Moldvai magyarság, 1993 (4. évfolyam, 32-43. szám)
1993-01-01 / 32. szám
Boldog új esztendőt! # N Ismét új esztendőt kezdünk. Ilyenkor mindig kissé szomorkás hangulat vesz erőt az ember fián. Ennek elsősorban az az oka, hogy újra eltelt egy év az életünkből, ismét „fogyott a földi kín“. Szomorúságunk oka lehet az is, hogy az elmúlt esztendőben nem valósult meg minden tervünk, minden szándékunk. Istennek hála, az előttünk álló idő számunkra ismeretlen. S ez így vagyon jól. Ki tagadhatná, hogy kicsikét mindenki fél az ismeretlen jövőtől. Különösen napjainkban igaz ez fokozottabban. Ám az Isten-hívő embernek kell hogy legyen reménysége; hinni kell, hogy jobb lehet számunkra is a jövő. Az elmúlt esztendőben is sokan mellénk álltak, sokan segítettek. Barátainknak, akik határainkon belül és azokon kívül önzetlenül támogattak anyagilag azért, hogy lapunk fennmaradhasson, felebarátainknak, akik önként vállalták, a lapterjesztést, akik írásaikkal, illusztrációs anyaggal minden ellenszolgáltatás nélkül segítettek, mindenkinek, akik jó szóval, biztatással szívvel-lélekkel mellettünk állnak, valamint minden kedves Istentől megáldott olvasónknak kegyelmekben gazdag új esztendőt kíván a SZERKESZTŐSÉG Nagy László Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön,, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés, nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem. BJBÜü iú.... -»v. f*L míu SFANTII GHEORGEI Tel. 351 609,315 577 SEPSISZENTGYÖRGY BOD PÉTER MEGYEI KÖNYVTÁR MOLDVAI MAGYARSÁG CSÁNGÓ ÚJSÁG * GAZETA CEANGĂILOR . . . ÉVFOLYAM, 32. SZÁM, 1993. JANUAR ÁRA 10 LEJ Jiána -hinmus2 Boldogasszony, édes Hozzád esd ma néped, Veszni indult lelkét, Hogy te mentenéd meg. Édes Szűzanyánk! Dicséretét zengjék Egyszülött fiadnak, Kik az égben laknak S kik a földön élnek, Édes Szűzanyám! Szent Fiad igéit Hogy megtartsa néped, Égi fényességet Eszközölj ki nékünk: Édes Szűzanyánk! Hisszük, hogy a lelked Kegyelemmel ékes És Fiad Szívéhez Általad jutunk el, Édes Szűzanyánk! (HALMOS LÁSZLÓI Madéfalva, 1764. január 7. — A székelyek véres vízkeresztjéről — „Van-e székely, és egyáltalán magyar, kinek keblében fájó érzeteket ne ébresztene e név? Van-e emberi kebel, mely fel ne lázadna a madéfalvi embertelen vérfürdő említésénél? Itt van a székely nemzet szicíliai vecsernyéjének helye, itt politikai Bertalan éjjelének gyászos emléke, ott lebeg e táj fölött, mint vészes fergeteg e szó: siculicidium, s minő gúnya az eseményeknek, minő intő szava a történelemnek! (...) Az ország kormányzóját küldik a Székelyföldre, hogy erővel szedjen zsoldosokat azon nemzetből, mely annyi harcost önként ada. Megérkezik e kor Nérója Bukoy toborzó hadseregével, hogy összeírja a hadképes népséget, a nép zúgolódik, vonakodik felvenni az erőszakosan nyújtott fegyvert. Bukov 1764. január 7-re Madéfalvára hívja egybe tanácskozásra a székelységet. Össze is gyűl ez a Csomortány feletti Szalonka völgyébe, onnan szép módok és ígéretekkel lecsalja Rákosra, vagyis azon helyre, hol ős időkben is tanácskozni szokott volt a székely nép, a még csak pálcát sem vivő, fegyvertelen nép egész bizalommal seregei egybe, csak azért, hogy a népjogtiprás ellen békés óvást tegyen. A népgyűlés, hivatkozva az uralkodótól nyert kedvező válaszra, kérvényt szerkeszt, melyben a népjog elleni erőszakoskodás felfüggesztését kéri. (...) A béke fehér lobogójával vitte ezen küldöttség a póznára szegzett kérvényt, de midőn a madéfalvi Vargaszegből kibontakoznának, az éjszaka oda felállított ágyúk eldördültek, elseperve elsősorban a küldöttséget, felrettentve a bizalmas, fegyvertelen népet, kikre iszonyatos ébredés várt, mert az ágyúk fellövésére a falut észrevétlenül körül fogott katonaság megrohanta a védteleneket. Végrehajtatott a gyáva népöldöklésnek legiszonyúbb tette, mely által a megdöbbentett székelységet a fegyver felvételére erőszakolták. (...) Borús kebellel, fájdalomdúlta szívvel állunk meg ez ártatlan honfivér áztatta hantok felett, ezen bús nemzeti temetőben, s midőn felmerülnek lelki szemeink előtt ezen iszonyatos napok, akkor nem lehet, hogy Isten igazságos ítéletét fel ne kérjük a tettek mérlegelésére és megtorlására. És ti, szent vértanúi e sokat szenvedett nemzetnek, nyugodjatok csendesen, sírotok, ha most puszta is, de nem feledett, a nemzet kegyelete szívében hordja emléketeket; eljövend bizonnyal a kor, midőn itt dicső emlékjel fog ragyogni, midőn irányotokban való tartozását a számolás napján leírvandja nemzetünk. Addig is áldás és béke hamvaitokra.“* (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, II. kötet. Csík- Szék, 61—63. old., Pest, 1869) •Megjegyzés: A múlt század éveiben, Orbán Balázs korában még nem volt Madéfalván emlékmű. Azt1905. október 8-án avatták fel.