Mohács és Vidéke, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
* / Az új esztendőben. Uj év! A múlton épül föl és a múltból veszi át a szellemet, melylyel tova szárnyal az idők végtelenségébe. A letűnt év végén megállunk, mint a vándor, ki hosszú fáradtságos után visszatekint a befutott pályára, maga elé idézve a szenvedéseket, melyeken át kellett esnie. Minden letűnő év egy ily befutott pályához hasonlítható, mely tele volt tövissel és akadályokkal s az év szélére jutva, a megelégedés egy nemével tekintünk vissza a küzdelmes munkára, melylyel előhaladást és előmenetelt biztosítottunk magunknak. Boldogok csak azok lehetnek, kik ily haladásra tekinthetnek vissza. Egyének úgy, mint nemzetek csak a küzdelmük sikerében találhatják lételük legbiztosabb alapját és azok, kikre nézve a küzdelem sikertelen volt, kevés reménynyel tekinthetnek a jövőbe. Magyarország az utóbbi időben határozottan előrehaladott. A nemzeti szellem újabb hódításokat tett s a nemzeti munka folytonos tevékenységet iparkodott kifejteni azon irány felé, mely a nemzet jólétére vezet. Csakhogy a lefolyt évre néze ez csak csekély részben áll. Az ismétlődő obstrukciós politikával járó izgalmas parlamenti botrányok, cél nélküli, nagy hullámokat fölvert küzdelmek, a fölcsigázott szenvedélyek tombolása nagy akadálya, kerékkötője volt az előhaladásra, előmenetelre törekvő nemzeti munkának. Ezzel szemben minden igaz hazafi kell hogy fölemelje szavát: legyen már egyszer béke! Kezdjük el a békét — idehaza. Városainkban, vármegyéinkben kezdjük el a béke munkáját. Különböző pártpolitikai meggyőződés mellett is ne legyünk ellenségek, hanem hazafiak, akik karöltve működnek közre a Laza boldogítására. .Nagy átka a magyarnak hogy mikor cselekvésre, munkára, előhaladásra is volna ideje, akkor azt a drága időt pártoskodásra neketobbet, civonyul, kiolkudjuk ültönmagunk között. Így akarjuk megkezdeni az új esztendőt ? Istem! Az elmúlt év határvonalán s az új év küszöbén meg kell állanunk, vissza kell tekintenünk a múlt idők viharos napjaiba, hogy azokból tanulságot merítve tekintsünk a beláthatatlan jövőbe. Vonjunk következtetést, mily aránynyal lenne nagyobb gyarapodásunk, ha tudtunk volna a múltban békében együtt élni és fejlődésünkért vállvetve munkálkodni ?! Okuljunk a múlt botlásain, hagyjuk el a pártoskodást, a testvéri harcot s ezektől megtisztulva lépjünk át az új esztendőbe. Kezdjük meg a békét városaink, vármegyéink zöld asztalai mellett s igy gyakoroljunk üdvös hátást az egész országra. Mert ha csend és béke lesz az ország minden részében, akkor a békét bevittük már a parlamentbe is. Igenis kezdjünk elveink diadalra juttatásáért, de higgadtan, gyűlölködés nélkül. Csak így lesz biztosítva az új esztendőben hazánk előharolása, a nemzeti munka sikere! Úgy legyen földi zavarban dr. Küli Béla és Brand Ede urak, az irigyelt favoritok . . . A megkötött pirenei béke malasztos ölében éldelegve (a harag és bosszú már régen elült) néhány lovagtársam „osztályozó-bizottság"-gá alakult. A világ összes bizottságai között ennek az osztályozó kompániának jutott a legcsábítóbb feladat: osztályokba sorozni a táncolo nölgyeket . . . karcsúság szerint. A titkos sorozást érdekes eszmecsere előzte meg a megengedhető derékbőség maximumának megallapitása tangjában ... A bizottság csak nehezen jutott unióia, mert a vélemények kettejé ágaztak: akadtak, akik semmi áron sem akartak tmmerni az ötvenhárom centiméteren, míg mások hajlamok voltak megkegyelmezni az ötvennégyes számnuk is . . . Régrehárom szavavazattal kettő elleni feljogot nyert mint legmeszszebbmeno engedmeny az. . .ötvennégy centiméter. E közben lölzendült a menüett-keringő dallama, s a kecses, ringó hajlongások éppen kapóra jöttek ... A setingen műkodó bizottságnak a nász táncoló leány onasi többségét sikerült az 50 és 52 számjegyek határa közé sorozni; a legfelső osztályba két völgy jutott, még mindig elemi a tubenlenges nelkul; míg az ötvenes határon alul minden termetet (kettő volt) elnyomott diatalkiáltással fogadott az minszkiét bizottság érdeklődő elnöke . . . a. nem mindennapi osztályozás csattanós pointe-ját egy mesés kaicsutágú hölgy adta meg, aki sziliül termetet el kétségkívül a minimumot képviselte az egész teremben. Bajk, hajh, az elnök szemmértéke lement a centiméterek skaláján egészen a 48-as számig, azonban némely hitetlenek — elhalványodva e szenzációs eredménytől — lejjebb licitáltak s „negyvennyolc és fél“ mellett kardoskodtak. Minthogy ekként megegyezés létre nem jött, az elnök hivatalos nyomozásra küldött ki engem. Rövid interview után siettem vissza „a legilletékesebb helyről nyert értesülés szerint“ referálni. — ? ? ? (Ilyenek voltak az arcok a bizottságban.) Csak előre! Ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy egy egész sorát közölhetjük azon polgárok neveinek, kik városunk üdvös reformját akarják. A körülmények olyanoknak látszanak, hogy — ha a végrehajtó bizottságnak ivtartó tagjai lelkiismeretesen járnak el tisztükben — a törvény által megkívánt adómennyiség már az újév elején együtt lesz. E helyen meg kell jegyeznünk, hogy laptársunknak, a mohácsi »Baranyádnak i-f« számában megjelent »Hozsánna« című vezércikk abban a részében, mely a rendezett tanácsú városról szól, erős tévedésen alapszik. Ez a rész így szól : »A Mohács mezővárosnak rendezett tanácsú várossá alakítása tárgyában megindult mozgalom eredménynyel kecsegtet. Noha a közigazgatás államosítása és az azzal járó általános rendezés előtt, melynél új területbeosztásokban sem lesz hiány, mert sok abnormis állapotot akar a belügyminiszter ugyanezen alkalommal megváltoztatni, nem valósulhat meg a molácsiak óhaja . . .« Hát ez nem így van. A mohácsiak óhaját még a vezércikk által aposztrofált »belügyminiszter«-nek is respektálni kell és pedig azonnal, ha ezt az óhaját a törvényben előirtan azok a mohácsiak nyilvánítják, kik Mohácson az összes egyenes állami adó felénél több adót fizetnek. Világosan és határozottan ezt mondja az 1886 évi 22. t. c. 15-ik szakasza. Azért hát polgárok és polgár-Az újabb akiinc a következők: Ehrenrold Antal, Fischhof Lajos, Krausz József, Eischer Sándor, Frank M. S., Müller Sándor, Steiner Lipót, Armuth Mór, Mautner Soma, Weisz Ferenc fia, Rosenthal B. fiai, Vogl Zsigmond és társa, Glück Samu, Ladiszlaus Viktor, Loki Mór, Weisz Salamon, Deutsch Lipót, Blum Márk, Feingold Albert, Joachimsthal István, Krausz Anninbatyai, Krausz Hermann, Rosenzweig Joachim, Rosenof Ignác, Fuchs Adolf.— Negyvennyolc és fél ? — Negyvennyolc ?— Negyvenhét és fél! —szóltam diadalittasan. •— Negyvenhét és fél . . . ismételték gépiesen, csudálkozva a bizottság tagjai ... A bizottság jegyzője pedig a homlokára ütött, boszankodva, amiért egy egész centiméterrel elhibázta a derékbőséget . . . Egy másik csoport előtt X. úr (aki járatlan még a mohácsi specialitásokban) élénk gesztusok közt fejezte ki megelégedését azon, hogy Mohácson a táncpauzák alatt a fiatalemberek versenyt udvarolnak a leányoknak . . . Mint mondá, a vallomásokra szükség van a báltermekben . . . Felvilágosítottuk, hogy barom a vallomások tényleg szükségesek is, ezeket erre mi felénk nem igen ismerik, mert vallani legföljebb az ideáloknak szokás, holott nálunk nem divat az ideáloknak udvarolni . . . — Persze, ez ostobaság ... Itt mindenki a más ideáljával sétál s a saját ideálját szinleg elhanyagolja ... Az ideálokat tudniillik szervezett kémcsapatok és árgus-szemű, kitűnő hallóérzékü mamák veszik korai ... És minden oldalról az ezerfejü pletyka nevű szörnyeteg les az áldozatokra... Mindez visszariasztó, ámbár Heine szerint bolondok azok, akik a római történelem alapján azt hiszik, hogy a Lapitoliumot csak úgy lehet bevenni, ha előbb a gágogó libákat támadjuk meg . . . Éppen egy felkapott leánynyal beszélgettem, mikor spanyol hivalgo-léptekkel egy fiatal úr haladt el mellettünk . . . Megkérdeztem hölgyemtől, nem szeretné-e, ha az idézett úrral a házasság effektusos drámájában már a második vagy harmadik felvonást játszanám ... Az égen cikázó villámok nem haragosabbak annál a tűzijátéknál, mely hölgyem szemében e gyanúsítására megvillant. — Hisz maholnap a mennyasszonya s aztán gyorsan a felesége lesz neki, — mondtam. — Soha! — Soha ? ... De hátha ? Fogadjunk valamibe . . . Armuth Henrik, Armuth Ferenc, Abonyi Mór, Kis Alajos, Auer Péterné, Frányó János, özv. Turcsányi Soriáné, Pandek Károly, Aladics Ferenc, Somogyi János, Hoffinger Mihály, Ritter János, Mayer Euszták, Josovics Antal, Lauer János, Menczinger József, Gyöngyösi Adolf, Strasser Lajos, Fieischmann Ede, Goda János, Kész Antal, Auth Péter, Schlotthauer János, Ribszant Mátyásné, Berger Péter, Pest János, Schraub János, Neubauer János, Pendl Antal, Bauer Antal, Lotter István, Szépe Árpád, Balázs István, Trebitscher A. és fia cég, Maisiis Soma, Bein J. Ignác, Lacher Miklós, Kohn Manó, Reinitz Jakab, Kohn Henrik, Fischhof Herman, Kohn Józsefné. (Folytatjuk.) Községi élet. Mohács város községi képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott, hogy az új év beköszöntése előtt még néhány sürgős ügyet elintézzen, különösen pedig a gazdasági ismétlő iskolák fölállítása iránt intézkedjék. Tody Ignác városbiró a gyűlést délután V. 3 órakor megnyitván, olvastattak a r. kat. és ref. hitközségek határozatai a gazdasági ismétlő iskolák felállítása tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején körrendeletet bocsátott ki, melyben elrendelte a gazdasági ismétlő iskolák fölállítását és erre — a mennyiben az elemi népiskolákat fentartó felekezetek ezt tenni nem akarnák — a községeket kötelezte. Városunk képviselőtestülete 1897. évi febr. 27-én tartott gyűlésében elvileg elhatározta ugyan ezen iskolák fölállítását, de utóbb fölhívta a helybeli összes hitfelekezeteket, vájjon kívánják-e az általuk fenntartott ismétlő iskolákat a közoktatásügyi kormány által kiadott szervezési szabályoknak megfelelő gazdasági ismétlő iskolákká fejleszteni. A hitfelekezetek tagadó válasza folytán most már szükségessé vált, hogy a közgyűlés e tekintetben sürgősen intézkedjék. Kleinbauer Antal jegyző arra való tekintettel, hogy az 1868: XXXVIII. t. c. 35. §-ával engedélyezett 5°/0 pótadó a kereskedelmi és iparos tanonc-iskolák fentartása, úgy a felekezeti iskoláknak adandó segély által már teljesen igénybe van véve s a városnak egyéb közművelődési célokra fordítandó jövedelme nincsen, a gaz....sági ismétlő iskolát tehát csak úgy képes fölállítai, ha a kormány legalább a személyi adásokat fedezi, az elöljáróságnak következő határoz-iti javadlatát- elő • Mondja ki a képviselőtestület, hogy állami segédő iskolát, mégpedig egyet a belcs jegyet a külvárosi iskolába, s azokat az 1898/99-ki tanév kezdetén lépteti életbe; megválasztja az iskolaszéket, melynek föladata lesz az iskolák szervezésére szükséges intézkedéseket s a tanerők számának megállapítása s javadalmazása iránt javaslatait megtenni, hogy ennek alapján a segély iránti kérvény a kormányhoz fölerbolytatás a mellékleten — Fogadjunk akármibe . . . — Akármibe ? . . . kérdeztem. — Igen, ha megnyeri a fogadást, bármit szabad követelnie . . . Egy pillanatra megnyilt szemem előtt a kilátásba helyezett szabadság rendkívül fényes perspektívája . . . Hajh, hajh, hátha megnyerem a fogadást . . . Pedig valószínűleg meg fogom nyerni! Legyetek ez Írásba foglalt fogadásnak tanúi ti összes jelenvolt aszonyok és lányok! . . . Asszonyok : Andrits Tivadarné, Armuth Mórné, Baranyi Gyuláné, Bene Károlyné, Deutsch Károlyné, Eischhof Lajosné, Ereund Samuné, Ereund Hermanné, Frommer Miksáné, Jankovics Györgyné, Kantz Adolfné, Kloinbauer Antalné, Kohn Manóné, Kohn Sándorné, Ladislaus Viktorné, Materényi Jánosné, Hargitai Péterné, Roheim Perencné, Rosenthal Lipótné, Rosenthal Márkné, Rosenthal Samuné, Simonkovics Mihályné, Szendrey Jenőné, Trebitscher Gyuláné, Weisz Lajosné és Wozsinszky Alajosné. Leányok : Armuth Ella, Bolyarits Olga, Breund Mariska, Freund Regina, Gaál Mariska, Gaál Sárika, Jankovics Mariska, Kugyeray Mariska, Kugyeray Terus, Margitay Jolán, Neumeyer Rita, Propper Bella (Pécs), Rosenthal Anna, Rosenthal Helén, Rosenthal Matild, Simonkovics Ilona, Szendrey Ilona, Weisz Ilka (Pécs) és Wozsinszky Angella,. Hogy e tudósítás hű legyen, megemlékszem még egy ribillióról ... A kálikó-ruha okozta . . . Oh, kálikó-ruha, ki hitte volna, hogy te forradalomba tudod vinni szende asszonyainkat s lányainkat? . .. Pedig, ugye, nem érdemes ez anagy hűhó semmiért ? Hisz a „toalett csak — — előszó a nőhöz“, s nem maga az egész mű. Rossz nyelvek ugyan azt állítják, hogy néha az ellenkező áll, de én előrelátom, hogy a torna bálon nem kell ettől az „ellenkező“-től tartani, mert a kálikó-ruha meg fog maradni az „előszó“ határai közt s érvényesülni engedi a . . . tulajdonképpeni műveket . . .