Moldvai magyarság, 1997 (8. évfolyam, 80-91. szám)

1997-01-01 / 80. szám

MAGYARSÁG GAZETA CEANGĂILOR DIN MOLDOVA MOLDVAI SZÁZSZOR ÉS EZERSZER... A minap egyik olvasónk (maradjon ne­ve homályban) nemtetszését fejezte ki a hozzánk küldött levelében az AKI NEM TUD ARABUSUL c. jegyzetünk tartal­ma és hangneme miatt (M.M. 1996. no­vemberi, 78. sz.). Azt írja többek között, hogy nem szabadna kiélezni a „kérdést” Gyulai püspök úrral, írja továbbá, „bez­zeg nem merte nevével szignálni” e rö­vidke írást a szerzője... Tisztelt olvasónk­nak és levélírónknak az alábbiakat üzen­jük: elsősorban mi nem a „kérdést” élez­zük, azt legföljebb tárgyaljuk, arról be­szélünk, írunk, felszínen tartjuk stb. ... És szerinte ne ezt tegyük? Hallgassuk el a té­vedéseket, tegyünk úgy, mintha nem is tudnánk róla? Véleményünk szerint az igazságot elhallgatni bűnös cselekedet. Még akkor is, ha éppen egy vezető sze­mélyiségről van szó. Csak megdöbbenni tudunk a csodálkozástól, hogy mint veze­tő személyiség csak ennyit és csak így tud hozzászólni a moldvai csángómag­yarok problémájához... Mi őszintén meg szoktuk mondani a véleményünket... Ma­gyarság-ügyről van szó, akkor is, amikor a pusztuló csángómagyarokról írunk, egyesek szerint (s ez a levélírónk) szinte az unalomig. Hát igen, kedves felebará­tom, százszor és ezerszer mondani, írni kell erről, amíg a „süketek” is méltóztat­­nak meghallani... Vajon kinek nem fáj az, hogy a valaha több százezer magyarból alig maradt százezer? A többit a nemtörő­dömségünk miatt elveszítettük... Ám a megmaradt töredék még anyanyelvén da­lol a bölcső mellett és ősei nyelvén sirató­­zik a koporsó mellett. Hallott-e „élőben” siratózó feleséget, édesanyát, leány­testvért?... A kőkemény szív is elérzéke­­nyül egy őszinte siratózás hallatán, mert csak a látszat az, hogy a halottját siratja el a siratózó, valójában e sokat szenvedett nép életéről vallanak a sirató asszonyok rögtönzött szövegeikben. Továbbá azt üzenjük morfondírozó ol­vasónknak, hogy nem gyávaságból nem „szignálta” az írást a szerző, a nyomda ördöge koptatta le a nevet a cikk végéről. Bevallom, e sorok írója írta azt is. Véle­ményemet ezután is igyekszem érvényre juttatni, ha a magyarság pusztulásáról esik szó bárhol. Éppen kapóra jött egy másik levél, ez­úttal egyik aradi olvasónktól. A két levél­ben van valami közös, ezért ezt is felidé­zem. A lényege: november 16-án az EMKE szervezésében Aradon megemlé­keztek a híres tudósról, Klebelberg Kunóról. És jelen volt dr. Gyulai Endre püspök úr is. A nyugalmazott orvosban már ágaskodott a kérdés s a végén föl is tette, hogy is volt pápalátogatáskor ren­dezett sajtóértekezleten az a „híres” el­szólása, miszerint a moldvai magyarok számára akkor lesz magyar mise, amikor a bibliát le fogják fordítani „csángó nyelvre”. És a püspök úr „ráduplázott”, mondván, körülbelül a következőket: a magyar TV nem közölte a válaszomat he­lyesen, az is benne kellett volna, hogy le­gyen, már­mint a válaszban, hogy először is a misekönyvet kellene lefordítani csán­gó nyelvre... Szegény Domokos Pál Pé­ter, de szegény Szabó T. Attila pro­fesszor, mit szólna, ha ... Ezek után azt kell hinnem, hogy az egyház a Mărtinaş­­féle „elméletet” fogadja el a moldvai ma­gyarság ügyében... Félreértés elkerülése végett szeretném kijelenteni, hogy alulírott a római katoli­kus egyház hűséges tagjának tartja magát és gyakorló katolikusnak. Ez a tény vi­szont nem zárja ki, hogy ne mondjon vé­leményt az egyház, jelesen a Vatikán év­százados tévedéséről ez ügyben... Alul­írott igencsak jól ismeri a jászvásári püs­pökségnek és az ottani papi szeminárium­nak egyházpolitikáját, minden fajta „magyartalanító” szándékát, célját, törek­vését. Az úgynevezett tanügyi reform előtti tanévben (1947—48) ott oktatták­­nevelték janicsárrá próbálván átgyúrni 12——13 esztendős gyermeki lelkét. Anya­nyelvét a szó igazi értelmében ki akarták belőle pofozni (Ezt meg is írta). Sok em­lék ma is elevenen él benne, pedig túl van a hatodik ikszen... A moldvai hát. papság a hű­ségesküt túlbuzgóan betartot­­ta/betartja... Mi, akik az Irgalmas Úristen akaratából elsősorban magyarok va­gyunk, nem hallgathatjuk el a pusztulás miatt érzett felháborodásunkat, fájdal­munkat... Ezért százszor és ezerszer be­szélünk erről a témáról ha tetszik valaki­nek, ha nem... És éppen a millecentenári­­um évében ne beszéljünk nemzetünk pusztulásáról??!! Az öreg Cato, rá akarván irányítani a figyelmet arra, hogy mily iszonyúan so­kat szenvedett Róma a karthágóiaktól, minden beszédét — függetlenül annak tárgyától és témájától — ekképpen fejez­te be: „Ceterum censeo Carthaginam esse delendam!“, azaz: „Egyébként úgy vé­lem, hogy Karthágót le kell rombolni!“ ősz E. Péter KLEZSER MAGYARUL AKARNAK­ IMÁDKOZNI Minap Duma András klézsei fiatal­ember kereste fel szerkesztőségün­ket, hogy tanácsoljunk. Azaz beszél­gessünk. Elmondta, hogy harminckét klézsei és somoskai társával együtt írásban kérték a jászvásári római ka­tolikus püspököt, hogy engedélyezzen heti egy alkalommal magyar nyelvű misét. Megmutatta a beadvány szöve­gét is. Tisztelettudó, de határozott a hangneme. Alkotmányos jogaikra hi­vatkozva, kérik a magyar nyelvű mi­sét: „Excellenciás Úr! Mi, az alábbi névsorban feltüntetett somoskai és klézsei lakosok Románia Alkotmánya 6. cikkelyének első bekezdése alap­ján, amely kimondja, hogy az állam el­ismeri és garantálja a nemzeti kisebb­ségekhez tartozó személyek jogát et­nikai, kulturális, nyelvi és vallási iden­titásuk megőrzéséhez, mint az ország törvényeit — és az azokból következő jogokat és kötelezettségeket — tiszte­lő román állampolgárok, mint jó katoli­kus keresztények, betartva az egyhá­zi kánonokból ránk háruló jogokat és kötelezettségeket — tisztelettel kérjük elrendelni heti egy alkalommal ma­gyar anyanyelvünkön zajló mise meg­tartását, azon a nyelven, amelyet év­századokon át beszéltek őseink, és amelyet ránk hagytak. Ugyanakkor tisztelettel kérjük felhívni a fent emlí­tett települések plébánosai figyelmét arra, hogy követelésünk törvényes, a kérelmezők szemszögéből megítélve jogos, és az aláírók ne szenvedjenek miatta erkölcsi és szellemi károkat.” Eddig a kérés szövege. Duma András ugyanakkor megmutatott egy másik, a Bákó megyei tanfelügyelőséghez címzett beadványt is, amelyben a ma­gyar nyelv és irodalom, a nemzetisé­gek története fakultatív tantárgyként való bevezetését kérik a község isko­lájába. Ezt a beadványt huszonkilen­cen írták alá. Hivatalos válasz nem ér­kezett egyik kérésre sem. Történt azonban, hogy október 4-én a klézsei plébános magához kérette a bead­ványok aláíróit. — Közben üzent nekem, hogy rám uszítja a falut — így Duma András. A plébános úr azzal kezdte, hogy miért akarunk mi magyar oktatást. Kérdez­tem tőle, hogy mi köze a tanfelügye­lőséghez írt kérésünkhöz. Ő elkezdte, hogy mi nem is vagyunk magyarok. Tanácsoltunk egy ideig, aztán kikísért a kapuig. A Moldvában uralkodó állapotok is­merői tudják, hogy ez nagy kegy egy pap részéről. — November 3-án este 6 órára is­mét meghívott magához a plébános. Két olyan személyt is magához kére­tett véletlenül, akik nem írták alá a magyar misét kérő levelet. Ott volt a püspökségtől is egy pap. Ez utóbbi követelte, mondjam meg, hogy ki ké­szítette a beadványt, mert igen ügye­sen van megírva. Mondom neki, hogy én. Falusiak vagyunk, de nem buták. Aztán kérdezte, hogy hányan tudunk magyarul az aláírók közül. Mondom neki, hogy az a magyar, aki annak ér­zi magát, és ez érvényes a románra is. Mindenki saját maga döntse el, hogy minek érzi magát, ne más mondja meg neki. Aztán Istók György elismerte, hogy ő gépelte le a szöve­get, mire a pap­ látszik, hogy nem okos ember csinálta, mert hibák is vannak. Aztán rákérdezett egy-két szóra, hogy az mit is jelent. Mondtuk, hogy mi írtuk a szöveget, mire megint Sara NY István (Folytatás a 2. oldalon) BIBLIOTECA JUDEŢEANĂ „BOD PÉTER1 ________SFANTU GHEORGHE Tel. 351 609,315 577 SEPSISZENT GYÖRGY BOD PÉTER MEGYEI KÖNYVTÁR CZAKÓ TIBOR MINDEN JÓRA FORDUL Ha megtelt a keserű pohár És ízére a könnyed kicsordul, Ne told el magadtól; Idd ki egy hajtásra. Mintha nemes borból írnál áldomásra. Ha megtelt a keserű pohár S valaki újra eléd tette orvul: Ne told el magadtól, Idd ki egy hajtásra, Mintha Urunk vérét Ha megtelt a keserű pohár, Soron kívül ismét neked csordul, Ne told el magadtól, Idd ki egy hajtásra, Mintha nektárt innál A halhatatlanságra. Ha megtelt a keserű pohár S valaki nagy durván rád mordul, Itt ki az áldóját! Ne told el magadtól, Ürítsd egy hajtásra, Mégha a fogad belé is csikordul. És ha nincs már többé keserű pohár, Akkor se maradj ki a halotti torból. Légy az elsők között. Akik ezt hirdetik: Él az örök Isten, Minden jóra fordul... ) ADOMÁNYOZÓINKNAK: V .Sándor Ödönnek, Raduch Magdának, Antal Annának és Fábó Lászlónak hálás köszö­­­­netünk, Isten fizesse! !

Next