Mohácsi Hirlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
__ ________________________ tői kezekben. A gazda veszít, a fogyasztó nem nyer. Nagyon szép eredményt értek el külföldön az állattenyésztő egyesületek, állatértékesítő szövetkezetek, vágóhídi szövetkezetek, amelyek egész városok ellátását vállalják, gépszövetkezetek, amelyekkel a föld könnyebben és olcsóbban megművelhető, gazdatárház szövetkezetek a gabona árának biztosítása végett, különféle beszerző szövetkezetek, amelyek a termelési költségeket csökkentik és azonkívül még igen szép számmal majd minden terményre értékesítő szövetkezetek vannak. E sorok írója tapasztalatból tudja, hogy a mi gazdáink között nagyon nehéz a szövetkezetek szervezése. Mohácson az egyik szövetkezet bukása óta néha a fejbeveréssel játszik a szervező, de viszont azt is tudja, hogy igenis lehet szervezni. El kell találni a nép gondolkodását, hozzáférni a szívéhez, a lelkületéhez és lassú, fárasztó munkával, de mégis csak meg lehet szervezni a magyar gazdát is. Az új esztendő küszöbén rámutatunk úgy a gazdának, mint az állást kereső fiatalságnak egy útra, amelyen elindulva munkával és szorgalommal el lehet érni a mezőgazdasági jobb értékesítéshez, amelynek elsősorban az ősi busuk megrendezésében kell tevé-kenykedni, de mellette a régi népviselet felvonultatását sem szabad elhanyagolni. A busuk ösztönzésére ismét díjakat kell kitűzni. Ezúttal azonban, az elmúlt évitől eltérően, díjat kell kitűzni azok részére is, akik új álarcokat készítenek, hogy ezzel biztassuk a résztvevőket a régi busu álarcok további fentartására. Ugyancsak részt kell venni ebben álmunkában a két másik gazdákat magában foglaló egyesületnek is. Innen a régi népviseletek felvonultatásának kell kiindulni. A múlt farsangon mutatóban kaptunk ízelítőt ebből egy kisebb csoport által, az idén talán többet lehetne ezekből összeállítani. Az iparosság egyesületeinek fiatalságától ötleteket várunk. Nekik lenne a hivatásuk szép és ötletes maszkok felvonulását megrendezni, hogy az ősi busujárás mellett a modernekből is adjunk ízelítőt a szemlélő idegennek. Az intelligencia egyesületeinek viszont igen szép hivatása lenne a megrendezés munkájából részt kérni s azonkívül anyagilag támogatni a busujárást. Bár elsősorban a városnak kell megtenni mindent, az intelligenciának azonban munkával, pénzzel kell támogatni ezt. A további teendő azután a megfelelő propaganda. Már most kellene a fővárosi és a közeli nagyobb vidéki városok sajtóján keresztül cikkekben felhívnia a figyelmet Mohács busójárására. Az utolsó napokig állandóan felszínen kell tartani ezt a propagandát, csak úgy várhatunk eredményt tőle Szeretnénk, ha ezek a sorok megmozgatnák a várost és a közönséget, de nagyon örülnénk annak is, ha újabb ötletekkel jönnénk mások is, hogy mivel lehetne még jobban fejleszteni és az országban ismertté tenni a mohácsi Karnevál felvonulását, hogy ez minden évben vonzó ereje maradjon az igeneknek, akik majd lassan megszeretik ezt az ősi és a modernizált busujárást. KXXXXXKXXXXX Meg kell kezdeni a pro??. pandát a busu*járás idegenforgalma érdekébe d elhanyagolni Mohács #P 'ciáritását. — Az idén is dijadat kell kitűzni a busuknak. Az elmúlt év farsangjáról és busujárásáról írt cikkünkben rámutattunk a mohácsi busujárás értékére, mint idegenforgalmi vonzerőről s azt írtuk, hogy a következő farsangkor sokkal korábban kell elkezdeni az előkészületeket és megfelelő propagandával gondoskodni, hogy más városokból minél nagyobb számban jöjjenek idegenek megnézni specialitásunkat. A farsang most már hivatalosan megezdődik s ebben az évben aránylag igen rövid lesz, mert már február 11 én utolsó farsang vasárnap van, eddig azonban semmi olyan megmozdulás nem történt, ami arra mutatna, hogy az illetékes tényezők tettek volna valamit a propaganda érdekében. Most már csak egyhónapi idő van erre, ami nagyobb szabású propaganda céljaira igen rövid, azonban még mindig sokat lehet tenni céltudatos munkával. Az előkészítő munkákat haladéktalanul meg kell kezdeni. Az első teendő, mintmindig hangsúlyoztuk, hogy a rendezés munkájába belevonjuk az összes társadalmi egyesületeket, különösen azokat, ahonnan eredeti megmozdulásokat várhatunk, így elsősorban gondolunk a Mohácsi Lokácok Magyar Olvasókörére. Azt nem mondhatjuk, hogy a régi szilveszteri estről számolhatunk be az idén, de mindenesetre jelentjük, hogy Szilveszterkor nagyon sok helyen jókedv uralkodott. A legtöbben ugyan családi, baráti körben töltötték a szilveszteri estét, hogy ébren, jókedvben várják be az uj esztendőt s ez jó kedv kisérje őket végig ködös, homályos utjain, azonban akadtak a vendéglőknek, kocsmáknak is vendégei. Az alább számolunk be a köri szilveszteri estről, de megjegyezzük, hogy máshol is hasonlóan vígan voltak, így a Korona kávéházban szintén hangulatos szilveszteri est volt, amely hajnal pirkadásig tatott. Szilveszteri mulatság a Körben. Vasárnap, Szilveszter napján tartotta a Mohácsi Iparosok Olvasóköre hagyományos 6 évet búcsúztató táncmulatságát. Bár az előadás negyed 9 órára volt hirdetve, a mohácsi közönség régi, bevett szokásához híven csak jóval később gyűlt össze, hogy azután másnap reggelig ott maradjon. A táncmulatságot egy két felvonásos előadással nyitották meg Ebben egy élete delén túlhaladott apának nagy kínnal végzett tanulmányait tárta a szerző mulatságos módon a nézők elé. Az apa szerepében Dettkó Károly nevettette meg a hallgatóságot, míg jó cimborája szerepét Knittl Ferenc vitte. A házi tanító befolyásolható szerepében Berek István volt kitűnő, míg a kitűnő előmenetelő fiú szerepét Schützer Emil alakította. Az anya szerepében Vöő Janka, a leány szerepében Csémi Oszi szép játékukkal vitték sikerre a színdarabot. Ezután a második darab következett, melyben Lőrincz János, Vöő Janka, Pataki József, Berek István, Knittl Ferenc, Matkovics Teri kitűnő érzékkel játszották meg egy nagyvilági asszony életfolyásának egy kicsiny mozzanatát belekapcsolva egy kenyérfélén munkanélküli mindenre kapható, mindent magára vállaló alakját. A szereplők kitűnő játékukkal szereztek örömet a közönségnek, hogy azután Dettkó Károly és Pataki József a mohácsi műkedvelő gárda két kiválósága Hacsek és Sajó mulatságos alakjaként csepegtessenek vidámságot a közönség szívébe. Ezután vette kezébe Csikó Jenő hegedűjét, hogy bandájával rázendítve a ropogós csárdásra nyissa meg a mulatságot és húzza a talpravalót. Éjfélkor a lámpák elaludtak és egy percre sötétség borult a táncoló párokra, hogy ily módon köszöntsék az új évet. Az újat, melyet táncolva, mulatva vártak, remélve, hogy így fogják eltölteni az egész évet egy régi mondáshoz híven. Ez az érzés uralkodott a szíveken és lelkeken, ettől váltak pirossá az arcok és még reggel hat óra körül is alig volt olyan, ki betelt volna a mulatozással, a tánccal és hazament volna. Szilveszter. MOHÁCS HÍRLAP 1934. január 7. Kedves régi bálozó! Nem haragudtunk meg a cikkért, sőt örömmel hívjuk meg a Missziós bálra, bár kötve hisszük, hogy a régi időben „néhány literek“ nélkül mulattak volna az emberek s a jó hosszú farsangban mindig józanul mentek volna haza, lehet ugyan, hogy a literek alatt pezsgőt értett s pezsgő mellett szívesen hallgatjuk a régi idők emlékeit, nem baj ha kissé be is csípünk. Tehát a viszontlátásra január 6-án este a Missziós bálon. „Fiatal bálozó“! Missziós bál. Hosszú munka után a bálrendezőbizottság örömmel várja szombat este a bálozó közönséget. Úgy hisszük, hogy nem volt hiába való a munkálkodás mert mint mindenütt beszélik nagy a készülődés, különösen mióta az az ízléses meghívók eljutottak a meghívottak kezeihez s a nagyszerű műsor, a fényes fővédnöki, védnöki és rendezői kar ismerté vált. Nem osztjuk azok nézetét, akik félválról intézik el a mai bálokat, fittyet hánynak az ifjúságnak azzal, hogy a mai rossz világban nem való bált rendezni s különben is mit tudnak a maiak, nézzünk csak vissza egy kicsit a múltba stb. Erre csak azt feleljük: Hagyjuk a múltat, ami volt az nincs ma, de . . . Szórakozni ma is kell s ez a szórakozás sokkal szebb, mert jóval szerényebben mulat a mai fiatalság, mint a háború előtti, aki minden gondolkodás nélkül ragaszthatott pezsgős jókedvében 10 forintost az ácsi homlokára. Mutassuk meg kedves hölgyeim és uraim, főleg pedig fiatal bálozó leányok és táncoló fiatalság, hogy a mai világban is lehet szerény keretek között igen jól sikerült bált rendezni. Tegyük felejthetetlenné estélyünket azzal, hogy kitartó, víg kedéllyel, táncos jókedvvel az idei farsang leghangulatosabb báljává emeljük a missziós bált. Azután kedves bálozó közönség, van még egy igen nagy kérésünk Kérünk nagyon nagyon pontos megjelenést, mert a hosszú műsorra való tekintettel az előadás pontban fél 9 órakor kezdődik és a későn jövők, eltekintve azt, hogy a nagyszerű műsort csak hiányosan fogják élvezni, késésükkel zavarják az előadást s késleltetik a tánc kezdetét, amiért ismét majd csak a bálrendezőbizottság fog kikapni, pedig ők szegények nem tehetnek arról, hogy a közönség nem szeret pontos lenni. A teljes műsort vasárnap délután pontosan 5 órai kezdettel megismételjük. A vasárnapi előadásra a belépődíj: ülőhely 80 fillér, állóhely 40 fillér, gyermekjegy 40 fillér. Rendezőség. — Megtalálták Árpád sírját? A Magyarság című budapesti napilap szenzációs cikksorozatot közöl január hónap folyamán. Hosszú évek nehéz és fáradságos munkájával sikerült megtalálni Óbudán Fehéregyháza alapjait; azt a templomot, amelyet Anonymus szerint Szent István király emeltetett Árpád fejedelem sírja mellett. Hogy a most megjelölt romok valóban Fehéregyháza kövei, azt már a tudományos élet kiválóságai is elismerik, éppen ezért kétszeresen izgató az a kérdés, vájjon sikerül-e ennek a szenzációs felfedezésnek nyomán Árpád sírjára bukkanni ? A Magyarság a legjobb és legérdekesebb budapesti napilap, a magyar intelligencia kedvelt lapja Előfizetési ára havi 40. Kiadóhivatala Budapest, VI. Aradi u. 8 szám alatt van.