Moldvai magyarság, 1997 (8. évfolyam, 80-91. szám)
1997-01-01 / 80. szám
MAGYARSÁG GAZETA CEANGĂILOR DIN MOLDOVA MOLDVAI SZÁZSZOR ÉS EZERSZER... A minap egyik olvasónk (maradjon neve homályban) nemtetszését fejezte ki a hozzánk küldött levelében az AKI NEM TUD ARABUSUL c. jegyzetünk tartalma és hangneme miatt (M.M. 1996. novemberi, 78. sz.). Azt írja többek között, hogy nem szabadna kiélezni a „kérdést” Gyulai püspök úrral, írja továbbá, „bezzeg nem merte nevével szignálni” e rövidke írást a szerzője... Tisztelt olvasónknak és levélírónknak az alábbiakat üzenjük: elsősorban mi nem a „kérdést” élezzük, azt legföljebb tárgyaljuk, arról beszélünk, írunk, felszínen tartjuk stb. ... És szerinte ne ezt tegyük? Hallgassuk el a tévedéseket, tegyünk úgy, mintha nem is tudnánk róla? Véleményünk szerint az igazságot elhallgatni bűnös cselekedet. Még akkor is, ha éppen egy vezető személyiségről van szó. Csak megdöbbenni tudunk a csodálkozástól, hogy mint vezető személyiség csak ennyit és csak így tud hozzászólni a moldvai csángómagyarok problémájához... Mi őszintén meg szoktuk mondani a véleményünket... Magyarság-ügyről van szó, akkor is, amikor a pusztuló csángómagyarokról írunk, egyesek szerint (s ez a levélírónk) szinte az unalomig. Hát igen, kedves felebarátom, százszor és ezerszer mondani, írni kell erről, amíg a „süketek” is méltóztatnak meghallani... Vajon kinek nem fáj az, hogy a valaha több százezer magyarból alig maradt százezer? A többit a nemtörődömségünk miatt elveszítettük... Ám a megmaradt töredék még anyanyelvén dalol a bölcső mellett és ősei nyelvén siratózik a koporsó mellett. Hallott-e „élőben” siratózó feleséget, édesanyát, leánytestvért?... A kőkemény szív is elérzékenyül egy őszinte siratózás hallatán, mert csak a látszat az, hogy a halottját siratja el a siratózó, valójában e sokat szenvedett nép életéről vallanak a sirató asszonyok rögtönzött szövegeikben. Továbbá azt üzenjük morfondírozó olvasónknak, hogy nem gyávaságból nem „szignálta” az írást a szerző, a nyomda ördöge koptatta le a nevet a cikk végéről. Bevallom, e sorok írója írta azt is. Véleményemet ezután is igyekszem érvényre juttatni, ha a magyarság pusztulásáról esik szó bárhol. Éppen kapóra jött egy másik levél, ezúttal egyik aradi olvasónktól. A két levélben van valami közös, ezért ezt is felidézem. A lényege: november 16-án az EMKE szervezésében Aradon megemlékeztek a híres tudósról, Klebelberg Kunóról. És jelen volt dr. Gyulai Endre püspök úr is. A nyugalmazott orvosban már ágaskodott a kérdés s a végén föl is tette, hogy is volt pápalátogatáskor rendezett sajtóértekezleten az a „híres” elszólása, miszerint a moldvai magyarok számára akkor lesz magyar mise, amikor a bibliát le fogják fordítani „csángó nyelvre”. És a püspök úr „ráduplázott”, mondván, körülbelül a következőket: a magyar TV nem közölte a válaszomat helyesen, az is benne kellett volna, hogy legyen, mármint a válaszban, hogy először is a misekönyvet kellene lefordítani csángó nyelvre... Szegény Domokos Pál Péter, de szegény Szabó T. Attila professzor, mit szólna, ha ... Ezek után azt kell hinnem, hogy az egyház a Mărtinaşféle „elméletet” fogadja el a moldvai magyarság ügyében... Félreértés elkerülése végett szeretném kijelenteni, hogy alulírott a római katolikus egyház hűséges tagjának tartja magát és gyakorló katolikusnak. Ez a tény viszont nem zárja ki, hogy ne mondjon véleményt az egyház, jelesen a Vatikán évszázados tévedéséről ez ügyben... Alulírott igencsak jól ismeri a jászvásári püspökségnek és az ottani papi szemináriumnak egyházpolitikáját, minden fajta „magyartalanító” szándékát, célját, törekvését. Az úgynevezett tanügyi reform előtti tanévben (1947—48) ott oktattáknevelték janicsárrá próbálván átgyúrni 12——13 esztendős gyermeki lelkét. Anyanyelvét a szó igazi értelmében ki akarták belőle pofozni (Ezt meg is írta). Sok emlék ma is elevenen él benne, pedig túl van a hatodik ikszen... A moldvai hát. papság a hűségesküt túlbuzgóan betartotta/betartja... Mi, akik az Irgalmas Úristen akaratából elsősorban magyarok vagyunk, nem hallgathatjuk el a pusztulás miatt érzett felháborodásunkat, fájdalmunkat... Ezért százszor és ezerszer beszélünk erről a témáról ha tetszik valakinek, ha nem... És éppen a millecentenárium évében ne beszéljünk nemzetünk pusztulásáról??!! Az öreg Cato, rá akarván irányítani a figyelmet arra, hogy mily iszonyúan sokat szenvedett Róma a karthágóiaktól, minden beszédét — függetlenül annak tárgyától és témájától — ekképpen fejezte be: „Ceterum censeo Carthaginam esse delendam!“, azaz: „Egyébként úgy vélem, hogy Karthágót le kell rombolni!“ ősz E. Péter KLEZSER MAGYARUL AKARNAK IMÁDKOZNI Minap Duma András klézsei fiatalember kereste fel szerkesztőségünket, hogy tanácsoljunk. Azaz beszélgessünk. Elmondta, hogy harminckét klézsei és somoskai társával együtt írásban kérték a jászvásári római katolikus püspököt, hogy engedélyezzen heti egy alkalommal magyar nyelvű misét. Megmutatta a beadvány szövegét is. Tisztelettudó, de határozott a hangneme. Alkotmányos jogaikra hivatkozva, kérik a magyar nyelvű misét: „Excellenciás Úr! Mi, az alábbi névsorban feltüntetett somoskai és klézsei lakosok Románia Alkotmánya 6. cikkelyének első bekezdése alapján, amely kimondja, hogy az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, mint az ország törvényeit — és az azokból következő jogokat és kötelezettségeket — tisztelő román állampolgárok, mint jó katolikus keresztények, betartva az egyházi kánonokból ránk háruló jogokat és kötelezettségeket — tisztelettel kérjük elrendelni heti egy alkalommal magyar anyanyelvünkön zajló mise megtartását, azon a nyelven, amelyet évszázadokon át beszéltek őseink, és amelyet ránk hagytak. Ugyanakkor tisztelettel kérjük felhívni a fent említett települések plébánosai figyelmét arra, hogy követelésünk törvényes, a kérelmezők szemszögéből megítélve jogos, és az aláírók ne szenvedjenek miatta erkölcsi és szellemi károkat.” Eddig a kérés szövege. Duma András ugyanakkor megmutatott egy másik, a Bákó megyei tanfelügyelőséghez címzett beadványt is, amelyben a magyar nyelv és irodalom, a nemzetiségek története fakultatív tantárgyként való bevezetését kérik a község iskolájába. Ezt a beadványt huszonkilencen írták alá. Hivatalos válasz nem érkezett egyik kérésre sem. Történt azonban, hogy október 4-én a klézsei plébános magához kérette a beadványok aláíróit. — Közben üzent nekem, hogy rám uszítja a falut — így Duma András. A plébános úr azzal kezdte, hogy miért akarunk mi magyar oktatást. Kérdeztem tőle, hogy mi köze a tanfelügyelőséghez írt kérésünkhöz. Ő elkezdte, hogy mi nem is vagyunk magyarok. Tanácsoltunk egy ideig, aztán kikísért a kapuig. A Moldvában uralkodó állapotok ismerői tudják, hogy ez nagy kegy egy pap részéről. — November 3-án este 6 órára ismét meghívott magához a plébános. Két olyan személyt is magához kéretett véletlenül, akik nem írták alá a magyar misét kérő levelet. Ott volt a püspökségtől is egy pap. Ez utóbbi követelte, mondjam meg, hogy ki készítette a beadványt, mert igen ügyesen van megírva. Mondom neki, hogy én. Falusiak vagyunk, de nem buták. Aztán kérdezte, hogy hányan tudunk magyarul az aláírók közül. Mondom neki, hogy az a magyar, aki annak érzi magát, és ez érvényes a románra is. Mindenki saját maga döntse el, hogy minek érzi magát, ne más mondja meg neki. Aztán Istók György elismerte, hogy ő gépelte le a szöveget, mire a pap látszik, hogy nem okos ember csinálta, mert hibák is vannak. Aztán rákérdezett egy-két szóra, hogy az mit is jelent. Mondtuk, hogy mi írtuk a szöveget, mire megint Sara NY István (Folytatás a 2. oldalon) BIBLIOTECA JUDEŢEANĂ „BOD PÉTER1 ________SFANTU GHEORGHE Tel. 351 609,315 577 SEPSISZENT GYÖRGY BOD PÉTER MEGYEI KÖNYVTÁR CZAKÓ TIBOR MINDEN JÓRA FORDUL Ha megtelt a keserű pohár És ízére a könnyed kicsordul, Ne told el magadtól; Idd ki egy hajtásra. Mintha nemes borból írnál áldomásra. Ha megtelt a keserű pohár S valaki újra eléd tette orvul: Ne told el magadtól, Idd ki egy hajtásra, Mintha Urunk vérét Ha megtelt a keserű pohár, Soron kívül ismét neked csordul, Ne told el magadtól, Idd ki egy hajtásra, Mintha nektárt innál A halhatatlanságra. Ha megtelt a keserű pohár S valaki nagy durván rád mordul, Itt ki az áldóját! Ne told el magadtól, Ürítsd egy hajtásra, Mégha a fogad belé is csikordul. És ha nincs már többé keserű pohár, Akkor se maradj ki a halotti torból. Légy az elsők között. Akik ezt hirdetik: Él az örök Isten, Minden jóra fordul... ) ADOMÁNYOZÓINKNAK: V .Sándor Ödönnek, Raduch Magdának, Antal Annának és Fábó Lászlónak hálás köszönetünk, Isten fizesse! !