Mohácsi Hirlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

__ ________________________ tői kezekben. A gazda veszít, a fogyasztó nem nyer. Nagyon szép eredményt értek el külföldön az állattenyésztő egyesületek, állatértékesítő szö­vetkezetek, vágóhídi szövetkeze­tek, amelyek egész városok el­látását vállalják, gépszövetkeze­tek, amelyekkel a föld könnyeb­ben és olcsóbban megművel­hető, gazdatárház szövetkezetek a gabona árának biztosítása végett, különféle beszerző szö­vetkezetek, amelyek a termelési költségeket csökkentik és azon­kívül még igen szép számmal majd minden terményre értéke­sítő szövetkezetek vannak. E sorok írója tapasztalatból tudja, hogy a mi gazdáink kö­zött nagyon nehéz a szövetke­zetek szervezése. Mohácson az egyik szövetkezet bukása óta néha a fejbeveréssel játszik a szervező, de viszont azt is tudja, hogy igenis lehet szervezni. El kell találni a nép gondolkodását, hozzáférni a szívéhez, a lelküle­­téhez és lassú, fárasztó munká­val, de mégis csak meg lehet szervezni a magyar gazdát is. Az új esztendő küszöbén rá­mutatunk úgy a gazdának, mint az állást kereső fiatalságnak egy útra, amelyen elindulva munká­val és szorgalommal el lehet érni a mezőgazdasági jobb érté­kesítéshez, amelynek elsősorban az ősi bu­­­suk megrendezésében kell tevé-­­­kenykedni, de mellette a régi­­ népviselet felvonultatását sem szabad elhanyagolni. A busuk ösztönzésére ismét díjakat kell kitűzni. Ezúttal azon­ban, az elmúlt évitől eltérően, díjat kell kitűzni azok részére is, akik új álarcokat készítenek, hogy ezzel biztassuk a résztvevőket a régi busu álarcok további fen­­tartására. Ugyancsak részt kell venni eb­ben álmunkában a két másik gazdákat magában foglaló egye­sületnek is. Innen a régi népvi­seletek felvonultatásának kell ki­indulni. A múlt farsangon mu­tatóban kaptunk ízelítőt ebből egy kisebb csoport által, az idén talán többet lehetne ezekből összeállítani. Az iparosság egyesületeinek fiatalságától ötleteket várunk. Nekik lenne a hivatásuk szép és ötletes maszkok felvonulását meg­rendezni, hogy az ősi busujárás mellett a modernekből is adjunk ízelítőt a szemlélő idegennek. Az intelligencia egyesületeinek­­ viszont igen szép hivatása lenne­­ a megrendezés munkájából részt kérni s azonkívül anyagilag tá­mogatni a busujárást. Bár első­sorban a városnak kell megtenni mindent, az intelligenciának azon­ban munkával, pénzzel kell tá­mogatni ezt. A további teendő azután a meg­felelő propaganda. Már most kellene a fővárosi és a közeli nagyobb vidéki városok sajtóján keresztül cikkekben felhívni­a a figyelmet Mohács busójárására. Az utolsó napokig állandóan fel­színen kell tartani ezt a propa­gandát, csak úgy várhatunk ered­ményt tőle Szeretnénk, ha ezek a sorok megmozgatnák a várost és a kö­zönséget, de nagyon örülnénk annak is, ha újabb ötletekkel jönnénk mások is, hogy mivel lehetne még jobban fejleszteni és az országban ismertté tenni a mohácsi Karnevál felvonulását, hogy ez minden évben vonzó ereje maradjon az igeneknek, akik majd lassan megszeretik ezt az ősi és a modernizált busujárást. KXXXXXKXXXXX Meg kell kezdeni a pro??. pandát a busu*­járás idegenforgalma érdekébe­­ d elhanyagolni Mohács #P 'ciáritását. — Az idén is dija­dat kell kitűzni a busuknak. Az elmúlt év farsangjáról és busujárásáról írt cikkünkben rá­mutattunk a mohácsi busujárás értékére, mint idegenforgalmi vonzerőről s azt írtuk, hogy a következő farsangkor sokkal korábban kell el­kezdeni az előkészülete­ket és megfelelő propa­gandával gondoskodni, hogy más városokból mi­nél nagyobb számban jöjjenek idegenek meg­nézni specialitásunkat. A farsang most már hivatalo­san megezdődik s ebben az év­ben aránylag igen rövid lesz, mert már február 11 én utolsó farsang vasárnap van, eddig azonban semmi olyan megmoz­dulás nem történt, ami arra mu­tatna, hogy az illetékes tényezők tettek volna valamit a propaganda érdekében. Most már csak egy­­hónapi idő van erre, ami nagyobb sza­bású propaganda céljaira igen rövid, azonban még mindig so­kat lehet tenni céltudatos mun­kával. Az előkészítő munkákat hala­déktalanul meg kell kezdeni. Az első teendő, mint­­mindig hang­súlyoztuk, hogy a rendezés mun­kájába belevonjuk az összes tár­sadalmi egyesületeket, különösen azokat, ahonnan eredeti megmoz­dulásokat várhatunk, így első­sorban gondolunk a Mohácsi Lokácok Magyar Olvasókörére. Azt nem mondhatjuk, hogy a régi szilveszteri estről számolha­tunk be az idén, de minden­esetre jelentjük, hogy Szilvesz­terkor nagyon sok helyen jó­kedv uralkodott. A legtöbben ugyan családi, baráti körben töltötték a szilveszteri estét, hogy ébren, jókedvben várják be az uj esztendőt s ez­­ jó kedv kisérje őket végig ködös, homályos utjain, azonban akad­tak a vendéglőknek, kocsmák­nak is vendégei. Az alább szá­molunk be a köri szilveszteri estről, de megjegyezzük, hogy máshol is hasonlóan vígan vol­tak, így a Korona kávéházban szintén hangulatos szilveszteri est volt, amely hajnal pirkadásig tatott. Szilveszteri mulatság a Körben. Vasárnap, Szilveszter napján tartotta a Mohácsi Iparosok Ol­vasóköre hagyományos 6 évet búcsúztató táncmulatságát. Bár az előadás negyed 9 órára volt hirdetve, a mohácsi közönség régi, bevett szokásához híven csak jóval később gyűlt össze, hogy azután másnap reggelig ott maradjon. A táncmulatságot egy két fel­­vonásos előadással nyitották meg Ebben egy élete delén túlha­ladott apának nagy kínnal vég­zett tanulmányait tárta a szerző mulatságos módon a nézők elé. Az apa szerepében Dettkó Ká­roly nevettette meg a hallgató­ságot, míg jó cimborája szere­pét Knittl Ferenc vitte. A házi tanító befolyásolható szerepében Berek István volt kitűnő, míg a kitűnő előmenetelő fiú szerepét Schützer Emil alakította. Az anya szerepében Vöő Janka, a leány szerepében Csémi Oszi szép játékukkal vitték sikerre a színdarabot. Ezután a második darab következett, melyben Lőrincz János, Vöő Janka, Pa­taki József, Berek István, Knittl Ferenc, Matkovics Teri kitűnő érzékkel játszották meg egy nagy­világi asszony életfolyásának egy kicsiny mozzanatát belekapcsolva egy kenyérfélén munkanélküli mindenre kapható, mindent ma­gára vállaló alakját. A szereplők kitűnő játékukkal szereztek örömet a közönségnek, hogy azután Dettkó Károly és Pataki József a mohácsi műked­velő gárda két kiválósága Hacsek és Sajó mulatságos alakjaként csepegtessenek vidámságot a közönség szívébe. Ezután vette kezébe Csikó Jenő hegedűjét, hogy bandájával rázendítve a ropogós csárdásra nyissa meg a mulatságot és­­ húzza a talpravalót. Éjfélkor a lámpák elaludtak és egy percre sötétség borult a táncoló pá­rokra, hogy ily módon köszönt­sék az új évet. Az újat, melyet táncolva, mulatva vártak, remélve, hogy így fogják eltölteni az egész évet egy régi mondáshoz híven. Ez az érzés uralkodott a szíveken és lelkeken, ettől váltak pirossá az arcok és még reggel hat óra körül is alig volt olyan, ki betelt volna a mulatozással, a tánccal és hazament volna. Szilveszter. MOHÁCS HÍRLAP 1934. január 7. Kedves régi bálozó! Nem haragudtunk meg a cikkért, sőt örömmel hívjuk meg a Missziós bálra, bár kötve hisszük, hogy a régi időben „néhány literek“ nél­kül mulattak volna az embe­rek s a jó hosszú farsang­ban mindig józanul mentek volna haza, lehet ugyan, hogy a literek alatt pezsgőt értett s pezsgő mellett szívesen hall­gatjuk a régi idők emlékeit, nem baj ha kissé be is csí­pünk. Tehát a viszontlátásra január 6-án este a Missziós bálon. „Fiatal bálozó“! Missziós bál. Hosszú munka után a bál­rendezőbizottság örömmel várja szombat este a bálozó közön­séget. Úgy hisszük, hogy nem volt hiába való a munkálkodás mert mint mindenütt beszélik nagy a készülődés, különösen mióta az az ízléses meghívók eljutottak a meghívottak kezei­hez s a nagyszerű műsor, a fényes fővédnöki, védnöki és rendezői kar ismerté vált. Nem osztjuk azok nézetét, akik fél­­válról intézik el a mai bálokat, fittyet hánynak az ifjúságnak az­zal, hogy a mai rossz világban nem való bált rendezni s külön­ben is mit tudnak a maiak, néz­zünk csak vissza egy kicsit a múltba stb. Erre csak azt felel­jük: Hagyjuk a múltat, ami volt az nincs ma, de . . . Szórakozni ma is kell s ez a szórakozás sokkal szebb, mert jóval szerényebben mulat a mai fiatalság, mint a háború előtti, aki minden gondolkodás nélkül ragaszthatott pezsgős jókedvé­ben 10 forintost az ácsi hom­lokára. Mutassuk meg kedves höl­gyeim és uraim, főleg pedig fiatal bálozó leányok és táncoló fiatalság, hogy a mai világban is lehet szerény keretek között igen jól sikerült bált rendezni. Tegyük felejthetetlenné estélyün­ket azzal, hogy kitartó, víg ke­déllyel, táncos jókedvvel az idei farsang leghangulatosabb báljává emeljük a missziós bált. Azután kedves bálozó közön­ség, van még egy igen nagy kérésünk Kérünk nagyon na­gyon pontos megjelenést, mert a hosszú műsorra való tekintet­tel az előadás pontban fél 9 órakor kezdődik és a későn jö­­vők, eltekintve azt, hogy a nagy­szerű műsort csak hiányosan fogják élvezni, késésükkel zavar­ják az előadást s késleltetik a tánc kezdetét, amiért ismét majd csak a bálrendezőbizottság fog kikapni, pedig ők szegények nem tehetnek arról, hogy a közönség nem szeret pontos lenni. A teljes műsort vasárnap dél­után pontosan 5 órai kezdettel megismételjük. A vasárnapi elő­adásra a belépődíj: ülőhely 80 fillér, állóhely 40 fillér, gyermek­jegy 40 fillér. Rendezőség. — Megtalálták Árpád sírját? A Magyarság című budapesti napilap szenzációs cikksorozatot közöl január hónap folyamán. Hosszú évek nehéz és fáradsá­gos munkájával sikerült megta­lálni Óbudán Fehéregyháza alap­jait; azt a templomot, amelyet Anonymus szerint Szent István király emeltetett Árpád fejedelem sírja mellett. Hogy a most meg­jelölt romok valóban Fehéregy­­háza kövei, azt már a tudomá­nyos élet kiválóságai is elismerik, éppen ezért kétszeresen izgató az a kérdés, vájjon sikerül-e en­nek a szenzációs felfedezésnek nyomán Árpád sírjára bukkanni ? A Magyarság a legjobb és leg­érdekesebb budapesti napilap, a magyar intelligencia kedvelt lapja Előfizetési ára havi 4­0. Kiadó­­hivatala Budapest, VI. Aradi u. 8 szám alatt van.

Next