Mohács és Vidéke, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-04 / 18. szám
3500 frt. e szerint biztosíttatván, a választmány alapos reménynyel el is készíttette a célnak megfelelő alkalmas tervet, mert meg lehetett győződve, hogy a netán még hiányzó részt már könnyebben megszerzendi. A tervezett és a célnak teljesen megfelelő épület a költségvetés szerint összesen 5575 írtra lévén előirányozva, a fenmaradó hiány 2000—2100 frt. mit még fedezni kell. Ezen hiány mikénti fedezete merülvén fel, az egylet a városra is gondolt ugyan, mint melynek javára az intézet emeltetni fog; ismervén azonban, hogy annak ez idő szerint úgyis sok pénzbeli terhei vannak, maga sem kívánja, hogy az ez iránt igénybe vétessék , és azért azt határozta, hogy a várostól csupán az épülethez szükséges helyet és anyagokat (24 köböl követ, 52000 téglát, 20000 cserepet és a szükséglendő földet) melyeknek az úgyis birtokában van, kérelmezi, így meglehetős összegre lesz ugyan még szükségünk, de reméljük, hogy azt a társadalmi áldozatkézség még pótok t adja. Íme most tehát csak a képviselőtestülettől függ, hogy városunk egy új közintézettel minél előbb gazdagodjék, oly közintézettel, mely a gyermekneveléssel foglalkozván, szintén hathatósan fog közreműködni arra, hogy az értelem, jó erkölcs és munkásság magvai elszóratván, városunkban a józan haladás és boldogulás csírái minél inkább megteremhessenek. Reméljük is, hogy a képviselő-testület megragadja e kedvező alkalmat arra, hogy a közönség áldozatkészsége a város érdekében kizsákmányoltathassék ! Figyelmeztetjük és kérjük is a képviselő urakat, kik városunk hátramaradottságát belátni képesek és azt szívükön is hordják, hogy az ezen kérvényt tárgyaló gyűlésben megjelenni el ne mulaszszák, nehogy megtagadó határozat hozassák, mert ez valóban szégyenteljes lenne a városra nézve és annak a jele, hogy itt a közérdek előmozdítása nem az öntudatos eljárás, hanem csakis a véletlen műve ! . . . Ki tudja mikor jutna a város ily olcsón ily közérdekű intézethez, mely természetesen úgyis az övé lesz, s melyről különben nemsokára törvény szerint neki magának kellene gondoskodnia is ! Ilyenkor semmi haladni kívánó képviselőnek nem szabad hiányoznia ! Ne is hiányozzék senki : így aztán az első kisdedóvó épület, mint városunk közművelődése és szebb jövőjének egy újabb erőssége és biztosítéka, mindnyájunk örömére még az őszszel állani fog! —r. Községi önkormányzat. Városunk képviselő-testülete múlt hó utolsó napján délelőtt 9 órakor közgyűlést tartott. Az előző két gyűlés jegyzőkönyveinek hitelesítése után elnöklő biró bejelenti, hogy a mohács-kölkedi védtöltés tárgyában a f. évi március hó 31-én tartott közgyűlésen hozott határozat ellen egy részről Fabritzky József, más részről Weisz Jakab és társai felebbezést nyújtottak be(1). Mely bejelentés tudomásul vétetvén, a beterjesztett felebbezések az összes iratokkal a megyei törvényhatósághoz felterjesztetni rendeltettek. Ennek kapcsán Deutsch Lipót azon önálló indítványt teszi, hogy tekintve, miszerint a kölkediek a töltésből a reájuk eső részt elkészíttették, a mohácsi töltés pedig mostani állapotában is elegendő védelmet nyújt közép vízállás ellen, ha a tervezett zsilip elkészíttetnék, határozza el a képviselő-testület, hogy addig is, míg a benyújtott felebbezések folytán a megyei törvényhatóság ez ügyben határoz, sürgős szükség tekintetéből a zsilip mielőbb létesittessék és e célból árlejtés tartassák. Mely indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az árlejtés megtartására és a Vállalkozóval a szerződés megkötésére a töltésbizottság és elöljáróság küldetett ki. Továbbá bejelenti a biró, hogy a róm. kath. hitfelekezeti adónak az elöljáróság által történt kivetése ellen az állami tisztviselők részéről közbevetett felebbezés tárgyában megyénk közigazgatási bizottsága által hozott megsemmisítő határozatát Rónay Sándor prépost-plébános, valamint a képviselő-testületnek a múlt hó 8-án tartott közgyűlésen a polg.iskola tárgyában hozott határozatát, illetve e határozat 4-ik pontját ugyancsak Rónay Sándor prépostplébános felebbezte. E bejelentések is tudomásul vétetvén, az illetékes felebbviteli hatóságokhoz felterjesztetni rendeltettek. Ezután következett az 1882-ik évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésének felolvasása. A jelentés, mely nem egyéb, mint a nehezményezések hosszú láncolata, meglehetősen éles kritika alá veszi az elöljáróság gazdálkodását, melyet általában a rendszertelenség, a sötétben való tapogatódzás jellemez. Jelentésének befejezéséül a bizottság a jövőre nézve a létező rendszertelenség megszüntetése céljából a következőket indítványozza : 1- e1. Az előirányzat minden évben a törvényben előírt időre elkészíttessék és annak szoros betartásáért az elöljáróság felelőssé tétessék. 2- or. Az elöljáróság által utalványkönyv vezetendő, melynek kivonata a pénztárral közlendő. Ezen utalványkönyv havonként a képviselő-testületnek tudomásvétel végett beterjesztendő. 3- or. Törzskönyv vezetendő, melybe a községet illető nevezetes, több évre kiható határozatok, kölcsönügyletek stb. a nyilvántartás eszközölhetése céljából a szükséges adatokkal együtt beiktatandók, hogy az utókor is tájékozva legyen . Miután a felolvasott észrevételekre a biró megtette igazoló, helyreigazító és felvilágosító ellenészrevételeit, Deutsch L. képviselő azon indítványt tette, hogy a számvizsgáló bizottság jelentése tudomásul vétetvén a községi számadás a beterjesztett észrevételekkel együtt terjesztessék fel a megyei törvényhatósághoz , ami pedig a jelentés végén foglalt javaslatokat illeti, miután egyszeri hallomásra nehéz azok felett határozni, tűzessenek egy e célra összehívandó képviselői közgyűlés napirendjére. Az ezen indítvány felett támadt vitában egyes felszólalók városi háztartásunk rendszertelenségének többféle okait keresvén, Miskolcy Herman képviselő a sziget fején találta, midőn városi gazdálkodásunk zűrzavaros voltának megszüntetésére az egyedüli módot egy könyvvivői állás rendszeresítésében vélte feltalálhatni. Voltak ugyan, kik azt állították, hogy a három év után bekövetkezendő új községi választások előtt erről nem lehet gondolni, mivel a mostani pénztáros és ellenőr három évre lévén megválasztva, ezek állásait — melyek közül egyiket vagy másikat meg kellene szüntetni — a három év lejárta előtt érinteni nem lehet , amíg ismét egy másik képviselő egyelőre úgy vért a bajon segíthetni, hogy a mostani pénztáros szakértő könyvvezetők által a rendszeres könyvvitel ismereteibe bevezettessék. Ezeknek azonban csak azt jegyezzük meg, hogy ha valóban elkerülhetlenül szükséges egy könyvivói állás szervezése — amint pedig csakugyan szükséges — úgy nem szabad félrendszabályokhoz nyúlni. Mert a rendszeres könyvvitelnél főelv, hogy ki a pénz beszedésével foglalkozik, az ne vezesse a könyvet, ki pedig a könyvet vezeti, annak nem szabad pénz beszedésével foglalkozni , s így ha könyvírói állást rendszeresítünk is, azért szükségünk lesz pénztárosra, meg ellenőrre is. Végül a vita Deutsch L. indítványának elfogadásával nyert befejezést, mire aztán a bíró által még tett egy-két bejelentés tudomásul vétele után a gyűlés feloszlott. Kereskedelmünk magyarosodásáról.*) (Folytatás és vége.) De a kereskedőknek általában még a közönséggel való mindennapi érintkezésében is a német nyelv még mindig az uralkodó. A mai kereskedők ugyanis még jobb németek lévén, ahol csak tőlük függ, szívesebben (bár sokszor, mivel magyarul éppen nem tudnak, kényszerülve is), németül érintkeznek. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy — ha meg is teszik azt, hogy számláikat magyarul is, vagy tisztán magyarul nyomatják — magát a számlát többnyire németül állítják ki . . . habár ez eljárás sok vevőt bánt is. Mindezen felsorolt dolgok, hallgatóim, melyek mindannyian kereskedelmünk idegenszerűsége mellett bizonyítanak, általánosan ismert dolgok, melyeket bizonyosan önök sem vonnak kétségbe. Aránylag csak kevés üzletről lehet ma még elmondani, hogy az teljesen magyar , holott éppen az ellenkezőnek kellene állani. Megvallom, miszerint ezen helytelen és visszás állapot miatt nem annyira a mai kereskedőket, mint az uralkodott némely fekete-sárga színezetű körülményeken kívül azok szülőit és tanítóit vádolom, mint kik bennük a nemzeti szellemet és nyelvet kifejleszteni és ápolni nem igyekeztek. De vádolom őket is, valamint mindenkit, ha e tekintetben mind saját gyermekeikre, mind pedig tanítványaikra a kellő gondot nem fordítják ; ha a befolyásuk alatt álló új nemzedéket nem úgy nevelik, hogy az felnővén, teljesen , tehát ne csak névleg, hanem tettleg is magyarrá váljék ! Mert remélem, hogy ők sem vonják többé kétségbe, hogy ennek még tovább is így maradni nem szabad ; miután ez nemcsak, hogy a haza érdekével homlokegyenest ellenkeznék és azon sokszor hangoztatott vádnak adna alapot, hogy az üzleti szellem a hazafias érzést elöli, hanem még a szorosan vett magánérdekbe is ütköznék, amennyiben a hazafias magyarosodás szelleme az országot mindinkább áthatván, nemcsak hogy a közügyek általában magyarul fognak kezeltetni, hogy a közönség igénye a magyar nyelv tekintetében egyre követelőbb lesz, mint ma, ami az azt teljesen nem értőnek csak kárára fog válni , hanem az az iránt idegen (vagy csak közönyös is), sem oly tisztelet, sem oly népszerűségre ezentúl nem számíthat. S azért e tekintetben különösen az ifjúság becses figyelmét hívom fel, azon ifjúságét, mely különben is feladatául tűzte ki, hogy önképzése által mind magának, mind polgártársainak és így a hazának is minél nagyobb hasznára és díszére váljék ! Ezen ifjúság legelső feladata és kötelessége is az, hogy a magyar nyelvben netán még hiányzó ismereteit és gyakorlatát szóban és írásban pótolni igyekezzék ; sőt hogy a más egyéb tárgyban hiányzó ismereteit is lehetőleg e nyelveit szerezze meg ! Ha netán némelyek azt állítanák, hogy az ifjuságot a német nyelvben is kell képezni, mivel a kereskedőnek arra is nagy szüksége van , erre én ezt felelem : elismerem ugyan, hogy a kereskedőnek a német nyelvre is nagy szüksége van, de e miatt a mai ifjúságot abban képezni éppen nem szükséges , mert miként tudjuk, a mai üzleti helyiségek a német légkörtől úgyis annyira át és át vannak még hatva, hogy ott az ifin a németben akarva nem akarva is annyira kiképeztetik, miszerint nem attól lehet félni, hogy az felnővén, a némettel közlekedni nem képes, hanem igenis nagyon lehet tartani attól, hogy miként elődei, úgy ő is az idegen szellem rabja leend . . . És én azt mondom, miszerint : ha egy magyar kereskedő törődötten beszél vagy hibásan ír németül , ez sem nem csúnya, sem nem káros, csakhogy megértsék ; de ha azon magyar kereskedő nem képes jól magyarul beszélni, egy magyar levelet és számlát helyesen kiállítani vagy a portékája árát magyarul kiszámítani , ez már valóban aligha szép, s nem is hasznos, és az újabb nemzedéknek már meg sem lesz bocsájtható. Ha ily szempontból ítélik meg a dolgot , úgy nem fognak. hallgatóim azon sem csodálkozni, ha én minden előadást, mely az ifjúság önképző körében németül tartatik, mint az ifjúság fejlődő szellemére nézve határozottan károst, felté 1tenüt kárhoztatok. Szerintem ugyanis nemcsak hogy minden alkalmat a nemzeti szellem ébresztésére és fejlesztésére kell fordítanunk, hanem éreztetni is kell azt különösen az Hiúsággal, hogy a jövőben a közlekedési nyelv, főkép az értelmesb és műveltebb osztályoknál más, mint magyar nem leend, hogy tehát már most szokjék hozzá, miszerint az idegenszerűségnek, mely köztünk, fájdalom ! úgyis elég sokáig uralkodott, immár végének kell lennie. Igen éreztetnünk kell, hogy aki még ezentúl is idegen akar köztünk lenni, s az olyan iránt a nyilvános közérzület is idegen leend. Magyarországban a kereskedelemnek éppúgy, mint az iparnak s egyébnek is irányadó szelleme más, mint magyar nem lehet, másnak, mint magyarnak lennie nem szabad ; s hogy az is lehessen : legalább az új nemzedéket már teljesen magyarrá kell nevelni! Ha különben a kereskedő helyi és üzleti viszonyai szerint ezentúl is több nyelvet ért, sőt többet is, mint eddig , ez annál szebb és előnyösebb lesz rá nézve. De hogy a hivatalos vezérnyelvnek ezentúl nem németnek, hanem magyarnak kell lennie: ez oly szent elv, mely ellen semmi hazafi nem fellebbezhet. Ha tehát a kedvezőtlenebb körülmények közt növekedett mai kereskedelmi osztálynak lehet is némi mentsége, hogy dacára névleges magyarságának a világpolgári (kozmopolitákus) szellemet levetkőzni nem birta, hogy a magyar nyelvet üzleti és családi nyelvévé emelni képes nem volt : a most serdülő nemzedék,mely az iskolában már magyar szellemben és nyelven oktattatott, mely oly kedvező körülmények közt növekedik, melyek ezen irányban a legjótékonyabban hatnak, — ezen nemzedék mondom , a hazafiatlanság vagy az együgyűség alapos vádja nélkül, más, mint magyar, nem lehet! — Ha még ezen nemzedék is németül fogná köny- *) Fölolvastatott a f. hó 19-én a helybeli keresk. önképző- és betegsegélyző-egylet fölolvasási estélyén.Szerk.