Mohácsi Hirlap, 1921 (11. évfolyam, 4-33. szám)

1921-12-04 / 30. szám

a­ gudott, ha „báró urnak” szólították. A nevét azonban senki sem tudta. A megbízott visel­kedése és foglalkozása csak akkor kezdett feltűnő lenni, amikor a megvásárolt sertések jár­atleveleit átíratta a községházon és vala­mennyinél kilogrammonként 84 koronás vétel­árat mondott be, míg a megvett sertések súlya nagyon is különböző volt. De feltűnő volt az ár azért is, mert akkor a sertésárak 70—80 K között voltak. Bárdos Antal községi tisztviselő érdek­lődni kezdett a gazdáknál, akik a sertéseket eladták és rájött, hogy 80 koronánál drágáb­ban egyik sem adta el a sertését. Az egy­szerű emberek maguk is csodálkoztak, hogy miért mond be a „méltóságos úr“ 84 koro­nát, hiszen így több forgalmi adót kell fizetni A méltóságos úr nagyon gyanús lett és Bárdos közölte ezt a többi tisztviselő kar­társával is, akik egy-két próba után meg­állapították, hogy nagyarányú szédelgés tör­ténik a közalkalmazottak kárára. Nem sajnál­ták a fáradságot és lisztát állítottak össze az eszközölt bevásárlásokról, amelyet gyanujuk közlése mellett átadtak a helybeli m. kir. csendőröknek. A csendőrség nyomozása még nincs befejezve. Most folynak a kihall­­­­gatások, de annyit már sikerült megállapít­­­tani, hogy nagyarányú visszaélés történt, mert minden egyes vételnél mutatkozik különbözet,­­ legalább is 1—2000 K. De vannak ennél sokkal nagyobbak is. Így például Kis Szabó Istvántól vett sertés óraképen 16354 korona szerepel a község által összeállított jegyzé­ken, a csendőrség pedig megállapította, hogy egy 90 kilós sertést vett tőle a megbízott kilónként 70 koronáért, ami 6300 korona volna. A különbözet tehát egy vételnél 10054 korona. Tekintetbe véve tehát, hogy kb. két­millió értékű bevásárlást eszközölt a meg­bízott, legalább fél millió korona lesz a kár. Ki a méltóságos úr? A nyomozás a legszélesebb mederben folyik. A csendőrörs mindent elkövet, hogy lerántsa a leplet a báró­­­­úrról, é érdekes azon­ban, hogy eddig még nem sikerült megtudni pontosan, hogyan hívják Állítólag Hiszki Józsefnek, valószínűleg bárói cím nélkül.­­ A nyomozás befejeztével majd talán többet tudunk meg róla.­­ Zsuzsits. Vasárnap, nov. 27-én délután a mohácsi református magyar asszonyok az itt állo­másozó katonákat süteménnyel és borral vendégelték meg. Az egyik óvodahelyiség­­ben gyűltek össze a nemesszivü asszonyok, Viki m­agasütötte gusztusos kalácsokkal teli kosárral. A katonák ezen alkalomra nem­zeti dísszel ékesítették a termet, melyben néhány általuk előadott hazafias ének és szavalat előzte meg a jószű uzsonnát. Ezen rögtönzött délutáni kalácsosztás volt egy­ben a bucsuünnepek, kedves emlékként fogják katonáink megőrizni úgy ezen alka­lommal, mint az augusztusi bevonuláskor és azóta is gyakran megnyilvánult haza­fias áldozatkészségét Mohács lakosságának. Mohács, 1921 nov. 28 án. Hazafias tisztelettel Harsch­mann őrnagy. Készséggel adtunk helyet a közleménynek, mert jól esik tudata annak, hogy ezúttal a saját véreinknek jutott a hagyományos ma­gyar vendégszeretetből. Eszünkbe jut erről, hogy a háború első heteiben vendégeltünk meg mi másokat is, amikor Mohács lakos­sága felekezet és nemzetiségre való tekintet nélkül hordta a hajóállomáshoz vendéglátó bőkezűségének minden javát egy itt átvonuló cseh ezred legénysége részére. Dehogy hittük akkor, hogy dicső „fegyvertársaink” a nekik nyújtott habzó söröskancsókból a tőlünk el­rabolt Felső-Magyarország áldomását isszák. Szerk. — A mohácsi III. rend dec. 4-én este 8 órakor a Kath. Legényegylet nagy­termében tartandó jubileumi ünnepélyének műsora : 1. Prolog. Előadja: Cselinácz Ágota. 2. Jubileumi ének. „Tárogató“ Amler An­tól. Előadja az énekkar.­­3. „Assisi éjszakája.“ Szavalja: Balázs Rozália. 4. „Consolation“ Liszt Ferenctől. Hegedű- és harmóniummal előadják: Dobszay Béla és Schneider Lajos. 5. Ünnepi beszéd Tartja: P. Lombos László 6. „Szeráf emlék“ Amler Antaltól. Előadja az énekkar. 7. „Sz. Erzsébet“ páros jelenet dr. Jánossy ,B-tól Előadják: Lauly Márta és Balázs Erzsébet. 8. Andante az op. 83 zongoratrióból J.­­ Hummeltől. Hegedült zongorakisérettel előadják : Dobszay Béla és Schneider Lajos. 9. Előkép: Assisi sz. Ferenc 111. rendjének kimagasló alakjai: sz. Ferenc, a III. rend alapítója, sz. Lajos francia király, sz. Luchesius feleségével az első Ill. ren­diek, Liszt Ferenc a zenész, Rafael a festő, Dante a költő, Kolumbus, sz. Erzsébet, vi­­terbói sz Róza szűz, sz. Notburga apáca, sz. Zita a cselédleány, sz Franciska a csa­ládanya. — Az ünnepély tiszta jövedelme a szegény gyermekek felruházására lesz for­dítva. Tekintettel a nemes célra, felülfizetést hálás köszönettel fogad a rendezőség. Csonka-Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország._______ — Az elnémult harangok pótlása. Németbóly község jegyzője, Gombárovics Lajos és Dévai Gyula ig. k.-tanító kezdemé­nyezésére akció indult meg egy újonnan be­szerzendő harang és az elesett hősök felál­lítandó emlékoszlopa ügyében. Az ezt intéző bizottság tagjai: Herceg Monteneuvvo Nán­dor mint díszelnök, Plank Kamill és Mannin­­ger Adolf elnökök, Gombárovics Lajos és Dévai Gyula referensek, Eöry István, Schnei­der József, Raszdorf Károly, Kresz Henrik, Morschauser Vilmos, Hermann János, Guth János biz. tagok. A gyűjtést 12 személy vál­lalta, minek eredménye lett 130 000 korona. Két gyermekelőadásból 12.775 K, összesen 142.775 K, mely összeg fejében egy érc­harang meg is rendeltetett a hires soproni Seiten­hoffer- cégnél. — A bizottság ezúton is köszönetet mond herceg Monteneuvro Nán­dor és Trischlerék bőkezű, kegyes adomá­nyaikért, kik 30—30 000 K-t adtak e szt. célra, — egyben hálás köszönet mindazok­nak, kik bármily összeggel elősegítették ke­gyes adományukkal egy harang beszerzését. A bizottság egyben elhatározta, hogy egy­­ 100 000 K-ás alappal tavasszal felállítja az emlékoszlopot is, mihez az előmunkálatokat is megkezdi. — Turáni est az Iparoskörben. Anyagilag csekély, de erkölcsileg óriási sikerű turáni estet rendezett az Iparoskörben a Ma­gyarországi Turán Szövetség megbízásából Farkas Dezső zeneszerző és Thoroczkay Antal színművész, dalénekes. Az estély nem volt szélesebb körben beharangozva s ezért csekélyszámu közönség hallgatta végig, de, akik megjelentek felejthetetlen emlékekkel tá­voztak el. Rövid bevezetés után dalok csen­dültek fel a két művész ajkán, amelyek sziv­­bemarkoltak, hogy fájó harag sajgóit lelkünk­ben, majd a másik a lelkesedés szárnyaira kapta fel a hallgatóságot és pezsdült vérrel a közönség a művészekkel együtt énekelt A dalok mind Farkas saját szerzeményű és magyaros hol síró, hol rajongó, hol lelkesítő motívumaik kiválóan alkalmasak a turáni eszmét dallal a szívekbe plántálni.­­Különösen a „Lesz még Nagy Magyarország, Majd meg­látja a világ ..." váltott ki lelkesedést a hallgatóságból. A művészek a közönség ké­relmére egy nagyobbszabású irredenta est keretében meg fogják ismételni az előadást.­­ A Szocziális Missiótárs­ulat rendes havi választmányi ülését december 7-én, a hónap első szerdáján, délután 4 órakor a Tűzoltó Egylet tanácstermében fogja meg­tartani, melyre a tagok lehetőleg teljes szám­­bani megjelenésre kéretnek. — A Jenő főherceg­ utca lakói jártak küldöttségileg szerkesztőségünkben s pana­szolták, hogy ők is hozzájárulnak a községi közköltségekhez, csak úgy, mint a Király­utcabeliek és nekik mégis csak a holddal világíttat a város. Négy lámpa volna az H­ÍREK. — Eljegyzés. Csányi Rezső eljegyezte Prinz Margitkát. (Minden külön értesítés helyett.) — Búcsúzó helyőrségünk. Vettük a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Felkérem, hogy az alatti tudósításnak a „Mohácsi Hírlap”-ban helyet adni szíves­kedjék]________________________________ Nem mondom el, hogy mit mondtak,­­ mert nagyon sokat mondtak s mondhatom,­­ hogy nagyon udvariatlanul. Elhatároztam­­ tehát, hogy én alakítok egy egyesületet, a­melynek elnöke leszek. Megalakítottam te­hát a M. K. C. (Mi készítjük a Cuclit) nevű egyesületet, de itt sem sikerült a kép­zettségemnek megfelelő egyesületi méltó­ságot elérni. Dühömben kiléptem és elha­tároztam, hogy most már nem hagyom annyiban a dolgot, hanem egy olyan sport­klubot alakítok, amelyben minden kétséget kizáróan elnök, valóságos elnök leszek. Értekezletet hívtam tehát egybe az E. T. E. megalakítására. Nagyon szép számban jöt­tünk össze, voltunk vagy heten, de meg­ijedtünk a jellemző számtól, erre közénk ültettük a pincért is s igy nyolcan voltunk. Mondhatom, nagyon lelkes volt a hangu­lat. Előadtam meggyőződésemet, hogy a meglevő sportegyesületek sem a sportélet, sem a vezetőség nívója dolgában nem fe­lelnek meg a mai kor igényeinek, ezért szükségesnek tartom egy új egyesület grün­­dolását. Különösen hibáztattam azt a vetél­kedést, ami a meglevő egyesületekben a vezető­ méltóságokért folyik, mindenki elnök akar lenni, de felhívtam a figyelmet arra is, hogy az egyik meglevő egylet trénerje csu­pán azon a címen ül a helyén, mert már évtizedek óta dolgozik a sportért és még régebb idő óta sportsmann. Be sem kellett fejeznem a szavaimat, egyhangúlag meg­­abcugolták, mert voltam olyan ügyes olya­nokat hívni össze, akikről tudtam, hogy egy kanál vízbe fojtanának, ha lehetne manapság csodát csinálni. Elhatároztuk te­hát, hogy megalakítjuk az E. T. E.-t, hogy pediglen a régi magyar átok ne sújtsa, hogy a versengés az elnöki méltóságért ne törjön i­s köztünk, úgy állapodtunk meg, hogy mindenki elnök lesz. És pedig: elnök, másodelnök, harmadelnök, stb. egész a he­tedelnökig, mert többen nem voltunk, a pincér pedig lesz az összes elnökök alelnöke. Az egyesület címe ezért: Elnökök Torna Egylete. Nagyon meg voltunk elégedve ma­gunkkal, különösen én, mert kiderült, hogy az egyedüli sportsmann vagyok köztük, a többiek a sportból csupán a járás­sportot ismerik, amire még boldogult dadájuk taní­totta őket. Lelkes hangulatban éppen szét akar­tunk oszolni, amikor a pincér, akarom mon­dani az összes elnökök alelnöke azt kérdezte, hogy kik lesznek a játékosok? Ez a kérdés olyan lesújtóan hatott reánk, mintha villám csapott volna le a derült égből, mert hát bizony játékosok nélkül nincs sport, mi pedig ahhoz nem értünk. Hosszú tanács­kozásnak halál a vége és végül is ki kellett mondanunk, hogy bár a vezetőség kitűnő volna, de játékosok nélkül nem alakíthatjuk meg a clubot. Azóta mint egy álomkóros, egyik egye­sületből a másikba megyek. Belépek, kilé­pek, belépek, kilépek és újra kezdem. Ezért azt mondják, hogy direkt nekem meg fog­ják alakítani a M. U. T. E.-t, vagyis Mit Ugrálsz Te Egyesületét, de úgy érzem, ott sem leszek elnök. Ezért nagyon kérem a nyájas és nyá­­jatlan olvasóimat, gründoljanak valami sport­clubot, ahol én elnök lehetnék. Kérem, szánjanak meg és bocsássák minden bű­nömet. Rgy elméleti csatár. MOHÁCSI HÍRLAP 1921. december 4.

Next