sék fel a megyei törvényhatósághoz , a­mi pe­dig a jelentés végén foglalt javaslatokat illeti, miután egyszeri hallomásra nehéz azok felett határozni, tűzessenek egy e célra összehívandó képviselői közgyűlés napi­rendjére. Az ezen in­dítvány felett támadt vitában egyes felszólalók városi háztartásunk rendszertelenségének több­féle okait keresvén, Miskolcy Herman képviselő a sziget fején találta, midőn városi gazdálkodá­sunk zűrzavaros voltának megszüntetésére az egyedüli módot egy könyvvivői állás rendszere­sítésében vélte feltalálhatni. Voltak ugyan, kik azt állították, hogy a három év után bekövetke­zendő új községi választások előtt erről nem lehet gondolni, mivel a mostani pénztáros és ellenőr három évre lévén megválasztva, ezek állásait — melyek közül egyiket vagy másikat meg kellene szüntetni — a három év lejárta előtt érinteni nem lehet , a­míg ismét egy másik képviselő egyelőre úgy vért a bajon se­gíthetni, hogy a mostani pénztáros szakértő könyvvezetők által a rendszeres könyvvitel is­mereteibe bevezettessék. Ezeknek azonban csak azt jegyezzük meg, hogy ha valóban elkerül­­hetlenü­l szükséges egy könyvivói állás szerve­zése —­ a­mint pedig csakugyan szükséges — úgy nem szabad félrendszabályokhoz nyúlni. Mert a rendszeres könyvvitelnél főelv, hogy ki a pénz beszedésével foglalkozik, az ne vezesse a könyvet, ki pedig a könyvet vezeti, annak nem szabad pénz beszedésével foglalkozni , s így ha könyvírói állást rendszeresítünk is, azért szük­ségünk lesz pénztárosra, meg ellenőrre is. Végül a vita Deutsch L. indítványának el­fogadásával nyert befejezést, mire aztán a bíró által még tett egy-két bejelentés tudomásul vé­tele után a gyűlés feloszlott. Kereskedelmünk magyarosodá­­­sáról.*) (Folytatás és vége.) De a kereskedőknek általában még a közön­séggel való mindennapi érintkezésében is a német nyelv még mindig az uralkodó. A mai keres­kedők ugyanis még jobb németek lévén, a­hol csak tőlük függ, szívesebben (bár sokszor, mivel magyarul éppen nem tudnak, kényszerülve is), németül érintkeznek. Ezt bizonyítja azon körül­mény is, hogy — ha meg is teszik azt, hogy számláikat magyarul is, vagy tisztán magyarul nyomatják — magát a számlát többnyire néme­tül állítják ki . . . habár ez eljárás sok vevőt bánt is. Mindezen felsorolt dolgok­­, hallgatóim, me­lyek mindannyian kereskedelmünk idegenszerű­sége mellett bizonyítanak, általánosan ismert dolgok, melyeket bizonyosan önök sem vonnak kétségbe. Aránylag csak kevés üzletről lehet ma még elmondani, hogy az teljesen magyar , holott éppen az ellenkezőnek kellene állani. Megvallom, miszerint ezen helytelen és visszás állapot miatt nem annyira a mai keres­kedőket, mint az uralkodott némely fekete-sárga színezetű körülményeken kívül azok szülőit és tanítóit vádolom, mint kik bennük a nemzeti szellemet és nyelvet kifejleszteni és ápolni nem igyekeztek. De vádolom őket is, valamint min­denkit, ha e tekintetben mind saját gyermekeikre, mind pedig tanítványaikra a kellő gondot nem fordítják ; ha a befolyásuk alatt álló új nemze­déket nem úgy nevelik, hogy az felnővén, tel­jesen , tehát ne csak névleg, hanem tettleg is magyarrá váljék ! Mert remélem, hogy ők sem vonják többé kétségbe, hogy ennek még tovább is így ma­radni nem szabad ; miután ez nemcsak, hogy a haza érdekével homlokegyenest ellenkeznék és azon sokszor hangoztatott vádnak adna alapot, hogy­­ az üzleti szellem a hazafias érzést elöli, hanem még a szorosan vett magán­érdekbe is ütköznék, a­mennyiben a ha­zafias magyarosodás szelleme az országot mind­inkább áthatván, nemcsak hogy a közügyek ál­talában magyarul fognak kezeltetni, hogy a kö­zönség igénye a magyar nyelv tekintetében egyre követ­előbb lesz, mint ma, a­mi az azt teljesen nem értőnek csak kárára fog válni , hanem az az iránt idegen (vagy csak közönyös is), sem oly tisztelet,­ sem oly népszerűségre ezentúl nem számíthat. S azért e tekintetben különösen az ifjúság becses figyelmét hívom fel, azon ifjúságét, mely különben is feladatául tűzte ki, hogy önképzése által mind magának, mind polgártársainak és így a hazának is minél nagyobb hasznára és díszére váljék ! Ezen ifjúság legelső feladata és kötelessége is az, hogy a magyar nyelvben netán még hiányzó ismereteit és gyakorlatát szóban és írásban pótolni igyekezzék ; sőt hogy a más egyéb tárgyban hiányzó ismereteit is le­hetőleg e nyelveit szerezze meg ! Ha netán némelyek azt állítanák, hogy az ifjuságot a német nyelvben is kell képezni, mivel a kereskedőnek arra is nagy szüksége van , erre én ezt felelem : elismerem ugyan, hogy a kereskedőnek a német nyelvre is nagy szüksége van, de e miatt a mai ifjúságot abban képezni éppen nem szükséges , mert miként tudjuk, a m­ai üzleti helyiségek a német lég­körtől úgyis annyira át és át vannak még hatva, hogy ott az ifin a németben akarva nem akarva is annyira kiképezteti­k, miszerint nem attól lehet félni, hogy az felnővén, a némettel közle­kedni nem képes, hanem igenis nagyon lehet tartani attól, hogy miként elődei, úgy ő is az idegen szellem rabja leend . . . És én azt mon­dom, miszerint : ha egy magyar kereskedő törő­­dötten beszél vagy hibásan ír németül , ez sem nem csúnya, sem nem káros, csakhogy meg­értsék ; de ha azon magyar kereskedő nem képes jól magyarul beszélni, egy magyar levelet és számlát helyesen kiállítani vagy a portékája árát magyarul kiszámítani , ez már valóban aligha szép, s n­e­m is hasznos, és az újabb nemzedéknek már meg sem lesz bo­­csájtható. Ha ily szempontból ítélik meg a dolgot , úgy nem fognak­­. hallgatóim azon sem csodál­kozni, ha én minden előadást, mely az ifjúság önképző körében németül tartatik, mint az ifjúság fejlődő szellemére nézve hat­á­r­o­z­o­t­­t­a­n károst, fe­lt­é 1t­e­n­ü­t kárhoztat­o­k. Szerintem ugyanis nemcsak hogy minden alkalmat a nemzeti szellem ébresztésére és fej­lesztésére kell fordítanunk, hanem éreztetni is kell azt különösen az Hiúsággal, hogy a jövőben a közlekedési nyelv, főkép az értelm­esb és mű­veltebb osztályoknál más, mint magyar nem leend, hogy tehát már most szokjék hozzá, mi­szerint az idegenszerűségnek, mely köztünk, fájdalom ! úgyis elég sokáig u­ralkodott, immár végének kell lennie. Igen­­ éreztetnünk kell, hogy a­ki még ezentúl is idegen akar köztünk lenni, s az olyan iránt a nyilvános k­ö­z­ér­zület is idegen leend. Magyarországban a kereskedelemnek éppúgy, mint az iparnak s egyébnek is irányadó szelleme más, mint magyar nem lehet, másnak, mint magyarnak lennie nem s­z­a­b­a­d ; s hogy az is le­hessen : legalább az új nemzedéket már teljesen magyarrá kell ne­­velni! Ha különben a kereskedő helyi és üzleti viszonyai szerint ezentúl is több nyelvet ért, sőt többet is, mint eddig , ez annál szebb és előnyösebb lesz rá nézve. De hogy a hivata­los vezérnyelvnek ezentúl nem németnek, hanem magyarnak kell lennie: ez oly szent elv, mely ellen semmi hazafi nem fellebbezhet. Ha tehát a kedvezőtlenebb körülmények közt növekedett mai kereskedelmi osztálynak lehet is némi mentsége, hogy dacára névleges magyarságának a világ­polgári (kozmopoliták­us) szellemet levetkőzni nem birta, hogy a ma­gyar nyelvet üzleti és családi nyelvévé emelni képes nem volt : a most serdülő nemzedék,­­mely az iskolában már magyar szellemben és nyelven oktattatott, mely oly kedvező körülmények közt növekedik, melyek ezen irányban a legjótéko­nyabban hatnak, — ezen nemzedék mon­dom , a hazafiatlanság vagy az együgyű­ség alapos vádja nélkül, m­á­s, m­i­n­t magyar, nem lehet! — Ha még ezen nemzedék is németül fogná köny- *) Fölolvastatott a f. hó 19-én a helybeli keresk. ön­képző- és betegsegélyző-egylet fölolvasási estélyén.­­Szerk.

Next